Vita:Fasizmus

80.75.227.58 véleménye

A fasizumus a mai magyar köznyelvben az eredeti értelmétől nagyon eltérő módon használjék. Gyakran keverik a nemzetiszocializmus-sal. A fasizmus elve nam tartalmaz semmiféle rasszista vagy diszkrimitív törekvéseket. Célja a hatalom hivatalnokrendszeren és egyéni karizmatikus kultusz, továbbá politikai kényszermegoldások alapján való elérése, és gyakorlása.

A szónak a rasszizmusra ill. szélső jobb oldali erőszakos hatalomszerzési mód kifejezésére való használata hibás és kerülendő. Azok az emberek, csoportok és szervek akik ezt teszik - nézetem szerint - pontosan a saját tudatlanságukat/tájékozatlanságukat bizonyítják.

Antiszemitizmus

1938-ban hoztak először zsidóellenes intézkedést, amikor Németország és Olaszország puszipajtások voltak. (Elég nyögvenyelősen alakult így, ld. pl. Dollfuss meggyilkolása.) Mussolini 1922 óta volt hatalmon, és ekkorra már elég sok ideje meg apropója lehetett volna, hogy előtörjön belőle az "eleve ott rejtőző" rasszizmus. Például a nagy gazdasági világválság, vagy bármelyik merényletkísérlet, amit ellene követtek el. De nem tette. Természetesen nem vagyok a téma szakértője, de azt tudom, hogy a fasizmusnak sosem volt olyan alapvetése, mint a hitleri Mein Kampf, és a korabeli olasz propaganda is folyton változtatott a fogalmon, mikor mit óhajtott épp hangsúlyozni a Duce fasizmus-ügyben (ld. Ormos Mária: Mussolini; vonatkozó részek). A fasiszta ideológia gyakorlatilag rajta, pillanatnyi kedvén-ötletén múlt, és az antiszemita törvénykezés (amely különben is elég lagymatagnak tekinthető végrehajtását tekintve, ismereteim szerint) nyilván beleszőhető volt az hős itáliai ellenfelei felett aratott diadalának meséjébe, de Olaszországban igazából ezt se vették túl komolyan... Mussolini régi kategóriákban gondolkodott, mint a Földközi-tenger feletti és gyarmati dominancia, nem valamiféle ködös faji hierarchiában. – شهاب الويكي مجلس الحكمة 2008. február 23., 01:05 (CET)

Világos, hogy a fajelméletet a német nácik vették igazán komolyan, ugyanakkor kérdezem, megállja-e a helyét, a tavaly április óta forrás nélküli állítás: "Az olasz fasiszta ideológia nem tartalmazott rasszista tételeket"

Ha így van (Matard-Bonucci szerint pl. nincs így, bár én nem tudom mennyire kell komolyan venni a véleményét), szóval mindenesetre hogyha így van, akkor mire alapozva hozták a zsidóellenes intézkedéseket? Szövetségi jogharmonizáció? :)

Lehet, hogy egyébként ugyanazt gondoljuk mind a ketten, csak nem ugyanazt olvassuk ki a szöveg mostani megfogalmazásából.

-- ny miheznemkelladmin? 2008. február 23., 02:26 (CET)

Oda van írva, hogy "főleg nem kezdetben". 1922-1938 között Mussolini 16 évig, 1938-1943 között öt évig uralkodott, ez kb. 3:1 arány... Persze az változtatható, hogy "nem tartalmazott", de mindenképp kiemelendő, hogy ez egyáltalán nem központi eleme az ideológiának. És nem jogharmonizáció, bár jó ötlet :) Inkább Mussolini plagizálása: talált egy jó feszkólevezető ötletet a németeknél, megpróbálta otthon is alkalmazni. Persze gesztusértéke is lehetett Hitler felé. – شهاب الويكي مجلس الحكمة 2008. február 23., 12:48 (CET)

Feldolgozandó, beépítendő

Légyszi, aki ráér ezeket feltétlenül nézze át elfogulatlanul

"Mussolini és az olasz fasizmus

"Az én szellemem az anyagból kiszabadulva e kicsiny földi élet után az istenadta halhatatlan és egyetemes örök életét fogja élni." BENITO MUSSOLINI

Bevezető

Nem volt olyan alakja az olasz történelemnek, akit az olasz nép oly rajongó szeretettel vett volna körül, mint Mussolinit. Beszédein százezrek jelentek meg, a nevét áhítattal ejtették ki, és amikor alakja a mozik filmvásznain is megjelent, a közönség perceken át felállva, ujjongva tapsolt. És nem volt olyan alakja az olasz történelemnek, akit a vesztett háború után az olasz nép egy része annyira megvetett, gyűlölt, mint az egykori imádott Ducét. Amikor a milánói dóm előtti téren lábánál fogva felakasztották az 1883-ban született, és 1945. április 28-án a partizán Valerio "ezredes" által meggyilkolt Benito Mussolini holttestét, a járókelők közül sokan leköpdösték, meggyalázták a tetemét. Hatalma csúcspontján államfők, miniszterek, egyházi személyek dicshimnuszt zengtek politikai zsenialitásáról, éleslátásáról, bátorságáról és tetterejéről; halála után Adolf Hitlerrel együtt eleven ördögként emlegették, alakját, történelmi szerepét Hitlerével teljesen egybemosták. Hitler és Mussolini, ők ketten a gonoszság szimbólumai lettek a háború utáni médiában és politikai irodalomban. A Mussolini által teremtett ideológia, valamint politikai és társadalmi doktrína, a fasizmus Dimitrov 1935-ös ötlete alapján a baloldali politikában gyűjtőneve lett először a nemzetiszocializmus német, olasz, spanyol és magyar gyakorlatának (tehát "fasiszta" lett ebben a szóhasználatban nemcsak a valódi olasz Ducekövető, de a német Völkische Bewegung híve, a spanyol falangista és a magyar hungarista is), majd később a Szovjet által leigázott országokban "fasisztának" mondtak mindenkit, aki nem volt kommunista, illetve szembehelyezkedett a Szovjetunióból importált bolsevizmussal.

Természetesen Mussolini és Hitler személyiségének, valamint az olasz fasizmusnak egybemosása csak teljesen történelmietlenül, a történelmi tények meghamisításával lehetséges. Lényeges különbség van ugyanis az olasz és a német nép Vezérének életútja és egyénisége, valamint ideológiája között.

