Ugrás a tartalomhoz

Rimaszabadi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lehota nad Rimavicou szócikkből átirányítva)
Rimaszabadi (Lehota nad Rimavicou)
Rimócai evangélikus templom
Rimócai evangélikus templom
Rimaszabadi zászlaja
Rimaszabadi zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásRimaszombati
Rangközség
Első írásos említés1274
PolgármesterIvan Antal
Irányítószám980 53
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámRS
Népesség
Teljes népesség277 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság270 m
Terület30,07 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 30′ 51″, k. h. 19° 54′ 24″48.514167°N 19.906667°EKoordináták: é. sz. 48° 30′ 51″, k. h. 19° 54′ 24″48.514167°N 19.906667°E
Rimaszabadi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimaszabadi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Rimaszabadi (1899-ig Rima-Lehota, szlovákul: Lehota nad Rimavicou) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Rimaszabadi a Rimóca (Rimavica)-patak völgyében fekszik, 270 méteres tengerszint feletti magasságban, Rimaszombattól 17 km-re északra.

Keletről Rimazsaluzsány, északkeletről Rimabánya és rövid szakaszon Nyustya, északnyugatról Rimakokova, délkeletről Csehberek és Telep, délről pedig Kecege községekkel határos. Délnyugati határa egyben a Rimaszombati és a Poltári járás határa.

A község 30,0662 km²-es területe két kataszteri területre oszlik:[2]

  • Rimaszabadi (Rimavská Lehota) – 19,3311 km²
  • Rimóca (Rimavica) – 10,7351 km²

Élővilága

[szerkesztés]

A faluban lévő gólyafészekben 2020-ban és 2021-ben is 3 fiókát számoltak össze.[3]

Története

[szerkesztés]

A települést 1274-ben „Rymouch" alakban említik először. 1298-ban „Rymocha" néven szerepel. Első említése egy birtokvitával kapcsolatban történt, mely János kalocsai érsek és a Hont-Pázmány nembeli Miklós között zajlott. A falu a 14. században Ajnácskő váruradalmának része. A 15. században ráhói nemeseké volt, később több birtokossal rendelkezett. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, bognármesterséggel foglalkoztak.

Vályi András szerint „Rima Lehota. Tót falu Hont Várm. földes Urai több Urak, lakosai leg inkább evangelikusok, fekszik Rima Bányának szomszédságában, mellynek filiája, legelője, fája elég, kaszállója kevés, piatzozása Rimaszombatban, a’ lakosok többnyire szántó vető, kerék, rotska, és dézsa tsinálók, földgye hegyes, és vad vizes."[4]

Fényes Elek szerint „Rima-Lehota, tót f., Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, 23 kath., 201 evang. lak. Bikkes és tölgyes erdejéből sok faeszközt készit. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat."[5]

1805-ben 37 házát 272-en lakták. 1828-ban 24 házában 169 lakos élt. A 19. században területén vasgyár működött. 1863-ban egy tűzvészben az egész falu leégett.

Gömör-Kishont vármegye monográfiájában „Rimalehota, rimamenti tót kisközség, 53 házzal és 308 ág. h. ev. lakossal. Hajdan Ajnácskővár tartozéka volt. Későbbi birtokosai a Ruthényi és a Kende családok voltak. Most a rimamurány-salgótartjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. Lakosai azelőtt kitűnő faeszközöket készítettek és közülök sokan ma is faabroncs- és seprőkészítéssel foglalkoznak. 1863-ban az egész község leégett. Az ág. h. ev. templom 1852-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabánya. Ide tartoznak Farkasvölgy és Zapacs telep."[6]

A trianoni diktátumig területe Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.

1957-ben Rimaszabadihoz csatolták a korábban önálló Rimóca (Rimavica) községet.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 303, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 333 lakosából 322 szlovák volt.

2011-ben 283 lakosából 261 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Evangélikus temploma 1796-ban épült.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. A Szlovák Köztársaság kataszeteri jegyzéke
  3. bociany.sk
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]