Vita:Dokumentumpusztulások Magyarországon

Dokumentum-pusztulások egybe

Szia. "139. A két egyszerű közszóból alakult alárendelő összetételeket (akárhány szótagból állnak is) egybeírjuk,... matematikatanítás..." https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12 𝕾𝖊𝖕𝖚𝖑𝖙𝖚𝖗𝖆^{𝕻'𝖘.𝖇𝖔𝖝} 2024. november 20., 10:25 (CET)

Átneveztem. Vépi ^vita 2024. november 20., 15:53 (CET)

Dokumentumpusztulások Magyarországon

• (Szerkesztővita:Turokaci lapról átmásolva.)

Kedves Munkatárs. Új cikkembe szerettem volna beírni, de nem találok forrás a következőre: évekkel (kb. 10 évvel ?) ezelőtt hallottam, hogy Rákospalotán valami levéltári raktár beázott, sok anyag tönkrement. Te, mint dokumentumszakértő, hallottál valamit erről? Van esetleg forrásod rá? Ha igen, nagyon megköszönném, ha bővítenéd a cikket. (Persze egyéb dokumentumok/dokumentumegyütteseket is örömmel veszek, ha beírod.) Ha érdekel a témakör, ajánlom még ezt a cikkemet is, hátha oda is tudsz értékes dolgokat tenni még: Elveszett magyar filmek. Üdvözlettel: 12akd ^vita 2024. november 21., 09:13 (CET)

Hali! Nem vagyok dokumentumszakértő, vagy csak egy nagyon kis területen... (Hogy ne menjünk messzire: 1956 őszén Rejtő Jenő amúgy se túl nagy hagyatékának egy része időközben elhunyt szülei házában az óvóhelyfűtési próbálkozások során veszett oda!) A rákospalotai esetet nem tudom beazonosítani, több infó kéne (az OSZK-nak volt/van? ott raktára, az egykori zsinagógában, jártam is ott egyszer, de nem tudok arról, hogy pusztulat érte volna).

Filmek ügyében Kurutz Mártont kéne megkérdezni/publikációit megnézni, ő a szakértő (ez nem egyedülálló, a világ némafilm-termésének döntő része megsemmisült, a 2 vh. közti filmek is - részben az anyag pusztulása, részben a világháború okán, de a vh. után a kultúrpolitika is beleszólt). A 2. vh. okozta a legnagyobb pusztulást (pl. Baumgartner-alapítvány, rengeteg Nyugat-os kézirattal, dokumentummal, de 1945 januárjában nyugati/amerikai bombázás nyomán semmisült meg Arany János hagyatékának nagy része is), a Nemzeti Múzeum lépcsői alá menekített műtárgyakból is sok odalett, Természettudományi Múzeum stb.).

Azonban egyfajta "pusztításnak" fogható föl a levéltáros szakma egyik természetes velejárója - bizonyos típusú dokumentumokat előírásszerűen, jegyzőkönyvezve kiselejteznek és megsemmisítenek, ez az ún. tervszerű apasztás, ám ennek nyoma van (kell hogy legyen).

Régi korok irodalmi szövegeivel kapcsán olyan becsléseket olvastam, hogy az ókori irodalomnak kb. az 1%-a, míg a középkorinak 10%-a maradt meg - itt az irodalmat nem csak a szépirodalmi művek vonatkozásában kell érteni (hanem természettudomány, teológia, életrajzok, meteorológiai/történelmi följegyzések stb.). A legfontosabbak többsége persze megvan - lévén azokat sokan olvasták és másolták, legalábbis a kéziratos korban. A régi magyar irodalom, a kódexek nagy része sem ismert, a Halotti beszéd és könyörgés, ill. az Ómagyar Mária-siralom is mondhatni csak a vakszerencsének köszönhetően maradt meg - viszont olyan kidolgozottak, annyira "olvasmányosak", hogy kijelenthető: évtizedes/százados hagyomány előzte meg őket, tehát volt korábban is magyar nyelvű irodalom, ha csak egyházi is. A nyomtatott könyvek esetében azonban van paradox a szitu: eleve nem túl nagy példányszámban jelentek meg a 16. században (pár száz), és a sokszorosított könyveket a használat során szó szerint szétnyűtték - magyarán minél népszerűbb volt egy könyv, annál kisebb eséllyel maradt meg, hacsak újra ki nem adták (ami viszont egyre több szövegromlást eredményezett, lásd pl. Balassi Bálint istenes versei). Többminden a régi magyar könyvek közül úgy maradt fönn, hogy valahol külföldön rekedt (így-úgy, örökségképp, ajándékozás vagy peregrináció okán stb.), ahol vagy nem is katalogizálták (ezzel is elejét vették egy esetleg "jé, mi ez az ismeretlen izé, nem kell ez nekünk, dobjuk ki!" hozzáállásnak), vagy a magyar kutatók csak a 20. században szereztek róla tudomást, és mivel külföldön "nem olvasták szét", nem rongyolódott, ezért maradt meg a könyv, nagy szerencsére.

Több olyan régi magyar nyomtatvány van, ami csak töredékesen maradt fönn - jobb esetben más-más hiányosságokkal, így a föllelhető példányokból össze lehet rakni az eredetit. És sokminden kéziratos/nyomtatott irat későbbi korok kötészeti nyersanyagául szolgált - mert a papír érték, ha nem is olvasási célból... Úgyhogy a kötéstáblákból kiszedett/kiáztatott töredékek is fontos források. És gyakran előfordult, hogy a bekötött, egészben maradt könyv érdektelenebb, mint a táblájában, gerincében föllelt dirib-darab töredék. Vagy 15 éve egy régi restaurátorunkkal beszéltem, és ő mondta, hogy volt egy központ (OSZK?, valamelyik levéltár?, Egyetemi Könyvtár?, akadémiai intézet?), ahová a kötéstábla-leleteket leadták, és jobb esetben a régi korok szakértői beazonosították a szövegeket. Úgyhogy ez elég bonyolult, sokfelé ágazó téma.

