Ugrás a tartalomhoz

Balkanisztika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A balkanisztika (vagy más néven: Balkán-tanulmányok) a balkáni népeket kutató tudományterület, amely azok történelmét, néprajzát, földrajzát, kultúráját és régészetét vizsgálja.

Létezik tudományos és oktatási szakterületként is, amely a balkáni régió történelmét és szellemi kultúráját kutatja az ókortól napjainkig, beleértve a balkáni népek irodalmát is. A hangsúlyt a Balkán-félsziget különböző nemzetei és kultúrái közötti közös vonások megtalálására helyezi, valamint ezeknek a kultúráknak a többi, elsősorban szláv világra gyakorolt hatására.

A balkanisztikával foglalkozó ún. balkanológusok, a saját kutatásik területükhöz igazodva gyakorlati szinten elsajátítják a balkáni nyelveket, közöttük a délszláv nyelveket (óegyházi szláv, bolgár, szerb, horvát, bosnyák, montenegrói, macedón és szlovén), valamint az albán, görög és román nyelvet is, amelyek együtt alkotják a balkáni nyelvi uniót.

Története

[szerkesztés]

A balkanisztika kialakulása szorosan kapcsolódik az Osztrák–Magyar Monarchia és más európai nagyhatalmak 19. századi és 20. század eleji nagyhatalmi törekvéseihez és felfedező expedícióihoz a Balkán-félszigeten. Az osztrák–magyar célok a „civilizálás kényszere” diskurzusában voltak elrejtve, a délkelet-európai népek életkörülményeinek „javítása” és a régió „visszavezetése” Európába nevében. A gyarmati uralomra jellemző akciók közé tartozott például a Balkán Bizottság létrehozása 1897-ben az Osztrák–Magyar Tudományos Akadémián, valamint a Balkánkutató Intézet megalapítása 1908-ban Szarajevóban az osztrák külügyminisztérium kezdeményezésére. Az Albán Konviktust 1908-ban, valamint az Albániai Bizottságot 1913-ban alapították meg Bécsben, amelyek közös támogatást kaptak az osztrák-magyar külügyminisztériumtól és a kereskedelmi minisztériumtól. Bosznia lakosságának 1879-es, valamint Albánia lakosságának 1918-as összeírásait az osztrák–magyar hadsereg vezérkara kezdeményezte az elfoglalt területeken.

Ennek az akadémiai formációnak az intézményesítése Délkelet-Európát önálló egységként ismerte el, ahol a filológiai megközelítések és a nacionalizmus nyelvészettel való összekapcsolása dominált. Ekkortájt főként az etnolingvisztika és a történeti nyelvészet iránt érdeklődtek, mivel Délkelet-Európa nyelvei még a standardizáció és a nemzetformálódás folyamatában voltak.

A nacionalizmus terjedésének öröksége később a „egységes balkáni projektek” létrejöttéhez vezetett, amelyeket elsősorban liberális és baloldali eszmék inspiráltak, és közös jövőt kerestek a régió számára. Ezek hatással voltak a későbbi kommunista elképzelésekre, mely egy balkáni föderáció létrehozását tűzte ki célul, amelyet a második világháború után kívántak megvalósítani. Ezeket a politikai víziókat a tudományos erőfeszítések is megerősítették, különösen az újonnan kialakuló balkanológia tudománya révén.

A magyar balkanisztika története

[szerkesztés]

A kezdetektől a 19. századig

[szerkesztés]

A magyar történelem során a Balkánhoz való viszony dinamikusan változott, és Magyarország egyszerre játszott közvetítő és kapu szerepet Nyugat-Európa és a Balkán között.

A magyarság és a Balkán közötti kapcsolatok már a Honfoglalás előtt kialakultak, és a Bizánci Birodalom, valamint más balkáni államok, mint Bulgária és Szerbia, jelentős szerepet játszottak ezekben a viszonyokban. A középkorban a magyarok déli terjeszkedése Horvátország megszerzésével és a bánságok létrehozásával járt, de a török hódítás a 14. századtól fokozatosan visszaszorította a magyar befolyást.

A magyar Balkán-kutatás a 18. századtól kezdődött, és bár sokszor intézményes támogatás nélkül zajlott, a tudományos érdeklődés az idők folyamán kiterjedt a politikai, földrajzi, gazdasági és természettudományi kérdésekre is.

