Ugrás a tartalomhoz

Ráday Gedeon (főispán)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ráday Gedeon
Született1806. június 23.[1][2]
Pest
Elhunyt1873. július 14. (67 évesen)[3]
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • a magyar főrendiház tagja (1825–1827)
  • a magyar főrendiház tagja (1825–1827)
  • a magyar főrendiház tagja (1830–1830)
  • magyar országgyűlési követ (1843–1844)
  • a magyar főrendiház tagja (1847–1848)
  • Nógrád vármegye főispánja (1848. április 20. – 1849. január)
  • a magyar főrendiház tagja (1848. július – 1849. január)
  • a magyar főrendiház tagja (1861–1861)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1867. január 15.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1867. február 18. – 1867. április 5.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ráday Gedeon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a főispánról szól. Hasonló címmel lásd még: Ráday Gedeon (egyértelműsítő lap).

Rádai gróf Ráday Gedeon (Pest, 1806. június 23. – Pest, 1873. július 14.)[4] Nógrád vármegye főispánja, a Nemzeti Színház főintendánsa.

Élete

[szerkesztés]

Ráday Pál királyi táblai ülnök és báró Prónay Ágnes fia. Gondos házi nevelés után Pozsonyban tanult, a jogot pedig Pesten 1823-ban végezte. Az 1825. évi országgyűlés főrendiházában jelen nem lévő atyját képviselte; azután Pest vármegyében szolgált, ahol megyei gyakorlatot szerzett.

Később a megye közgyűlésein szónoklatával kiváló szereplő volt, és a hatalmas ellenzéki pártnak egyik legbátrabb és legtekintélyesebb bajnoka lett, aki az alkotmányos szabadságot és nemzeti jogokat a bécsi önkényes rendszabályok ellenében minden alkalommal erélyesen és következetesen védelmezte. E szónokokat és köztük Rádayt is, részint hűtlenségi, részint becstelenségi perbe fogták. A kormány azonban el nem érhette kitűzött célját, sőt csak még inkább élesztette az ellenszegülést. Pest vármegye Rádayt az 1839. évi országgyűlésre május 31-én, a gróf perbefogatása és üldöztetése dacára, sőt mondhatni, éppen ezért, követévé választotta. Ebből újabb nagy baj lett: a kormány ezúttal a követválasztási szabadságon és képviseleti függetlenségen ejtett sérelmet, s azáltal, hogy Rádayt – mint perben álló egyént – az országgyűlésen való megjelenéstől eltiltotta. Ebből támadt az országgyűlésen a híres Ráday-ügy, ami hosszú ideig hátráltatta a diéta munkáját.[5] Végül, hogy az országgyűlés eredménytelenné ne legyen, úgy oldották meg a casust, hogy Rádayt önkéntes lemondásra bírták, és a sérelem tárgyát megszüntették, erős óvástétel mellett a szabad követválasztás érdekében. Eközben előbb 1838–1840 között az akkor még Pesti Magyar Színház választmányának alelnöke,[6] melyet rövid ideig igazgatott is,[7] majd másodjára 1840-től 1841 húsvétjáig, immár mint a Nemzeti Színház országos felügyelet alá kerülésének biztosításáig regnáló „kormányzó választmány” tagja (báró Orczy György, Simontsits János és Patisz Károly mellett).[8]

A következő, 1844. évi országgyűlésre ismét megválasztották, és ekkor már akadálytalanul jelenhetett meg méltó helyén. Ott 1845 novemberétől[9] újra megbízták a Nemzeti Színház "országos főigazgatói" posztjával, mely ezúttal első ízben, 1845-1847-ben a legnagyobb ügyszeretettel és buzgalommal viselt kormánya alatt élte egyik legszebb virágzási korát. Rendbe hozta a színház rendezetlen és bonyolult viszonyait, jeles művészeket szerződtetett, felölelte a nemzeti drámát és drámairodalmat. Az írókkal, többek közt Vörösmartyval, Bajzával, Fáy Andrással, aki rokona és atyai barátja volt, és a művészek javával szíves baráti érintkezésben élt.