Benito Mussolini az első világháborút megelőző években szocialista nézeteket vallott, 1903-1914 között az olasz szocialista Avanti című lapnak társszerkesztőjeként működött. Amikor az első világháború kitört, az olasz szocialisták ellenezték Olaszország világháborús részvételét. Ez mélységesen felháborította Mussolinit, akinek meggyőződése volt, hogy Olaszországnak feltétlenül nemzeti érdeke fegyveresen küzdeni jogaiért. Szakított a szocialistákkal, de nem szakított azzal, amit a szocializmus lényegének tartott: az egész nép jóléte iránti mélységes elkötelezettséggel. De gondolatvilágában most már ez a szocializmus szervesen egybeforrott a nacionalizmussal, az olasz nemzeti érdekek következetes és rendíthetetlen szolgálatával. A háborús évek alatt a Popolo d'Italia szerkesztője, és 1919-ben szervezni kezdi a feketeinges fasciokat. Innen már egyenes út vezet az 1922. október 28-i Marcia su Roma-ig, amelyet követően II. Viktor Emánuel király kinevezi miniszterelnöknek Mussolinit, aki időközben megalkotja és összegzi az olasz fasizmus doktrínáját.

A FASIZMUS IDEOLÓGIÁJA, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI DOKTRÍNÁJA

A Mussolini által kigondolt, összegzett fasizmus sokkal több, mint pártprogram. A fasizmus mindenekelőtt világnézet: az embernek és az embert körülvevő világnak bizonyos határozott alapelvek szerinti szemlélete.

A fasizmus antimaterialista, spiritualisztikus világnézet. Azt vallja, hogy az érzékekkel, tapasztalással megragadható anyagi világon kívül létezik egy tértől és időtől független szellemi világ is, amelyet az értelem képes megismerni. Az anyagi világ a tértől és időtől független abszolút szellemi lény, Isten teremtménye. Ugyanennek az Istennek objektív (vagyis tudatunktól független) akarata az embereket kötelező örök erkölcsi törvény is, amelynek minden tudatos emberi cselekedet alá van vetve. A fasizmus elveti tehát azt a felfogást, amely szerint "a politika nem az erkölcsről szól". Mint minden tudatos emberi cselekedetnek, a politikai tevékenységnek is erkölcsi dimenziója van, ami egyben azt is jelenti, hogy nincs erkölcsileg közömbös emberi cselekedet.

A fasizmus (vallási alapokon nyugvó) erkölcstana elveti mind az utilitarizmust (a haszonelvű felfogást, amely szerint a gyakorlati hasznosság az emberi cselekedet legfőbb értékmérője), mind a hedonizmust (amely szerint a testi élvezet a legfőbb érték, amelynek megszerzése érdekében minden más csupán eszköz jellegű). Ennek megfelelően hadat üzen a kényelmes életszemléletnek, és vallja, hogy magasabb rendű, szellemi értékek érdekében le kell mondani térhez és időhöz kötött anyagi értékekről. Ezzel függ össze a fasizmus hősi életszemlélete és hőskultusza is: legmagasabb rendű példakép a hősi halott, a hazájáért életét feláldozó hős.

E világnézet szerint az élet folytonos küzdelem, mivel tele van ellentétekkel, amik egymással harcban állnak. A fasiszta nem keresi öncélúan a küzdelmet, de büszkén vállalja. A harc győzelmes megvívása feltétlen engedelmességet tesz szükségessé. Ezért a fasiszta hármas jelszava: hinni (az eszmében), engedelmeskedni (a feljebbvalónak) és küzdeni (az ellenség ellen).

Ki az ellenség? Mivel a fasizmus szellemi forradalom, mindazok ellen irányul, akik a haza, a nemzet, a vallás és a család felbomlasztásán és megsemmisítésén fáradoznak. Mussolini mindenekelőtt a szabadkőműveseket és a kommunistákat tekintette ellenségnek. A szabadkőművesség ugyanis különösen a XVIII. század vége óta, amikor a szabadkőműves páholyok jórésze a Weishaupt által alapított Illuminátusok irányítás alá került titkos bomlasztó tevékenységet fejt ki világszerte a nemzeti öntudat és a vallási meggyőződés aláaknázására. A Marx és Engels által életre hívott kommunista mozgalom pedig nyíltan hirdette, hogy célja a vallás, a család, magántulajdon és állam "elhalásának" elősegítése, s ennek elérése, illetve meggyorsítása végett Lenin (és később Sztálin) bolsevizmusa a legkegyetlenebb erőszaktól sem riadt vissza. Tehát a fasizmus nem esetlegesen, nem alapítójának szubjektív érzelmei miatt üzent hadat éppen a szabadkőművességnek és a kommunizmusnak, hanem harcának irányát a lényegéből következő eszményei határozták meg: azok ellen kell küzdeni, akik ezeket az eszményeket el akarják pusztítani. Fontos szem előtt tartani, hogy a fasizmus kiindulópontja nem a tagadás, nem az ellenségkép, hanem az állítás, a nemzeti és erkölcsi eszmények igenlése. A harc másodlagos, ezt csupán az teszi szükségessé, hogy vannak olyan csoportok, illetve mozgalmak, amelyek a vallási és nemzeti eszmények elpusztítását tűzték ki célul.

Mussolini a hatalom birtokában feloszlatta a szabadkőműves páholyokat és betiltotta a Kommunista Pártot Olaszországban. Nem tekintette viszont a maga egészében ellenségének a zsidóságot. Csupán az olyan zsidók ellen küzdött, akik történetesen szabadkőművesek vagy kommunisták voltak. Ezért volt lehetséges, hogy azok a zsidók, akik a numerus clausus törvény következtében Magyarországon nem folytathattak egyetemi tanulmányokat, Olaszország egyetemein a húszas és harmincas években háboríthatatlanul diplomát szerezhettek.

A fasizmus militarista, harcias beállítottságából következik, hogy elvetette a pacifizmust mint a hősi életkultusz antitézisét. Mussolini a pacifista szemléletet egyrészt irreálisnak, másrészt károsnak ítélte. Irreálisnak, mert az emberi történelem világosan azt mutatja, hogy az egész földkerekségre, de még akár az egy kontinensre kiterjedő tartós béke sohasem valósult meg: legalábbis a helyi konfliktusok kikerülhetetlenek. Károsnak pedig azért tartotta a pacifizmust, mert a hősiesség elsatnyulásához, a férfias, bátor lelkület eltűnéséhez, elpuhulásához, elfajzásához, dekadenciához vezet. Ezért a fasiszta államvezetés a felmerülő nemzetközi problémákat ugyan elsődlegesen tárgyalások útján kívánta rendezni, de ezek meghiúsulása, illetve kudarca esetén nem zárkózott el a fegyveres harctól sem.

A pacifisták gyakran valláserkölcsi érvekre hivatkoznak: a háborút (és általában a fegyverviselést) a felebaráti szeretettel ellentétesnek tartják. E felfogással szemben a szintén valláserkölcsi érvekre hivatkozó fasizmus doktrínája rámutat arra, hogy a felebaráti szeretet nem azt jelenti, hogy mindenki irányában egyforma intenzitású és hatékonyságú baráti szeretetet kell gyakorolni. Ez egyrészt lehetetlen, másrészt az Isten által parancsolt szeretetnek bizonyos rendje van: jobban kell szeretnünk a hozzánk (vérségileg és lelkileg) közelebb állókat, mint a távolabbi embereket. Ha az előbbiek az utóbbiakkal konfliktusba kerülnek, kötelesek vagyunk az előbbiek mellé állni, és őket a távolabbiak támadásától megvédeni. Az önvédelem jogosságát a jogtalan támadóval szemben senki sem vonja kétségbe, ám, ha logikusan és következetesen gondolkodunk, ugyanígy jogosnak kell mondanunk a kollektív önvédelem jogosságát is. E gondolatmenet alapján hozza összhangba a fasizmus doktrínája a pacifizmus elvetését a keresztény erkölcstannal.

