Cikó
Cikó | |||
Szentháromság-templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Tolna | ||
Járás | Bonyhádi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Molnár Józsefné (független)[1] | ||
Irányítószám | 7161 | ||
Körzethívószám | 74 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 857 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 43,81 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 19,86 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 15′ 34″, k. h. 18° 33′ 41″46.259444°N 18.561389°EKoordináták: é. sz. 46° 15′ 34″, k. h. 18° 33′ 41″46.259444°N 18.561389°E | |||
Cikó weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Cikó témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Cikó (németül Zickau) község Tolna vármegyében, a Bonyhádi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]A település Bonyhádtól délkeleti irányban hat kilométerre, a Széplaki-völgyben található.
Megközelítése
[szerkesztés]Zsáktelepülésnek tekinthető, mivel közúton csak egy útvonalon közelíthető meg, az 5603-as útból Bonyhád délkeleti részén kiágazó 56 102-es számú mellékúton.
Vasúton a MÁV 50-es számú Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalán érhető el, amelynek egy megállási pontja van itt; Cikó megállóhely a vonal állomásainak viszonylatában Hidas-Bonyhád vasútállomás és Mőcsény megállóhely között található, fizikailag a belterület északi peremén helyezkedik el.
Történet
[szerkesztés]Régészeti bizonyítékok alapján már az őskorban lakott hely volt. A település a török hódoltság korában teljesen elnéptelenedett, majd betelepített németek munkája nyomán indult újra fejlődésnek. A 20. század elejére a Völgységi járás legjelentősebb német lakosú kisközségévé vált. 1939. április 30-án itt tartotta országos zászlóbontó nagygyűlését a Volksbund, és itt alakult meg első helyi szervezete. A második világháború után a község lakosságából közel kétszáz főt hurcoltak el kényszermunkára, illetve a német lakosság nagy részét kitelepítették, és helyükre – Hadikfalváról – 158 bukovinai székely családot költöztettek. A régi német lakosságból 1950-re mintegy harminc család maradt. Ettől az évtől önálló tanácsú község lett a Bonyhádi járásban. A település 1990-ben helyi önkormányzatot választott.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Forray Gellért (független)[3]
- 1994–1998: Forray Gellért (független)[4]
- 1998–2002: Forray Gellért (független)[5]
- 2002–2006: Dr. Ferencz Márton (független)[6]
- 2006–2010: Dr. Ferencz Márton (független)[7]
- 2010–2014: Dr. Ferencz Márton (független)[8]
- 2014–2019: Haures Csaba (független)[9]
- 2019–2024: Molnár Józsefné (független)[10]
- 2024– : Molnár Józsefné (független)[1]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 861 | 866 | 870 | 825 | 844 | 848 | 857 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,4%-a magyarnak, 1,5% cigánynak, 12,4% németnek mondta magát (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 68,1%, református 1,9%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 11,9% (17% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 82,8%-a vallotta magát magyarnak, 3,7% németnek, 1,2% cigánynak, 0,1% ruszinnak, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (17,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35,9% volt római katolikus, 2% evangélikus, 1,7% református, 0,1% görög katolikus, 0,7% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 9,6% felekezeten kívüli (48,9% nem válaszolt).[12]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Máriaszéplaki templomrom – II. Géza korabeli román stílusú, kéttornyos, háromhajós templom romjai. Ma a környék német nemzetiségének búcsújáró helye. A templomrom megjelenik Vörösmarty Mihály Széplak című versében (1828) és Illyés Gyula Kora tavasz című regényében (1941) is.
- Eszterpusztai templomrom – A község külterületén, az egykori Östör nevű település helyén álló templomot gótikus stílusban építették a 15. században.
- Szentháromság-templom – Épült 1767 és 1784 között, barokk stílusban. A templom udvarában álló emlékoszlop a világháborúk, a kitelepítések áldozatainak és a kényszermunkára hurcoltaknak állít emléket.
- Szent Rókus-kápolna – A feltételezések szerint egy középkori templom alapjaira épült 1746-ban.
- Nepomuki Szent János-szobor – A község főterén álló szobor a 18. században, barokk stílusban készült.
Itt születtek
[szerkesztés]- Krausz Mayer (1809 – Budapest, 1894) zsidó származású magyar kereskedő, nagyiparos
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Cikó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 16.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ C települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Cikó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
- ↑ Cikó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
- ↑ Cikó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
- ↑ Cikó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
- ↑ Cikó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
- ↑ Cikó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
- ↑ Cikó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 26.)
- ↑ Cikó Helységnévtár
- ↑ Cikó Helységnévtár
További információk
[szerkesztés]- 23.Podmaniczky Júlia Cserkészlánycsapat Cikó
- Lőrinczy Gábor – Straub Péter 2024: A Fönlak-típusú övveretes síregyüttesekről. A Tornyai János Múzeum Évkönyve V