Boldogasszony Iskolanővérek
| Boldogasszony Iskolanővérek | |
 | |
| Alapítva | 1833. október 24. |
| Székhelye | Róma |
 Boldogasszony Iskolanővérek
Pozíció Róma térképén
| |
 é. sz. 41° 53′ 06″, k. h. 12° 24′ 01″41.885022°N 12.400189°E | |
| A Boldogasszony Iskolanővérek weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boldogasszony Iskolanővérek témájú médiaállományokat. | |
A Boldogasszony Iskolanővérek (korábbi magyar nevén: Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek, angolul: School Sisters of Notre Dame (SSND), németül: Arme Schulschwestern von Unserer Lieben Frau, latinul: Congregatio Pauperum Sororum Scholasticarum Dominae Nostrae) egy Boldog Gerhardinger Mária Terézia által 1833-ban, Münchenben alapított pápai jogú katolikus női szerzetesrend, melynek hivatása az oktatás-nevelés.
A rend magyarországi tartománya 2011-ben vette fel a Boldogasszony Iskolanővérek nevet.[1]
Története
[szerkesztés]A rend 1833-ban kapott hivatalos engedélyt a működésre. Első szerzetesiskolájuk Neunburg vorm Waldban nyílt meg. A kongregáció a felvilágosodás utáni évtizedekben jött létre Bajorországban. Innen terjedt el Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, majd szinte az egész világon. Alapítójuk halálakor, 1879. május 9-én, a kongregáció 300 házában csaknem 2500 nővér szolgálta-nevelte a szegény gyermekeket.
Minden letelepüléskor ugyanaz a cél vezette Terézia anyát: „Az óvodák, népiskolák és internátusok átvételével elsősorban buzgó édesanyákat akarok nevelni; főként az alsó és középső társadalmi rétegekből, akik az előkelő intézményekbe nem juthatnak be, s ezért mindeddig nélkülözték az igazi keresztény nevelést.”
Az iskolanővérek jelenleg 30 országban működnek Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és Óceániában.[2]
Az Iskolanővérek Kongregációja 1994-ben bekerült az ENSZ-be mint nem kormányzati képviselettel rendelkező szervezet (NGO).[3]
A magyar tartomány története
[szerkesztés]Magyarországon 1858-tól működnek az Iskolanővérek.[4] Csajághy Sándor temesvári püspök kérésére ekkor hat nővér települt át Münchenből, hogy iskolát nyisson. A főleg német nyelvű vidéken szívesen fogadták őket. Terézia anya is szívén viselte ezt az alapítást, hatszor is ellátogatott Magyarországra.
Temesvárott a belvárosban nyílt meg az anyaház. Eleinte a háromosztályos elemi iskolában tanítottak növendékeket. Bajorországból az idők folyamán több mint száz nővér érkezett Magyarországra. 1922-ben 31 intézményben már 13 000 lányt neveltek. A kongregáció eredeti szellemének megfelelően elsősorban falvakban nyitottak elemi iskolákat, de nagy iskolakomplexumot hoztak létre Temesváron kívül Kolozsvárott, Szegeden és Debrecenben is. A városi iskolákban magasabb képzési formákat is bevezettek: ipariskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt nyitottak.
Az első világháború után magyar területen a 32 házból 10 maradt. A második világháború végére a tartomány már újra 23 házban működött. 1948-ban intézményeiket, két év múlva pedig házaikat is át kellett adniuk az államnak. Az 1950-es megállapodás értelmében az Iskolanővérek két iskolában folytathatták a gimnazista leányok oktatását és nevelését: Debrecenben és Budapesten. 1989 után a közösségen kívül élő nővéreknek lehetőségük nyílott arra, hogy visszatérjenek a közösségbe. Újra indult az iskolanővérek által vezetett oktatás Szegeden és Makón. 1994 óta a Szerbiában élő 14 nővér, akik korábban a Jugoszláv Tartományhoz tartoztak, a Magyar Tartományba integrálódtak. Az iskolanővérek meg vannak győződve arról, hogy a neveléssel, az ember alakításával megváltoztatható a társadalom, jobbá tehető a világ, s ehhez elsősorban jó édesanyákra van szükség.
Tartományfőnöknők[5]
[szerkesztés]Temesvárott
| Schenk M. Ludmilla | 1858–1859 |
| Pfaffenzeller M. Gabriella | 1859–1869 |
| Litschgi M. Abundantia | 1869–1900 |
| Henz M. Ágnes | 1900–1902 |
| Müller M. Berchmana | 1902–1917 |
| Szőnyi M. Paulina (1923-tól szintén Temesvár székhellyel a Romániai Tartomány főnöknője) | 1917–1928 |
Szegeden
| Serbőczy M. Amanda | 1923–1929 |
| Gyöngyösi M. Piroska | 1929–1946 |
| Wiedmann M. Kornélia | 1947–1960 |
1950-től Budapesten
| Gyöngyösi M. Piroska | 1960–1967 |
|---|---|
| Dési M. Margit | 1967–1970 |
| Kárpát M. Relindisz | 1970–1981 |
| Szobonya M. Jolánta | 1981–1988 |
| Bácsai M. Jozefina | 1988–1997 |
| Pekó M. Adrien | 1997–2005 |
| Ulrik M. Monika | 2005–2013 |
| Lobmayer M. Judit | 2013–2021 |
| Ivanics M. Andrea | 2021– |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2016. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- ↑ SSND congregational website. [2021. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
- ↑ School Sisters of Notre Dame at the United Nations. [2021. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
- ↑ Rendi vezetés | Boldogasszony Iskolanővérek. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
Források
[szerkesztés]- Magyar Katolikus Lexikon. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
- Rendi vezetés | Boldogasszony Iskolanővérek. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
További információk
[szerkesztés]- A rend Magyar Tartományának honlapja
- A rend nemzetközi honlapja
- Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola
- Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium – a rend debreceni iskolájának honlapja
- Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium – a rend szegedi iskolájának honlapja
- Szignum Kéttannyelvű Egyházi Általános Iskola
