Lützeni csata (1813)

Lützeni csata
Napóleoni háborúk
Lützeni csata (1813). Napóleon katonái közt. Fleischmann, Andrea Johann
Dátum	1813. május 2.
Helyszín	Lützen (Németország)
Eredmény	francia győzelem
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Franciaország Varsói Hercegség  Orosz Birodalom  Poroszország
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Bonaparte Napóleon, Jean-Baptiste Bessières†, Jacques Lauriston, Michel Ney, Nicolas Oudinot, Auguste Marmont  Peter Wittgenstein  Gebhard Leberecht von Blücher, Gerhard von Scharnhorst†
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
120 000 73 000
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
18-22 000 18-22 000
A Wikimédia Commons tartalmaz Lützeni csata témájú médiaállományokat.

A lützeni csatában 1813. május 2-án Napóleon császár az oroszországi hadjárat utáni újjászervezett francia–lengyel seregével csapdába csalta a hatodik koalíció nehézkesen mozgó orosz és porosz erőit. Az orosz parancsnok Peter Wittgenstein – aki Lipcsében megpróbálta Napóleont foglyul ejteni – Napóleon elővédjét támadta meg Lützen mellett. Egy napi kemény csata után az egyesített porosz és orosz erők meghátráltak, de lovasság nélkül a franciák sem tudták üldözni őket. (A csatát großgörschen-i csatának is nevezik)

Előzmények

Napóleon katasztrofális vereséggel végződött oroszországi hadjárata után ismét egy új koalíció alakult a francia császár ellen. Eleget kellett tennie annak, hogy több mint 200 ezres sereget gyűjtsön össze beleszámítva a nagymértékben tapasztalatlan, éppen hogy kiképzett újoncokat és a sebtiben összeszedett lovakat. (A harcedzett veteránok és a lovak nagy része Oroszországban elpusztult.) Átkelt Németországba a Rajnán a régi Grande Armée maradványaival és gyors támadást indított az új koalíció erői ellen, mielőtt azok túlságosan megerősödtek volna.

Április 30-án átkelt a Saale folyón Lipcse irányába három elővédnek szánt hadosztállyal. A haditervének lényege az volt, hogy áttöri a szövetségesek belső vonalát, szétválasztva őket külön-külön megveri őket, mielőtt egyesülni tudnának.Azonban a gyakorlatlan lovasság és a hibás felderítés következtében mégis koncentrálta a szövetséges erőket a saját jobbszárnyától délre. Ney serege meglepetésszerű támadást indított a Lützen és Lipcse közti úton. A csata előestéjén az egyik francia tábornokot, Jean-Baptiste Bessières marsallt egy eltévedt ágyúgolyó halálosan megsebezte Rippach közelében.

A csata

Napóleon éppen a nagy elődök csatáját (1632) és csatamezőjét tanulmányozta a harmincéves háború idejéből, emlékezetből idegenvezetőt játszva a vezérkarának, amikor ágyúszót hallott. Azonnal félbeszakította a „túrát” és az ágyúszó irányába lovagolt. Megérkezve a helyszínre gyorsan felmérte a helyzetet és úgy döntött Ney hadtestéről, hogy az fogja játszani a "csalétket" a csapdában. Megparancsolta tábornokának, hogy harcolva vonuljon vissza Lützen irányába, miközben ő erősítést küld neki, védelmi pozíciót vesz fel két falu körül a várostól délre. Amikor ezek a hadosztályok készen állnak, a hadtest többi része visszahúzódik feléjük, ezzel támadásra ingerlik a szövetségeseket. Ezalatt Napóleon az erős, 110 000-es francia fősereggel körbezárja a szövetségesek szárnyait és ellentámadásba megy át.

Wittgenstein és Blücher „bekapta a csalit”, nyomást gyakoroltak Neyre, ezzel ráakadtak Napóleon „horgára”. Előrenyomulásuk elakadt, megfeneklett. Amikor Ney hadseregét megerősítették, ágyúk tömege kezdett el gyilkos zárótüzet lőni Wittgenstein centruma felé. Napóleon saját maga nyomult előre a Gárdával, masszív ellentámadást vezetve a szövetségesek szárnyai felé. Wittgenstein és Blücher Austerlitz méretű fájdalmas vereség elébe nézhettek volna, de a „zöldfülű” és kifáradt francia haderő, ami egész napos küzdelmen esett át, nem akarta folytatni a harcot. Ezenkívül leszállt a sötétség és az éjszaka közeledett, a szövetségesek ezt követően rendezetten visszavonultak. A francia lovasság hiánya most megmutatkozott az üldözésnél. Mindkét oldal 20 000 embert vesztett, sokan vitatták, hogy ki veszített többet. Wittgenstein és Blücher szürkületre meghátrált és Napóleon uralta Lützent és a harcmezőt.

Eredmények

A szövetségeseknek szerencséje volt. Ha a csata korábban kezdődött volna el és Napóleonnak frissebb erői lettek volna és több ideje, akkor ez a csata „második Austerlitzként” vonul be a történelembe. Ez a csata megmutatta a szövetségeseknek, hogy Napóleon még mindig veszélyes ellenfél. Wittgenstein és Blücher tovább nyomult Drezda felé. Új stratégiát kellett kidolgozniuk (Trachenberg-terv), amellyel kerülték a nyílt, nagy csatákat; az alárendelt tábornokokat támadták meg a császár helyett, így gyengítve hadseregét. Időközben hatalmas, mindent elsöprő erővé akarták egyesíteni erőiket a császár ellen.

A csatában Gerhard von Scharnhorst, Wittgenstein vezérkari tisztje megsebesült, ugyan a sebesülés nem volt nagy, de a sietős visszavonulásban nem tudták megfelelően ellátni, ezért seblázban meghalt.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Lützeni csata (1813) témájú médiaállományokat.

• The Encyclopedia Of Military History: From 3500 B.C. To The Present. (2nd Revised Edition 1986), R. Ernest Dupuy, and Trevor N. Dupuy. pg 760