Gornji Ramići
| Gornji Ramići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Bosznia-hercegovinai Föderáció |
| Kanton | Una-Szanai |
| Község | Ključ |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 37 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 382 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 78,6 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 4,86 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 35′, k. h. 16° 43′44.583333°N 16.716667°EKoordináták: é. sz. 44° 35′, k. h. 16° 43′44.583333°N 16.716667°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornji Ramići bosnyák falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában, Ključ községben.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Bihácstól légvonalban 73, közúton 92 km-re délkeletre, Ključtól 7 km-re északnyugatra, a Ključról Sanski Most felé menő főúttól nyugatra, egy festői völgyben, erdővel borított hegyekkel körülvéve fekszik. A főútról a faluba egy makadámút vezet.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 15 | 0 |
| Bosnyák | 614 | 381 |
| Horvát | 12 | 0 |
| Jugoszláv | 2 | 0 |
| Egyéb | 4 | 1 |
| Összesen | 647 | 382 |
Története
[szerkesztés]Ramići falu 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Ramićin 29 házat és 185 muszlim lakost számláltak.[4] 1910-ben a településen 97 házat, 324 muszlim, 23 katolikus horvát és 4 ortodox szerb lakost számláltak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben 64 házat és 305 lakost számláltak itt.[6] A második világháború idején 1941. július 31. és augusztus 1. között a falu szörnyű napokat élt át, amikor teljesen felégették a települést. 1945-től Ramići a szocialista Jugoszlávia része volt.
A falu korábbi mecsete 1987-89-ben épült. 1992-ben a falut elfoglaló csetnikek égették fel a települést és sokakat megöltek. A ramići emberek különösen szívesen emlékeznek Travnikra, ahol sok ramići lakos talált menedéket a csetnik támadók elől. A település 1995 szeptemberéig a szerb félkatonai egységek megszállása alatt állt, amikor a Bosznia-Hercegovinai Hadsereg, a Horvát Védelmi Tanács (HVO) és a Horvát Hadsereg (HV) által vezetett közös akciók során felszabadították. 1995-ben a Sana hadművelet során csekély szerb lakossága a visszavonuló szerb csapatokkal együtt elmenekült. Mára az elmenekült muszlimok valamivel több, mint 60%-a visszatért Ramićiba.[7] 2013-ban Gornji Ramićinak 382 állandó lakosa volt, egy kivételével mind muszlimok. Az itteniek fő foglalkozása a kétkezi munka, régebben többnyire Horvátországba, Szlovéniába, Ausztriába és Németországba jártak dolgozni, mostanában pedig nagyon sokan élnek Amerikában. A háború után a mecsetet újjáépítették, a jelenleg épülő minaretet különösen az USA-ba, Iowába emigrált ramićiak segítették, akik 20 000 dollárt juttattak erre a célra. A jelenlegi imám Hodža Pudić Srebrenicából érkezett. A temetők Ramici egyes részein szétszórva találhatók, és családi jellegűek, ami azt jelenti, hogy mindenki a saját temetőjében (Donje selo, Bajrica, Pajići) temetkezik. Infrastruktúrát tekintve a településen négy osztályos általános iskola, egy üzlet, telefon és vízellátás található. Az aszfalt még nem váltotta fel a jelenleg meglévő, Ramići felé vezető makadámutat.[7]
Nevezetességei
[szerkesztés]Ramićiban az első iskola 1760-ban, a mecset 1801-ben épült. Ez a mecset a falu felett volt, és kőből épült, fából készült minarettel. A mecset mérete 10x8 méteres volt, de nem volt állandó használatban. Az új mecset építése 1987-ben kezdődött és 1989-ben fejeződött be. A mecset mellett imámházat építettek iskolával. A Bosznia-Hercegovina elleni szerb agresszió során 1992-ben a mecsetet felrobbantották és az imám házát is felgyújtották.[8]
A falu mecsetének építésével kapcsolatban van egy régi legenda. Eszerint amikor régen mecsetet akartak építeni ide, a két falu nem tudott megegyezni abban, hogy kinek a földjére épüljön, és mindketten azt akarták, hogy a mecset az ő területükön legyen. Így hát vitatkoztak és veszekedtek, kijátszottak egymást és rosszindulatúak voltak egymással szemben, mígnem egyikük „zseniális” ötlettel állt elő. Ugyanis Ramice fölött van egy nagy és magas szikla, melynek a neve „Gvozdac”. Ez a találékony ember azt javasolta, hogy vegyenek egy botot, és menjenek fel a Gvozdacra, és dobják le felülről a botot. Ahol a bot leesik, ott építsenek egy mecsetet. Így is lett, dobtak egy botot a szikláról, az leesett és véletlenül az egyik közeli falu szerb mezőjére került. Mi lesz most, kézdezték egymástól. Ekkor újra megállapodnak abban, hogy a botot még egyszer dobják le a szikláról. Amikor újra ledobták, az közvetlenül a Gvozdac sziklája elé esett. Az emberek szótlanok voltak, de elfogadták ezt, és a mecsetet oda építették. Az anekdota annyiban igaz, hogy a ramići mecset valóban azon a helyen áll, a szikla alatt.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11509
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11509
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Ključ (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 49. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 258. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 121. o.
- ↑ a b c Ramići kod Kljuća. angelfire.com . (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ Genocid Ključ. institut-genocid.unsa.ba . (Hozzáférés: 2024. május 7.)[halott link]
További információk
[szerkesztés]