1847-ben mindent megtett Kossuth követté választatása ügyében, s oldalán küzdött a vármegyei asztalnál, mint hű barát és elvrokon. Ő maga 1848-ban a főrendi tábla szabadelvű tagja és helyettes főlovászmester volt, és az alkotmányos miniszterium Nógrád vármegye főispánjává nevezte ki. A szabadságharc után neki is vissza kellett vonulni a közpályától. A Nemzeti Színház „országos főigazgató”ságáról 1849. június végén aligazgatójával, Erdélyi Jánossal együtt lemondott.[9] December 10-én a pesti hadi törvényszék két évi várfogságra ítélte, de Haynau visszaadta szabadságát.

1854-ben megint őt hívták vissza a Nemzeti Színház összezavart ügyeinek rendbehozására,[10] bár politikai egyéniségét Bécsben nem kedvelték. Ő elfogadta a megbízatást, és híven teljesítette feladatát, mindent megtett, amit azokban az időkben tehetett az intézet újból való felvirágoztatására: pénzt gyűjtött az intézet kijavítására, visszahívta a szétszórt, lezüllesztett régi jó művészeket, és újjáteremtette az intézetet. 1860-ig mint „műigazgató” állt a színház élén, majd 1866–1869 között a Nemzeti Színházi Bizottmány alelnöke, végül, 1869-ben, ideiglenes intendánsa volt.[6] Magáról azonban rosszul gondoskodott – bár voltak kritikusai[11] színházvezetésének is. A hazai közügyek miatt gazdaságát elhanyagolta; s neje, Teleki Borbála grófnő korai halála után Ráday vagyonilag mindinkább süllyedt.

Az alkotmány helyreállítása után a jászkunok főkapitányává nevezték ki, de ekkor már egykori szép vagyonát, péceli ősi kastélyát idegen kézen kellett látnia, és végsőségig jutott anyagi zavarai miatt hivatalait meg nem tarthatta, és a közügyektől teljesen visszavonulva, gyászban és szegénységben végezte be egykor oly fényes és kultúrbarát életét. Családi könyvtárát igen jutányos árért a pesti református főiskolának engedte át, melynek mindenkor pártfogója és egyházának már 1836 óta hű gondnoka volt.

Származása

[szerkesztés]
Ráday Gedeon ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ráday Pál (1677–1733)[12]
 
 
 
 
 
 
 
gr. Ráday Gedeon (1713–1792)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kajaly Klára (?–1741)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Ráday Gedeon (1745–1801)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szentpétery Katalin
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Ráday Pál (1768–1827)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Fáy Ferenc (1654–1727)
 
 
 
 
 
 
 
Fáy György (1726–1770)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dely Sára
 
 
 
 
 
 
 
Fáy Zsuzsanna (?–1816)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bárczay János
 
 
 
 
 
 
 
Bárczay Erzsébet (?–1779)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kemény Erzsébet
 
 
 
 
 
 
 
gr. Ráday Gedeon (1806–1873)[13]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Prónay Mihály
 
 
 
 
 
 
 
Prónay Gábor
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Záborszky Zsuzsanna
 
 
 
 
 
 
 
br. Prónay László (1735–1808)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Róth Éva
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Prónay Ágnes (1773–1844)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Radvánszky János (1666–1738)
 
 
 
 
 
 
 
Radvászky László (1701–1758)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szent-Iványi Anna Mária (1679–1737)
 
 
 
 
 
 
 
Radvánszky Rozália (1742–?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Családja

[szerkesztés]

1829-ben nősült meg, Teleki Borbála grófnőt (1811–1841)[14] vette el, aki öt gyermeket szült neki[15] Miroslav Marek családfája alapján (Péchy Gáspár kutatásai szerint nyolcat[16]):

  • Pál (1830–1879); 1. felesége: Klara von Wartensleben grófnő (1831–1853); 2. felesége: Nagy Zsuzsanna (1830–1882)
  • Borbála[m 1] (1835–1898)[forrás?]; férje: Szapáry István gróf (1829–1902)[forrás?]
  • László (1837–1912); felesége: Szentkereszty Mária bárónő (1848–1905)[18]
  • József (?)[forrás?]
  • Gedeon (1841–1883); felesége: Philippine von Pergen grófnő (1841–1905)

Ötödik gyermekük születése után 25 nappal azonban Ráday grófné özvegyen hagyta férjét.[forrás?]

Munkái

[szerkesztés]

Költeményei jelentek meg a Szép-Literatúrai Ajándékban[19] (1821. Serkentés az ifjakhoz, a haza és tudományok szeretetére új esztendőkor, Pozsonyban), az Auróra (1823) és a Hébe[20] (1825–26) zsebkönyvekben.