A magyar balkanisztika az Osztrák-Magyar Monarhia keretein belül

[szerkesztés]

A 19. században a modern magyar gazdasági törekvések megerősödtek, különösen a Duna szabályozása és a Balkán piaca iránti érdeklődés révén.

Az 1867-es kiegyezést követően Magyarország külkereskedelmi érdeklődése és politikai törekvései a Balkán felé fordultak, mivel itt kevesebb versennyel szembesültek, és sikeres gazdasági lehetőségeket találtak. A Monarchia Bosznia-Hercegovina megszállása és későbbi annexiója révén nagyhatalmi szereplővé vált a térségben, miközben igyekezett megakadályozni más nagyhatalmak, különösen Oroszország befolyásának növekedését. A balkáni államok függetlenségi törekvései és a Monarchia belső etnikai kihívásai befolyásolták Magyarország külpolitikáját, és gazdasági elitje tudatosan épített a térség feszültségeinek kihasználására. A turanizmus ideológiája és a Balkán kutatásai összekapcsolódtak a térség iránti kulturális és politikai érdeklődéssel, különösen Törökország és Bulgária irányába.[1]

A korszak kiemelkedő magyar balkanológusa Kánitz Fülöp Félix volt, aki földrajzi, térképészeti, kultúrtörténeti és néprajzi kutatásaival vált ismertté, különösen Szerbia és Bulgária északi területeit tanulmányozva. Kánitz a Balkán első, nemzetközi hírű magyar kutatója volt, akinek munkássága jelentős hatást gyakorolt az Osztrák–Magyar Monarchia politikai és gazdasági elitjére. Később a magyar tudományos közélet más személyiségei, például Kállay Benjamin és Thallóczy Lajos is jelentős mértékben hozzájárultak a Balkán történeti és politikai kérdéseinek vizsgálatához.[2]

Az 1867 utáni magyar gazdasági fejlődés és a Balkán iránti érdeklődés következményeként a kormány a keleti kereskedelem fejlesztésére oktatási intézményeket hozott létre. Az 1890-es években a Kereskedelmi Akadémián indított keleti kereskedelmi tanfolyam és a későbbi M. Kir. Keleti Kereskedelmi Akadémia célja a balkáni kapcsolatok fejlesztése volt. Az akadémia gyakorlatorientált oktatást biztosított, különös hangsúlyt fektetve a keleti nyelvek tanítására és a balkáni gazdasági földrajz oktatására, valamint tanulmányi kirándulásokat és nyelvtanulási lehetőségeket kínált.

Az MTA és a Balkán-kutatás

[szerkesztés]

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a 20. század elején, különösen az első világháború előtti években, jelentős lépéseket tett Kelet- és Balkán-kutatás intézményesítésére. Teleki Pál kiemelkedő szerepet játszott ebben a folyamatban, melynek célja a térség földrajzi, történeti, nyelvészeti és gazdasági helyzetének tudományos kutatása volt. Az 1913-as MTA közgyűlésen felmerült egy „Keleti Bizottság” létrehozása, mely elsősorban a Balkán, de távolabbi keleti területek vizsgálatát is célul tűzte ki.

A Bizottság létrehozását követően megállapították, hogy a Balkánon a balkánháborúk következtében új kulturális fejlődési korszak kezdődött, amely Magyarország számára is fontos lehetőségeket jelentett. A német és osztrák tudományok példája inspiráló volt, mivel ezek az országok már korábban is jelentős kutatásokat végeztek a térségben.

Az MTA-nak fontos szerepet kellett vállalnia a balkáni nyelvek kutatásában és szótárak összeállításában, valamint a Balkán-félsziget átfogó enciklopédiájának elkészítésében. A tervezett „Balkáni és Előázsiai Földrajzi Intézet” megalapítása azonban az anyagi lehetőségek hiányában meghiúsult, különösen a háborús körülmények miatt.

A Balkán-kutatás ennek ellenére folytatódott, és az MTA szervezésében 1916-ban több expedíció is elindult a Balkánra, például Pécsi Albert vezetésével, aki átfogó földrajzi kutatásokat végzett. A kutatások során összegyűjtött anyagok és elemzések jelentős tudományos eredményeket hoztak, különös tekintettel a Balkán természetföldrajzi adottságaira, régészeti örökségére és erőforrásaira.

