Halmágy
Halmágy (Hălmeag, Halmajen) | |
Az evangélikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Brassó |
Község | Sárkány |
Rang | falu |
Községközpont | Sárkány |
Irányítószám | 507196 |
SIRUTA-kód | 41836 |
Népesség | |
Népesség | 531 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 184 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 51′ 58″, k. h. 25° 07′ 56″45.866111°N 25.132222°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 58″, k. h. 25° 07′ 56″45.866111°N 25.132222°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Halmágy (románul Hălmeag, németül Halmagen, szászul Halmajen) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében, Fogarastól 18 km-re kelet-északkeletre, az Olt jobb partján.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a magyar halom főnév -gy képzős alakja. Elsőként várát említették 1211-ben, castri Almage néven, majd 1222-ben Almaye, 1488-ban Halffenmegen, 1521-ben Halmegen és 1538-ban Halmag.
Története
[szerkesztés]A hagyomány szerint a mai templomdombon állt az Árpád-korban vára, mely legkésőbb az 1241–1242-es tatárjárásban elpusztult. A falut nyugati székelyek/magyarok alapították,aminek első számú bizonyítéka a templom közvetlen közelségében,a déli templomfal és főbejárat mellett talált lófejes temetkezés. 1488-ban egy török támadás elpusztította, ezután ugyancsak székelyekkel települt újra. A szász környezetben élő magyarok a reformáció után megmaradtak a lutheránus vallásnál. 1786-ban 1080 lakosának 59%-a jobbágy, 28%-a zsellér és 13%-a cigány volt. Az elmúlt századokban kb. 10 km hosszan birtokoltak az Olt mentén szántóföldeket, legelőket, réteket; földműveléssel, ló-, bivaly- és szarvasmarhatartással, halászattal foglalkoztak. 1876-ig Kőhalomszékhez, azután Nagyküküllő vármegyéhez tartozott. 1897-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[2] Az 1950-es évek óta magyar lakossága rohamosan fogy és mára elöregedett. Törcsvár környékéről románok, a szomszédos falvakból cigányok települtek be.
Lakossága
[szerkesztés]1850-ben 1389 lélek lakta, közülük 1129 volt magyar, 185 román és 75 cigány nemzetiségű; 1118 evangélikus, 203 ortodox és 57 görögkatolikus vallású.
1900-ban az 1116 lakosból 878 magyar és 228 román anyanyelvű volt, felekezet szerint 828 evangélikus, 227 ortodox és 38 református. 67%-uk tudott írni–olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 59%-a beszélt magyarul.
2002-ben 562 lakosából 312 román, 213 magyar és 37 cigány nemzetiségű, 342 ortodox és 195 evangélikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Bár magyar jobbágyfalu volt, a falukép mégis a szász falvakéra emlékeztet. Régi házai kőből épültek.
- A torony nélküli, eredetileg román stílusú, bazilikális elrendezésű evangélikus templom a kerci műhely hatását mutatja, stílusa alapján az 1230-as és az 1260-as évek között épült (a falon található felirat szerint 1160–1190-ben). Építésekor a brassói Szent Bertalan-templom egyszerűsített mása volt. Később, a középkorban és az újkorban jelentősen átalakították, mellette különálló harangtorony. Az Erzsébet-kertben állították föl Erzsébet királyné szobrát, ma a templomkertben található.
- A Pro Almagen egyesület minden augusztusban falunapokat szervez.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1600 környékén Halmágyi István, Radu Serban havasalföldi vajda Erdéllyel folytatott magyar levelezését lebonyolító írnok, "secretarius hungaricus".[3][4]
- Itt született 1802-ben és itt is halt meg 1852 után Varga Katalin. Emlékművét – férfias bronz mellszobrát – 1977-ben állították föl a faluban "Ecaterina Varga (Katalin)" felirattal.
- Itt született 1912-ben Grépály András tüdőgyógyász szakorvos, egyetemi oktató.
- Itt született 1901-ben Ambarus Géza tanító, népművelő, költő és zeneszerző, a Szigligeti Társaság tagja.
- Itt halt meg 1799-ben ifj. Michael Fronius, erdélyi kormányszéki tanácsos és brassói városbíró.
- Itt született 1925-ben Takács Gabriella zenepedagógus, zenei tankönyvíró.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Belügyi Szemle 1898, 112. o.
- ↑ Jakó Klára: A moldvai és havasalföldi vajdák és főtisztségviselők magyar nyelvű levelezésének kutatásáról. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézete.
- ↑ Veress Endre: Halmágyi Halmágyi István. In Genealógiai füzetek, családtörténeti folyóirat. Kolozsvár: Stief Jenő és Társa Könyvnyomdája. 1912.
További információk
[szerkesztés]- https://www.youtube.com/watch?v=mRszM_uzxHE
- Forró Albert: Halmágy gazdasági élete a XX. század első felében
- Rostás Tibor: A halmágyi evangélikus templom, in: Középkori egyházi építészet Erdélyben II, szerk: Adrian Andrei Rusu - Szőcs Péter Levente, Satu Mare, 2002, 79-110.
Képek
[szerkesztés]-
Román ortodox templom (19. század)