A revizor

A revizor
A revizor első kiadásának címoldala
Szerző	Gogol
Eredeti cím	Ревизор
Ország	Oroszország
Nyelv	orosz
Téma	korrupció
Műfaj	vígjáték
Kiadás
Kiadás dátuma	1836
Magyar kiadás dátuma	1875
Fordító	Mészöly Dezső és Mészöly Pál
Média típusa	könyv
Oldalak száma	112 (1994)
ISBN	ISBN 9636130159 (1994)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz A revizor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A revizor (orosz nyelven: Ревизор) Nyikolaj Vasziljevics Gogol legjelentősebb, ötfelvonásos színműve, az orosz drámairodalom egyik legismertebb vígjátéka. Számos nyelvre lefordították, a megírása óta eltelt 180 éve játsszák a világ színházaiban.

Keletkezése

Orosz postabélyeg Gogol születésének 200. évfordulóján

Az alapötletet Gogol Puskintól kapta. A darab első változata 1836 tavaszára készült el, a bemutatót 1836. április 19-én tartották Péterváron. Az előadást I. Miklós cár is megtekintette és állítólag jól mulatott. Kevéssel a bemutató után a mű nyomtatásban is megjelent. A bemutató ugyan sikert aratott, ám Gogol egyáltalán nem volt elégedett a fogadtatással, különösen nem a megjelent kritikákkal. A darabon később többször végzett változtatásokat, a legfontosabbakat 1842-ben, az utolsót 1851-ben.

A színmű

Az Alekszandrin Színház 1890-1900 körül. Itt mutatták be A revizort 1836-ban.

Helyszíne

A történet egy vidéki orosz kisvárosban zajlik, nevét a szerző nem adja meg. A 2. felvonás helyszíne a városka vendégfogadója, a többi felvonás a polgármester házának helyiségeiben játszódik.

Főbb szereplői

• Hlesztakov, átutazó pétervári fiatalember, az állítólagos revizor (az orosz hlesztaty szó jelentése: csapkod);
• Polgármester (Szkvoznyik-Dmuhanovszkij, a szkvoznyak szó jelentése: huzat) és családja;
• a kisváros elöljárói, urai, kereskedői; közülük többnek bohózatba illő neve van (Zemljanyika – szamóca, Uhovjortov – fülforgató, Gyerzsimorda – fogd-a-pofád stb.)

Cselekménye

Polgármester: Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.

Ezekkel a szavakkal kezdődik a komédia, melyet megírása óta a világ színpadain gyakran játszanak. Cselekménye, szerkezete egyszerű, a darab menete szigorúan egy célra törekvő. A komikum forrása – sok más vígjátékhoz hasonlóan – egy félreértés.

A revizor érkezésének híre az urak között riadalmat kelt. Nem csoda, hiszen például a bírósági előszobában libákat őriznek, a bíró iratszekrényén kutyakorbácsot tart, a postamester rendre felbontja a leveleket, a kórházban a betegek „úgy gyógyulnak, mint a legyek”, az orvos pedig egy szót sem tud oroszul.

A városka fogadójában időző pétervári tisztviselő, Hlesztakov teljesen kifogyott pénzéből, a számláit sem tudja kifizetni, ettől aztán gyanússá válik: inkognitóban érkezett revizornak nézik. A polgármester felkeresi és miután félelmében elhiteti magával, hogy valóban Hlesztakov a – magát ügyesen álcázó – revizor, nem hagyja magát „becsapni”: kifizeti annak számláit, pénzt ad kölcsön, majd a házában kínál neki kényelmesebb és ingyen szállást.

