Kereszténység Magyarországon
A kereszténység egyike a főbb világvallásoknak. A legelterjedtebb vallás Magyarországon.
A geopolitikai okok miatt az államalapító I. István király uralkodása alatt felvette a kereszténységet, és az országba hittérítőket hívatott, azóta a magyarok nagy többsége keresztény. A történelmi Magyarország területén a kereszténységen kívül a zsidó és az iszlám vallás játszott jelentősebb szerepet. Ma – kis létszámban – minden jelentősebb vallásnak élnek hívei az országban.
 Római katolikus | <50% | 50-66,6% | 66,6%< |
| Református | <50% | 50-66,6% | 66,6%< |
 Evangélikus | <50% | 50-66,6% | 66,6%< |
 Görögkatolikus | <50% | 50-66,6% | 66,6%< |
| Egyéb | <50% | 50-66,6% | 66,6%< |
Történelem
[szerkesztés]Kezdetek
[szerkesztés]A magyarok kezdetben egyfajta samanisztikus jellegű vallás követői voltak.
A magyarság a Kazár Birodalom peremén élt a 9. század elején. A kazárok már a 8. század folyamán az iszlám hitre tértek, ám a vezető rétegük a zsidó vallást vette fel.[1] Az egyistenhittel egybefonódott, a tízparancsolatban kikristályosodott erkölcsi tanítás közösségi méreténél fogva kisugárzott a kazárokkal érintkező sztyeppei népekre, így a magyarokra is.[1] Az iszlám istenképe és a kazárok kétféle monoteista vallása befolyásolta a magyarokat, az ábrahámi vallások istenképe irányába.
A fejedelmek idején, Taksony és Géza korában erős geopolitikai nyomás nehezedett a magyarságra, hogy hagyjanak fel az ősvallásukkal és a kényszer hatására Géza felvette a kereszténységet, pontosabban, keresztény szertartásokat vegyített az ősvallás közé;[2] továbbra is azt vallotta, hogy elég nagy úr ahhoz, hogy „két istent” szolgáljon.[2][3] Querfurti Brúnó megkeresztelte Gézát, s fiát a kisgyermek Vajkot, valamint ötszáz magyar főurat.[1] Apa és fia a keresztségben az első vértanú, István nevét kapták, aki Passau védőszentje volt.[1] Bár Géza és környezetének kereszténysége felszínes volt, a fejedelem támogatásával kezdték meg nyugati szerzetesek a Szt. Márton tiszteletére emelt pannonhalmi monostor építését.[1]
A 10-12. században az országban a Türkiai Metropolitanátus keleti ortodox egyházmegye (eparchia) létezett, miután Zombor gyula 952 körül Konstantinápolyban megkeresztelkedett.[4]
I. István király
[szerkesztés]I. István apja halála után megszilárdította a trónját Koppány legyőzésével (997), amit Szent Márton égi közbenjárásának tulajdonított.[1][5] (Szt. Mártonnak ebben a korban a nyugati kereszténységben hatalmas kultusza volt.)
A király kötelező vallássá tette és erőszakkal terjesztette a kereszténységet.[6] Bajor származású felesége révén főleg bajor papokat hozatott az országba, de a lakosság zöme csak a kényszernek engedve hajtotta a fejét a keresztvíz alá.[6][7] István a római egyházat juttatta diadalra, bár még hosszú ideig a keleti kereszténység is terjeszkedett.[6] Egyházszervezői tevékenységére tekintettel lett az ország "Szent" Istvánja.[8] A keresztény hit terjesztésével párhuzamosan honosította meg a Boldogasszony-kultuszt, amikor a hagyomány szerint Máriának ajánlotta fel örökségül az országot. Még uralkodása alatt ünneppé avatta a Nagyboldogasszonyt (Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe napját. (A katolikus magyarság néphimnusza a „Boldogasszony Anyánk” kezdetű, valószínűleg 18. századi eredetű ének lett.)[9][10][11]
Szerzetesek
[szerkesztés]Szt. Adalbert és társai voltak az első szerzetesek, akik nem csak ideiglenesen, hanem véglegesen megtelepedtek hazánkban.[1] Ők is, mint akkor a nyugati egyházban majd minden szerzetesi közösség, Benedek szabályzatát követték (bencések). A királyok mellett a főurak is alapítottak számukra monostorokat.[1]
A 12. század elejére Magyarország vallásilag felzárkózott a keresztény Nyugathoz, ennek egyik példája az új szerzetesrendek hazánkba érkezése (premontreiek, ciszterciek stb.).[1]
Papság
[szerkesztés]A 14. század során az Anjou-királyok alatt megteremtődött békében jól kiépült plébániai hálózat fogta egybe a legkisebb településeket is. Ekkortájt például a veszprémi egyházmegye 487 plébániával rendelkezett, a csanádi területen 218, a váradi püspökségben 228 plébánia volt.[1]
A gazdagabb városokban a papság megoszlott gazdagokra és szegényekre. Egyre több plébános helyettest alkalmazott, s arra bízta a lelkipásztori munkát gyenge bér ellenében, míg ő maga gyakran távol volt a plébániától. Ez a papság erkölcsi színvonalára is károsan hatott.[1]
Egy-egy püspöki székvárosban a népes kanonoki testületet karpapok serege egészítette ki. Esztergomban ezenfelül királyi káplánok is voltak, s e városban az Anjou-korban legalább hetven egyházi személy ténykedett a világi papság körében. Ehhez jött még a szerzetesek serege.[1]
A főpapság és a gazdagabb papság inkább világi, mint egyházi életet élt a középkor vége felé,[1] de az alsópapságra és a szerzetesekre is jellemző volt, hogy nem minden esetben tartották be vallásuk előírásait; a barátnők és éjszakai hálótársak tartása sem volt ritka jelenség.[12]
Eretnekmozgalmak
[szerkesztés]Megjelentek hazánkban az államegyház által eretnekségnek megbélyegzett mozgalmak is (valdensek, bogumilok, fraticellik, husziták stb.)
