Ugrás a tartalomhoz

Kállay Béni

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kállay Béni
(Kállay Benjámin)
Született1839. december 22.
Pest
Elhunyt1903. július 13. (63 évesen)
Bécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus, diplomata, történész, miniszter, kormányzó
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.)
  • az Osztrák–Magyar monarchia pénzügyminisztere (1882. június 4. – 1903. július 13.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kállay Béni témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagykállói Kállay Béni (Kállay Benjámin) (Pest, 1839. december 22. – Bécs, 1903. július 13.) politikus, diplomata, történész. A Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Tudományegyetem tiszteletbeli doktora, a Szent István-rend közép-, majd nagykeresztjének birtokosa, az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzulja, az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, majd ebbéli minőségében haláláig Bosznia kormányzója.

Életrajza

[szerkesztés]

A tekintélyes köznemesi származású nagykállói Kállay család sarja. Édesapja nagykállói Kállay István (1790–1845)[1] közigazgatási-pénzügyi főtisztviselő, édesanyja ebecki Blaskovich Amália volt. Vallásfelekezete római katolikus volt.

Tanulmányait javarészt magánúton végezte Pesten, gyerekkorában egy ideig Táncsics Mihály volt a nevelője. Vámbéry Ármintól tanult meg törökül, de a szerb és orosz nyelvet is elsajátította. Megkülönböztetett érdeklődést tanúsított a Balkán és a Közel-Kelet politikai, gazdasági és kulturális élete iránt. 1865-től lehetősége adódott hosszabb balkáni tanulmányút folytatására, s ez mélyítette el benne a délszláv viszonyok rendszerezett ismeretét.

Az 1867. évi kiegyezést követően gróf Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára került a közös külügyminisztériumba. 1868 és 1875 között az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzuljaként és diplomáciai ügyvivőjeként teljesített szolgálatot. 1875 és 1878 között országgyűlési képviselő a Szabadelvű Párt színeiben, ahol a bel- és gazdaságpolitikában Sennyey Pál, míg a külpolitikában Andrássy Gyula irányvonalát támogatta. A Kelet Népe politikai napilap felelős szerkesztője 1876-ban. Az 1877-1878. évi orosz-török háború kirobbanása kapcsán elfoglalt álláspontja a konzervatív pártfeleitől való végleges eltávolodáshoz vezetett. 1879-ben, visszatérve a közös külügyminisztériumba, osztályfőnök, majd rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott képviselő volt az európai kelet-ruméliai bizottságnál. 1881-ben a minisztérium tényleges vezetését látta el, így 1882-ben ő írta alá az osztrák–magyar–olasz szövetségi szerződést, a hármas szövetséghez kapcsolódva.

1882-ben vette át a közös pénzügyminisztérium irányítását, s e minőségében egyúttal az 1878 folyamán okkupált Bosznia-Hercegovina kormányzói tisztségét is, amit haláláig ellátott. Huszonegy évig tartó minisztersége példa nélkül áll, minek során pénzügyi területen elmélyült szakértelemmel és bölcs előrelátással járult hozzá az Osztrák–Magyar Monarchia, s azon belül is különösen Magyarország egyedülálló gazdasági fejlődésének előmozdításához. Bosznia-Hercegovina kormányzását illetően nevéhez fűződik a modern közigazgatás, valamint a rend és vagyonbiztonság megteremtése. Szarajevóban a „Nada” (magyarul: Remény) című lap legfőbb mecénása volt. 1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta.

Utóda, Burián István báró szakított Kállay boszniai politikájával, és a muzulmán kisebbség felkarolása helyett a szerbek dominanciáját támogatta.

Sírhelye

[szerkesztés]
Kállay Béni Ellinger Ede fényképén

Kállay Bénit Budapesten, a Kerepesi úti temetőben lévő családi kriptában temették el. Özvegye, bethleni Bethlen Vilma grófnő (1850–1940),[2] férjének halála után a Nógrád vármegyei Bercel községben telepedett le, s itt új családi kriptát építtetett. Az 1928-ban elkészült kriptába helyezték át a Kerepesi úti temetőben nyugvó családtagokat, majd ezt követően a később elhunytak is ide temetkeztek. A kripta a második világháborúban Budapest ostroma folyamán jelentős károsodást szenvedett, s állagát tovább súlyosbította elhagyatottsága és az enyészet romboló ereje. A kriptában nyugvó családtagokat 2001-ben ismét exhumálták, majd Bercelen, a római katolikus temető által felajánlott díszsírhelyen – melyet Györfi Sándor szobrászművész készített – helyezték végső nyugalomra.

Írásai és fordításai

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Dán Károly: Kállay Béni és a magyar imperializmus (Aetas, 2000. 1-2. sz.)
  • Halász Imre: Egy letűnt nemzedék - Sennyey és Kállay (Nyugat, 1912. 2. sz.)
  • Kövér György: A magánélet titkai és a napló. Nők, szerelem, házasság Kállay Béni életében (Aetas, 2008. 3. sz.)
  • Lukács István: Párhuzamos életrajzok a Monarchiából – Kállay Béni és Silvije Strahimir Kranjcevic: a magyar–osztrák mecénás és a horvát szerkesztő (Európai Utas, 1999. 35. sz.)
  • Mikszáth Kálmán: Az alkirály ötletkéi (Az én kortársaim, 1. kötet, Budapest, Révai, 1908, 224-230. o.)
  • Palotás Zoltán: Bosznia Kállay alatt (Magyarság és Európa, 1994. 4. sz.)
  • Radenić, Andrija: Dnevnik Benjamina Kalaja 1868-1875. (Beograd-Novi Sad, 1976)
  • Ress Imre: Kállay Béni belgrádi diplomáciai működése 1868–1871 (Budapest, MTA könyvtára, kandidátusi értekezés kézirata, 1993)
  • Ress Imre: Kállay Béni bosnyák nemzetteremtési kísérlete (Limes, 2000. 41-42/2.)
  • Vasas Géza: A bosnyák kérdéstől a magyar hivatásgondolatig. Kállay Béni politikusi pályaíve 1875 és 1883 között (Valóság, 1998. 41. sz.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ familysearch.org Kállay István gyászjelentése
  2. ↑ Vilma Bethlen. geni.com. (Hozzáférés: 2018. március 31.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]


Elődje:
Szlávy József
Az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztere
1882. június 4. – 1903. július 13.
 Utódja:
Burián István
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kállay_Béni&oldid=26777716”