Conca dei Marini
|
Az Amalfi-part világörökségi helyszín része |
| Conca dei Marini | |
 | |
| A concai kikötő | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Campania |
| Megye | Salerno (SA) |
| Védőszent | Páduai Szent Antal |
| Hivatalos ünnep | védőszent-fesztivál (június 13.) |
| Irányítószám | 84010 |
| Körzethívószám | 089 |
| Forgalmi rendszám | SA |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 664 fő (2023. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 697 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Terület | 1 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 40° 37′, k. h. 14° 34′40.616667°N 14.566667°EKoordináták: é. sz. 40° 37′, k. h. 14° 34′40.616667°N 14.566667°E | |
.svg) | |
| Elhelyezkedése Salerno térképén | |
| Conca dei Marini weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Conca dei Marini témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Conca dei Marini község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Az Amalfi-part többi településével együtt 1997 óta része az UNESCO világörökségének.
Fekvése
[szerkesztés]A település a Conca-fok (Capo di Conca) területén épült ki, Amalfi városától mintegy 5 km-re Positano irányában.
Történelme
[szerkesztés]Eredetéről nem léteznek pontos adatok. Valószínűleg az etruszkok alapították Cossa név alatt. Első említése i. e. 481-ből származik, amikor a rómaiak hódították meg. Az akkor még kis halászfalu egyik fontos támaszpontjuk volt a pun háborúkban, a polgárháborúk idején azonban Pompeiust támogatta.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után a települést az Amalfi Köztársaság kebelezte be, ezáltal részesévé vált a földközi-tengeri kereskedelemnek. Ebben az időszakban épült fel hajógyára is. A köztársaság bukása után a 11. században a település a Szicíliai majd a Nápolyi Királyság része lett.
1861-ben az egyesült Olasz Királyság része lett, ekkor már csupán kis halászfalu volt, egykori jelentőségét teljesen elveszítette. A két világháború között egyesítették a szomszédos Furoréval, a második világháború után azonban visszanyerte önállóságát. Napjainkban gazdaságának legfőbb mozgatórugója a turizmus valamint továbbra is a halászat.
Népessége
[szerkesztés]A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói
[szerkesztés]- A concai kikötő (Marina di Conca) egy kis öbölben fekszik és a helyi halászok kikötőjeként szolgál. A turizmus fellendülésével azonban egyre több jacht is megfordul benne.
- A Capo di Conca-őrtorony (más néven szaracén torony vagy fehér torony) egy 15. században épült erődítmény, amelyet a török kalózok támadásai elleni védelem céljából építettek.
- A Smaragd-barlang (Grotta dello Smeraldo) egy félig vízalatti karsztbarlang a kis félsziget nyugati részén, amelyben az Anacapri mellett található Kék Barlanghoz hasonló jelenségek zajlanak le. Itt a fénytörés következtében a napfény nem kékre, hanem zöldre festi a barlang vizét és belsejét. 1932-ben fedezte fel Luigi Buonocore, egy helyi tengerész. A barlang 60 méter hosszú, 30 méter széles, 24 m magas.
- A Santa Maria di Grado-templom a 9. században épült, majd a 10. században újjáépítették egy földrengés pusztításai után. A templom érdekessége a majolikával burkolt kupolája. Hozzá tartozik a Santa Rosa da Lima-kolostor.
- A San Giovanni Battista-templom 1416-ban épült Keresztelő Szent János tiszteletére. Napjainkban Sant’Antonio di Padova-templom név alatt ismert, miután 1694 óta Páduai Szent Antal Conca hivatalos védőszentje.
- A San Pancrazio Martire-templom 1370-ben épült, 1543-ban a török kalózok kifosztották. A kalózok által elpusztított harangtornyot 1908-ban építették újra.
Források
[szerkesztés]- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Monos János - Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-9331-74-7
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
Jegyzetek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Conca dei Marini témájú kategóriát.- Turisztikai információk az Amalfi-partról
