Ugrás a tartalomhoz

Sennyey Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sennyey Pál
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő
1865. december 9. – 1867. március 22.
ElődApponyi György
UtódMailáth György
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő
1884. december 6. – 1888. január 3.
ElődSzőgyény-Marich László
UtódVay Miklós
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1885. október 10.[1] – 1888. január 3.
ElődMailáth György
UtódSzőgyény-Marich László

Született1824. április 24.[2][3]
Buda
Elhunyt1888. január 3. (63 évesen)
Battyán
Párt

GyermekeiSzéchenyi-Wolkenstein Ernőné
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Sennyey Pál témájú médiaállományokat.

Kissennyei báró Sennyey Pál (Buda, 1822. április 24.Battyán, 1888. január 3.) valóságos belső titkos tanácsos, Magyarország országbírája, a Magyar országgyűlés főrendiház elnöke, az MTA igazgató tagja, Aranygyapjas rend lovagja.[4]

Élete

[szerkesztés]

A kissennyei Sennyey család sarja. Apja kissennyei báró Sennyey Károly (17871841) császári és királyi kamarás,[5] anyja nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Erzsébet (1795-1878) grófnő volt.[6] Apai nagyszülei báró Sennyey Antal (17541822), és báró kéthelyi Hunyady Erzsébet (17591799) voltak. Anyai nagyszülei nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Mihály (17461796), és Maria Terézia von Colloredo-Waldsee (17511831) voltak.

A jogi tanulmányokat Kassán végezte, ezután 1841-ben Zemplén vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, egy év múlva vármegyei tiszteletbeli főjegyző, majd a Magyar Királyi Helytartótanács titkára lett. 1846-ban a Magyar Királyi Udvari Kancellária tiszteletbeli elnöki titkára, közben elnyerte a királyi kamarási méltóságot is. 1847-48-as országgyűlésen mint Zemplén vármegye első követe konzervatív programmal vett részt. 1848 októberében lemondott, a szabadságharc ideje alatt visszavonultan élt. 1853. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjává választották. 1860-ban az októberi diploma kibocsátása után a Magyar Királyi Helytartótanács alelnöke volt. A provizórium alatt ismét visszavonulva élt 1865 júliusáig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztetett ki, és a nádori szék üresedése következtében a Magyar Királyi Helytartótanács elnöki tisztét is viselte. 1867. február 17-én lemondott a tárnokmesteri címről, ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Ezután is tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában és 1877 februárjában, Tisza Kálmán lemondása után kormányalakításra is felkérték, de sikertelenül. 1885-ben a főrendiház elnökévé és országbíróvá nevezték ki.[7]

Házassága és leszármazottjai

[szerkesztés]

Sennyey Pál feleségül vette eörményesi és karánsebesi Fiáth Mária (*Pest, 1846. december 12.–†Bély, 1940. március 14.) bárónőt,[8] Fiáth Ferenc (1815–1885) báró és kapivári Kapy Ágnes (18191906) lányát. A házasságukból született:

  • kissenyei gróf Sennyey Géza (18701934), akinek a felesége kissennyei báró Sennyey Melánia (18721957).
  • kissenyei gróf Sennyey Mária (18671945), gróf Széchényi-Wolkenstein Ernő (18641935) felesége.
  • kissenyei gróf Sennyey Béla (18651939), akinek a neje gróf fogarasföldi Nádasdy Júlia (18691939)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]