A polgármester neje és lánya olvadoznak a gyönyörűségtől, a helyi urak pedig egymás után járulnak Hlesztakov elé, hogy megkörnyékezzék, hogy pénzt „kölcsönözhessenek” neki, vagy hogy vetélytársaikat bevádolhassák. Hlesztakov lassan átlátja a helyzetet és örömmel belemegy a játékba. Néha már maga is azonosul a rá kiosztott szereppel, nemcsak elhiteti, hanem el is hiszi magáról, mennyire fontos személy. Nagylelkűen szemet huny az általa nem is ismert visszásságok fölött, elfogadja, hogy pénzzel tömik zsebeit, csapja a szelet a polgármester nejének, a következő percben már eljegyzi a lányát is. Sunyi, de éles eszű szolgája, Oszip azonban érzi a veszélyt és indulásra noszogatja gazdáját, aki nyomban kocsira is ül és – „csak egy napra”, „nagyon öreg és nagyon gazdag nagybátyjához” – távozik. Ahogy korábban Hlesztakovot, az urak most a „revizor” rokonává emelkedett, részint lenézett, részint rettegett polgármestert rajongják körül, de annak dicsősége nem tart sokáig. A postamester érkezik Hlesztakov felbontott levelével és leleplezi a csalót.

A félreértés, amely kezdetben a bonyodalmat okozta, az ál-revizor lelepleződésével tehát tisztázódott. Ezzel azonban semmi nem változott, csak az álarcok hullottak le, meg a városi urak zsebei ürültek ki. Az író furfangja, hogy az urakkal egymás kezéből kikapkodva olvastatja fel az elfogott levelet: saját, metszően gúnyos jellemzésüket. Ebben a helyzetben veti oda a dühöngő polgármester a híressé vált mondatokat: „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!” Az elképedés és felháborodás közepette robban – a szerző által gondosan időzített – bomba: „Megérkezett Pétervárról a revizor úr. Kéreti a tekintetes urakat a fogadóba!” A hírre az urak megmerevednek, ezzel a némajelenettel ér véget a darab.

A szereplők jellemzése

A revizor a korabeli orosz valóság, a korrupt, önző, képmutató vidéki előkelőségek szatirikus rajza, a bemutatott helyzetek és jellemvonások azonban általános érvényűek is. Az író ismerős, élethű helyzeteket teremtett, hús-vér alakokat formált, melyek minden korban újraélednek.

Hlesztakov

A színműnek egyetlen pozitív figurája sincs. „ …a gogoli komédia egyik legfőbb újdonsága éppen az, hogy a korábbi darabokat mozgató és összefoglaló rezonőr helyébe is bohóc, szélhámos került…” Hlesztakov ugyan nem igazi szélhámos, hanem egyszerűen léhűtő, aki elfogad egy helyzetet; felfogása lassú, de amint megérti a helyzetet, teljesen beleéli magát és alaposan ki is használja azt. Amikor kezdetben igazat mond, a polgármester nem hisz neki; de későbbi legképtelenebb hazugságait is mindenki elhiszi. Gogol egy későbbi írásában maga adta meg részletesen alakjai jellemzését. Hlesztakovról többek között így ír: „Tulajdonképpen nincs szándékában, hogy bárkit is becsapjon, ezért maga sem veszi észre, hogy hazudik. Neki magának is úgy rémlik, hogy megtette, véghezvitte mindazt, amiről beszél.”

A polgármester és a városi urak

„Gogol tudja a kimerevített színpadi befejezés hatásának titkát. Talán az ő komédiájában valósul meg először igazán következetesen, hogy az, akiért mindez történik – tudniillik az igazi revizor – nem lép színpadra. Őrá csak „vártak”, mint a jóval későbbi színpadi irodalomban – többek között – Leftyre (Odets) vagy Godot-ra (Beckett).”

A darab másik főszereplője, a polgármester „főleg azzal törődik, hogy ne szalajtson el semmit abból, ami az ölébe hull”. Másokat sanyargat, pedig „…hiányzik belőle a sanyargatás gonosz vágya; egyetlen vágy él benne: mindent megkaparintani”. Általában ravasz, nehezen rászedhető, de a mostani szokatlan helyzet és a csábítás, hogy a fővárosba juthat és igazi úr lehet, hiszékennyé teszi. A darab végére az ábránd szertefoszlik, a helyzetnek ő a leginkább kárvallottja.

