Ugrás a tartalomhoz

Felsőpalojta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Horné Plachtince szócikkből átirányítva)
Felsőpalojta (Horné Plachtince)
Felsőpalojta zászlaja
Felsőpalojta zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagykürtösi
Rangközség
Első írásos említés1244
PolgármesterLadislav Nozdrovický
Irányítószám991 24 (pošta Dolné Plachtince)
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámVK
Népesség
Teljes népesség210 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság243 m
Terület10,53 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 14′, k. h. 19° 17′48.233333°N 19.283333°EKoordináták: é. sz. 48° 14′, k. h. 19° 17′48.233333°N 19.283333°E
Felsőpalojta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőpalojta témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőpalojta (szlovákul: Horné Plachtince) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagykürtöstől 7 km-re északnyugatra fekszik, a Palojta-völgy legészakibb települése.

Története

[szerkesztés]

Területén a régészeti leletek tanúsága szerint a korai bronzkorban a lausitzi kultúra népe lakott, a vaskorban a la-théne-i kultúra települése, később kelta település állt itt.

1243-ban "Palatha" néven említik először. 1245-ben "Palatha", 1337-ben "Palatha Superior" néven említik. Első ismert birtokosai a Tardos nemzetség Palojtai ágának tagjai voltak, akik valószínűleg már a tatárjárás előtti időkben birtokolták a Palojta birtok egy részét, melyet 1244 körül Pósa fiai Tardos és Sándor négy és fél márkáért átengedtek Roland sági prépostnak. (Fejér VII. I. 286. IV. 3. 243.) 1245-től a sági prépostság birtoka. 1275-ben vámszedési jogot, majd mint mezőváros vásártartási jogot kapott. 1332-ben a pápai tizedjegyzék már említi Szent Márton tiszteletére szentelt templomát is. A középkorban Palothának és Prépostpalojtájának is nevezték. 1465-ben ismét vásártartási jogot kapott. Később a régi Palojta területén három község: Alsó- Közép- és Felsőpalojta keletkezett, melyek közül utóbbi a legészakabbra fekvő település. A 16. században a Simonffy család birtoka. 1685-ben elfoglalta a török. 1715-ben 3 kúria és 26 ház állt a településen. 1828-ban 50 házában 300 lakos élt. A 19. században a rozsnyói káptalan faluja volt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "Alsó, Felső és Középső Palojta. Három tót faluk Hont Vármegyében, Alsónak földes Ura a’ Rozsnyói Káptalanbéli Uraság, Felsőnek, és a’ Középsőnek pedig több Uraságok, mellyek Alsó Palojtának filiájik, Középsőnek Ispotállya is van; lakosaik katolikusok, és evangelikusok, határbéli földgyeik közép termékenységűek, mivel valamennyire hegyesek. Alsó Palojtának fája nints, más egyéb javaik is lévén, második osztálybéliek."[2]

Fényes Elek szerint "Palojta (Felső), tót falu, Honth vmegyében, 48 kath., 275 evang. lak. F. u. többen."[3]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 311, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 202 lakosából 197 szlovák volt.

2011-ben 207 lakosából 199 szlovák.

2021-ben 210 lakosából 200 szlovák, 3 magyar (1,43%), 1 cseh, 1 lengyel, 5 ismeretlen nemzetiségű.[4]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A faluban tájház található.

Híres emberek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]