Ugrás a tartalomhoz

Ferences rend

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ferences szerzetesek szócikkből átirányítva)
Ferences rend
(Kisebb Testvérek Rendje)
A ferences rend címere
A ferences rend címere

RövidítésOFM
Egyéb nevekkisebb testvérek, franciskánusok
MottóPax et bonum (Béke és jóság)
AlapítóAssisi Szent Ferenc
Alapítva1209. április 15.
Jóváhagyva1215, III. Ince pápa
Típuskoldulórend, pápai jogú
Tevékenységigehirdetés, pasztoráció, missziók

Minister generalisMassimo Fusarelli
SzékhelyeRóma, Via S. Maria Mediatrice 25.
Elhelyezkedése
a rend központja (Róma belvárosa)
a rend központja
a rend központja
Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 53′ 52″, k. h. 12° 26′ 44″41.897778°N 12.445556°E
A Ferences rend
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferences rend
témájú médiaállományokat.

A ferences rend [1] vagy más néven ferencesek, régebbi nevén franciskánusok (latin: franciscani) egy római katolikus szerzetesrend; koldulórend, melyet Assisi Szent Ferenc alapított 1209-ben.

Első rendjének neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje).

Nagy hatással volt az európai késő középkor szellemére, sok teológus és filozófus került ki a rendből és gyorsan elterjedt Európában. A domonkosok mellett ők is részt vettek az inkvizícióban, az eretnekek kinyomozásában és elítélésében, különösen Itáliában, Franciaországban és a Német-római Birodalomban.

Történelem

[szerkesztés]

Középkor

[szerkesztés]

Kezdetek

[szerkesztés]

Ferenc 1209-ben elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb, elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá. Első 12 követőjével járták Itáliát és prédikáltak.

A rend 1209-ben szóban III. Ince pápától, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Honoriusz pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.

A ferencesekhez 1217-ben már mintegy ötezer "testvér" tartozott,[2] s Ferenc hozzáfogott egy regula megírásához (→ ferences regula). Ezt az 1221-ben mutatta be (Regula non bullata).

A rend női ágát, a szigorúan zárt életű második rendet, a klarisszákat, Szt. Klára, egy Assisi-beli nemes lány alapította Szt. Ferenc segítségével.[3]

Ferenc 1226-os halálakor már mintegy tízezer ferences élt Európa országaiban.[2]

Későbbiek, szakadások

[szerkesztés]

Cortonai Illés (1180–1253) – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megszervezte a rendszeres szerzetesi és teológiai képzést.[2] Rendházakat, templomokat is építtetett.

A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Éles viták folytak az alapító által megkívánt és végrendeletében megerősített abszolút szegénység eszményéről.[2] Már az alapító életében Cortonai Illés megkísérelt a szabályok szigorán enyhíteni, de a rend tagjainál ellenkezésre talált vele.

Cortonai Illés kemény vezetése miatt, az 1239-es káptalan összehívása után maga IX. Gergely tette le tisztségéről.[2]

A ferencesek a kezdetektől fogva eretnek-ellenes tevékenységekben vettek részt,[4] és 1236 körül IX. Gergely pápa a domonkosokkal együtt inkvizítorokká nevezte ki őket.[5]

Egyes templomok mellett rendházak épültek, benne több ferences testvérrel. E házak tagjait a konventuális jelzővel különböztették meg.[2] Azok a ferencesek, akik Ferenc eszményéhez ragaszkodtak, remeteségekben, szétszórva (zelanti) éltek, és nem akartak alkalmazkodni az újfajta életmódhoz.[2] 1250 után az álláspontok megmerevedtek. A belső feszültségeket a skolasztikus filozófus, Bonaventura is igyekezett feloldani. Elgondolásait pápai rendelkezések szentesítették.[2]

A renden belül három különféle felfogás érvényesült :[6]

  • A spirituális irányzat, amely az eredeti formákhoz ragaszkodott
  • Cortonai Illés mérsékelt irányzata
  • Közvetítő irányzat

A II. lyoni zsinat (1272-74) után indult el a spirituális testvérek mozgalma.[2] Ők az apostoli szegénységhez ragaszkodva külön társaságot alapítottak, akiket később a nép fraticellik néven nevezett. Azt hirdették, hogy a pápák nem lehetnek az egyház igazi vezetői, mert ellenségei az egyik legnagyobb keresztény erénynek, az anyagi lemondásnak.

