Charles Laughton
| Charles Laughton | |
 | |
| Született | 1899. július 1.[1][2][3][4][5] Victoria Hotel, Scarborough North Yorkshire |
| Elhunyt | 1962. december 15. (63 évesen)[1][2][3][4][5] Los Angeles, Kalifornia |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | Elsa Lanchester (1929–1962) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | veserák |
| Sírhelye | Forest Lawn Memorial Park |
| Magassága | 172 cm |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1926–1962 |
| Híres szerepei | VIII. Henrik (VIII. Henrik magánélete) |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| Legjobb férfi főszereplő VIII. Henrik magánélete (1934) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Laughton témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Charles Laughton (Scarborough, North Yorkshire, 1899. július 1. – Los Angeles, 1962. december 15.) Oscar- és Grammy-díjas angol színpadi és filmszínész, rendező.
Élete és pályafutása
[szerkesztés]1899. július 1-jén született Scarborough-ban, Angliában. Apja, Robert Laughton, a yorkshire-i Victoria Hotel igazgatója. Anyja, Eliza (leánykori neve: Conlon) Laughton, ír származású, hithű római katolikus, aki ugyanebben a hitben nevelte fel gyermekeit. Laughton rövid ideig a Scarborough College-ban, majd a Stonyhurst College-ban tanult. Tizenhat éves korában, miután elvégezte a Stonyhurst College-ot, átvette a családi vállalkozást, ahogy az várható volt. Azonban hajtotta a szereplés iránti szenvedélye, ezért 1925-ben a RADA hallgatója lett. 1926-ban debütált mint színpadi színész Londonban, ahol A revizor című drámában megmutathatta színészi sokoldalúságát.
Színpadi sikerei után 1928-ban debütált a filmvásznon a Blue Bottles című filmben, ahol megismerkedett jövendőbeli feleségével, Elsa Lanchesterrel. 1931-ben Laughton a New York-i színpadon is debütált, ami számos hollywoodi nagyjátékfilm felkéréshez vezetett, végül az 1932-ben forgatott Titkok háza című filmmel vált híressé. Az igazi áttörést 1933-ban érte el, amikor a VIII. Henrik magánélete című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az Akadémiától a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart.
Nem sokkal ezután felhagyott a színpadi színészettel és csak a filmeknek élt. Olyan filmekben játszott, mint: Fehér asszony a pokolban (1933), Ahol tilos a szerelem (1934), A gályarab (1935), Lázadás a Bountyn (1935), Ruggles of Red Gap (1935), Rembrandt (1936), Ütött az óra (1943), The Suspect (1944), Mindez Évával kezdődött valamikor (1941), A Paradine-ügy (1947), A nagy óra (1948), A diadalív árnyékában (1948), Férfi az Eiffel tornyon (1949), O. Henry's Full House (1952), A vád tanúja (1957) és a Spartacus (1960). 1955-ben rendezőként debütált A vadász éjszakája című nagyjátékfilmmel, melyben a főszerepeket Robert Mitchum és Shelley Winters játszotta. Noha a film az ötvenes évek egyik legnagyobb bukásának számított, a Nemzeti Filmarchívum kiválasztotta megőrzésre. Ez volt Laughton egyetlen rendezése.
1962. december 15-én hosszan tartó betegeskedés után hunyt el Hollywoodban, Los Angelesben. A Forest Lawn Memorial Park-ban helyezték végső nyugalomra.
Filmográfia
[szerkesztés]Rövidfilmek
[szerkesztés]| Év | Cím | Szerep | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1928 | The Tonic | a családfő | rendezte Ivor Montagu, társszínész Elsa Lanchester |
| Day-Dreams | kicsapongó diák (álom rész) | ||
| Blue Bottles | betörő |
Színpadi szerepek
[szerkesztés]| Év | Cím | Szerep | Színház | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1931 | Payment Deferred | William Marble | Lyceum Theatre | |
| 1932 | The Fatal Alibi | Hercule Poirot | Booth Theatre | rendező is, adaptálva Az Ackroyd-gyilkosság című regényből |
| 1947 | Galileo | Galileo | Maxine Elliot's Theatre | Laughton a szövegkönyvet is fordította |
| 1951 | Don Juan a Pokolban | az ördög | New Century Theatre | rendező is |
| 1952 | Don Juan a Pokolban | az ördög | Plymouth Theatre | rendező is |
| 1953 | John Brown's Body | – | New Century Theatre | rendező és forgatókönyvíró |
| 1954-55 | The Caine Mutiny Court-Martial | – | Plymouth Theatre | rendező is |
| 1955 | 3 for Tonight | – | Plymouth Theatre | producer |
| 1956-57 | Barbara őrnagy | Andrew Undershaft | Martin Beck Theatre Morosco Theatre |
rendező is |
Mozifilmek
[szerkesztés]| Év | Cím | Szerep | Magyar hangja[7] |
|---|---|---|---|
| 1929 | Piccadilly | pultos egy lokálban | – |
| 1930 | Wolves | Job kapitány | – |
| 1931 | Down River | Grossman kapitány | – |
| 1932 | Pokolhajó | Charles Sturm elvtárs | n.a |
| Titkok háza | Sil William Porterhouse | n.a | |
| Payment Deferred | William Marble | – | |
| Ha volna egy millióm | Phineas V. Lambert | n.a | |