A fasiszta gondolkodás természetesen elutasítja a marxisták által hirdetett történelmi materializmust, ami magától értődő, hiszen vallja az anyagtól különböző, szellemi valóságok létezését. A történelmi tények összessége, a tudományos és művészi alkotások és vallások nem magyarázhatók meg elégséges módon a termelőeszközök fejlődésével. A történelmi materializmus sorozatosan azt tételezi fel, hogy a kevésbé tökéletesből (az anyagból) keletkezik a tökéletesebb (a szellemi létező), és így mindannyiszor vét a minden tudomány alapját képező okság elve ellen, amely szerint minden létrejövő okozatnak megvan az elegendő létesítő oka.

Ugyanakkor a fasizmus feltétlenül a történelmi szemlélet híve. Vallja, hogy a jelen problémáit csak a történelmi folyamatukban lehet megoldani. Ebben az összefüggésben mondta Mussolini: "Én a mozgás és a szakadatlan menetelés híve vagyok." A történelmi szemlélettel függ össze a hagyomány tisztelete is: a Duce a Római Birodalmat tekintette az olasz állam eszményképének: olyan olasz államról álmodott, amelyet a köztársasági Róma hősi erényei jellemeznek, olyan államról, aminek a szervezettsége, nagysága és hatalma vetekszik a Római Birodaloméval. Ezért választotta mozgalma szimbólumául a római fascest (vesszőnyalábot). Innen ered a 'fasizmus' szó. Ezzel elérkeztünk a fasizmus doktrínájának egyik legfontosabb eleméhez, államelméletéhez, amelyet fontossága miatt külön kell tárgyalnunk.

A TOTÁLIS ÁLLAM ESZMÉJE

A fasizmus ideológiája szerint az államnak nemcsak anyagi és politikai, hanem szellemi célja is van: feladata nemcsak az állampolgárok anyagi jólétének és a közbiztonságnak garantálása, hanem kötelessége az is, hogy az államhoz tartozókat erényekre nevelje, egységre buzdítsa, az emberi szellem alkotásait belevigye a művészetekbe, a tudományokba és a jogba, és elvezesse az embereket a törzsi létformától az impériumig. Ennek érdekében rendet, fegyelmet, engedelmességet kíván az állampolgároktól.

Ezért az egyén teljes értelemben csak annyiban létezik, amennyiben az államban van. Ugyanígy a nép teljes értékű létezése is csak állami keretek között lehetséges: az állam a nép egységének és függetlenségének biztosítéka. Ezért a fasizmus elgondolása szerint nem a nemzet szüli az államot, hanem az állam a nemzetet, hiszen az állam ad a népnek egy akaratot, egy öntudatot, egy jogrendszert. A történelem tanúsága szerint voltak nagy területű államok, amelyek nem hagytak maradandó nyomot, de voltak kis területűek, amelyek az emberiségnek örök érvényű filozófiát, művészetet adtak. A nemzet mindenekfelett szellem, nem terület, ezért az olyan állam tölti be feladatát, amely szellemileg táplálja, élteti a nemzetet.

Tehát a fasizmus jelszava: minden az államon belül, semmi azon kívül! Ebben áll az állam totalitása, vagyis a totális állam. A legfőbb bírónak is az államnak kell lennie. A fasizmus totális állameszméje antiliberális: az egyén szabadsága nem abszolút, hanem azt a közjó és az erkölcsi elvek korlátozzák, ugyanakkor az egyén szabadsága és általában a jog nem elsődleges természeti adottság, hanem megvalósítandó feladat: a kötelességek teljesítése ad jogcímet a szabadságra, és általában a jogoknak a kötelességek teljesítése a forrása. A kötelességek teljesítése fejében a szabadságot ténylegesen az állam biztosítja.

A fasiszta állameszme az emberi minőségre épít, ezért elveti a demokrácia többségi elvét, ami a mennyiséget helyezi a minőség fölé. A demokrácia (népuralom) a mai értelemben különben is hazugság, hiszen a nép nem uralkodik azáltal, ha négy évenként egyszer szavazás formájában a véleményét meghallgatják. A nép által megválasztott pártok a hatalmat többnyire király nélküli zsarnokság formájában gyakorolják. Az államforma az uralom lényegén nem változtat. Azt lehet mondani, hogy a fasiszta állam szervezett, központosított, tekintélyen alapuló, igazi értelemben vett demokrácia, mert a nép igazi akarata a mai "demokratikus" államoknál jobban érvényesül a fasiszta államban, amint azt alább a korporatív állammal kapcsolatban látni fogjuk.

A KORPORATÍV ÁLLAM

A fasiszta állam szociálisan érzékeny, de ellensége az osztályharcnak. Az államon belül a munkaadók és munkavállalók természetes ellentétének problémáját nem úgy kívánja megoldani, hogy a nemzetet megosztva valamelyik csoport mellé áll, hanem az érdekeket és az erőviszonyokat a maga szuverén egységében kiegyensúlyozni kívánja. Ez az állam kizárólagos feladata, hiszen csakis az állam képes felülemelkedni a csoportérdekeken. A fasiszta doktrína a magántulajdon elvét figyelembe veszi, de azt szociális funkciójában nézi: a magántulajdon nemcsak azt a célt szolgálja, hogy a tulajdonosa élvezze, hanem a magántulajdonnak a közjó érdekében gyarapodnia is kell.

A korporatív állam létrehozása még egy elvre támaszkodik: amit a részleges, kisebb csoportok a maguk erejéből képesek megtenni, tegyék meg önállóan, állami beavatkozás nélkül! Ez a szubszidiaritás elve. Az állam csak akkor avatkozzék be, ha a részleges, kisebb csoportok önmagukban képtelenek egy okvetlenül szükséges tevékenység elvégzésére.A korporatív állam felépítésének módját az 1927-es Carta del Lavoro, valamint az 1930-as és 1934-es korporációs törvények foglalják össze.

Az olasz nép egy organizmust alkot. A munka minden formájában szociális kötelesség. A munkaadók és a munkavállalók ellentétes érdekeit az állam a termelés érdekeinek alárendelve egyenlíti ki. Az ellentétek ugyanis magasabb fokon hasonlóságokba torkollnak. Ugyanakkor a szubszidiaritás elve alapján meg kell hagyni a magánkezdeményezést is.