A bogumil mozgalomnak a 12. században Bosznia lett a központja, de egészen a magyar Dunántúl déli részéig terjedt a nép körében.[13] Baranya egy része, Barcs központtal többnyire bogumil vidék lett.[14]
A valdens mozgalom a 12. század végén jelent meg Nyugaton, majd a 14-15. századi Magyarországon is jelentősen el volt terjedve.[15] Az inkvizíció üldözte őket.
A huszitizmus a 15. században Magyarországon elsősorban a Délvidéken és Erdélyben terjedt el. A mozgalom leverésére a szentté avatott Marchiai Jakabot nevezték ki mint fő inkvizítort.[16]
Újkor
[szerkesztés]A 16. században a Luther által megindított reformációnak komoly visszhangja támadt Magyarországon is. Az "új hit" hirdetői között az 1530-as évektől kezdődően szép számban akadtak papok és szerzetesek.[1] Az ország lakóinak zöme protestánssá,[17] főként kálvinistává (reformátussá) vált a században.[18][6]
A Habsburgok aztán minden eszközzel támogatták az ellenreformációt és anyagi kiváltságban részesítették a katolikus egyházat.[6] A jezsuiták és más szerzetesrendek tagjai járták az országot és arra törekedtek hogy a földesurakat újra katolikusokká tegyék és ezzel szabad kezet kapjanak a jobbágyfalvakban is.[19] Pázmány Péter életének a végére a magyar földbirtokos arisztokrácia túlnyomó része ismét katolikussá lett, és velük együtt jobbágyaik hatalmas tömege.[1] A közoktatás jórészt a jezsuiták kezébe került, de felvirágoztak a piaristák iskolái is.
Az 1681-es soproni országgyűlésen korlátozott mértékben engedélyezték a protestáns vallásgyakorlást (megyénként két artikuláris helyen, de azokon kívül sehol). Az ellenreformáció erőszakossága Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idején érte el a a csúcspontját: ekkor már csak “titkos protestantizmus” létezett.[18] A 18. század végén II. József király türelmi rendelete aztán a katolikus valláson kívül szabad vallásgyakorlást biztosított más bizonyos felekezeteknek is.
19. század
[szerkesztés]Az 1848-as törvényhozás megszüntette a katolikus vallás addigi államegyház jellegét, és törvénybe iktatta a felekezeti egyenjogúságot.[6] Ez azonban csak a "bevett vallások"ra vonatkozott, és az eddigi egy államegyház helyett a "bevett vallások" (katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius, és 1895-től az izraelita), együttesen élvezték az állam kiváltságait, támogatását.[6]
20. század
[szerkesztés]A század első fele
[szerkesztés]Míg az egyház és az állam szétválasztása (szekularizmus) sok államban már már a 19. század folyamán megvalósult, Magyarországon erre csak a Tanácsköztársaság idején (1919. június) került sor. A Tanácsköztársaság megdöntése után a kormány fontos feladatának tartotta az állam és az egyház régi kapcsolatának felújítását. Az állam és a nagy egyházak között szorossá fonódtak a szálak és magyarországi nagy egyházak a Horthy-rendszerrel szorosan együttműködtek.[6] A katolikus egyház e korszakban sokkal inkább jelen volt a törvényhozásban és a közigazgatásban, mint a dualizmus éveiben.[20]
A második világháború után
[szerkesztés]A második világháború után a kommunista kormányok célja ismét az állam és az egyházak szétválasztása volt, de tovább lépve egyházellenes intézkedéseket hoztak, vallási szervezeteket és egyesületeket számoltak fel, az egyházi iskolákat államosították, eltörölték a papoknak és a papnövendékeknek addig adott hadkötelezettségi kedvezményeket, majd akadályozták az egyházak lelkészképzését is. Számos egyházi vezetőt menesztettek posztjáról, helyüket pedig az államhatalomhoz hű személyekkel töltötték be.[21]
A Magyar Népköztársaság a társadalom felé az állam és az egyház szétválasztását hangoztatta, a gyakorlatban azonban az egyházak alapos ellenőrzését, befolyásolását és gúzsba kötését valósította meg.
