Ugrás a tartalomhoz

Hevesi Sándor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hevesi Sándor
Hevesi Sándor
Hevesi Sándor
SzületettHoffmann Sándor
1873. május 3.[1]
Nagykanizsa
Elhunyt1939. szeptember 8. (66 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaOesterreicher Magdolna
SzüleiHoffmann Mór
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (41/1-1-23)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hevesi Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hevesi Sándor, születési nevén Hoffmann Sándor (Nagykanizsa, 1873. május 3. – Budapest, 1939. szeptember 8.) magyar rendező, egyetemi tanár, drámaíró, kritikus, író, műfordító, színházigazgató.

Az 1910-es években
Arcképe és aláírása
Utolsó darabjai egyikének bemutatója után, közös kép a színészekkel (1938). Hevesi Sándor: A bűvészinas. Belvárosi Színház, 1938. Somogyvári Rudolf (Récsey Viktor, zongoraművész), Turay Ida (Marianne), Hevesi Sándor, a szerző, Szilassy László (Kemény Pál, újságíró)
Emléktáblája Budapest VII. kerületében

Élete

[szerkesztés]
Sírja. Fiumei Úti Sírkert: 41/1-1-23.

Hoffmann Mór (1843–1915) tanár, szakíró és Wesel Mina fia. A Budapesti Tudományegyetemen elvégezte előbb a jogot, majd a filozófiát és mindkét fakultáson doktorátust szerzett. 1892–1906 között a Magyar Szemle belső munkatársa volt. 1901-ben Beöthy László támogatásával a Nemzeti Színházhoz került rendezőnek. 1904–1908 között a Thália Társaság egyik alapító-rendezője volt. 1907–1908-ban a Népszínház főrendezője; 1908-tól, valamint 1915-től a Nemzeti Színház rendezője, 1922-től főrendezője, 1923-tól 1932-ig igazgatója volt. 1912-től az Operaházban működött mint főrendező, és munkássága nagy hatással volt operarendezésünk modernizálására. Többek között beállította a Mozart-ciklust, felfrissítette a Hoffmann meséi, az Aida, a Troubadour előadásait. Közben a Petőfi Társaság megválasztotta tagjának.

1922-ben Császár és komédiás című darabjával elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Vojnich-díját és ugyanebben az évben a Nemzeti Színház főrendezője lett, 1923-ban pedig a színház igazgatója. Az ő igazgatása alatt a Nemzeti Színház olyan virágzásba jutott, amilyenre még alig volt példa viszontagságos történetében. Nehéz időkben, nehéz körülmények között, az állam ki nem elégítő anyagi támogatásával küszködve, a színház tulajdonképpeni közönségének, a művelt középosztálynak elszegényedése dacára visszaszerezte a Nemzeti Színház népszerűségét. A nézőtér úgyszólván napról napra megtelt, egyik siker a másikat érte. Az izgatott politikai és társadalmi atmoszférában sok támadásnak volt kitéve egy-egy előadása miatt, ő azonban szilárdan állott művészi feladatai mellett. A színház Shakespeare- és Molière-repertoárjait teljesen megújította, az összes darabot újrarendezte, mély tanulmányon alapuló, eredeti felfogásban a két világirodalmi író klasszikus műveiből ciklusokat rendezett, melyek páratlan sikerrel jártak. Különösen a magyar Shakespeare-kultusz valóságos reneszánsza fűződik az ő munkásságához.

A magyar drámairodalom érdekében kifejtett tevékenysége is fokozott jelentőségű. Nemcsak felismerte a tehetségeket, hanem óriási tapasztalatával, finom művészi érzékével segítségükre is volt darabjaik kidolgozásában és a színpadon életképessé tételében. Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Móricz Zsigmond darabjait kitűnő előadásban nagy sikerre vitte, Zilahy Lajos drámaíró tehetsége ő alatta bontakozott ki. Minden darab rendezésében támogatására volt a rendezőknek. Nem egy szellemes, újszerű rendezés fűződik nevéhez. Az ember tragédiáját, a Faustot, a magyar és külföldi klasszikus irodalom számos más remekét új szcenáriummal hozta színre. A színházban erős fegyelmet hozott létre, vezetése alatt a színészek megfeszített erővel dolgoztak, de szívesen is végezték a nagy munkát, mert napról-napra érezték sikerét. Hevesi műve a Nemzeti Színház Kamara Színházának létrejövetele, amellyel a magyar színpad új színt kapott. A Kamara Színház az ő vezetése alatt pompásan felvirágzott, megtalálta a maga stílusát, meghódította a közönséget és megteremtette a lehetőségeket az intimebb hatású darabok sikeres eljátszására.