Ezek figyelembevételével a munkaadók és a munkavállalók szakmák, illetve hivatások szerint hivatásrendekbe tömörülnek. Az egyes hivatásrendek küldötteket választanak, és a Parlamentben ezek a küldöttek képviselik őket. A többpártrendszer már korábban megszűnt Olaszországban, amikor 1923. január 13-án létrejött a Fasiszta Nagytanács. Ezzel a fasiszta Itália eltemette a liberalizmust. A hivatásrendek és azok parlamenti képviselete pedig eltemette a szocializmus osztályharcos formáját, és megteremtette az új szintézist: a korporatív gazdaság életét.

A munkaadók kötelessége a termelés mennyiségi növelése és minőségi tökéletesítése. A hivatásrendeknek a munkaadók és a munkavállalók közötti viszonyokat kollektív szerződéssel kell rendezniük. A szerződéseknek tartalmazniuk kell a munkafegyelmet, a próbaidőt és a munkabért. A szakszervezet a hivatásrend eszköze: garantálja a megfelelő munkabért, ami kielégíti mind a munkaadók, mind a munkavállalók jogos igényeit, elvárásait. A munkavállalónak joga van heti szabadnapra, megszakítatlan munkaév után évi szabadságra. A fasiszta olasz állam az 1934-es korporációs törvénnyel a hivatásrendeket 22 magasabb egységbe, vagyis 22 korporációba (korporáció = testület) sorolta. Ezeken belül 8 mezőgazdasági, 8 ipari, illetve kereskedelmi és az egyéb hivatásrendeket tömörítő korporáció jött létre.

A FASIZMUS DOKTRÍNÁJA ÉS A KATOLIKUS EGYHÁZ TANÍTÁSA

A fasizmus spiritualisztikus, antimaterialista, történelmi materializmust elvető tanítása teljesen összhangban áll a katolikus egyház felfogásával. A fasizmushoz hasonlóan az egyház is hadat üzen az utilitarializmusnak és a hedonizmusnak, tanításával összeegyeztethetetlennek tartja a szabadkőműves és kommunista elveket. Ugyanígy idegen a katolikus tanítástól a fasizmustól kárhoztatott szélsőséges liberalizmus is, amelynek kritikáját megadta XIII . Leó pápának 1891-es "Rerum Novarum", és XI. Piusz pápának 1931-es "Quadragesimo Anno" kezdetű enciklikája. Ez utóbbi a szubszidiaritás elve lapján szintén a korporációs rendszert ajánlja a munkaadók és a munkavállalók közötti felmerülő érdekellentétek áthidalására.

A felebaráti szeretetet a hiteles katolikus tanítás szintén a szeretet rendje szerint értelmezi, ezért bizonyos szektáktól eltérően elismeri a jogos önvédelem és az önvédelmi háború jogosságát. A katolikus egyház tehát semmiképpen sem vallja az abszolút pacifizmus elvét. Elítéli a jogtalan agressziót, az öncélú kegyetlenkedést, de azt is vallja, hogy a puszta fegyvernyugvás nem jelent igazi békét, mert a béke csak az igazság gyümölcse lehet, ahogy ezt XII. Piusz emlékezetes pápai jelmondata kifejezte.

Teljesen hamis beállítás tehát az, mintha az olasz fasizmus szembenállt volna a katolikus egyházzal. Erre egyébként rácáfol a Vatikán és az Olasz Állam között 1929-ben megkötött Lateráni Egyezmény is, amelyben Mussolini elismerte a 0,44 km2 területre csökkent Vatikán Állam szuverenitását, az egyházi esküvők állami érvényességét, felbonthatatlanságát és az abortusz tilalmát. A Lateráni Egyezményt XI. Piusz pápa így értékelte: "A Duce visszaadta Istent Olaszországnak és Olaszországot Istennek."

A FASIZMUS, A NÉMET NEMZETISZOCIALIZMUS ÉS A HUNGARIZMUS HASONLÓSÁGA ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGE

Amint már említettük, Dimitrov nyomán a baloldali média következetesen egybemossa a fasizmussal mind a német nemzetiszocializmust, mind pedig a magyar Hungarizmust. E három mozgalom hasonlóságáról és különbözőségéről kötetek hosszú során lehetne ími, de itt terjedelmi okoknál fogva csak a legfontosabb szempontokra szorítkozunk.

Mindhárom mozgalom hasonló vonása a bolsevizmus és a liberalizmus gyökeres elutasítása, a többségi elven nyugvó demokráciának és a többpártrendszernek elvetése és a vezéri elv alkalmazása, amely szerint az állam élén egy csúcsvezető áll, akinek az alacsonyabb szintű vezetők engedelmességgel tartoznak; minden más vezető engedelmességgel tartozik felfelé, és tekintéllyel rendelkezik lefelé. Mindhárom mozgalom antimaterialista, spiritualisztikus világnézet, hadat üzen az utilitarizmusnak és hedonizmusnak, és hirdeti a hősi életszemléletet. Mindhárom mozgalom integrálja a nacionalizmust és a szocializmust.

Ám lényeges különbség is van közöttük. A fasizmus központi gondolata a totális állam, a német nemzetiszocializmusé a faj, a Hungarizmusé pedig a nemzet. Ezek a különbségek főként a három nép sajátos helyzetéből magyarázhatóak. Olaszország hosszú éven át 1870-ig nem volt egységes állam, ugyanakkor a Római Birodalom állami felépítésében nagyszerű történelmi eszménykép állt előtte. Önként adódott tehát, hogy a Duce által elgondolt fasiszta doktrína központi gondolata az állam legyen.

Hozzájárult ehhez az is, hogy Olaszországnak a húszas és harmincas években nem volt számottevő nemzetisége, a lakosság túlnyomó többsége olasz származású volt. Olaszországnak tehát nem kellett megoldania a különböző népszemélyiségek egy nemzetté integrálásának problémáját, mint Magyarországnak.

Az, hogy Mussolini gondolatvilágában a zsidókérdés nem jelent meg, jórészt annak volt a következménye, hogy ő az olasz fasizmus alapgondolatául a totális állam megteremtését tette meg, és nem a fajt, mint ahogy a Hitler által megteremtett német nemzetiszocializmus központi gondolata a faj és a vér tisztasága. Ez utóbbinak oka részben az, amit Hitler a "bécsi élet iskolaévei" alatt tapasztalt, másrészt a németországi zsidók egy részének első világháború alatti magatartása és részvétele a marxista mozgalomban. Hozzájárult még Hitler faji szemléletéhez Stewart Houston Chamberlain tanítása is a faji kérdésről. Mivel Németországnak sem volt a húszas és harmincas években számottevő nemzetisége, Németország és Hitler is mentesült a különböző népszemélyiségek egy nemzetté integrálásának jellegzetes magyar gondjától.

