Ugrás a tartalomhoz

Székelykeresztúr

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Cristuru Secuiesc szócikkből átirányítva)
Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc, Szeklerkreuz)
A város látképe
A város látképe
Székelykeresztúr címere
Székelykeresztúr címere		 Székelykeresztúr zászlaja
Székelykeresztúr zászlaja
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
Rangváros
KözségközpontCristuru Secuiesc
Beosztott falvak
PolgármesterKoncz Hunor János
Irányítószám535400
Körzethívószám0x66[1]
SIRUTA-kód83525
Népesség
Népesség7224 fő (2021. dec. 1.)[3] +/-
Magyar lakosság7673 (87%, 2021)[4]
Község népessége8797 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség163,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület53,95 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 25° 02′ 07″46.291667°N 25.035278°EKoordináták: é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 25° 02′ 07″46.291667°N 25.035278°E
Székelykeresztúr weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelykeresztúr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Régi Városház

Székelykeresztúr (románul Cristuru Secuiesc) város Romániában, Hargita megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

A város Székelyudvarhelytől 26 km-re nyugatra, a Gagy és a Fehér-Nyikó vizének a Nagy-Küküllőbe torkollásánál fekszik. A Székelykeresztúri-medence központja, egykori járási székhely.

A Küküllő Székelykeresztúrnál

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét onnan kapta, hogy templomát a Szent Kereszt tiszteletére emelték. (1333: de Sancta Cruce, 1459: Keresthwr, 1630: Székely Keresztur). A megkülönböztető szerepű Székely-előtag a Székelyföldre utal. A román Cristuru Secuiesc magyar mintára alkotott átvétel-fordítás.

Története

[szerkesztés]
Szitáskeresztúr környéke 1769–1773 között

1333-ban S. Cruce néven említik először. A mai város a központi Székelykeresztúrból, Keresztúrfalvából és Timafalvából alakult ki. Ma Fiatfalva és Betfalva is hozzá tartozik. A Sóskút melletti Melegvölgyben 8. századi telep nyomaira bukkantak. Már a 11. – 12. században volt román stílusú temploma. 1395-ben Zsigmond király moldvai hadjáratakor több oklevelet keltezett itt. Híres szitakészítőiről korábban Szitáskeresztúrnak is hívták. 1459-ben már mezőváros volt, ezt a rangját egészen 1886-ig megőrizte. 1559-ben Izabella királyné kiváltságlevelet adományozott a városnak. Katolikus iskolája 1646-ban létesült. A Gyárfás udvarházban töltötte a segesvári csata előtti utolsó éjszakát 1849. július 30-án Petőfi, az emléktáblát 1928-ban avatták. A kertben álló körtefa alatt írta utolsó versét. 1910-ben a településnek 3886 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott.

1940. augusztus 30.

1956-óta ismét város.

Népessége

[szerkesztés]

2002-ben 9672 lakosából 9201 magyar, 239 cigány, 220 román és 12 német volt.

Székelykeresztúri Kaszinó

[szerkesztés]

Kazatsay Miklós székelykeresztúri kereskedő házát 1910–ben a Székelykeresztúri Kaszinó vásárolta meg 31.000 Ft-ért. A városi úri kaszinó Pap Ferenc szervező munkája után 1867–ben 60 taggal jött létre „Székelykeresztúri Városi Olvasó és Társalkodó Kör” néven. Alapszabálya szerint „A kör álljon a szellemi önképzés, társalgás és olvasás által, melyre szolgálnak az egylet által bizonyos időkben rendezendő társas körök zenével vagy anélkül, továbbá törvények által nem tiltott játékok.” A Székelykeresztúri Kaszinó első otthona az Aranykereszt vendéglő első emeleti helyiségében volt (a Csekefalvi utca piacra néző sarkán, később Nagy Domonkos háza). Az egyesület 1894–től már Kaszinó néven működött. A századfordulón új székhelye először Lázár Márton vendéglője lett az 1910–es évektől, majd az Ajvász ház emeletén bérelt magának helyiségeket. A Kaszinó tagsága gyorsan gyarapodott. Az I. világháborút megelőzően már 160 aktív tagja volt. Az 1920–as évek elején a város életének igazi központja lett. Az épület helyiségeinek összevágásával kialakított nagyteremben tartotta összejöveteleit a Nőegylet, az Iparos Egylet és a Jótékonycélú Társaskör. A Kaszinó kertjében teniszpályát létesítettek. Az épületben Bányai János tanács 1927 –ben könyvtárat alapított, melynek tíz év múlva már kétezer kötete volt. 1937–ben a Kaszinó fennállásának hét évtizedes fennállását ünnepelte. Az 1937. február 2–án Nagy Béla fényképész által készített tablón a Kaszinó tizenkét elnöke: Pap Ferenc (1867-1871), Pap János (1871 – 1884), Sebestyén István (1884-1889), Gyárfás Endre (1889-1903), Apáthy Gyula (1903-1907), dr.Lengyel Árpád (1907-1908), Gálffy Kálmán (1908-1911), Barabás Lajos (1911-1916), Péterffy Albert (1916-1921), dr. Ferenczy Gábor (1921-1930), Jakab János (1930-1935), Elekes Domokos (1935-től.[5][6]

