Giovanni da Pian del Carpine
Giovanni da Pian del Carpine | |
Carpine útja a mongolokhoz 1245-1247 | |
Született | 1182[1][2] Magione |
Elhunyt | 1252. augusztus 1. (69-70 évesen)[3] Bar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Roman Catholic Archbishop of Bar (1248–) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni da Pian del Carpine témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Giovanni da Pian del Carpine latinul Plano Carpini Johannes (Magione, 1182 – Bar, 1252. április 1.) ferences rendi szerzetes, tartományfőnök, pápai legátus, érsek. A ferences szerzetesrend egyik első buzgó terjesztője.
Életútja
[szerkesztés]Giovanni da Pian del Carpine az itáliai Pian del Carpine községben (ma Magione) született, Perugia mellett 1182 körül. Assisi Szent Ferenc tanítványa, aki 1221-ben Németországba küldte, a ferences rend terjesztésére. Itt 1230-ban tartományfőnök (provinciális) lett. Utóbb Spanyolországban és Szászországban dolgozott.
IV. Ince pápa 1245-ben a lyoni zsinat előzményeként ferences és domonkos szerzetesek több küldöttségét indította útnak a mongol udvarba, ekkor küldte követségbe a „tatárok királyához” őt is.[4] 1245. április 16-án indult el Lyonból Stephanus Bohemus baráttal, később Lengyelországban csatlakozott hozzájuk a lengyel nemzetiségű rendtársa, Benedictus Polonus (Benedykt Polak) barát (1200 körül - 1280 körül), aki tolmácsa volt az utazás során, amely a Kijevi Rusz mongolok által meghódított területén keresztül vezetett Ázsia belsejébe.[5] Plano Carpini juttatta el a Cum non solum c. pápai bullát az Arany Horda vezetőjéhez, Batu kánhoz, aki a muhi csatában zsákmányolt királyi sátorban fogadta. Innen továbbutazott a Mongol Birodalom nagykánjához Karakorumba. 1247 őszén érkezett vissza Lyonba, a pápa udvarába Güjük nagykán válaszával. 1248-tól haláláig a dalmáciai Antivari érseke volt.
Egyetlen fennmaradt műve úti jelentése, mely a mongol birodalom belső viszonyairól írt részletes ismertetés. Éles szemű megfigyelő és kiváló rendszerező elme volt. Művében beszámolt a magyar hadjárat során elesett tatárok nagy számáról.[6]
Művei
[szerkesztés]- Az általunk tatároknak nevezett mongolok histórája (Historia Mongalorum quos nos Tartaros appellamus)
- Liber Tartarorum, edited under the title Relations des Mongols ou Tartares, by d'Avezac (Paris, 1838)
Magyarul
[szerkesztés]- Dzsingizkán nyomában. Plano di Carpine János utinaplója; s.n., Bp., 1947 (Ferences világmissziók)
- Rubruk útleírása 1255-ből; ford. Gy. Ruitz Izabella; in: Napkelet felfedezése. Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései; vál., bev., jegyz. Györffy György, ford. Györffy György, Gy. Ruitz Izabella; Gondolat, Bp., 1965 (Művelődéstörténet / Nemzeti könyvtár)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Catholic Encyclopedia (angol nyelven), 1995. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://www.britannica.com/biography/Giovanni-da-Pian-del-Carpini
- ↑ 13. századi szerzetes utazók (Julianus, Plano Carpini és társai, Rubruk). (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
- ↑ Carpini, Giovanni da Pian del. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ „A másik temetőben azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat. Ezeket a temetőket senki nem meri megközelíteni az ügyeletükre rendelt őrökön kívül”. Katona, 223. o.
Források
[szerkesztés]- Katona Tamás (szerk.): A tatárjárás emlékezete. Magyar Helikon, 1981. 214-276. o.
- Plano Carpini úti jelentése 1247-ből (MEK)
- Güjük kán levele IV. Ince pápához (MEK)