Olaszországtól és Németországtól eltérően azonban Magyarországnak meg kellett oldania a Kárpátmedencében élő 14 népszemélyiség egy nemzetté integrálásának problémáját. Ezért Szálasi Ferenc Hungarizmusában nem a faj, nem az állam, hanem az élet, társ és sorsközösséget hordozó Nemzet a vezérlő eszme. A Hungarizmus azonban átvette a fasizmusból (és XI. Piusz "Quadragesimo Anno" enciklikájából) a hivatásrendek gondolatát. A hungarista kormány az ország területén dúló háború ellenére létre is hozta a különböző hivatásrendeket, de azok további működtetésére a szovjet előrenyomulás következtében nem került sor. S volt a Hungarizmusnak egy olyan gondolata, amihez hasonló sem a német nemzetiszocializmusban, sem az olasz fasizmusban nem található: a konnacionalizmusnak, az európai nemzetközösségnek eszméje. Szálasi Ferenc ugyanis úgy gondolta, hogy a Kárpátmedencében élő 14 népszemélyiség egy nemzetté integrálásának hasonlóságára Európa összes nemzeteit egy nagy nemzetközösségbe kell és lehet integrálni. Ezáltal válik a Hungarizmus magyar gondolatból világgondolattá.

A mondottakból világosan következik, hogy a jellegzetesen olasz jellegű, az olasz viszonyokra alkalmazott fasizmus nem lehet gyűjtőneve az olasz fasiszta mozgalom mellett a német Völkische Bewegungnak és a magyar Hungarizmusnak. Ezek egybemosása (és egyben démonizálása) történelmi alapokat nélkülöző politikai manipuláció, ami lehetetlenné teszi a világnézeti tisztánlátást és a huszadik század történelmének igazságos megítélését.

Ugyanilyen történelmietlen Mussolini és Hitler személyiségének egybemosása is. A harmincas évek közepéig Olaszország és Németország között politikai érdekellentétek voltak Dél-Tirol hovatartozásával kapcsolatban, ezenkívül Ausztria függetlenségét Olaszország garantálta. Később azután részben Gömbös Gyula közvetítő tevékenysége, részben Anglia fasizmus ellenes politikája következtében létrejött az olasz-német közeledés, megszületett a Berlin-Róma tengely, Hitler lemondott Dél-Tirolról, cserébe viszont Mussolini a Dél-Tirolban élő németeknek teljes autonómiát biztosított, és az 1938-as Anschluß alkalmával nem lépett fel Németország és Ausztria egyesülése ellen. Mussolini tevékenyen közreműködött az 1938-as müncheni konferencia létrehozásában, 1939 szeptemberének első napjaiban közvetíteni próbált a Német Birodalom, valamint Franciaország és Anglia között. Később, 1940 júniusában csatlakozott Hitler nyugati, majd 1941 júniusában Hitler keleti hadjáratához.

Mussolini tehát önálló olasz politikát folytatott, Hitlerhez fűződő személyes barátsága ellenére is elsősorban Olaszország érdekeit tartotta szem előtt, ami mint olasz nacionalistának természetes magatartása volt. Mind a német nemzetiszocializmus, mind az olasz fasizmus legálisan került hatalomra, minden külföldi katonai beavatkozás nélkül:

1922-ben Mussolinit miniszterelnökké II. Viktor Emánuel király, 1933-ban Hitlert kancellárrá Hindenburg birodalmi elnök nevezte ki. Mind a német nemzetiszocializmus, mind az olasz fasizmus kezéből külföldi katonai túlerő ütötte ki a kardot a második világháború végkifejlete során. Ezek a rendszerek nem belülről omlottak össze (szemben a bolsevizmussal, amely erőszakosan került hatalomra Oroszországban és belülről omlott össze). Bár 1943 júliusában Mussolini ellen a Fasiszta Nagytanácson belül szerveztek puccsot, és őt II. Viktor Emánuel király tartóztatta le, mind a puccs, mind a letartóztatás angolszász nyomásra ment végbe, és abban a reményben, hogy ezáltal Olaszországnak kedvezőbb fegyverszüneti feltételeket biztosítanak. Ám a Hitler utasítására Otto Skorzeny ejtőernyősei által bravúrosan kiszabadított Mussolininak még volt ereje kizárólag olasz erőkre támaszkodva létrehoznia a Salói Köztársaságot, s így Olaszország fele tovább harcolt német szövetségese oldalán a végsőkig.

Mussolini fasiszta államának megszűnését végső elemzésben nem belső erők, hanem az angolszász megszálló hatalmak okozták. A Mussolinit meggyilkoló Valerio partizán "ezredes" idegen hatalmak ügynöke volt. A milánói dóm előtti téren lezajlott holttestmeggyalázás a második világháborút követő pszichotikus hangulat következménye, és egyben az ebben résztvevő olaszok részéről mélységes hálátlanság volt a munkanélküliséget megszüntető, Olaszországot felvirágoztató Mussolini iránt. A túlerővel szemben folytatott hősi küzdelmet követő bukás nem indokolja egy történelmi személyiség érdemeinek feledését, és az ellenség által bűnbaknak kikiáltott Vezér meggyalázása méltatlan egy kultúrnéphez, de politikai rövidlátás jele is. Minden nép köteles történelmi személyiségeinek érdemeit tiszteletben tartani; ez a nemzeti önbecsülés feltétele és záloga. Ami pedig az ellenség érdemeit illeti, a népek bölcsessége ott kezdődik, amikor megtanulják az ellenségben is becsülni és tisztelni azt, ami nagyszerű.

Tudós Takács János"

---

[1] Ez szerintem már benne van a cikkben valahol, legalábbis úgy emlékszem. Na mindegy...

nem akarok okoskodni, de pont hitler vette át az ötleteket mussolinitől, nem mussolini hitlertől, mellesleg a fasizmus nagyon is eltér a nemzetiszocializmustól, csak sajnos eléggé sokan összevetik a kettőt.

elnézést

nem akarok okoskodni, de pont hitler vette át az ötleteket mussolinitől, nem mussolini hitlertől, mellesleg a fasizmus nagyon is eltér a nemzetiszocializmustól, csak sajnos eléggé sokan összevetik a kettőt.

faji?!

Mit kell értenem "faji" alatt? A rasszokra, úgy mint "fekete" (=negrid) "fehér" (=europid) stb., vagy mire? Mert ha igen, akkor teljesen hibás a kifejezés, javítanám.

– Garli ^vita 2008. szeptember 7., 22:09 (CEST)

Kivágott rész

"által leigázott országokban „fasisztának” (vagy „reakciósnak”) neveztek gyakorlatilag mindenkit, aki nem volt kommunista, illetve szembehelyezkedett a Szovjetunióból importált bolsevizmussal.

• Az ún. náci kártya egyik megvalósulási formája.
• Eredeti politikai jelentésétől függetlenül ma is gyakran használják puszta szitokszóként."

Ugyanezt, normálisan, ráadásul a "bolsevizmus" szó miatt elfogadhatatlanul pontatlanul megfogalmazott szöveg helyett.

A "kommunista kértya" látszik abban, hogy egy 1951-es, nem vitathatóan hiteles szövegből von le valaki következtetést a 2008-as állapotokra.

