Sacilei csata
| Sacilei csata | |||
 | |||
| Sacile-i dóm | |||
| Konfliktus |  Napóleoni háborúk | ||
| Időpont | 1809. április 16. | ||
| Helyszín | Sacile, Velencei Köztársaság (ma: Olaszország) | ||
| Eredmény | osztrák győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Sacilei csata
Pozíció Olaszország térképén
| |||
 é. sz. 45° 58′ 00″, k. h. 12° 30′ 00″45.966670°N 12.500000°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 00″, k. h. 12° 30′ 00″45.966670°N 12.500000°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sacilei csata témájú médiaállományokat. | |||
_-_Andrea_Appiani_(Museo_Correr,_Venice).jpg)
| Ötödik koalíciós háború (1809) |
|---|
|
Sacile • Teugen-Hausen • Raszyn • Abensberg • Landshut • Piave (1809) • Eckmühl • Regensburg • Ebersberg • Aspern-Essling • Bergisel • Győr • Wagram • Gefrees • Znaim • Walcheren • Schönbrunni béke |
A sacilei csata 1809. április 16-án zajlott le az Eugène de Beauharnais herceg, Itália alkirálya, Napóleon fogadott fia által vezetett francia-olasz és a Habsburg–Lotaringiai János főherceg által vezetett osztrák erők között. A csatában az osztrákok meghátrálásra kényszerítették a francia császár nevelt fia által vezetett, létszámban kisebb francia csapatokat.
Előzmények
[szerkesztés]Az ötödik koalíció létrehozásának a fő kezdeményezője a Habsburg Birodalom volt. Ez a háború az Osztrák Császárság számára más volt, mint az előző koalíciós háborúk, ugyanis feljavult az osztrák hadsereg harci szelleme és győzni akarása.
Az ötödik koalíció 1809-ben alakult meg az Egyesült Királyság, a Habsburg Birodalom, a Szárd–Piemonti Királyság és a Szicíliai Királyság részvételével a schönbrunni békéig.1809. április 9-én Ausztria hadat üzent Franciaországnak.
A csata
[szerkesztés]János főherceg seregével átlépte a francia csatlós Itáliai Királyság határát. A francia és itáliai csapatokat visszavonulásra kényszerítette, és arra, hogy soraikat a Tagliamento folyó mögé visszahúzódva rendezzék. Eugène de Beauharnais, hogy elébe vágjon a főherceg fenyegető támadásának, csapatait a határon Friuli és Velence között helyezte el. Grenier 3. hadosztálya látta el Sacile védelmét. Eugene herceg megszervezte a város védelmét és előkészítette seregét az ellentámadásra.
Az osztrákok április 16-án érkeztek Saciléhez, miután néhány kisebb összecsapás késleltette őket Pordenonénál és Ospedalettónál. Ez előbbinél (Pordenonénál) Frimont osztrák tábornok (Palota grófja) legyőzte az ellenség hátvédjét, ekkor 4 ágyút és 3 ezredsast vett el a franciáktól.[1] A harcok nagy része a folyón újonnan épített hídnál zajlott. Harcok az egész délelőtt tartottak, amíg az osztrákok szárnya előretört és francia vonalat visszavonulásra késztette, Eugène herceg, Itália alkirálya kénytelen volt meghátrálni. A franciák visszahátráltak a Piave folyóig, ahol mindkét fél később újra találkozott egy másik csatában.
Következmények
[szerkesztés]A forrásokban a veszteség adatok eltérőek: 3000–6500 katona a francia oldalon, az osztrák félen a veszteség „csak” 2836 fő volt. Továbbá az osztrákok zsákmányoltak 15-19 ágyút és 3 francia hadisas jelvényt, foglyul ejtettek 3 tábornokot és 6000 katonát.
Eugène, a császár fogadott fia ezt írta Napóleonnak: „Atyám, elnézésedet kérem! Féltem attól, ha meghátrálok, hibáztatni fogsz. Csatáztam, és veszítettem.”
Az osztrákok április 17-én a csatatéren pihentek. A nagy esőzések miatt csak április 19-én próbálkozhattak meg az ellenség üldözésével. Ragyogó győzelmüket nem aknázták ki, ez később megbosszulta magát.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A sacile-i győzelem kivívásában is részt vett és ezután a Verona felé való előnyomulás alatt ő vezette az elővédet, valamint később a visszavonulás alatt is folytonosan ő volt a hátvéd vezére, miközben több ütközetben oly vezéri tehetséget és merészséget tanúsított, hogy a Mária Terézia-rend nagykeresztjével tüntették ki.[1] [Tiltott forrás?]
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Sacile című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
