Ugrás a tartalomhoz

Ipolyszécsényke

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolyszécsényke (Sečianky)
Ipolyszécsényke zászlaja
Ipolyszécsényke zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagykürtösi
Rangközség
Első írásos említés1260
PolgármesterDeák József
Irányítószám991 10
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámVK
Népesség
Teljes népesség335 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség49 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság166 m
Terület7,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 05′ 40″, k. h. 19° 04′ 36″48.094444°N 19.076667°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 40″, k. h. 19° 04′ 36″48.094444°N 19.076667°E
Ipolyszécsényke weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyszécsényke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolyszécsényke (szlovákul: Sečianky) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagykürtöstől 29 km-re, délnyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

1243-ban „terra Zelchan” néven említik először. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben szerepel Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt temploma és István nevű papja. Kezdetben a Szécsénkey család birtoka, majd a mohácsi csata után Drégely, majd Litva várához tartozott. Később több nemesi család birtoka, a Baloghyaké, majd a 18. század végén a Lipthayaké. Utóbbiak építtették a ma is álló klasszicista kastélyt. 1715-ben kúria és 3 adózó porta volt a faluban. 1828-ban 44 házában 265 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint „SZÉCSÉNKE. Magyar falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Honthoz másfél mértföldnyire; határja jól termő.”[2]

Fényes Elek szerint „Szécsényke, magy. falu, Honth vmegyében, Ipolysághoz 1 1/2 mfd. 360 kath. lak. Kath. paroch. templom. Kastély, szőlőhegye, földje, rétje termékeny. F. u. Liptay, Tersztyánszky, Illésy.”[3]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 503, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 421 lakosából 369 magyar és 27 szlovák volt.

2011-ben 385 lakosából 287 magyar és 62 szlovák volt.

2021-ben 335 lakosából 250 (+5) magyar, 70 (+16) szlovák, 6 cigány, 1 egyéb és 8 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. század végén épült. Mellette egykor gyógyvízű forrás tört fel, melyhez messze földről is elzarándokoltak. Mára a forrás vize elapadt. A templomot 1754-ben barokk stílusban építették át.
  • A Lipthay-kastély a 19. század elején épült klasszicista stílusban. Egykor szép angolparkja volt.
  • A plébánia épülete a 19. század elején készült klasszicista stílusban.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]