Beszéde az 1861. június 3-ai országgyűlésen (Pest) az az évi Magyarország című lap 131. számú mellékletében (B. Vay Béla és gr. Csáky Tivadar beszédeivel együtt) található. Többi országgyűlési beszédei a Naplókban és egykorú lapokban vannak.

Van egy fordított színműve is A szerencse gyermeke címmel Birch-Pfeiffer Sarolta(wd) Kind des Glücks műve után (mely bemutatója 1860. november 28-án a pesti Nemzeti Színházban volt).

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Ráday Biri[17]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Ráday, Gedeon (IV.) Graf (BLKÖ)
  3. ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-C33W-S7YJ-X?i=136&cat=269140
  4. ↑ [https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-C33W-S7YJ-X?i=136&cat=269140 Pest-Kálvin téri református egyházközség halotti anyakönyve, 245/1873.
  5. ↑ A Ráday-ügy Archiválva 2015. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, pest.archivportal.hu
  6. ↑ a b Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  7. ↑ Kerényi Ferenc: Drámairodalmunk kérdései a Pesti Magyar Színházban Archiválva 2020. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Forrás folyóirat - 2005. június
  8. ↑ Magyar színháztörténet I. kötet IV. fejezet A nemzeti színház a polgári forradalom előestéjén (1840–1848), mek.oszk.hu - 1990–2001.
  9. ↑ a b Magyar Színháztörténet I. kötet IV. A magyar romantika színháza (1837–1849), Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - 1990–2001
  10. ↑ Soha kedvesebb karácsoni ajándékot nem kaphattunk volna, mint szinházunknak ez uj igazgatóját, kit a magas kormány kegyelme nemzeti szinházunknak ismét visszaadott. Ráday több esztendeig volt már igazgatója a nemzeti szinháznak, s igazga­tása éveit bátran nevezhetjük szinészetünk fénykorának, mert drámairo­dalom, szinművészet, és opera egyaránt tetőpontján állt az ő gondos ke­zei alatt. Volt is öröm, midőn az összegyűlt színi személyzetnek a nemes gróf, mint igazgató bemutattatott, ki mint maga mondá, nem ugy jön, mint idegen, hanem mint régi-régi ismerős. Ez a legérzékenyebb családi jelenet volt. Egy hazatérő apa gyermekei között. E pillanattól bizton szá­mithatjuk nemzeti müvészetünk uj felvirulását, mert a költő szavaiként „nem volt az, nem is lesz soha jobb gazdánál." Vasárnapi Ujság 1854. 408. l.
  11. ↑ Gyulay Lajos naplói (gyulaynaplok.hu): Gr. Gyulay Lajos maga keze és könyve — Döbrentei Gábor és Gyulay Lajos naplófeljegyzései (158. oldal) - 1846. június 14. (hozzáférés: 2015. június 4.)
  12. ↑ Miroslav Marek: Ráday de Ráda 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. június 30. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  13. ↑ Miroslav Marek: Ráday de Ráda 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. június 30. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  14. ↑ Életrajzi index/Partecédula: Magyar főnemesség genealógiája Teleki Borbála Archiválva 2015. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, opac.pim.hu (hozzáférés: 2015. június 4.)
  15. ↑ Miroslav Marek
  16. ↑ Péchy Gáspár: Rádai pechy-de-pechujfalu.hu - (hozzáférés: 2015. június 3.)
  17. ↑ Vay Sándor: Régi nemes urak, úrasszonyok (Ráday Biri), mek.oszk.hu - 1908.
  18. ↑ Életrajzi index/Partecédula: Magyar főnemesség genealógiája Ráday László, opac.pim.hu (hozzáférés: 2015. június 4.)
  19. ↑ A Szép-Literatúrai Ajándék, Hungaricana - (hozzáférés: 2015. május 28.)
  20. ↑ Magyar Könyvészet: 1712–1860/II · / · Hébe. Zsebkönyv[halott link], Arcanum - (hozzáférés: 2015. május 28.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Rákosmenti Múzeumi Esték IX. évfolyam 1. szám 7. oldal (Barna Andor: A Jókai „titok” Rákoscsabán 5-8. o.) – 2014. április
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ráday_Gedeon_(főispán)&oldid=27043607”