A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetet (KMTI)

[szerkesztés]

A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetet (KMTI) 1916-ban alapították, és 1917 januárjában kezdte meg működését Hekler Antal vezetésével. Fő célja a magyar–török történelmi kapcsolatok kutatása volt, valamint tudományos és politikai célokat is szolgált a háború alatt. Az intézet számos nehézséggel szembesült, beleértve a megfelelő épület és munkaerő biztosítását, illetve az ellátást. Működése rövid életű volt (1917–1919), de hozzájárult több ösztöndíjas későbbi tudományos pályájának alakulásához.

A balkanisztika altudományai

[szerkesztés]

A balkanisztika neves képviselői

[szerkesztés]

Neves külföldi balkanológusok

[szerkesztés]
  • Pavel Jozef Šafárik (1795–1861) szlovák nyelvész és történész, a prágai egyetem könyvtárnoka.
  • Konstantin Josef Jireček (1854–1918) cseh származású történész, poltitikus, diplomata, a cseh balkanológia atyja.
  • Stojan Novaković (1842–1915) szerb nyelvész és államférfi, 1895–1896 között és 1909-ben Szerbia miniszterelnöke.
  • Jovan Cvijić (1865–1927) szerb geológus és geográfus.
  • Georg Ostrogorszky (1902–1976) orosz származású, túlnyomórészt Jugoszláviában élő és alkotó bizantinológus, történész.
  • Nicolae Șerban Tanașoca (1941–2017) román történész, bizantinológus és oszmanista.
  • Marija Todorova (1949–) bolgár történész, a balkanológia kiemelkedő alakja.

A magyar balkanisztika neves alakjai

[szerkesztés]

Balkanisztika Magyarországon

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hajdú, Zoltán (2003). „Az intézményes Balkán-kutatás kialakulásának és fejlődésének problémái Magyarországon 1948-ig, különös tekintettel a földrajzi kutatásokra”. Balkán Füzetek, 7–10. o. 
  2. ↑ Hajdú Zoltán (2003). „Az intézményes Balkán-kutatás kialakulásának és fejlődésének problémái Magyarországon 1948-ig, különös tekintettel a földrajzi kutatásokra”. Balkán Füzetek, 10–12. o. 

Források

[szerkesztés]
  • https://real-j.mtak.hu/21577/1/Balkan_Fuzetek_2003_1.pdf
  • Palavestra, Aleksandar. "Balkanologija Jovana Cvijića." Istraživač 1 (1981): 13-15.
  • Lukovič, Miloš. "Balkanistika (balkanologie) v Srbsku v období 1991–2013." Historica-Review in History and Related Sciences 5.1 (2014): 86-104.
  • Babić, Marko. "Balkanology." (2009).
  • Burkhart, Dagmar. "Položaj etnologije u balkanologiji: eksplikacija i teze za balkansku etnologiju." Etnološka tribina 15.8 (1985): 5-28.
  • članova Instituta, Bibliografije, and Zrinka Blažević. "Globaliziranje Balkana: prolegomena za nove balkanske studije."
  • Lovrenović, Dubravko. "Duž balkanskih historiografskih transverzala." Zeničke sveske-Časopis za društvenu fenomenologiju i kulturnu dijalogiku 03 (2006): 11-20.
  • Palavestra, Aleksandar. Balkanology, Archaeology and Long-term History. 1994.
  • Miliori, Margarita. "Ambiguous partisanships. Philhellenism, turkophilia and balkanology in 19th century Britain." Balkanologie. Revue d'études pluridisciplinaires 6.1-2 (2002): 127-153.
  • Popovici, V. "The rudiments of Balkanology. A step towards Eurolinguistics-German-Reiter, N." (1996): 573-575.
  • Polome, E. C. "Characteristics of Balkanology: A first look at Eurolinguistics-German-Reiter, N." (1995): 489-490.
  • Battistella, Edwin, et al. "South Slavic and Balkan Linguistics." (1984): 193-194.
  • Sawicka, Irena. "Meandry bałkanologii." Slavica Wratislaviensia 159 (2014): 407-411.
  • Štěpánek, Václav. "Slavistička balkanistika–novi izazovi." (2010).
  • Orr, Robert, et al. "South Slavic and Balkan Linguistics (Studies in Slavic and General Linguistics, 11)." (1983): 349-351.
  • Babić, Marko. "Balkanology." (2009).
  • Papasov, Ivo, et al. Balkanology. Hannibal, 1991.
  • Nagy, Levente. "Balcanistica hungarica rediviva." Zeitschrift für Balkanologie 39.2 (2003).
  • Barentsen, Adriaan Arij. South Slavic and Balkan Linguistics. Vol. 1. Rodopi, 1982.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Balkanisztika”