A legnagyobb keresztény egyházak Magyarországon
[szerkesztés]2022-es népszámlálási adatok alapján a legnagyobb egyházak az országban (zárójelben a hívek számával):
| Csökkent a hívők száma (2001-2022): | 
|
| Növekedett a hívők száma (2001-2022): | 
|
| Vallás | 1930 | 1949 | 1992 | 1998 | 2001 | 2011 | 2022 | változás 2001 és 2022 között |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Római katolikus | 67,1% | 70,5% | 67,8% | 57,8% | 51,87% | 37,15% | 27,5% |
|
| Református | 20,9% | 21,9% | 20,9% | 17,7% | 15,91% | 11,61% | 9,8% |
|
| Evangélikus | 6,1% | 5,2% | 4,2% | 3,9% | 2,99% | 2,16% | 1,8% |
|
| Görögkatolikus | 2,64% | 1,80% | 1,7% |
| ||||
| Hit Gyülekezete | 0,04% | 0,18% | 0,24%[26] |
| ||||
| Jehova tanúi | 0,21% | 0,32% | 0,23%[27] |
| ||||
| Baptista | 0,17% | 0,18% | 0,18%[28] |
| ||||
| Ortodox | 0,15% | 0,14% | 0,16% |
|
Legnagyobb egyházak
[szerkesztés]- Magyar Katolikus Egyház (2,9 millió fő
)[29] - Magyarországi Református Egyház (0,94 millió fő )[29]
Egyéb nagy egyházak
[szerkesztés]- Magyarországi Evangélikus Egyház (176 ezer fő) )[29]
- Magyar görögkatolikus egyház (165 ezer fő )[29]
Más jelentősebb felekezetek
[szerkesztés]- Hit Gyülekezete (22 647
)[30] - Magyarországi Jehova Tanúi Egyház (22 249 )[30]
- Magyarországi Baptista Egyház (17 662 )[30]
Ortodox egyházak
[szerkesztés]Az ortodox egyházakhoz a 2022-es népszámláláskor 15 578 fő jelölte magát. [29]
Felekezetek Magyarországon
[szerkesztés]
| A sorozat témája Kereszténység |
|---|
 |
|
Keresztény vallásgyakorlat
|
|
Római katolikus vallásgyakorlat
|
|
Fő felekezetek
|
Nem teljes lista a Magyarországon jelenlévő keresztény felekezetekről:
Magyarországon a katolikus egyház a legelterjedtebb, de híveinek száma és aránya gyorsan csökken.
Az egyház szerint az üdvösség forrása a Szentírás és a Szenthagyomány. Templomba igen kevesen járnak. Egy alapítvány felmérései alapján a híveknek csak 7-9 %-a vesz részt heti rendszerességgel szertartáson, további 10 % havonta.[31]
Szertartásai (rítusai):
- latin: Magyar katolikus egyház (köznapi kifejezéssel római katolikusok)
- bizánci: magyar görögkatolikus egyház (görögkatolikusok)
- örmény: örmény katolikusok (igen kevés)
- alexandriai: kopt katolikusok (elenyészően kevés Magyarországon)
Magyarországon a második legelterjedtebb vallás. Általában vallják az eleve elrendelést (predesztinációt). Az üdvösség forrása Jézus Krisztus. Lásd: Magyarországi Református Egyház.
A magyarországi evangélikusok a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjai, melyet 264 gyülekezet, tizenhét egyházmegye és három egyházkerület alkot. A történelmi Magyarország másik evangélikus egyháza az erdélyi országos szász egyház volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház keretein belül is jelentős számban éltek német és szlovák nemzetiségű evangélikusok, ma már a hazai evangélikus egyház tagjai között a magyarok vannak többségben. Magyar evangélikusok jelentősebb számban élnek külön magyar egyházban Romániában és Szerbiában, a helyi egyház tagjaiként Szlovákiában és az Amerikai Egyesült Államokban. A magyar evangélikusok világszervezete a Magyar Evangélikus Konferencia.