1926-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1927-1932 között a Színművészeti Főiskola oktatója volt. 1929-ben a londoni egyetemen a magyar irodalomról és William Shakespeare-ről tartott előadásokat. 1933-tól haláláig a Magyar Színház rendezője volt.

1915. március 22-én házasságot kötött Budapest-Terézvárosban Oesterreicher Ignác és Engel Lujza lányával, Magdolnával.[3]

Emlékezete

[szerkesztés]

Nagykanizsán általános iskolát,[4] Zalaegerszegen színházat, Budapesten az Eiffel Műhelyházban, mint az Operaház egykori főrendezőjéről, háziszínpadot neveztek róla.

Színházi munkái

[szerkesztés]

Rendezőként

[szerkesztés]

Íróként

[szerkesztés]
  • Házi tündér (1945)
  • A Pál utcai fiúk (1946, 1959, 1995)
  • A kőszívű ember fiai (1952, 1961, 1963, 1970, 1993, 1998)
  • Pathelin mester (1958) (fordító is)
  • Fekete gyémántok (1961)
  • Az Aranyember (2001)

Fordítóként

[szerkesztés]
  • Shaw: Blanco Posnet elárultatása (1945, 1963)
  • Shaw: Szent Johanna (1945, 1955-1958, 1963)
  • Molière: A fösvény (1945, 1951, 1993)
  • Shaw: Pygmalion (1946-1947)
  • Shaw: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz (1946)
  • Bretzner: Szöktetés a szerájból (1947, 1950, 1957, 1960-1962, 1968, 1975-1977, 1979-1980, 1987, 2003)
  • Molière: A kényeskedők (1947, 1950)
  • Shaw: Tanner John házassága (1948)
  • Cammarano: A trubadúr (1948, 1951, 1954, 1961-1963, 1966, 1970, 1972-1974, 1979, 1985, 1991, 1995)
  • Shaw: Blanco Posnet színvallása (1948)
  • Wilde: Eszményi férj (1949, 1981)
  • Gogol: Leánynéző (1950-1952)
  • Molière: Scapin furfangjai (1951, 1984)
  • Molière: Furfangos fickó (1953)
  • Beaumarchais: A Sevillai borbély, avagy a hiábavaló elővigyázat (1953-1956, 1958, 1961-1962, 1986, 1990, 1994)
  • Molière: Dandin György vagy a megcsúfolt férj (1954-1955)
  • Shaw: Caesar és Cleopatra (1955, 1966)
  • Carlo Goldoni: A fogadósné (1955, 1961)
  • Shaw: Fekete papagáj (1957)
  • Sardou-Najac: Váljunk el (1957-1959, 1961, 1965, 1977)
  • Oscar Wilde: Hazudj igazat! (Bunbury) (1959-1960, 1965, 1968, 1970-1972, 1976, 1985-1986, 1995, 2000, 2003)
  • Wilde: Lady Windermere legyezője (1959)
  • William Shakespeare: A windsori víg asszonyok (1961)
  • Shaw: A cárnő (1966)
  • Shaw: A sors embere (1972)
  • Shaw: Vissza Matuzsálemhez (1982)
  • Shaw: Segítség! Orvos! (1992)
  • Lavery: Az úr katonái (1995, 1998)
  • Shaw: Candida (1998)

Drámái

[szerkesztés]
  • Ámor játékai
  • Az új földesúr
  • Egy magyar nábob
  • Régi jó világ
  • Az apja fia (dráma, 1912)
  • A Madonna rózsája (1915)
  • A hadifogoly (1917)
  • Görögtűz (vígjáték, 1918)
  • Császár és komédiás (1919)
  • 1514 (1921)
  • Elzevir (vígjáték, 1925)
  • Az Amazon (vígjáték, 1928)
  • A bűvészinas (színmű, 1938)

Művei

[szerkesztés]
  • Dráma és színpad (tanulmányok, 1896)
  • A színjátszás művészete (1908)
  • Az előadás művészete (1908)
  • Mozart (1917)
  • Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések (1919)
  • Shaw-breviarium (1922)
  • Színház (1938)
  • A drámaírás iskolája (tanulmányok, 1961)
  • Amit Shakespeare álmodott (1964)
  • Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete (1965)

Forgatókönyvei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  3. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi házassági akv. 412/1915. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. június 28.)
  4. ↑ [1]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hevesi_Sándor&oldid=26686979”