A döntő különbség az, hogy a fasizmusnak nevezett nemzetiszocializmus rémtetteit már a második világháború alatt dokumentálták és az egész demokratikus világ máig elítéli, addig a Szovjetunió széteséséig olyan totalitárius rendszert valósított meg, amelyben bármely szovjet- vagy kommunitaellenesnek tartott kijelentés, politikai vélemény a fasiszta jelzőt kapta.

A cikk adós azoknak a politikai csoportóknak a megnevezésével, amelyek magukat nyíltan vagy burkoltan neofasisztának hirdetik. A Hitler és a nemzetiszocializmus iránti mai rajongás fasiszta szimpátiát jelent. És nemcsak a baloldal szemében. A saját szemükben is. Csakhogy ők erre büszkék. Tehát a "náci kártya" nevű, jobboldali politikai kifejezést vitassuk meg külön, mert semmi köze ehhez a cikkhez.

Ahogy a "kommunista krtyát" sem, amelyet itt a fogalom magyaráazátnál sikerült valakinek rögtön előhúznia.

Inkább azzal kellene foglalkozni, hogyan terjedt el a fasizmus kifejezés a nemzetiszocializmus helyett. Erre kellenének tények (és nem vélemények).--Linkoman ^vita 2008. november 11., 09:49 (CET)

1. A náci kártya nem jobboldali szöveg, reductio ad Hitlerum formájában több nyelvű wikipedian megtalálható

2. A szöveg arra vonatkozik, hogy a nemzetiszocializmus és a fasizmus kifejezést az ott leírtaknak megfelelően tévesen van használva

3. Azt, hogy valamit az emberek többsége rossznak ítél, attól még a wikipediában ugyanúgy semleges hangnemben kell róla írni

4. A szitokszó nem ugyanaz, mint a náci kártya, mert utóbbi a politikai diskurzusokban használatos (illetve épp azt lehetetleníti el), a szitokszó politikafüggetlen vitában is felmerülhet (pl. "Te rohadt fasiszta!"), itt nyilván a politikai-történelmi jelentésétől függetlenül él, mint kb az, hogy "mocsok"

5. Az, hogy hogyan lett a nemzetiszocializmusból fasizmus az itt le van írva, nem mint vélemény. A dimitrovi-sztálini értelemben felfogott fasizmus definíció, amit megtoldottak azzal is, hogy kerüljük a nemzetiSZOCIALIMUS kifejezsét, hogy ne keverhessék össze a szovjet szocializmussal.

195.228.240.75 (vita) 2008. november 12., 13:39 (CET)

Szia! A "Szovjetunió által leigázott országok" fordulat akkor elfogadható a semlegesség elve szerint, ha minden nyugat-európai országhoz beírod, hogy "Amerikaiak/franciák/angolok által leigázott országok", különben propaganda...

Az egyértelműsítő lap pedig nem a szinonímaszótár helyettesítője, hanem azonos elnevezésű szócikkek közötti eligazító. Kérlek, nézz meg néhány egyértelműsítő lapot, és belátod, a Fasizmus nem az. Üdv, – Burumbátor ^{hintsed csak, mint bolom'pék a lisztet...} 2008. november 20., 18:04 (CET)

1. Mégis minek neveznéd azt, hogyha egy sokszor nagyobb ország bevonul, megszáll, ittmarad, egy bábállamot létesít?

2. Már mért ne lenne egyértelműsítő lap? Ez a szócikk azt mondja csak ki, hogy ez a szó hányféle értelemben használatos, az egyes értelmezések külön lapra tartoznak. Az egyértelműsítő lapok pont ezt teszik.

Nagyjanos9999 ^vita 2008. november 20., 18:21 (CET)

Nagyjanos9999, egy lexikonba ne az érzelmeidet írd be, ha kérhetünk.

A nmezetiszocializmus semmivel nem volt különb a kommunizmusnál, függetlenül attól, hogy egyesek szívéhez ez utóbbi áll közelebb, láthatóan.

Ráadásul miután a szócikk rámutat, hogy "fasizmusnak" nevezni a nemzetiszocializmust a pártállami időkben volt szokás, utána rátér a Szovjetunió különböző jelzőkkewl baló felaggatásába, amire itt semmi szükség nincs.

Ugyanis a demokraták számára mind a fasizmus, mind a nemzetiszocilaizmus elfogadhatatlan. Tehát itt nem a kommunizmusról kell beszélni.--Linkoman ^vita 2008. november 20., 18:29 (CET)

Kikérem magamnak, hogy érzelmeimet írnám bele. Továbbá kikérem magamnak azt is, hogy nemzetiszocializmus-szimpátiával vádolj, ne személyeskedj...
Senkit nem érdekel, hogy melyik jó vagy rossz, kinek szerint. Itt azt írja le, hogy a fasiszta kifejezés mi mindent jelenthet, semmi többet. Nem csak a pártállami időkben szokás a nemzetiszocializmus fasizmusnak nevezni (lsd. Gyurcsány terminológiáját), hanem a balliberális terminológiában is így terjedt el, ez esetben le kell írni, hogy miért. Ezen kívül, különálló szempont, hogy a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra idején nem csak a nemzetiszocialistákat nevezték fasisztának, hanem gyakorlatilag bárkit, aki nem volt politikailag kívánatos a rendszernek (lsd. 56 mint fasiszta ellenforradalom). A wikipediat nem kommunista, nem nemzetiszocialista, nem fasiszta DE NEM IS DEMOKRATA ÉS NEM IS LIBERÁLIS szempontból, hanem semleges nézőpontból kell írni. Nagyjanos9999 ^vita 2008. november 20., 18:35 (CET)

Csak egy apró kérdés: mi lenne ha revertwar helyett mindenki inkább forrásokat hozna? Se a jelenlegi, de a visszaállítás előtti változat sem tartalmaz egy kumma referenciát se, jóhogy mindenki ide-oda toszogatja... – Burrows ^vita 2008. november 20., 18:41 (CET)

Nem én kezdtem, ez volt a szócikk eredeti verziója. Nagyjanos9999 ^vita 2008. november 20., 18:47 (CET)

"Meg van magyarázva, és kész"

Ez a kifejezés részben magyartalan, részben érthetetlen.

Mivel a vitalapra mások is írtak véleményt, ezért ők is mondhatnák: megmagyaráztuk és kész.

Csakhogy itt nem én kavarom a politikai diskurzust, hanem Te.

Ugyanis a kérdés csupán annyi: egy tárgyilagos szöveget elfogulttá teszel, majd ragaszkodsz is hozzá.

Ráadásul az addigi szövegen nem is volt mit vitatkozni.

Burumbátornak teljesen igaza van abban, hogy nem semleges a Te szövegváltozatod.

