Ugrás a tartalomhoz

Eboli

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eboli
Eboli központja
Eboli központja
Eboli címere
Eboli címere
Eboli zászlaja
Eboli zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeSalerno (SA)
FrazionékBoscariello, Campolongo, Casarsa, Cioffi, Corno d'Oro, Prato, San Nicola Varco, Santa Cecilia, Sant'Andrea
VédőszentSzent Vitus
Irányítószám84025
Körzethívószám0828
Forgalmi rendszámSA
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség37 340 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség262 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Terület138 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 37′ 01″, k. h. 15° 03′ 23″40.616944°N 15.056389°EKoordináták: é. sz. 40° 37′ 01″, k. h. 15° 03′ 23″40.616944°N 15.056389°E
Elhelyezkedése Salerno térképén
Elhelyezkedése Salerno térképén
Eboli weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Eboli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eboli község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

A Sele folyó síkságán fekszik. Határai: Albanella, Battipaglia, Campagna, Capaccio, Olevano sul Tusciano és Serre.

Története

[szerkesztés]

Már a neolitikumban lakott vidék volt, ennek bizonyítéka egy korabeli múmia, amelyet a községhez tartozó Corno d’Oro településen fedeztek fel. Ebolit görög telepesek alapították Efiura néven, amely Korinthosz ősi megnevezése is egyben. A legendák szerint Ebalósz, Szebetidész nimfa és Télon, ciprusi király fia alapította (erről Vergilius is említést tett az Aeneis című eposzában). A rómaiak uralma alatt előbb Eburae, majd Eburum név alatt ismerték, a városnak municípiumi rangja volt, lakosai pedig cives romani-ként saját városvezetéssel rendelkeztek. A középkorban feudális birtok volt. Az olaszországi fasizmus idején a környező mocsarakat lecsapolták, így jelentősen megnőtt a mezőgazdaságilag művelhető területek aránya. 1980-ban a hirpiniai földrengés súlyosan megrongálta a város épületeit, hiszen epicentruma mintegy 10 km távolságra volt a várostól. Az várost az 1990-es évek közepére sikerült helyreállítani.

Magyar vonatkozások

[szerkesztés]

Második nápolyi hadjárata alatt, 1350 nyarán I. Lajos magyar király seregével Nápoly felé haladva érintette Eboli városát. A király itt akart megszállni, de Salerno városából követek érkeztek hozzá, hogy ha akarja, akkor könnyűszerrel elfoglalhatja a várost, mivel I. Johanna nápolyi királynő csak minimálisan gondoskodott a védelméről. Így Lajos Eboliból Salerno alá vonult.[2]

Népessége

[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói

[szerkesztés]
  • San Francesco kolostoegyüttes (1286)
  • San Pietro alli Marmi-templom (1076)
  • SS. Cosma e Damiano-templom (1771)
  • Sant’Antonio Abate-kolostor (14. század)
  • San Biagio-templom (14. század)
  • Santa Maria della Pietà-templom (12. század)
  • San Nicola de Schola Graeca-templom (12. század)
  • Castello Colonna (11. század)
  • Palazzo Martucci (15. század)
  • Palazzo de Consulibus (16. század)
  • Palazzo Paladino La Francesca (15. század)
  • Palazzo Romano Cesareo (12. század)
  • Palazzo Campagna (16. század)
  • Palazzo Romano (19. század)
  • Palazzo Novella (15. század)
  • Palazzo Corcione (15. század)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://demo.istat.it/?l=it
  2. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 158. oldal

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]