Kulen Vakuf
| Kulen Vakuf | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Bosznia-hercegovinai Föderáció |
| kanton | Una-Szanai |
| község | Bihács |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 77206 |
| Körzethívószám | (+387) 37 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 457 fő (2013) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 338 m |
| Terület | 9,9 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 33′ 40″, k. h. 16° 05′ 21″44.561111°N 16.089167°EKoordináták: é. sz. 44° 33′ 40″, k. h. 16° 05′ 21″44.561111°N 16.089167°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kulen Vakuf témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kulen Vakuf falu Bosznia-Hercegovinában, Bihács községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában. Az Una Nemzeti Park legnagyobb települése.
Fekvése
[szerkesztés]Bihács központjától légvonalban 32, közúton 40 km-re délkeletre, Drvartól légvonalban 31, közúton 42 km-re északnyugatra, az Una folyó partján fekszik.
Népessége
[szerkesztés]Lakossága 2013-ban 457 fő, mely csaknem teljes egészében bosnyák etnikumú volt.
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[1] |
Népesség 2013[1] |
|---|---|---|
| Szerb | 182 | 5 |
| Bosnyák | 770 | 426 |
| Horvát | 3 | 3 |
| Jugoszláv | 99 | 0 |
| Egyéb | 9 | 23 |
| Összesen | 1063 | 457 |
Története
[szerkesztés]A település ősidők óta fontos utak kereszteződésében létesült. A Római Birodalom idején itt haladt át az az út, amely Zárából kiindulva Dalmácia és Pannónia római tartományokat kötötte össze. A mai Kulen Vakufot I. Ahmed oszmán szultán (1603-1617) mecsetjének építésével alapították. A Kulen Vakufban található hidat 1703 és 1730 között építették Kasaba Džisr-i-kebir (Nagy híd) néven, az Una bal partján, egy mesterségesen kialakított sziget felhasználásával, amely egykor fedett volt. Ezt 1878 után bontották le, de még 1934-ben is látszottak falainak alapjai. Az eredeti török nevet nem hivatalosan a 18. században változtatták meg, amikor Palanka Mahmut paše Kulenovićnak nevezték, a mai Kulen Vakuf nevet pedig csak a 19. században kapta.[2]
Az 1699-es karlócai békeszerződés után a bosnyák Valija Halil pasa kibővítette és megerősítette ezt a helyet. A várost az Una folyó bal partja mentén egy mesterségesen kialakított szigeten hozták létre, így a város sáncai mellett folyt a ma is meglévő Una folyó és annak mesterségesen hosszú holtága. Ennek a városnak az erős sáncok mellett védőöve is volt. A város sáncán négy kapu és két ágyútorony (tabija) volt. A sánc keleti oldalán volt a Horića tabija, a nyugati oldalon pedig a Ćemalović tabija.[2] Az őrséget a közeli Ostrovica kapitányaként egy aga irányította.[3]A város egyik főkapuja az Una nagy hídjánál, a másik pedig Ahmed szultán városi mecsetje mellett volt, amely ma is megvan. Két oldalsó kapu volt a város keleti és nyugati oldalán, a két tabija közvetlen közelében. Kulen Vakuf korábban a környék kereskedelmi és a kulturális központja volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia az 1878-as megszállás után lebontotta a falakat.
A második világháború alatt 1941. szeptember elején a Kulen Vakuf-i mészárlásban kommunista vezetésű jugoszláv partizánok és nem kommunista szerb lázadók (köztük csetnikek) 1000-3000 usztasa foglyot, valamint muszlimokat és kisebb számú horvát civilt (körülbelül 100-at) öltek meg Kulen Vakufban,[4] amely akkor a Független Horvát Államhoz tartozott. Előzményként a helyi usztasák korábban szerbeket mészároltak le Kulen Vakufban és a környező falvakban.[5]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Ahmed szultán mecsete 1603-1613 között, I. Ahmed szultán idejében épült, akiről a nevét is kapta. Az eredeti mecset a középkori város a falain belül épült, és az oszmán erőd udvarának felső bejárata fölött állt. Miután lebontották, magában Ostrovica faluban építették fel újra. A mai mecset 1903-ban épült, és azóta három alkalommal rombolták le és építették újjá. Először az egész kulen vakufi bazárt elborító tűzben égett le 1903. június 16-án, a másik két alkalommal pedig az 1941-es és 1992-es háborúban. A mecset a délszláv háborúban teljesen elpusztult, majd a múlt század 90-es éveinek második felében eredeti formájában és méretében (12x17m) építették újjá, azzal a különbséggel, hogy a korábbi faragott kő helyett téglát használtak a rekonstrukcióhoz. Jellemzője, hogy alatta üzletek és négy oldalon átjárók találhatók, a mecset bejáratához pedig kőlépcső vezet. Egyik átjárójának boltíve fölött a Koránból való idézet kőbe faragott, az időről szóló szúrája olvasható.[6]
