Ugrás a tartalomhoz

Hatodik koalíciós háború

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hatodik koalíciós háború
Napóleoni háborúk
A lipcsei csata
A lipcsei csata
Dátum18121814
HelyszínEurópa
EredményNapóleon bukása, a Bourbon-királyság restaurálása Franciaországban
Terület-
változások
francia területi veszteségek, a győztesek területi nyeresége
Harcoló felek
Franciaország
broder Bajorország
Varsói Hercegség
Itáliai Királyság
broder Nápolyi Királyság
Dánia és Norvégia
Svájc
Rajnai Szövetség (1806) (a legtöbb állam a lipcsei csata után átállt a szövetségesek mellé)
 Habsburg Birodalom
 Orosz Birodalom
 Egyesült Királyság
 Poroszország
 Svédország
 Szicíliai Királyság
 Spanyolország
Szardínia
Portugália
Szászország (Lipcsét követően)
Würtemberg (Lipcsét követően)
Parancsnokok
 I. Napóleon
 Nicolas Oudinot
 Michel Ney
 Louis Nicolas Davout
 Auguste Marmont
 Józef Antoni Poniatowski
broder Eugène de Beauharnais
  Joachim Murat
I. Ferenc osztrák császár
I. Sándor orosz cár
Mihail Illarionovics Kutuzov
Michael Andreas Barclay de Tolly
Karl Philipp zu Schwarzenberg
Gebhard Leberecht von Blücher
Jean Baptiste Bernadotte
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatodik koalíciós háború témájú médiaállományokat.

Napóleon számára az oroszországi hadjárat kudarccal végződött, mivel a Grande Armée jelentős része megsemmisült, és a vereség morálisan is rendkívül megrendítette a francia sereget.

A „furcsa vereség” megindította a császár bukását. A Grande Armée roncsait üldöző oroszok bevonultak Varsóba, majd 1813. március 11-én Berlinbe. A porosz-orosz megegyezés megszületése után a két állam hadat üzent Franciaországnak. Az orosz és a Blücher tábornagy vezette porosz hadseregek elfoglalták Drezdát, azonban 1813. május 13-án a lützeni csatában, majd május 2022-én a bautzeni csatában is vereséget szenvedtek Napóleon császár újonnan felállított hadseregével szemben.

1813 májusában svéd csapatok szálltak partra Pomerániában, júniusban Anglia, majd a pozsonyi béketárgyalások után augusztusban a Habsburg Birodalom is hadba lépett az Első Francia Császárság ellen. Az így az 1813-ban létrejött franciaellenes hatodik koalíció minden addiginál szélesebb keretekben jött létre (Osztrák Császárság, Orosz Birodalom, Egyesült Királyság, Poroszország, Svédország, Szicíliai Királyság, Spanyolország és más államok részvételével). A szövetségesek hadereje a tartalékokkal együtt elérte a 850 000 főt, míg a franciák csak 550 000 emberrel rendelkeztek.

Blücher a großbeereni csatában 1813. augusztus 23-án vereséget mért Nicolas Oudinot marsall csapataira, viszont a császár a Schwarzenberg vezette koalíciós fősereget a drezdai csatában 1813. augusztus 26-27-én legyőzi. Közben Napóleont az utolsó délnémet szövetségesei is elhagyták és a porosz–osztrák–orosz–svéd seregek 1813. október 16-18-án a „lipcsei népek csatájában” döntő vereséget mértek rá. A csata után összesen 130 000 halott maradt a csatatéren, ezeknek fele francia volt, de Napóleon továbbra sem volt hajlandó egyezkedni.

Ezalatt Joachim Murat nápolyi trónjának megtartása érdekében átállt az osztrákok oldalára. Napóleon a hanaui csatában 1813. november 30-án még vereséget mért az osztrák–bajor erőkre, de a harcok hamarosan Franciaország területére helyeződtek át. Ekkor a francia hadsereget már össze sem lehetett hasonlítani az előző idők hadseregével. A besorozottak nagy része már tapasztalatlan fiatalkorú újonc volt.

1814 elején a császár a brienne-i csatában ismét győzelmet aratott a Blücher vezette porosz csapatokon, de a La Rothière-i csatában alulmaradt Schwarzenberggel szemben. Ezután kicsiny hadserege élén sorozatos győzelmeket – Champaubert, Montmirail, Vauchamps, Montereau – aratott a szövetségesek felett.

Végül azonban a koalíció csapatai I. Sándor orosz cár és Gebhard Leberecht von Blücher vezetésével 1814. március 31-én bevonultak Párizsba, és 1814. április 6-án Napóleon császár a marsalljai követelésére Fontainebleau-ban lemondott a trónról fia, François Joseph Charles Bonaparte herceg javára. Azonban a szövetségesek Elba szigetére száműzték, és visszaállították a Bourbon-ház hatalmát Franciaországban. Napóleon bukása után a győztesek által trónra ültetett XVIII. Lajos királlyal megkötötték és 1814. május 30-án aláírták a párizsi békét, amelynek értelmében Franciaország az 1792-es határai mögé szorult vissza.

Források

[szerkesztés]
  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest 2004.
  • Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. ISBN 963-04-6874-3

Lásd még

[szerkesztés]