Ökumenikus keresztény mozgalmak
[szerkesztés]Az ortodox kereszténység sok önálló egyházat tömörít magába. Magyarországon a következők vannak jelen:
- Szerb Ortodox Egyház
- Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyarországi Ortodox Exarchátus
- Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház
- Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye
- Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje
Pünkösdi-karizmatikus egyházak
[szerkesztés]Evangéliumi keresztény egyházak
[szerkesztés]A legtöbb nazarénus Békés, Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Baranya vármegyében és Budapesten él.
Szentháromságtagadó egyházak
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Török József: A katolikus egyház és liturgia Mo.-on, 2000.
- ↑ a b Hohenauer Ignácz: Királyok és hősök csarnoka
- ↑ Mireisz László: A magyar vallás
- ↑ Baán István. Türkiai Metropolitanátus: A bizánci egyház szervezete Magyarországon a középkorban
- ↑ Históriák: Kristó Gyula: Középkori históriák oklevelekben (1002–1410)
- ↑ a b c d e f g h Vallástörténeti kislexikon: Kereszténység Magyarországon; 1975., Kossuth K.
- ↑ Szent István király Nagy legendája (1080 körül)
- ↑ Mandiner: Ami Szent István nagyságát mutatja
- ↑ Magyar néprajzi lexikon - Boldogasszony. mek.niif.hu. Akadémiai Kiadó, 1977. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
- ↑ Magyarország patrónáját ünnepeljük Nagyboldogasszony napján. mult-kor.hu, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
- ↑ Erdélyi Zsuzsanna: A Mária-kultuszról, Kortárs 1994/12:1. core.ac.uk. Kortárs. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
- ↑ E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában, 2008.
- ↑ Hegedűs Géza: A szent doktorok tudománya
- ↑ Hegedűs Géza: A szent doktorok tudománya 94. o.
- ↑ Tonhaizer Tibor: Egyetemes egyháztörténelem Archiválva 2020. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ https://mek.oszk.hu/01900/01948/html/index725.html
- ↑ Searching for faith: a change of religion in Hungary. Budapest: Akadémia Kiadó, 370. o. (2007. december 15.)
- ↑ a b Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet
- ↑ Vallástörténeti kislexikon: Ellenreformáció, 1975.
- ↑ Miklós Péter: Konfliktus és szolidaritás. Szempontok Horthy Miklós és a katolikus egyház kapcsolatának értelmezéséhez
- ↑ Egyházak a szovjet rendszerben
- ↑ NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998). library.hungaricana.hu . (Hozzáférés: 2021. február 8.)
- ↑ 2001. évi népszámlálás. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
- ↑ Központi Statisztikai Hivatal. ksh.hu . (Hozzáférés: 2021. február 8.)
- ↑ Dr. Tóth Géza: A népszámlálások vallási adatainak eredményei térképeken – Térstatisztikai elemzés. DOI:10.15196/KSH202401. „A tanulmány a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a KSH hivatalos álláspontjával.”; „(2022 teljes népesség= 9603634 fő)”
- ↑ 22647 fő / 9603634 népesség (hetek.hu, KSH, Dr. Tóth)
- ↑ 22249 fő / 9603634 népesség (hetek.hu, KSH, Dr. Tóth)
- ↑ 17662 fő / 9603634 népesség (hetek.hu, KSH, Dr. Tóth)
- ↑ a b c d e Népszámlálás 2022 – Végleges adatok – A népesség főbb jellemzői (országos és területi adatok). Központi Statisztikai Hivatal (KSH). (Hozzáférés: 2024. július 31.) „A népszámlálás vallásra vonatkozó, önkéntesen megválaszolható kérdésére a lakosság 60%-a válaszolt. […] A válaszadók 27%-a úgy nyilatkozott, hogy nem vallásos. (Megj.: a nem válaszoló 40% között sok volt az ateista, lásd: Így törli el az ateistákat a KSH és a kormány, Magyar Ateista Társaság)”
- ↑ a b c Morvay Péter: KSH népszámlálás: több millióval kevesebb a vallásos, mint 20 éve. Hetek, 2023. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
- ↑ A többség hisz Istenben, de templomba már sokkal kevesebben járnak Magyarországon. G7 - Gazdasági portál, 2023. január 1. (Hozzáférés: 2024. július 26.) „Forrás: European Social Survey”
További információk
[szerkesztés]- Egyházak és egyházpolitika Magyarországon és Erdélyben a 18-19. században. A Carolina Resolutiótól az 1848. évi XX. törvénycikkig; szerk. Gáborjáni Szabó Botond; Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, Debrecen, 2016 (A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai)
- Viszály és együttélés. Vallások és felekezetek a török hódoltság korában; szerk. Ittzés Gábor; Universitas, Budapest, 2017
- A Tanácsköztársaság és az egyházak. Egyházpolitika, keresztényüldözés, egyházi útkeresés; szerk. Fejérdy András; Szt. István Társulat, Budapest, 2020
- Sipos Béla: „Marxista templomozók” a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen