Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont

Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont
Marmont francia marsall, Raguza első hercege
Született	1774 Châtillon-sur-Seine Franciaország
Meghalt	1852 Velence
Sírhely	Châtillon-sur-Seine
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Fegyvernem	tüzérség
Rendfokozata	tábornok, a francia császárság marsallja
Csatái	forradalmi háború napóleoni háborúk
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje az Első Francia Császárság marsalljainak listája Grand Cross of the Royal and Military Order of Saint Louis Szentlélek-rend lovagja Szent Mihály-rend lovagja Franciaország marsallja A Diadalívre gravírozott névlista Order of Saint Alexander Nevsky Szent András-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont témájú médiaállományokat.

Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont (Châtillon-sur-Seine (Côte-d’Or), 1774. július 20. – Velence 1852. március 2.) francia marsall (1809), a napóleoni háborúk hadvezére, Raguza hercege (1808), a főnemesi ház tagja (1814).

Élete és pályafutása

A francia tüzérségbe lépve Toulon ostrománál ismerkedett meg Bonaparte Napóleonnal, akinek lelkes hívévé vált. Mint annak hadsegéde részt vett az 1796–1797-es itáliai hadjáratban, 1798-ban Egyiptomba kísérte es 1799-ben vele együtt tért haza és híven támogatta a direktórium megbuktatásában.

1807-ben Napóleon császár a Raguzai Köztársaság védelmére küldte. Október 31-én megverte az osztrákokat Castelnuovo mellett. Érdemeiért a Raguza hercege címet kapta. Az 1809-es hadjáratban a znaimi csatában (július 10.) győzte le az osztrákokat, miért a császár még a harctéren marsallá nevezte ki. Szintén részt vett a magyar nemesi felkelő sereg leverésével végződő győri csatában is. Ezután 18 hónapon át (1809. október 8. – 1811 januárja között) az újonnan megszerzett Illír tartományok első francia főkormányzója volt Laybachban. 1811-ben Portugáliába ment Masséna helyébe fővezérnek, 1812. július 22-én Wellingtontól Salamanca mellett vereséget szenvedett és súlyosan megsebesült.

Részt vett ezután az 1813–1814-es hadjárat összes ütközeteiben, s utoljára Párizs keleti oldalát védte (1814. március 31.) a szövetségesekkel szemben. De kapitulációra kényszerült, és alkudozásba bocsátkozott a szövetségesekkel Napóleon kisfiának, a római királynak érdekében. Ezért Napóleon később árulással vádolta, bár igazságtalanul. A Bourbon-restauráció alatt összes méltóságait megtarthatta, de visszavonultan élt. A júliusi forradalom kitörésekor, 1830. július 26-án X. Károly király rábízta a párizsi 1. hadosztály parancsnokságát, de Marmont nem tudta magát tartani a forradalmárokkal szemben, és július 29-én este megfogyatkozott csapataival kivonult Párizsból. X. Károlyt a száműzetésbe is követte. Utolsó éveit Bécsben és Velencében töltötte.

Lásd még

• Napóleoni háborúk

További információk

• Napóleon marsalljai (francia nyelven). [2008. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 2.)