Látnivalók

[szerkesztés]
Népi ház a múzeumban
A katolikus templom
  • Római katolikus temploma 15. századi gótikus stílusú, szentélyén 1458-as évszám áll, de ekkor valószínűleg csak a korábbi, 12. századi templomot építették át. Az 1904-es átépítéskor a 12. századi templomból származó freskótöredékeket találtak. Tornya 1779 és 1821 között épült. 1929-ben renoválták és bővítették.
  • Unitárius temploma 1781 és 1792-ben épült, gimnáziuma 1793-ban nyílt meg.
  • Református temploma 1822 és 1834 között épült, az 1632 és 1644 között épített korábbi templom helyére, tornyát 1866-ban magasították.
  • A Berde Mózes Unitárius Gimnáziumot[7] 1793-ban alapították.
  • Orbán Balázs Gimnázium 2011. szeptemberben nyílt meg.
  • Ortodox temploma 1938-ban épült.
  • A Molnár István Múzeum a térség tájmúzeuma, történeti és néprajzi gyűjteménnyel.
  • A főtéren számos nagyszerű szobor látható. Közülük mindenképp ki kell emelni a Szitás leány kútja, Székely sirató és Petőfi Sándor szobrát. [8]
Molnár István Múzeum
  • A várostól délre fekvő Sóskút a város gyógyfürdőtelepe.
Bővebben: Sóskút (Székelykeresztúr)


  • A Gyárfás kúria ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte.

Híres emberek

[szerkesztés]
A Kossuth negyed a Jézuskiáltó előtt
  • Itt született 1857-ben Bálint Lajos főesperes, csíksomlyói prépost.
  • Itt született 1865-ben Csifó Salamon unitárius teológus, dékán.
  • itt született 1887-ben Nagy Elek református lelkész.
  • Itt született 1891-ben Sándor Jenő zeneszerző.
  • Itt született 1906-ban Gyallai-Pap Sándor költő.
  • Itt született 1914-ben Márkos Albert zeneszerző, karnagy, tanár († 1981).
  • Itt nőtt fel, majd ide tért vissza és alkotott haláláig Székelykeresztúr hűséges festője, id. Ipó László festőművész, muzsikus és költő (1911- 1991). Nevéhez fűződik a város első képtára is, melynek jelenleg a Molnár István Múzeum ad otthont.
  • Itt született 1921-ben Kovács István villamosmérnök, az 1956-os forradalom mártírja.
  • Itt született 1928-ban Fodor László történész.
  • Itt született 1929-ben Kiss Ervin az OGYI Járványtani Tanszékének vezetője, orvosi szakíró, grafikus.
  • Itt született 1935-ben Székely Attila történész, régész.
  • Itt született 1936-ban Molnár Kálmán néprajzkutató.
  • Itt született 1938-ban Ughy István festő, grafikus, muzeológus.
  • Itt született 1939- ben ifj. Ipó László geológus mérnök, földalatti vízkutató, közíró, muzeológus, topográfus, törvényszéki szakértő. Az ő nevéhez fűződik a Székelyudvarhely melletti Szejkén az első csappal működő mofetta létrejötte, mely akkoriban Európa szerte a legmodernebbnek számított. Neki köszönhető a festőművész emlékére létrejött Ipó László Alapítvány is, melynek élete utolsó húsz évét áldozta 2014- ben bekövetkezett haláláig.
  • Itt lakott Fodor S. Sándor, történelem szakos tanár, aki a történelem, földrajz és társadalom tudományok szaktanfelügyelője volt 1995-től és aki 1951. május 31-én született Bukarestben. (Meghalt 2012. február 24.)
  • Itt élt kisgyermekkorától érettségiig Dr. Pávai István népzenekutató, habilitált egyetemi professzor, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
  • Itt született 1971-ben Rafai Emil erdélyi magyar politikus, polgármester[9]
  • Itt látható Petőfi Sándor körtefája és legendás sírja. A fehéregyházi csata előtt Bem József seregével itt pihentek meg a Gyárfás Kúriában, majd a legenda szerint a sebesült Petőfi ide menekült vissza, itt halt meg és itt, a timafalvi temetőben temették el. A legenda valódiságát a szakértői vizsgálat már nem bizonyította, a helyiekben azonban megmaradt a legendás hit, miszerint itt van eltemetve nemzetünk költője.

Testvérvárosai

[szerkesztés]
Szabadság tér

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  4. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. ↑ Vofkori György: Székelykeresztúr képes története Polis, 2012, Kolozsvár ISBN 973 8341 03 5
  6. ↑ Apáink arca Veszprém, 2009, ISBN 978 963 06 6757 9
  7. ↑ Berde Mózes Unitárius Gimnázium
  8. ↑ Szabolcs, Molnár: Székelykeresztúr (magyar nyelven). Térj haza, vándor!, 2024. július 7. (Hozzáférés: 2024. július 7.)
  9. ↑ Rafai Emil. RMDSZ. (Hozzáférés: 2012. március 12.)[halott link]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Erdőszentgyörgy (22 km) Szováta (34 km) Gyergyószentmiklós (64 km)
Segesvár (21 km)

Észak
Nyugat  Székelykeresztúr  Kelet
Dél

Székelyudvarhely (21 km)
Szentágota (46 km) Fogaras (51 km) Kőhalom (31 km)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székelykeresztúr&oldid=27273049”