Alsómarikó
| Alsómarikó (Dolná Mariková) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Trencséni | ||
| Járás | Vágbesztercei | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Peter Šujak | ||
| Irányítószám | 018 02 | ||
| Körzethívószám | 042 | ||
| Forgalmi rendszám | PB | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1412 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 65 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 390 m | ||
| Terület | 22,13 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 12′ 29″, k. h. 18° 21′ 22″49.208056°N 18.356111°EKoordináták: é. sz. 49° 12′ 29″, k. h. 18° 21′ 22″49.208056°N 18.356111°E | |||
| Alsómarikó weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsómarikó témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Alsómarikó (szlovákul Dolná Mariková) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágbesztercei járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Vágbesztercétől 12 km-re északra, a Marikó-patak partján fekszik. Korábban Felsőmarikóval együtt alkotta Marikó községet.
Története
[szerkesztés]Területén a 9. századból származó jelentős leletek kerültek elő, ezek azonban még egyelőre közöletlenek.
A települést a német jog alapján alapították a 14. század elején Csák Máté birtokán. 1321-ben „Kethlehota” alakban említik először. 1438-ban „Marykova Lehota”, 1498-ban „Marikolehota” néven szerepel az írott forrásokban. A Kilián, majd a Hatnyánszky család birtoka. A 15. században részben Vágbeszterce várának uradalmához tartozott, mely később az egész falut megszerezte. 1578-ban malma és 27 háza volt. 1720-ban 5 malom és 56 adózó háztartás található a településen, közülük 32 zselléreké. 1784-ben 719 házában 634 család és 3361 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MARIKOVA. Tót falu Trentsén Várm. lakosai katolikusok, fekszik Klietsinához közel, Pukóhoz 1 1/4 mértföldnyire, földgye nehezen miveltetik, fája legelője van, marhákkal is szoktak kereskedni.”[2]
1828-ban Felsőmarikó nélkül 539 háza és 2317 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, faárukészítéssel foglalkoztak. A 19. században fűrész- és vízimalom, valamint 7 szeszfőzde működött a községben.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Marikova, elszórt tót falu, Trencsén vmegyében; a hegyek közt: 2263 kath., 1 evang., 100 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Synagóga. Lakosai fával kereskednek, pálinkát főznek, fuvaroznak. Van egy derék kőbányájok is. F. u. b. Balassa és gr. Szapáry. Ut. p. Zsolna.”[3]
A trianoni békéig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.
1954-óta két település: Alsó- és Felsőmarikó, melyekhez számos kis telep tartozik.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben Marikónak 4456, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1490 lakosából 1487 szlovák volt.
2011-ben 1433 lakosából 1366 szlovák volt.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1803-ban Lapónyi Alajos piarista rendi gimnáziumi igazgató.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Római katolikus temploma 1758-ban épült a korábbi templom helyén. Előtte 1759-ben készült szobor áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
[szerkesztés]- M. Olšovský/ Š. Meliš/ J. Moravčík 2008: Po stopách predkov – Archeológia stredného Považia od praveku po stredovek
- 1875 Letopis Matice slovenskej XII/1
További információk
[szerkesztés]A Vágbesztercei járás települései | ||
|---|---|---|
Vágbeszterce (Považská Bystrica) | ||
|  | |