XXII. János pápa 1323-ban kiadott iratában eretnektannak nevezte azt az állítást, mely szerint sem Krisztusnak, sem az apostoloknak nem lehetett és nem is volt magántulajdona.[7]

Az egyház a fraticellik ellen az inkvizíció eszközeit vetette be.[8]

V. Kelemen jóváhagyta a konventuális életformát, ugyanakkor engedelmességre és egységre intette a rend minden tagját. XXII. János újra az egységre szólította fel a rend tagjait.[2] A pápai rendelkezések, a pusztító pestisjárvány (fekete halál), a százéves háború, a rendi fegyelem hanyatlása, mind hozzájárultak a konventuális irányzat megerősödéséhez.[6]

Afrikában, Egyiptomban a koptokat, Abessziniában a monofizitákat térítették.[9] Ázsiában a fő cél Kína meghódítása volt "Krisztusnak", amelyre már a 13. században törekedtek (ld. pl. Montecorvinói Johannes, Pordenonei Odorik).[10]

1335-ben a rendtagok száma elérte a 35 ezret.[2] Mutatkoztak azonban a lazulás, hanyatlás jelei is. A belső megújulás Itáliában született irányzata a regulák pontos megtartását (observantia) sürgette. A francia obszervánsok mozgalmát, ami 1388-ban Mirebeauból indult ki, később Regularis Observantia néven hagyták jóvá. A következő évtizedekben az obszerváns irány gyors terjedése volt tapasztalható.[2]

A rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra (OFM) és a konventuálisokra (minoriták).

Újkor

[szerkesztés]

A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) többségben voltak, és a végleges kiegyezés alkalmával 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait. Ekkor (1517) becslések szerint az obszervánsok száma körülbelül 30 ezer fő, a konvetuálisoké kb. 25 ezer fő volt.[11]

Matteo Serafini (Matteo da Bascio) obszerváns szerzetes vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez és megalakította a kapucinusok rendjét.

Alighogy az Újvilág ismeretes lett Európában, ők már megvetették lábukat Amerikában. Ők voltak az első szerzetesrend, amely Mexikóba érkezett és megtelepedett Új-Spanyolország helytartóságában.[12] Utánuk jöttek a jezsuiták, az ágostoniak és a domonkosok. 1531-ben Marcos de Niza ferences megérkezett Santo Domingóba, majd Francisco Pizarro hódítóival Peruba ment és Sebastián de Belalcázarral Quito-ba.[13]

Kelet felé a rend a hitterjesztés terén a Szentföldtől kezdve Perzsián át Kínáig és Japánig működött.[14]

A reformáció idején teljesen kiűzték őket Skandináviából, Hollandiából, Angliából és Németországban a Mainztól északra fekvő területekről.[6]

A felvilágosodás, a jozefinizmus, a francia forradalom idején, továbbá a forradalmat követő háborúk, illetve a szekularizáció során is jelentős veszteségeket szenvedtek.[6]

Modern kor

[szerkesztés]

1937-ben 25,5 ezer tagjuk volt; a jezsuiták után ekkor a katolikus egyház legerősebb rendje volt.[15]

2000 körül a ferences rend létszáma 17 000 fő volt, akik a világ 49 országában, 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban éltek. A legtöbben Olaszországban (3046 fő), az Amerikai Egyesült Államokban (1816 fő), Lengyelországban (1119 fő) és Brazíliában (1111 fő) voltak. A rend által ellátott plébániák száma 2190.

2014 elején a rend létszáma 13 745 fő volt.[16]

A 2020-as évek elején, – további csökkenés után, – a létszámuk világszerte 12 127 fő volt.[17]

A rend Magyarországon

[szerkesztés]
A jászberényi ferences templom és rendház légi felvételen
Ferences rendi kolostor, Szécsény
Ferenc hallotta a San Damianó-i kereszt szavát: „Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!
A San Damianó-i kereszt spirituális forradalmat indított a középkorban
Ferences rendi szentkúti kolostor a bazilikával és a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely látképe
A belvárosi ferences templom a budapesti Ferenciek terén

Története

[szerkesztés]

Középkor

[szerkesztés]

Magyarországon a rend talán már 1224-ben megjelent. Piancarpinoi János provinciálissága idején telepedtek be az első német testvérek.[18] Első kolostoruk Esztergomban volt; kolostorait nemsokára külön rendi tartománnyá szervezték. Buda első kolostorát körülbelül 1244-ben IV. Béla alatt építették.[19]

A rend következő kolostorai ismeretesek a 13. századból :[20] a budavári, az esztergomi, a győri, a nagyszombati, a nyitrai, a nyúl- (Margit-) szigeti, a (sáros)pataki, pozsonyi, a (székes)fehérvári, a szemennyei, a verőcei, a 14. század elejéről a máriaradnai.

A terjeszkedésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült. IV. Béla a rendből választotta gyóntatóját, a rend esztergomi kolostorába temettette el magát nejével és ifjabb fiával együtt.

A szerzetesek nagy sikerrel térítették a bosnyák félhitűeket és bogumilokat, ezért IV. Béla áttelepítette őket az Al-Duna vidékére is, ahol különösen az 1363-ban felállított bolgár bánságban működtek sikeresen. Ellenben sikertelenül fáradoztak a szörényi, bánsági, Krassó- és Hunyad megyei oláhok megtérítésén, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vármegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Később az Alvidéken birtokos vagy tisztviselő főurak áttelepítették őket az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak stb.). 1444-ben egy időre, majd 1447-ben végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól, és külön magyar rendtartományt alakítottak.

Mátyás király felkérte a ferenceseket, hogy segítsenek keresztény hitre téríteni az országban két évszázada élő, pogány szokásaikhoz azóta is ragaszkodó jászokat. Így Jászberényben 1472-re építettek fel egy nagy méretű gótikus templomot, illetve kolostort.[21]

A rend terméke a legrégibb magyar kódex, a Szt. Ferenc legendáját tartalmazó Jókai-kódex.[22]

Újkor

[szerkesztés]

A reformáció idején küzdöttek a protestánsok ellen, és számos hívet térítettek vissza a katolikus egyházba.[18]

A török hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területén csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát. A hódoltsági viszonyok közepette létszámbeli föllendülés indult meg.

Modern kor

[szerkesztés]

A trianoni békediktátum nyomán a határon kívülre került több kolostoruk. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak.

A második világháború előtt lelkipásztorkodással, tanítással és evangelizálással foglalkoztak. Esztergomban 1931 óta internátussal egybekötött gimnáziumuk működik. Híres búcsújáróhelyeik: Andocs, Csíksomlyó és Máriagyűd.[23]

1950-ben 26 rendházban 350 rendtagjuk volt. Akkor Magyarországon a rend kolostorait elvették, a szerzeteseket elűzték. 1989-ben a rend több kolostorát visszakapta.

A rendnek Magyarországon jelenleg Budán, Budapest-Rózsadombon, Budapest-Pasaréten, Szentendrén, Esztergomban, Szeged-Alsóvároson, Szécsényben, Gyöngyösön, Mátraházán, Mátraverebély-Szentkúton, Pesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen és Sümegen van kolostora, továbbá Kárpátalján Nagyszőlősön.

Területi szervezete

[szerkesztés]

A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak.

1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam" kezdettel.

A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogják érinteni őket, de a XIII. Leó pápa által kinevezett új generális P. Lauer Alajos 1897. október 15-én életbe léptette az bullát követő konstitúciót.

A provinciák megkísérelték, hogy a római vezetéstől mentességet, enyhítést kapjanak a reformok alól, de ez nem sikerült. A rend vezetősége 1899. június 3. területi és nyelvi egyezőség következtében a következő rendtartományokat hozta létre:

  • magyar nyelvű rendtartományok
a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett rendtartomány (a Dunántúl és a Felvidék nyugati része)
a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartomány (a Duna-Tisza köze a Délvidék és a Felvidék keleti része)
a Szent István Királyról nevezett rendtartomány (Erdély)
  • horvát nyelvű rendtartomány:
a Szent Cirill és Metódról nevezett rendtartomány (Horvát-Szlavónország)

Néhány rendház átkerült az osztrák rendtartományba: Bécs, Maria Enzersdorf, Maria Lanzendorf és St. Pölten és a szalvatoriánus provinciát teljesen felszámolták. (A rendházait a többi rendtartományhoz sorolták.)

A Kapisztrán rendtartomány 2006-ban egyesült a Szűz Máriáról nevezett rendtartománnyal Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) néven. Azóta a szűken vett Magyarország területén egyetlen ferences provincia van.

A rend belső szervezete

[szerkesztés]

A ferences rend szervezete az alapítás óta nem sokat változott. Ennek oka, hogy a rend a Szentszék közvetlen rendelkezése alatt áll. Így a regula betartásának felügyelete megoldott.

A rend élén az általános rendfőnök (miniszter generális), a rendtartomány (provinciák) élén a rendtartományfőnök (miniszter provinciális) áll. A rendtartomány őrségekre (kusztódia) oszlik, melynek élén az őr (kusztos) áll. Az őrt mindig másik kusztiódából választják.

A kolostor élén áll a guardián (gvárdián, gárgyán, papgazda).

