Ugrás a tartalomhoz

Csíkszentmárton

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csíkszentmárton (Sânmartin)
Az Úr-kápolna
Az Úr-kápolna
Csíkszentmárton címere
Csíkszentmárton címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
KözségCsíkszentmárton
Rangközségközpont
Irányítószám537280
Körzethívószám0266
SIRUTA-kód85797
Népesség
Népesség1096 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1152 (2011)[1]
Népsűrűség26,32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság691 m
Terület41,64 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 15′ 56″, k. h. 25° 56′ 15″46.265681°N 25.937501°EKoordináták: é. sz. 46° 15′ 56″, k. h. 25° 56′ 15″46.265681°N 25.937501°E
SablonWikidataSegítség

Csíkszentmárton (románul Sânmartin, németül Sankt Martin) falu Romániában Hargita megyében. 1850-től hosszú ideig járási székhely volt.

Fekvése

[szerkesztés]

Csíkszeredától 15 km-re délkeletre fekszik Csíkcsekefalvával összenőve.

Története

[szerkesztés]

Orbán Balázs szerint lakói a Szentmártoni-patak völgyfőjéből Pálfalváról költöztek mai helyükre. A falut 1332-ben Zenth Márton néven említik először. 1661-ben a tatárok felégették a falut. Egykori járási székhely, iskolája 1614-től, algimnáziuma 1840-től működik. Híresek voltak Márton napi vásárai. 1910-ben 1034, 1992-ben társközségeivel együtt 4465, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásához tartozott.

A Botskor család (csíkdelnei és csíkszentmártoni) története 1535-től.

Csíkszentmártonban talált rovásírás

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Temploma az 1802-ben lebontott 15. századi gótikus templom helyén épült 1803 és 1817 között barokk stílusban. 1525-ben készült Mária-szobra a legrégibb Csíkban. Tornya 1749-ből való.
  • A falu északi végénél áll az 1743-ban egy 15. századi gótikus kápolna helyén épült Úr-kápolna, 1858-ban renoválták.
  • A Mária-kápolna 1845-ben épült.
  • Református imaháza 1847-ben épült.
  • Határában több helyen tör fel jó minőségű borvíz.

Borvízforrások és népi fürdők

[szerkesztés]


Híres emberek

[szerkesztés]

Testvértelepülés

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro