Báthori István (nádor)
Báthori István | |
a Magyar Királyság nádora | |
Hivatali idő 1519 – 1523 1524 – 1525 1526 – 1530. május 8. | |
Előd | Perényi Imre Werbőczy István |
Utód | Werbőczy István Bánffy János |
Született | 1480-as évek közepe nem ismert |
Elhunyt | 1530. május 8. Dévény[1] |
Sírhely | Szent Márton-dóm |
Párt | politikus a politikai pártok megjelenése előtt |
Házastársa | Sophia of Masovia |
Foglalkozás | politikus |
Vallás | római katolikus |
Ecsedi Báthori (III.) István (1480-as évek közepe – Dévény, 1530. május 8.[2][megj 1]) ragadványneve „Sánta”. [megj 2] Magyar főnemes, nádor, a 16. század eleji magyarországi hatalmi harcok jelentős szereplője. A Báthori-család ecsedi ágából származott. A később erdélyi fejedelmi címet viselő somlyai Báthoryak nem az ő leszármazottai voltak.
Élete[szerkesztés]
Ecsedi Báthori András és Rátóti Julianna fiaként született az 1480-as évek közepén.[3]
1507-től zalai főispán volt. 1508-ban II. Ulászló király fia, Lajos nevelőjévé választotta Bornemissza Jánossal együtt. Részt vett II. Lajos 1508-as székesfehérvári és 1509-es prágai megkoronázásán. 1510-ben budai várnagy, 1511-ben temesi főispán lett. Ezt a tisztséget 1523-ig viselte. Ebben az időben készült el a nyírbátori templom, amelynek berendezését annak feliratai szerint ő és két testvére György főlovászmester és András szatmári és szabolcsi főispán készíttette.[4]
1512-ben Krassó vármegyében, Illádia mellett legyőzött egy portyázó török csapatot.
1514-ben keresztes sereget toboroztak a török ellen, főleg parasztokból. A toborzást Báthori és sok más nemes akadályozta, mert attól tartottak, hogy birtokaik munkáskéz nélkül maradnak. Ez volt a parasztháború egyik oka. Báthori és Csáky Miklós csanádi püspök Apátfalvánál Dózsa György egyik előhadát szétverte. Dózsa bosszúból Nagylakra támadt, ahol Csáky és Báthori győzelmét ünnepelte. Egyedül Báthori tudott elmenekülni . Harcban jártasabb ember lévén, még idejében észrevette, hogy az ellenség éppen onnan érkezik, amerre a többiek futni próbálnak. Ő tehát arra indult, amerről eredetileg várták a parasztokat, kelet felé. Sikerült is épségben eljutnia Solymos várába. A feljegyzések szerint Báthori fejvesztve menekült a parasztok elől. Báthori ezután részt vett a parasztok elleni további harcokban, de Dózsa Temesvárba szorította. Báthori Szapolyaitól kért segítséget. Szapolyai felmentette a várat. Ezután ketten vezették a parasztok elleni kemény megtorlást. A parasztháború a tönk szélére sodródott ország erejét apasztotta tovább.
1518-ban királyi tanácsos lett, egy évvel később nádor.
A köznemesség a törököktől elszenvedett vereségekért és más kilengésekért Báthorit tette felelőssé, bár nem mindegyik vád volt igaz.
1522-ben, amikor II. Lajos király és felesége Csehországba távozott, a nádort nevezte ki helyettesévé (locumtenens), aki e kinevezése értelmében a bíráskodásban a királyt helyettesítette, Szapolyai János erdélyi vajdával együtt az ország főkapitánya lett, továbbá jogot nyert arra , hogy 32 jobbágytelek nagyságig birtokadományokat tegyen.
1523 júniusában tartott országgyűlésen elérték leváltását a köznemesek, őt gyanúsítva hétszázezer forint elsikkasztásával, amelyből csak félezer katonát tartott zsoldban, továbbá azzal, hogy András testvérével hamis pénzt veretett Szatmáron. 1524-ben visszahelyezték nádori tisztébe. 1525 június–júliusi hatvani országgyűlésen hihetetlen mértékű acsarkodások közepette érték el menesztését. Befolyása az udvarban megmaradt.
1526-ban másodszor is visszahelyezték nádori méltóságába, miután Werbőczy István nem tudta megoldani a problémákat.
Részt vett a mohácsi csatában. A csatát a magyar sereg részben miatta vívta meg oly ügyetlenül, hogy az katasztrófába torkollott. Báthori szolgája, Kecskés Pál pihent lován menekült el a csatamezőről,[5] és Pécs felé vette az irányt. Az ottani káptalan tagjait kincseikkel együtt kíséretébe vette és elvitte magával őket Pozsonyba. A kettős királyválasztás után terjedt el a közben a Szapolyai által kinevezett új pécsi püspök panasza nyomán, hogy a nádor a csata után kirabolta a káptalant. E hírt felnagyítva átvették a későbbi történetírók is.[6]
Mohács után I. Ferdinánd mellé állt. 1527-ben Ferdinánd királlyá koronáztatása után hívei között kiosztotta Szapolyai birtokait. Báthori István nádor négy hegyaljai várat kapott, köztük Tokajt is.[7]
Ferdinánd megerősítette nádori tisztségében. Szapolyai János (ekkor már megkoronázott király) csak négy év múlva, nem sokkal Báthori halála előtt, 1530-ban Bánffy Jánost nevezte ki ugyanerre a tisztségre. Báthori 1528-ban Magyarország helytartója, adományként megkapta Dévényt és Kőszeget. A pénzben szűkölködő bécsi udvarnak több ízben kölcsönöket folyósított, ezekért zálogokat kapott, így növelte birtokait és hatalmát.
Dévényben, 1530. május 8-án halt meg, de felesége Pozsonyban temettette el.
Családja[szerkesztés]
Felesége Zsófia, III. Konrád mazóviai (lengyel) herceg leánya volt. Egy leányuk született, Klára.
Megjegyzések[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2023. április 19.)
- ↑ Tarján
- ↑ C. Tóth Norbert 448. o.
- ↑ Archivált másolat. [2011. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 17.)
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai - Kecskés család, 1857. (Hozzáférés: 2021. október 12.)
- ↑ Botlik Richárd: Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei", 2017. (Hozzáférés: 2021. október 12.)
- ↑ A tokaji vár története a jupiter.elte.hu lapon. [2009. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 11.)
Források[szerkesztés]
- ↑ C. Tóth Norbert: C. Tóth Norbert. „Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt”. Századok – A Magyar Történelmi Társulat folyóirata 2012, 146. évfolyam (2. szám), 441-463. o.
- ↑ Tarján: Tarján Tamás: 1530. május 8. Báthory István nádor halála. www.rubicon.hu. (Hozzáférés: 2012. május 31.)
- ↑ Markó: Markó László. A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, Budapest (2000). ISBN 963 547 085 1
- ↑ MEK életrajz: Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 137. o.
- Politikatörténeti források Bátori István első helytartóságához, 1522–1523, 1-2.; szerk. C. Tóth Norbert; MOL, Bp., 2010 (Magyar Országos Levéltár kiadványai II.) Forráskiadványok
Elődje: Báthori György |
|
Utódja: Török Bálint |