Thesszaloniki ediktum
| Thesszaloniki ediktum | |
| Szerző | |
| Eredeti cím | Cunctos populos |
| Első kiadásának időpontja | 380. február 27. |
| Témakör | Római birodalmi egyház |
A három uralkodó római császár által,[1][2] Gratianus, II. Valentinianus és I. Theodosius császárok által 380-ban kiadott thesszaloniki ediktum (más néven „a három császár ediktuma” vagy Cunctos populos) a nikaiai-féle kereszténységet a Római Birodalom államvallássá tette. [3][4] Elítélt minden más, akár keresztény hitvallást, mint például az arianizmust, mint „bolond őrültek” eretnekségeit, és engedélyezte a megbüntetésüket.[5]
| A kereszténység története | |
|---|---|
| |
"Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állnak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének.. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a "katolikus keresztények" nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék.. az isteni bosszúnak adjuk át őket, de amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.[6]
A rendelet azután született, hogy Theodosiust megkeresztelte Ascholius thesszaloniki püspök, amikor egy súlyos betegségben szenvedett abban a városban.[1] A rendeletet Ascholius, így az őt kinevező I. Damáz pápa befolyása alatt adták ki.[1]
A thesszaloniki ediktumot ezt követően beépítették a Codex Theodosianus törvényeibe és a Római Birodalom népeinek nikaiai-féle kereszténységre térítésének fontos mérföldköve volt.
A rendelet után Theodosius sok energiát fordított arra, hogy elnyomja a kereszténység minden más, nem nikaiai formáját, különösen az arianizmust.[1] A következő év (381) januárjában egy másik rendeletben megtiltotta az „eretnekek” letelepedését a városokban.[7] A 381-es konstantinápolyi zsinat megerősítette a nikaiai hitvallást, és kiközösítette az eunomiánusokat, az ariánusokat, a szemi-ariánusokat, a szabelliánusokat, a markelliánusokat és az apollináriusokat.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Edict of Thessalonica (angol nyelven). encyclopedia.pub. (Hozzáférés: 2024. szeptember 21.)
- ↑ Ehler, Sidney Zdeneck; Morrall, John B (1967). Church and State Through the Centuries: A Collection of Historic Documents with Commentaries. p. 6-7. ISBN 9780819601896. https://books.google.com/books?id=2WuMyEzani8C&;pg=PA6
- ↑ World Encyclopaedia of Interfaith Studies: World religions. Jnanada Prakashan. 2009. ISBN 978-81-7139-280-3.
In the most common sense, "mainstream" refers to Nicene Christianity, or rather the traditions which continue to claim adherence to the Nicene Creed.
- ↑ Ehler, Sidney Zdeneck. Church and State Through the Centuries: A Collection of Historic Documents with Commentaries [archivált változat], 6-7. o. (1967). ISBN 978-0-8196-0189-6. Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 28. [archiválás ideje: 2016. május 15.] „This Edict is the first which definitely introduces Catholic orthodoxy as the established religion of the Roman world. [...] Acknowledgment of the true doctrine of the Trinity is made the test of State recognition.”
- ↑ The Edict of Thessalonica | History Today. www.historytoday.com. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ Theodosius 380-ban kiadott konstantinápolyi rendeletéből - Hahn István fordítása. Idézi: Castiglione László: Az ókor nagyjai, 1978, 372. oldal
- ↑ "Boyd, William, The Ecclesiastical Edicts of the Theodosian Code" (in en-US). https://revelationbyjesuschrist.com/boyd/
- ↑ Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve
Irodalom
[szerkesztés]- Pedro Barceló, G. Gottlieb: Das Glaubensedikt des Kaisers Theodosius vom 27. Februar 380. Adressaten und Zielsetzung. In: Karlheinz Dietz, Dieter Hennig, Hans Kaletsch (szerk.): Klassisches Altertum, Spätantike und frühes Christentum. Dedikált Adolf Lippold 65. születésnapján. Seminar für Alte Geschichte der Universität, Würzburg 1993, ISBN 3-927894-14-1, 409–423. oldal