Az anyag pusztulása is elég érdekes - mondhatni minél régebbi a fizikai hordozó, annál tartósabb. A kiégett 5-6 ezer éves sumér-akkád írásokat ma is el lehet olvasni (az más kérdés, hogy az agyagtáblák többsége elpusztult, ill. nyers, nem égetett anyagba nyomták, és "jobb" esetben tűzvész során égtek terrakottává...), akárcsak ókori egyiptomi papiruszokat. A középkori pergamen már pusztulósabb, viszont van egy jó tulajdonsága: nagyon drága volt a (tehén)bőr, és elég vastag, úgyhogy gyakori eset volt, hogy az érdektelennek ítélt írásokat lekaparták róla és újra írtak a megtisztított felületre - ez az ún. palimpszeszt -, és megfelelő technikával sok elveszettnek hitt szöveg "elővarázsolható". Az európai papírgyártás a 15-16. századtól a 19. század utolsó harmadáig jobbára jó minőségű rongypapírt állított elő, így a kb. 150 évvel ezelőttig készült könyvek még kibírnak évszázadokat (járt a kezemben eredeti Vizsolyi Biblia - az még 500 évet ki fog bírni, bár a PIM-eset szó szerint laponként kellett kimosni, és mondhatni szennyvíz csorgott belőle, annyi zsíros ujj és szurtos tenyér forgatta..., de az anyag állja).

A pusztítás pedig legalább oly érdekes - lásd pl. ókori teológiai iskolák összecsapása, középkori/reneszánsz kori hitviták, ahol nem csupán az eretnekké nyilvánított írásokat semmisítették meg, de olykor az íróik máglyáját is azokkal gyújtották be... Úgyhogy pl. sok ókeresztény, apokrif írás tartalmára a támadóik, vitapartnereik válaszaiból lehet következtetni. És volt ilyen a középkori Kínában is, a nagy birodalmi egységesítésnek rengeteg, ember által írásban rögzített tudás lett az ára.

A tömegsajtó, olcsó könyvek kora (nagyjából a Kiegyezés után) eredményezte, hogy más, olcsó és nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyag kellet - ez lett a "facsiszolat", egyfajta fűrészpor, a faanyag rostjai/cellulóz itt a lényeg, ugyebár. Ebből lett a savas/újságpapír, ami már 20-30 év után elkezd pusztulni, töredezik, "beég", lassan dolgoznak a savak (a könyv külső része kezd besárgulni, töredezik a margó). Ennek is elejét lehet venni a savtalanítással, de hosszas és drága eljárás. Úgyhogy hacsak nem egyedi/ritka kiadványról van szó, manapság már a digitalizálás a megoldás. Vagy korábban, 50-60 évvel ezelőtt indulóan a mikrofilmre fotózás - lásd OSZK periodika-állománya, ez mentett meg sokmindent, különben a régi újságok már nem léteznének fizikailag. De a digitális hordozókkal is sok a bibi - sérülékeny, ill. nagyon gyorsan avulnak a szabványok, folyamatosan másolni-modernizálni kell őket. A hanghordozók esetében is az a szitu, hogy a 150 éves fonográf-hengerek, meg a 100 éves gramofonlemezek lejátszhatók, a vinylek ("bakelit", LP) a legjobb, míg a magnókazetta kevesebbet bír (sok mozgóalkatrésze lévén pl. gyűrődik is), a CD és DVD sem örök életű, a többiről nem is szólva, a netes file-szabványok pedig akár évente is változhatnak, és ezeket ide-oda konvertálgatni is meló. De a megoldás itt is szerintem az analóg és digitális technika összefogása, egymásba játszatása, és nem kizárás-versengés. Nem véletlen, hogy az LP, mikrobarázdás lemez sosem szűnt meg, és felfutóban van napjainkban - a minőség (meg a nagyobb felület - nagylemezborító szebb-részletesebb, mint a tenyérnyi CD...) okán egy igazi rajongó a jobb hangzást is megfizeti. (Az más kérdés, hogy ahhoz meg olyan lejátszó cucc kell, hogy kijöjjön a különbség ami szintén nagyon drága...) Úgyhogy jobb helyeken az elküldött e-maileket is kinyomtatják-megőrzik, tárgyszavazzák - számítógépes, visszakereshető, ill. akár "kockásfüzetes" módszerrel is. Mert ha nincs villany, netán bedöglik a számítógép, akkor jól jöhet az "ősrégi" módszer...

De ez már nagyon messzire vezetne, sorry, ha elértem a tárgytól Amit írtam, azt csak most úgy fejből (másfél órája, hogy megjöttek külföldről...), remélem adtam hasznos tippeket. Üdv: Turokaci ^vita 2024. november 23., 08:15 (CET)

@Turokaci: Köszönöm, érdekes. Ha konkrét esetek tudsz még, örülök, ha beírod a szócikkbe. (Tólagos engedelmeddel ezt az értékes összefoglalót átmásolom oda a vitalapra, mert segítség lehet másoknak is a szócikk fejlesztése során.) Üdvözlettel: 12akd ^vita 2024. november 25., 10:49 (CET)