Jordan EJ14

Jordan EJ14
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Jordan
Tervező	Gary Anderson John McQuilliam
Előző	Jordan EJ13
Következő	Jordan EJ15
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas méhsejt monocoque
Motor	Ford RS2 (Cosworth CR-5) 3L V10 szívó
Váltó	Jordan 7 sebességes félautomata
Üzemanyag	BP
Gumik	Bridgestone
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Jordan Ford
Pilóták	18. Nick Heidfeld 19. Giorgio Pantano 19. Timo Glock
Első verseny	2004-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Utolsó verseny	2004-es Formula–1 brazil nagydíj
Futott versenyek	18
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	0
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	0

A Jordan EJ14 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Jordan csapat tervezett és versenyeztetett a 2004-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Nick Heidfeld és Giorgio Pantano voltak, valamint az utóbbi helyett négy versenyen beugró Timo Glock.

Áttekintés

Nem volt teljesen új autó, sokkal inkább az előző évi, rosszul sikerült EJ13-as komoly átalakítása. A módosított kasztni új aerodinamikai elemeket kapott, és egy erősebb Cosworth-motort (Ford névre címkézve). Visszatértek a hagyományos, single-keel kialakítású felfüggesztéshez.

A csapatnak olyan kicsi volt a költségvetése, hogy nem volt lehetőségük rendesen tesztelni. Ez meg is bosszulta magát, ugyanis az EJ14-es az elődjéhez hasonlóan egy lassú konstrukció volt. A csapat a Cosworth-motorokat okolta ezért, azt állítva, hogy a Ford nem ugyanazokat az egységeket adja nekik, mint a gyári csapat Jaguarnak.

A két pilóta közül Heidfeldet a tehetsége, Pantanót jobbára a pénze miatt igazolták le. Mivel Kanadában nem tudták befizetni a szponzorai a vállalt összeget, ezért helyette Timo Glock ült be, aki mindjárt szerzett is két pontot (igaz, ehhez az is kellett, hogy mindkét Williamst és Toyotát diszkvalifikálják szabálytalan fékvezetékek miatt). A szezon végére Pantano pénze elfogyott, ezért az utolsó három futamon ismét Glock ült be helyette.

Az autó teljesítménye általában véve csapnivaló volt. Összesen öt pontot gyűjtöttek az idényben, Glock pontszerzésén kívül Heidfeld szerzett még pontokat Monacóban és Kanadában. Olyan még sosem fordult elő ezidáig a csapat történetében, hogy egész évben ne végezzenek a legjobb hat között. Sokszor a megbízhatóság sem volt az igazi, az amerikai nagydíjon Heidfeld értékes pontokat vesztett el egy kieséssel. A belga nagydíjon az újabb pontszerzési lehetőségtől versenybalesetek fosztották meg őket. Jobb napjaikon a Jaguarral és a Toyotával is tudtak csatázni, de általában a Minardival alkották a mezőny hátsó traktusát.

Az idény végén a csapat létezése is veszélybe került, miután a Ford közölte, hogy kiszállnak a Formula–1-ből, így a Jordan hirtelen motorok nélkül maradt. Csak egy villámgyors, a Toyotával megkötött szerződés biztosította, hogy a következő évben is ott lesznek a rajtrácson.

Az autók festése a hagyományos sárga-fekete volt, a főszponzor Benson & Hedges cigarettamárkának köszönhetően. Ahol a dohányreklámok be voltak tiltva, ott a "Be on Edge" felirat volt olvasható az autókon. Az amerikai nagydíjon a Sobranie cigarettát reklámozták, ugyanis a Benson & Hedges az Egyesült Államokban egy másik gyár, a Phillip Morris licensze alapján volt forgalmazásban, és ez jogi problémákat vetett fel. Mivel már az előző évet is csodával határos módon élte túl a Jordan, az autókon az első bemutatkozásukkor a "Lazarus" felirat volt olvasható. A bahreini kormány kibérelte a motorborítás helyét, és a legváltozatosabb feliratokat illetve képeket helyezte el oda futamról futamra.

Eredmények

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	Pontok	Helyezés
2004	Jordan	Ford RS2 (Cosworth CR-5)	B		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	CHN	JPN	BRA	5	9.
				Nick Heidfeld	KI	KI	15	KI	KI	7	10	8	KI	16	15	KI	12	11	14	13	13	KI
				Giorgio Pantano	14	13	16	KI	KI	KI	13		KI	17	KI	15	KI	KI	KI
				Timo Glock								7								15	15	15