- Az Úr mennybemenetelének tiszteletére szentelt ortodox templomának maradványa. A dabro-boszniai ortodox metropolita 1882-es leírásában az szerepel, hogy Kulen Vakufban volt egy gerendatemplom, amely Kulen Vakuf ortodox plébániatemploma volt, és amelyet az Úr mennybemenetelének tiszteletére szenteltek. Ez a templom 1880-ban épült az Ostrovica-patak forrása felett. 1882-ben a Kulen Vakuf-i ortodox plébánia 6 faluból állt: Vakuf, Kalati, Bušević, Kestenovac, Štrbci és Seoce. A régi gerendatemplom helyére 1898-ban téglából újat építettek. Építését Ferenc József császár is segítette, aki 500 forintos hozzájárulást adott a harang beszerzéséhez. Az Úr mennybemenetele temploma, híveihez hasonlóan történelme során sokat szenvedett. rá. A háború előtt (1941) a visszavonult korábbi pap, Vukosav Milanović visszatért Kulen Vakufba, ahol családjával és Rodoljub Samardžić pappal és családjával együtt az usztasák meggyilkolták. Miután az usztasák megölték a papokat, 1941 nyarán a templomot is felgyújtották. Újjáépítését 1989-ben kezdték meg, de ezt az 1991-ben kezdődött délszláv háború megszakította, és soha nem fejeződött be. Ma az Ostrovica forrása felett találhatók a templom maradványai, mellette pedig egy ortodox temető található, amelyet benőtt a növényzet és emiatt nehezen megközelíthető.[7]
- A település felett, az Una és mellékfolyója Osztrovica bal oldalán található az azonos nevű középkori és oszmán erőd, a jobb oldalon pedig a Havala oszmán erőd maradványai láthatók:
- Osztrovica várának középkori része királyi várként a 15. században épült, egy őskori vár helyén, melyből helyenként megőrizték az azonos nevű dombon lévő védősánc maradványait. Engel Pál szerint Zsigmond magyar király 1405-ben ostrommal foglalta vissza Hervoja bosnyák fejedelemtől.[8] A várat a lankásabb oldalon védősánc, a másik oldalon pedig meredek szikla védte. A leginkább megközelíthetetlen része az északkeleti oldal volt, melynek 282 m hosszú és 211 m széles sáncai ma is felismerhetők. Az erőd nyugati fala alatt vizesárok húzódott. A nyugati oldalon egy 14 m hosszú és 6 m széles épület alapfalai találhatók. A bejárat a nyugati oldalon van. A nép ezt templom maradványának tartja, melyet „Ostrovičkának” vagy „grčka crkvinának” (görög templom) nevez. A középkori Osztrovica város az egykori Lapac megyében volt, és a Karlovicsokhoz tartozott. A középkorban az Una folyó felső folyásának legerősebb városa volt. Az erőd fejlesztése és bővítése az oszmán uralom alatt is folytatódott. A főbejárat délről, a másodlagos bejárat északról volt. 1523-ban került oszmán uralom alá és 1878-ig ott is maradt. Fontosságát és méretét jelzi, hogy a 16. század folyamán 60 lovasból és 150 gyalogosból álló őrség volt benne. A 18. században a várat négy toronnyal és két tabiával bővítették és erősítették meg. A várkapitánysághoz tartozott az Una folyó felső folyásának mindkét oldala, a forrástól mintegy 15 km-re, mely a mai Kulen Vakuf alatt húzódott magában foglalva Orašac, Havala, Džisr-i-kebir, Palanka Covka és Donji Lapac településeket.[9]
- Osztrovicával szemben, az Una folyó völgyében találhatók, a régi Havala erőd romjai. Az erőd 17. század közepe táján épült, és a feltételezések szerint III. Ahmed oszmán szultán építtette. Ez az erőd kőből épített bejáratból és egy tabijából állt, keleti oldalát pedig 5 m magas és legfeljebb 1 méter vastag fal vette körül. A főbejárat felett egy mecset volt, amit a még látható mihrab is bizonyít, a bejárattól balra pedig két torony állt. Havala az évszázadok során stratégiailag nagyon fontos erőd volt, ahonnan az Una folyón átívelő hidat és a teljes Kulen Vakufot (a korábbi Džisr-i-kebirt), valamint a jobb oldalon lévő közúti forgalmat figyelték, amely Likát és Dalmáciát más célpontokkal kötötte össze a régióban és azon túl. Havalától nyugatra van egy muszlim temető van, ahol Smailbeg Kulenovićnak, Havala egyik dizdárjának (parancsnok) a sírja is található. A feliratok ma is jól láthatóak, arab betűkkel és török nyelven íródtak.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Bihać (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2023. december 16.)
- ↑ a b Kulen Vakuf – The heart of the "Una" National Park (angol nyelven). npuna.com . (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ GRADOVI U BOSNI I HERCEGOVINI -Hamdija Kreševljaković, Izabrana djela, II, Sarajevo 1991
- ↑ Hrvatski obzor. Eticon, 203. o. (1999) „Koliko je danas poznato, tada je u Kulen- Vakufu ubijeno od 1 000 do 3000 ljudi.”
- ↑ Odbor SANU za sakupljanje građe o genocidu protiv srpskog naroda i drugih naroda Jugoslavije u XX veku. Genocid nad Srbima u II svetskom ratu. Muzej žrtava genocida i Srpska književna zadruga (1995) „По упаду у Кулен-Вакуф, устаници су сазнали да су усташе непосредно пред бјежање, дан-два раније, у Кулен Вакуфу убиле или заклале око хиљаду Срба, а толико и у околним селима. Тада је у Кулен Вакуфу организовано откопавање побијених Срба,”
- ↑ Sakralni objekti (bosnyák nyelven). npuna.com . (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ Црква Вазнесења Господњег у Кулен Вакуфу. (Hozzáférés: 2023. december 21.)
- ↑ Osztrovica. varak.hu . (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ a b Utvrde (bosnyák nyelven). npuna.com . (Hozzáférés: 2023. december 17.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kulen Vakuf című bosnyák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