A szerző a darab többi szereplőjét is egyéni tulajdonságokkal ruházza fel. Saját jellemzése szerint a postamester „az együgyűségig egyszerű ember”; a járásbíró „Csak magával törődik, a saját feje után megy, szabadgondolkodó, de csak azért, mert így lehetősége van mutogatni magát.”; a főgondnok (Zemljanyika) „szemrebbenés nélkül intrikál és besúg”; a tanfelügyelő (Hlopov) „örökös rémületben él”.

Bár későbbi magyarázataiban Gogol igyekezett tompítani írásának élét és hangsúlyozta, hogy alakjait a színpadon nem szabad karikírozni, a darab egyik-másik szereplője mégis karikatúrának hat. Felszabadultan nevetünk rajtuk, hiszen mindannyian ugyanannak a képtelen helyzetnek részesei: rabjai, de előidézői is. Az író végig gondoskodik róla, hogy az olvasó vagy néző felszabadultan kacagjon, majd a végén rádöbbenjen, hogy talán egy kissé saját magán is nevetett.

Hazai fogadtatása

A revizor első magyarországi bemutatóját 1874-ben tartották a fővárosban, a Nemzeti Színházban. Ez volt az első, magyar színházban előadott orosz színdarab. A következő évben A revizor nyomtatásban is megjelent Budapesten, fordította és Gogol életrajzával bevezette Szentkirályi Albert.

A Hon című lap 1874. karácsonyi számában a hazai bemutató után így írt:

„...a darabnak alig van meséje, de ami van, az oly felette eredeti helyzetekkel, fordulatokkal van tarkítva és érdekessé téve, hogy az ember egy pillanatra sem eshetik ki a derült, sőt sok helyütt kacagtató hangulatból. (…) Őseredeti alakok, az egyes személyeket jellemző gondolkozásmód oly művészi erővel vannak festve, hogy annak párját csak a klasszikus íróknál találjuk.”

A komédiát azóta is rendszeresen nagy sikerrel, egyre újabb feldolgozásban játsszák hazai színházaink. Sokáig Mészöly Dezső és Mészöly Pál fordítása volt a meghatározó, melyet a színpadokon fokozatosan Morcsányi Géza modernebb fordítása váltott fel.

Emlékezete

Veres Péter Almáskert című elbeszélésében mondja az írónak a történetet elmesélő barátja: „úgy fogadtak, mint valami püspököt, vagy hogy hasonlóbbat mondjak, mint a Gogol Revizorát”.

Magyar fordításai

• Gógoly Vaszilyevics Miklós: A revisor. Vígjáték / A revisorról. Levéltöredék / A revisor megoldása. Utójáték; ford. s Gógoly életrajzával bevezette Szentkirályi Albert; Kisfaludy-Társaság, Bp., 1875
• Gogoly Miklós: A revizor. Vígjáték; magyar színpadra alkalmazta Hevesi Sándor; Lampel, Bp., 1921 (Fővárosi színházak műsora)
• Gogoly Miklós: A revizor. Vígjáték; ford. Hevesi Sándor / Vadnai László–Faragó Sándor: Bombaüzlet. Melléklet a Színházi Élethez; Színházi Élet, Bp., 1931
• Gogoly: Revizor. Vígjáték; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950 (Színpadunk)
• A revizor. Vígjáték; ford. Mészöly Dezső, Mészöly Pál, utószó Heller Ágnes; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Világirodalmi kiskönyvtár)
• Gogol művei / Holt lelkek. Színművek. Elbeszélések; ford. Áprily Lajos et al., jegyz. Konrád György; Helikon, Bp., 1962 (Helikon klasszikusok)
• Magatokon röhögtök! / A revizor. A közönség szétoszlása. Kimaradt jelenetek. Levelek. A revizor megoldása; ford. Bárány György et al., összeáll., szerk., utószó, jegyz. Bakcsi György; Helikon, Bp., 1984

A színmű teljes szövege

• Gogol: A revizor (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 10.)
• Gogol: Ревизор (A revizor) (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 10.)

Források

• Bakcsi György. Gogol világa. Európa Könyvkiadó (1986). ISBN 963-07-3738-8  96-117. oldal
• Bakcsi György (szerk). Magatokon röhögtök. Helikon Kiadó (1984)