| A kereszt jele | Nero Claudius császár | n.a | |
| Borzalmak szigete | Dr. Moreau | n.a | |
| 1933 | VIII. Henrik magánélete | VIII. Henrik angol király | Gálvölgyi János |
| Fehér asszony a pokolban | Horace H. Prin | n.a | |
| 1934 | Ahol tilos a szerelem | Edward Moulton-Barrett | n.a |
| 1935 | Ruggles of Red Gap | Ruggles | n.a |
| A gályarab | Emile Javert nyomozó | n.a | |
| Lázadók | Bligh | n.a | |
| 1936 | Rembrandt | Rembrandt | 1. magyar változat: Szabó Gyula 2. magyar változat: Hollósi Frigyes |
| 1937 | I, Claudius | Claudius római császár | – |
| 1938 | Vessel of Wrath | Ginger Ted Wilson | – |
| Az utca bolondja | Charles Staggers | n.a | |
| 1939 | Jamaica fogadó | Sir Humphrey Pengallan | Makay Sándor |
| A Notre Dame-i toronyőr | Quasimodo | n.a | |
| 1940 | They Knew What They Wanted | Tony Patucci | – |
| 1941 | Mindez Évával kezdődött | Jonathan Reynolds | Páger Antal |
| 1942 | The Tuttles of Tahiti | Jonas | – |
| Egy frakk története | Charles Smith | – | |
| Állj cselekvésre készen! | Stephen Thomas admirális | – | |
| 1943 | Forever and a Day | Bellamy, Dexter lakája | – |
| Ütött az óra | Albert Lory | n.a | |
| The Man from Down Under | Jocko Wilson | – | |
| 1944 | Passport to Destiny | Henry Albert Muggins | – |
| A canterville-i kísértet | Sir Simon de Canterville | n.a | |
| A gyanúsított | Mr. Philip Marshall | Benkő Gyula | |
| 1945 | Kidd kapitány | William Kidd kapitány | n.a |
| 1946 | Because of Him | John Sheridan | – |
| 1947 | A Paradine-ügy | Lord Thomas Horfield bíró | 1. és 2. magyar változat: Szabó Ottó 3. magyar változat: Szabó Gyula |
| 1948 | On Our Merry Way | John B. Dunne | – |
| A diadalív árnyékában | Ivon Haake | n.a | |
| A nagy óra | Earl Janoth | 1. magyar változat: Szabó Ottó 2. magyar változat: Benkő Gyula | |
| The Girl from Manhattan | a püspök | – | |
| 1949 | The Bribe | J.J. Bealer | – |
| Férfi az Eiffel-tornyon | Jules Maigret felügyelő | Hollósi Frigyes | |
| 1951 | The Blue Veil | Fred K. Begley | – |
| The Strangle Door | Sire Alain de Maletroit | – | |
| 1952 | O. Henry's Full House | Soapy | – |
| Abbott és Costello találkozik Kidd kapitánnyal | William Kidd kapitány | n.a | |
| 1953 | Salome | Heródes király | – |
| A fiatal Bess | VIII. Henrik angol király | n.a | |
| 1954 | Hobson lányai | Henry Hobson | Benkő Gyula |
| 1955 | A vadász éjszakája | rendező | – |
| 1957 | A vád tanúja | Sir Wilfrid Robarts ügyvéd | 1. magyar változat: Csákányi László 2. magyar változat: Bodrogi Gyula 3. magyar változat: Uri István |
| 1960 | Under Ten Flags | Russell admirális | – |
| Spartacus | Gracchus | 1. magyar változat (1989): Csákányi László 2. magyar változat (2004): Makay Sándor | |
| 1962 | Advise & Consent | Seabright Cooley szenátor | – |
Televízió
[szerkesztés]| Év | Cím | Szerep (zárójelben az évad (S) és/vagy az epizód (E) száma) |
|---|---|---|
| 1953 | This Is Charles Laughton | önmaga |
| 1956 | Ford Star Jubilee | narrátor (S1E06) |
| 1957-59 | General Electric Theater | 1957: Edwin Kensington (S6E04) 1958: Henry Denry (S6E21) 1959: M. Hamel (S7E19) |
| 1958 | Studio 57 | Charles Claxton (S4E16) |
| 1959 | The Joseph Cotten Show: On Trial | ? (S2E02) |
| 1960 | Playhouse 90 | Adam Heller rabbi (S4E17) |
| Wagon Train | Albert Farnsworth ezredes (S4E03) | |
| 1961 | Checkmate | Reverend Wister (S1E14) |
Díjai és elismerései
[szerkesztés]- Oscar-díj
- díj: legjobb férfi főszereplő: VIII. Henrik magánélete (1933)
- jelölés: legjobb férfi főszereplő: Lázadás a Bountyn (1935)
- jelölés: legjobb férfi főszereplő: A vád tanúja (1957)
- Golden Globe-díj
- jelölés: legjobb férfi főszereplő – filmdráma: A vád tanúja (1957)
- BAFTA-díj
- jelölés: legjobb külföldi színész: A vád tanúja (1957)
- jelölés: legjobb külföldi színész: Advise & Consent (1962)
- David di Donatello-díj
- díj: legjobb külföldi színész: A vád tanúja (1957)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ iszdb.hu
Források
[szerkesztés]- Laughton a Famous People weboldalán (angol nyelven). thefamouspeople.com. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
- Laughton az Immortal Ephemera weboldalán (angol nyelven). immortalephemera.com. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
További információk
[szerkesztés]- Charles Laughton a PORT.hu-n (magyarul)
- Charles Laughton az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Charles Laughton az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Charles Laughton a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Charles Laughton az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Charles Laughton Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. február 2.)
