Donja Gata
| Donja Gata | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Bosznia-hercegovinai Föderáció |
| Kanton | Una-Szanai |
| Község | Bihács |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 37 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 19 fő (2013) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 340 m |
| Terület | 6,59 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 56′, k. h. 15° 50′44.933333°N 15.833333°EKoordináták: é. sz. 44° 56′, k. h. 15° 50′44.933333°N 15.833333°E | |
 | |
Donja Gata falu Bosznia-Hercegovinában, Bihács községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában.
Fekvése
[szerkesztés]Bihácstól légvonalban 13, közúton 19 km-re északra fekszik. A Gata szó azt jelenti, hogy kád, mely a vidék melegvizű forrásaira utal. A karsztsíkság szélén barlangforrások egész sora található, melyek vize befolyik a gatai fürdőbe. A régi Gata a Bisovac hegyétől a Kordun határáig húzódó dombos vidéken terült el. Régi településrészei a Bisovac alatt található Srpska Gata, a Korana felé található Čerkezovac, a karsztsíkságon fekvő Brezik, valamint a Rujnicáig húzódó Rastovača. Egykor Mala Peća és Bugar falvak is ide tartoztak.[1] A mai Donja Gata ennek a területnek a keleti részén, a Velika Gatát Vreloval összekötő út, valamint a Toplica és Skorupača patakok által határolt területen található. Házai a területen szétszórt csoportokban helyezkednek el.
A település Bukovicával közös határa a Skorupača-patak mentén húzódik, majd Marin Mosttól és Trstovactól délre a Šegestini erdővel folytatódik. Ezután tovább halad a határ kelet felé Vrelo település felé, átszeli a Prominovac síkságának közepét és a Vedro poljét a Veliki Bisovac-hegy alatt, majd Mala Gatától nyugatra a Dubrava közepét és Selište felett északra a Toplica folyóba csatlakozik. A településen Gatán, mint a legnagyobb különálló egységen kívül, a házcsoportok szerint még öt különálló településrész van: Rajakov Potok vagy másképpen Potok, Grahovčevo Brdo, Rajakovo Brdo, melyet Bajića Brdonak is neveznek, Gluvajića Brdo, valamint Lončarevo Brdo. A település nevét egy meleg forrásról kapta. Megkülönböztetésül Gornja Gatától vagy Bihaćka Gatától Cazinska Gatának is nevezik.[2]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 197 | 1 |
| Bosnyák | 1 | 18 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 0 | 0 |
| Összesen | 198 | 19 |
Története
[szerkesztés]Donja Gatában, a Cimešina dol határrészen kovácsolásból visszamaradt salak található. Ez a termékeny völgy már a rómaiakat vonzotta. Az egész területen római épületek maradványai találhatók. Mali Bisovac alatt valószínűleg egy téglaégető üzem is volt. Gatában - Ilidžában egy római korból származó kiépített gyógyerejű hőforrás (banja) maradványa került elő. A feltételezések szerint a környéken kiszolgált római veteránok villái voltak.[2]
A település első lakói feltehetően Raskából, Hercegovinából, Montenegróból és Közép-Boszniából vándoroltak be a boszniai Krajinára. Ez a népesség azonban az 1788 és 1791 közötti háborúban elhagyta a települést és a Kordun és Banija térségébe költözött. Csak a Stanišić családról bizonyítható, hogy már a háború előtti időben is itt éltek. Az 1791-es svistovói béke után a falu telkei többnyire üresen maradtak, így az új telepesek egy erdővel benőtt üres területre érkeztek. A Középső Unamente területe ezután szakaszosan hét hullámban települt be újra. A legnagyobb bevándorlás a 3. és 4. hullámban, vagyis 1850-ben és Bosznia 1878-as osztrák megszállása előtt történt. Donja Gata lakosai: Likából (46,37%), Zmijanjéból (5,79%), Bjepolojéból (18,83%), az Unamentéről (15,94%) és a Kordunból (11,59%) érkeztek. A harmadik hullámban kilenc, a negyedik hullámban összesen tizenöt család települt be. Időközben azonban néhány család kihalt, néhány pedig elköltözött.[2]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az osztrák-magyar népszámlálások adatai alapján Donja Gatának 1879-ben 326, 1885-ben 384, 1895-ben 439, 1910-ben pedig 479 lakosa volt, mind ortodox szerbek.[2] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A második világháború után három új család telepedett le Donja Gatában, mindhárom a környékről érkezett.[2] Jugoszlávia felbomlásáig és a bosznia-hercegovinai polgárháború 1992-es kezdetéig összesen 31 szerb ortodox családot tartottak nyilván Donja Gatán, ahol kizárólag a szerb ortodox lakosság élt.[2] A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál bihács község részeként a Bosznia-Hercegovinai Föderáció területéhez került. Szerb lakossága a boszniai háború idején, az 1995. augusztusi „Vihar” hadművelet menekült el, a háború után helyükre kevés bosnyák lakosság települt be.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Naselja Bihaćkog sreza iz 1922, godine i porijeklo stanovništva. vikici.ba . (Hozzáférés: 2023. december 25.)
- ↑ a b c d e f Poreklo prezimena, sela Donja Gata (Bihać). poreklo.rs . (Hozzáférés: 2025. január 29.)
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Bihać (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2023. december 16.)
További információk
[szerkesztés]
