Hermann német ellenkirály
Hermann | |
Hermann von Luxemburg Német király | |
Uralkodási ideje | |
1081. október 6. – 1088. szeptember 28. | |
Koronázása | 1081. december 26.[1] |
Elődje | IV. Henrik német-római császár, Rudolf német ellenkirály |
Utódja | IV. Henrik német-római császár |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | House of Salm |
Született | 1035 körül nem ismert |
Elhunyt | 1088. szeptember 28. (53 évesen) Limburg ?[1] |
Nyughelye | Metz |
Édesapja | Luxemburgi Giselbert |
Édesanyja | unknown daughter Gräfin von Salm |
Testvére(i) | Conrad I, Count of Luxembourg |
Házastársa | ld. alul |
Gyermekei | ld. alul |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Salmi Hermann (németül: Hermann von Luxemburg) (1035 k. – 1088. szeptember 28.[1]), más néven Luxemburgi Hermann Salm grófja és német ellenkirály, valamint német-római ellencsászár, aki 1081-től haláláig uralkodott. A 10. századtól a német-római császárokat választották meg német királynak is, és így mindkét címet a pápai koronázás legitimizálta.
Élete
[szerkesztés]Megválasztása
[szerkesztés]Hermann Luxemburgi Giselbert gróf fiaként látta meg a napvilágot. A Nagy Szász Felkelés zajlott, amikor IV. Henrik német-római császár és német király Észak-Itáliába vezetett hadjáratot. A Róma elleni sikertelen támadás, hírére Welf és a sváb főurak ösztönzésére a jelentéktelen salmi grófot megválasztották Rajnai Rudolf utódjául[1]
A kezdet biztató volt: Hermann már 5 nappal megválasztása után Hochstädtnél vereséget mért Henrik fivérére, I. Frigyes sváb hercegre.[1]
1081. október 6-án Ochsenfurtban. I. Siegfried mainzi érsek koronázta meg Goslarban December 26-án.
Uralkodása
[szerkesztés]Sajnos Hermann messze nem birtokolt akkora erőt, mint Sváb Rudolf és így Henrik hatalma ismét megnövekedhetett. Általánosna nem ismerték el, de miután Northeimi Ottót nevezte ki Szászország helytartójává, a Henrik engesztelhetetlen ellenfeleinek tűnő szászok mellé álltak.[1] A Rudolfhoz hasonlóan északon hatalmi támaszpontot építő Hermannak azonban Ottó 1083-as halála után itt is meggyengült a helyzete.[1] Hermann terve, hogy egy jelentős sereget gyűjtsön össze a Duna völgyébe és meginduljon Itália felé így meghiúsult.
A pápa 1084-ben megkoronázta Henriket német-római császárrá, ezzel Hermannt teljesen törvényen kívül helyezve. Amikor Henrik Szászországba érkezett a seregeivel 1085-ben, Hermann Dániába menekült.
Bár 1086-ban a császár másik nagy ellenfelével, I. Welffel a trónfosztott bajor herceggel együttműködve győzött Unterpleichfeld mellett, majd elfoglalta Würzburgot is, az év végére újra csak visszahúzódott Szászországba.[1]
Utolsó támaszának, II. Burchard halberstadti püspöknek 1088-ban bekövetkezett halála után a gyakorlatilag semmi hatalommal nem bíró Hermann végül lotharingiai birtokaira vonult vissza.[2] Cochem közelében halt meg még ez évben. Halálával véglegesen lezárult a nagy szász polgárháború.
Gyermekei
[szerkesztés]Feleségétől, Formbachi Zsófiától, 3 született fia:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 , 55. oldal
- ↑ Weiszhár, 56. oldal
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]