Az általános rendfőnököt az általános káptalan (rendtartományfőnökök összessége), a rendtartományfőnököt a káptalan (rendi gyűlés) választja.

A rendi szervezetben fontos szerepük van a definítor generálisoknak akik az általános rendfőnököt segítik munkájában.

A tisztségek betöltőit bizonyos időre választják (általában 3 évre).[24]

Regula

[szerkesztés]

A ferences rend ágai

[szerkesztés]
Tau kereszt, a ferencesek jelképe

Szent Ferenc Első Rendje – Szent Ferenc regulája szerint élő szerzetesek, 1223 óta létezik.

Szent Ferenc Második Rendje – a ferences rend női ága, melyet Szent Klára és Szent Ferenc alapított 1212-ben.

  • Közismert nevük Szent Klárára utal – klarisszák
  • "Szécsény Ágacskája" Klarissza Remeteség – Ordo Sanctae Clarae (OSC)

Szent Ferenc Harmadik Rendje – az első és a második rend mellett alapított har­madik közösség.

Nevezetes ferencesek

[szerkesztés]

A ferencesek közül egész sor gondolkodó került ki: Roger Bacon, Duns Scotus, William Ockham, Raimundus Lullus és mások. Közülük egyeseket az egyházi hatóságok üldöztek.

Magyarok, ill. Magyarországon működők: Kapisztrán Szt. János, Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát, Tomori Pál, Böjte Csaba, Barsi Balázs.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. rendek írásmódja (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2022. január 18.)
  2. a b c d e f g h i j k l Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I.
  3. Szántó Konrád: A katolikus egyház története III.
  4. Prudlo, Donald S., The Origin, Development, and Refinement of Medieval Religious Mendicancies (Brill, 2011) p 144
  5. CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: Inquisition. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
  6. a b c d Lanczkowski, Johanna. Szerzetesség kislexikona 
  7. Szántó Konrád: A katolikus egyház története III., 475. o., Ecclesia, 1987.
  8. Vallástörténeti kislexikon → ferencesek, 1980.
  9. Katolikus Lexikon 2. Ferencrend (Budapest, 1931)
  10. Katolikus Lexikon 2. Ferencrend (Budapest, 1931) |. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020)
  11. Franciscan | Definition, History, & Facts (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
  12. Jarquín Ortega, María Teresa. «Educación franciscana». El Colegio Mexiquense A.C.
  13. Historia general de la República del Ecuador II. Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes. 2016 [1890]. ISBN 978-84-16594-27-6
  14. Uj Idők Lexikona 9-10. Ferencrend (Budapest, 1938) |. (Hozzáférés: 2020)
  15. Uj Idők Lexikona 9-10. (Budapest, 1938) Ferencrend,
  16. OFM Membership Statistics Released. [2021. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
  17. https://a-piu.it:+There are 12,127 friars in 119 countries worldwide (angol nyelven). OFM.org. (Hozzáférés: 2023. október 6.)
  18. a b Katolikus Lexikon 2. (Budapest, 1931) Ferencrend
  19. Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
  20. Pallas
  21. Hétvégi várkalauz: Jászberény (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2008. július 11. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)
  22. Uj Idők Lexikona 9-10. (Budapest, 1938) Ferencrend, Szt. Ferenc rendje
  23. Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
  24. Sokfélék, de nagyon hasonlóak vagyunk

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • A Ferences Család közösségei Magyarországon, Szent Ferenc útja I. kötet, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2009 ISBN 978-963-06-6244-4
  • P. Eloi Leclerc OFM: Assisi Szent Ferenc. Visszatérés az Evangéliumhoz. Agapé kiadó, Szeged, 1993
  • P. Eloi Leclerc OFM: Egy szegény ember bölcsessége, Agapé kiadó, Szeged, 1992
  • Anton Rotzetter, Willibrord-Christian van Dijk, Thaddée Matura: Assisi Szent Ferenc. A kezdet, és ami abból megmaradt, Vigilia, Budapest, 1993
  • Karácsonyi János, Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig, I-II., Bp., 1922-1924
  • Kahler Frigyes: A nagy "tűzvörös sárkány" torkában. Koncepciós eljárások ferences szerzetesek ellen, 1945–1956; Kairosz, Bp., 2009
  • A Ferences Világi Rend számára írt legfontosabb pápai dokumentumok; Ferences Világi Rend Országos Tanácsa, Budapest, 2010
  • A Kisebb Testvérek Rendjének megerősített regulája, általános konstitúciói, általános statútumai; Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 20

További információk

[szerkesztés]