Egyszerű oka van: a hibásan a fasizmussal azonosított nemzetiszocilaizmus ideológiája alapján foglalta el Németország hadüzenet nélkül az addig független Magyar Királyságot 1944. március 19-én. És történelmietlen azon vitatkozni, vajon meddig tartotta volna megszállva, ha történetesen megnyeri a második világháborút. Mert semmi nem utal arra, hogy egy ilyen esetben Magyarország hamarosan (?) visszanyerte volna a függetlenségét.

Éppen ezért nem való ide a Szovjetunió viselt doilgairól való vita, mert ebben a szócikkben pl. az olaszok abesszíniai vagy albániai tetteiről kellene inkább megmelékezni.--Linkoman ^vita 2008. november 20., 18:40 (CET)

1. Nem én kavarom, ez volt a szöveg eredeti verziója, amit te átírtál, egy anon válaszolt rá, amire te aztán nem válaszoltál, ergo így abbaramadt és volt tekintendő, hogy belenyugodtál, aztán megint jött a szarkavarás újra.
2. Mi az, hogy nem volt mit vitatkozni? Itt vannak felsorokazotva az érvek, ami nem lett megcáfolva.
2. Lehet vitatkozni, hogy nem teljesen semleges, de először is ez nem az én szövegem, nem én írtam, ez volt a szócikk eredeti állapota a jelen formájában. Szóval lehet vitatkozni a megfogalmazáson, de te komplett pontokat vettél ki vagy írtál át.
3. Most itt nem a Német Birodalom tetteiről van szó, hanem a fasiszta kifejezés különböző jelentéseiről.
4. Nem a Szovjetunió viselt dolgairól van szó, hanem arról, hogy a második világháború után a keleti blokkba került államokban milyen módon használták ezt a kifejezést a rendszer politikai ellenfeleinek megbélyegzésére.
Nagyjanos9999 ^vita 2008. november 20., 18:47 (CET)

„ Fasizmus (lat. ol.) – a kapitalista világ legreakciósabb irányzata, amely vad, terrorista diktatúra segítségével igyekszik fenntartani a kapitalista rendszert, gyökeresen kiirtani a demokráciát az országon belül és véres „totális” háborúval meghódítani más országokat, a finánctőke mágnásainak érdekében leigázni más népeket. A fasizmus alapja az imperializmus. A hatalomra jutott fasizmus, amint Németország, Japán, Olaszország stb. példája megmutatta, a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája. „A fasizmus reakciós erő, amely erőszak útján próbálja fenntartani a régi világot” (Sztálin). A fasizmus először 1919-ben, Olaszországban lépett a politikai porondra. A fasiszták Olaszországban 1922-ben kezükbe kerítették a hatalmat, 1933-ban Németországban megteremtették a fasiszta diktatúra véres terrorista uralmi rendszerét. „A fasizmus győzelmét Németországban nemcsak úgy kell tekinteni, mint a munkásosztály gyengeségének a jelét és mint annak következményét, hogy a szociáldemokrácia a munkásosztályt elárulta és a fasizmus számára az utat megtisztította. A fasizmus győzelmét Németországban úgy is kell tekinteni, mint a burzsoázia gyengeségének jelét, mint annak jelét, hogy a burzsoázia már nem képes tovább a parlamentarizmus és a polgári demokrácia régi módszereivel uralkodni, minek folytán kénytelen a belpolitikában a kormányzás terrorisztikus módszereihez folyamodni…” (Sztálin). A hitleri Németország a dolgozók középkori jogfosztottságának, a sötét pogromoknak és a zsidók megsemmisítésének, ártatlan emberek kínzásának és kivégzésének, az élenjáró tudomány, kultúra és a művészet ellen indított legvadabb hajszának birodalma volt. A fasiszták célja volt a világ újrafelosztása, a népek leigázása, a Szovjetunió megsemmisítése céljából indított világháború előkészítése és lefolytatása. A hitleristák áltudományos, embergyűlölő „fajelméletükkel” (lásd rasszizmus), a vad nacionalizmus és fajgyűlölet hirdetésével a német nép jelentékeny részét elzüllesztették és végrehajtották az imperialista rablóháború ideológiai előkészítését. A fasiszták a második világháború kirobbantása után majdnem egész Nyugat-Európát meghódították és rabságba döntötték, megteremtették az ú.n. „új rend”-et, a vad terrornak, az emberirtásnak, rabságba döntött népek könyörtelen elnyomásának és kirablásának rendszerét. A hitleri Németország 1941. június 22-én orvul megtámadta a Szovjetuniót, azt remélte, hogy megszervezheti valamennyi kapitalista állam „kereszteshadjáratát” a Szovjetunió ellen, „villámháború” útján szétzúzhatja a szovjet szocialista államot és megteremtheti az alapot saját világuralma számára. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújában a fasiszta Németország teljes vereséget szenvedett. A hitleri Németország szétverése az imperialista Japán sorsát is eldöntötte. A második világháború során a fasizmus nemcsak katonai és gazdasági, de erkölcsi és politikai vereséget is szenvedett. A szovjet nép nagy történelmi érdeme, hogy „önfeláldozó harcával megmentette Európa civilizációt a fasiszta pogromlegényektől” (Sztálin). A fasizmus teljes szétverése azonban még nem fejeződött be. A világreakció, különösen az Egyesült Államok és Anglia reakciója, támogatja a spanyolországi fasiszta rezsimet, szítja a görögországi fasiszta uralmat, újjáteremteni igyekszik a németországi, olaszországi és japán fasizmust. A fasizmus, mint a legreakciósabb politikai irányzat, majdnem minden kapitalista országban továbbra is megvan és komolyan fenyegeti a békét és a népek biztonságát. Az egész haladó, élenjáró emberiség feladata, hogy megszilárdítsa a véres fasizmus felett aratott diadalt, végleg szétzúzza a fasizmust és az imperialista reakciót minden kapitalista országban, megszabadítsa a népeket a fasiszta veszélytől. Csak így lehet biztosítani az egész világ népei számára a tartós és állandó békét. A fasizmus és a reakció ellen vívott harcot a békéért, a háborús uszítók ellen folyó küzdelmet a Szovjetunió vezeti – a demokráciának, a békének, a világ népei biztonságának és barátságának megdönthetetlen támasza.”

– Terényi István (szerk): Idegen szavak szótára, Szikra, Budapest, 1951.

Kireggeledett, látom szépen elbeszélgettetek egy csésze tea mellett...

Az én szívemhez se a kommunizmus (mint marxista ideológiai utópia) se a nemzetiszocializmus (amely megvalósult állami politika volt) nem áll közel, nem is ezért írtam. 1. Ez a lap nem egyértelműsítő lap, Nagyjanos ezt kérlek fogadd el, hanem, pontosan ahogy írod egy kifejezés különböző értelmekben való használatára rávilágítani kívánó - hogyismondjamcsak - ügyetlen próbálkozás. Nem arról szól, ami a címe. Ezen nincs mit vitázni, a szócikk valszeg törlési javaslatra fog kerülni, mert rendkívüli kárt okoz az enciklopédiának, ha erre a szóra kattintva az olvasó ezt a tartalmat találja. Valahogy másképp kell ezt megcsinálni. De nem egyértelműsítő lap. 2. Azt meg én sem értem, hogy egy elvileg a fasizmusról szóló lapba miért kell olyan kifejezés, hogy „a Szovjetunió által leigázott országok”? Ezek fasiszták? Vagy ezek egyöntetűen mind fasiszták voltak/lesznek? Hogyan kerül ide? Kíváncsi volnék, – Burumbátor ^{hintsed csak, mint bolom'pék a lisztet...} 2008. november 21., 03:50 (CET)

A kommunizmus ugyan azokat az eszközöket használta mindig, mint a fasizmus - csak más társadalmi rétegek támogatása mellett és más célok elérése érdekében. A Fasizmus és a kommunizmus között csak az a különbség, hogy teljhatalmú uralmukat - az első a nemzeti szocialista érzelmű társadalmi rétegek segitségével, a másik pedig az nemzetközi kommunista érzelmű társadalmi rétegek segitségével valósitják meg. Mind a kettő, csak diktatórikus kormányzás keretein belül képzeli el létezését - egyként lépve fel, egységes rend közepedte, kirekesztve mindenkit aki másképpen gondolkodik. Aláíratlan hozzászólás, szerzője 62.201.76.112

Ez egy vélemény, amivel én nem értek egyet, de ez mellékes. Arról van szó, hogy egy véleményt nem lehet tényszintre emelni. Esetleg úgy menne hogy van egy olyan vélemény is. De akkor is meg kéne említeni más véleményeket is. Abban nem kételkedek, hogy segíteni akartál, és remélem hogy még fogsz szerkeszteni, de több véleményt bemutatva. Balázs222 ^vita 2009. április 13., 00:38 (CEST)

A választ nemcsak ideológiai okokban kell keresni, hogy a hasonlóságot felfedezzük. Pszichikai okok is közrejátsszhatnak. Mindkét szélsőséges irányzathoz tízmilliók vére tapad és Hitler, valamint Sztálin lelkileg sérült emberek voltak, ugyanúgy nagyok sok náci, kommunista, fasiszta, stb. Beteg személyekről van szó, akiknek beteges uralkodási vágyuk volt és mások akartak ártani, hogy a másiknak is éppúgy fájjon mint nekik. A kommunizmus és a fasizmus egyaránt lehetőséget adott erre. Következésképp sokan nem politikai meggyőződésből váltottak pártot, amikor a Thälmann-pártot szétverték, vagy a náci Németország elbukott. Folytatni akarták a mások elleni gaztetteket és egy olyan tábort kerestek, ahol ezt megtehetik. A németországi náci és fasiszta szervezetek tagjai között az egykori Stázi személyei bújnak meg, hasonlón itt nálunk is Bácski Diána és neonáci egyének felettébb gyanúsak, szerintem múltjukban kommunista, besúgó, vagy ÁVH-s kapcsolatot lehet felfedezni. [törölt kép] Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. április 13., 07:51 (CEST)

A Teror Plázának egyetlen egy (!) echte nyilast nem sikerült az ÁVH, ÁVÓ-ban fellenie, ha Önöknek sikerült érdeklődésel várom:

A Terror Plázának egyetlen egy (!) echte nyilast nem sikerült az ÁVH, ÁVÓ-ban fellenie, ha Önöknek sikerült érdeklődéssel várom:

fispangeza@freemail.hu

Egyáltalán .... volt echte nyilas ? Szálasin kívűl...

Ez elég gyenge

Elég gyenge a cikk, nem lehetne az angol cikkhez hasonlóan színvonalasat alkotni? Esetleg azt lefordítani? Nagy szükség lenne rá, mert komoly félreértések vannak. – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 200.32.106.149 (vitalap | szerkesztései)

Az angolt a magyarral összevetve én is azon gondolkoztam, hogy le kellene fordítani, mert az angol cikk nagyon szép, alapos. Sajnos sok idő… --grin ✎ 2013. május 14., 08:25 (CEST)

Elkezdtem a fordítást.--Szilas vitalapom 2013. május 15., 11:04 (CEST)

Hiányosságok pótlása

Amíg itt elvitatkozunk arról, hogy pontosan mi szerepeljen a bejegyzésben, két bekezdéssel kiegészítettem, mert egyáltalán nem volt tárgyilagos, a fasizmus helyett lényegében csak a kommunizmussal való hasonlóságáról lehetett benne olvasni. Mcload ^vita 2012. január 9., 13:53 (CET)

Magyar fasizmus?

„ Magyarország 1945-ös, a fasizmus alóli szovjet felszabadítását követően, a kommunista államhatalom által megszervezett karhatalmi csoport, az ÁVO, későbbi nevén az ÁVH ügynökei és rendőrei között igen sok egykori nyilast is beszerveztek.”

– Idézet a szócikkből

Adnak ma történelemérettségit úgy, hogy keveri az illető a nyilasokat, a hungarizmust, fasizmust, nemzetiszocializmust, szocializmust, kommunizmust? A bekezdés eltávolítását javaslom. 217.27.219.57 (vita) 2012. május 13., 21:55 (CEST)

Hát ez gáz. Főleg a szovjet felszabadítás emlegetése. Ami csak gazdacsere volt. – LA^pankuš 2012. május 13., 23:07 (CEST)

Miért a rendszerváltás nem gazdacsere volt??

--Radice ^vita 2012. augusztus 22., 11:30 (CEST)

Megjegyzés a cikkből

• „A Szovjetunió által megszállt országokban, ahol meghonosították a kommunista diktatúrát,fasisztának (vagy reakciósnak) neveztek gyakorlatilag mindenkit, aki szembehelyezkedett a pártállami rendszerrel;” -- Ez az állítás így nem igaz! Már csak azért sem, mert a szovjet megszállás mintegy 40 éve alatt /országfüggően/ jelentősen változott a belpolitikai gyakorlat. (188.36.142.136 megjegyzése) Ogodej ^vitalap 2012. december 15., 21:20 (CET)

Nem anti-szocialista és nem szélsőjobboldali!

A faszimus nem egyetlen egy ideológia, hanem több ideológiát tartalmazó halmaz pl:falangizmus, nemzetiszocializmus, integrizmus stb. Csak a Marxista szocializmust ellenzi. A fasizmus sehogy sem lehet szélsőjobboldali, mert Mussolini mind a két oldalt elutasitotta, és helyete alternativát kínált, a harmadikuttaságot. BadNuts ^vita 2021. augusztus 22., 22:47 (CEST)

Egy politikai irányzat megítélése nem elsősorban a saját vezetőjének nyilatkozatain alapul, hanem független elemzők, történészek értékelésén. Saját magát senki nem tartja szélsőségesnek. Egy apró megjegyzés: ha megbarátkoznál a magyar helyesírással, nagyobb súlya lenne az általad leírtaknak. – Szilas ^vita 2021. augusztus 23., 10:38 (CEST)