Liberális kereszténység

A liberális kereszténység vagy más néven liberális teológia és történelmileg keresztény modernizmus (→ katolikus modernizmus) a liberalizmus hatására különféle, bibliai ihletésű filozófiai és vallási mozgalmak és eszmék gyűjtőneve. Olyan gyűjtőkategória, ahol a keresztény tanítást a modern tudás, tudomány és etika figyelembevételével értelmezik. Hangsúlyozzák az értelem és a tapasztalat fontosságát a keresztény tanítási tekintéllyel szemben.

Általánosságban elmondható, hogy a liberális kereszténység a hermeneutika módszere, egy dogmamentes módszer Isten megértésére a szentírás segítségével, és ugyanazt a modern hermeneutikát alkalmazva, amelyet az ókori írások tanulmányozására használtak. A liberális kereszténység nem vallási szervezetként jött létre, és mint ilyen, nem függ semmilyen egyházi dogmától vagy vallási hitvallástól. Ellentétben a konzervatív kereszténység ágaival (katolicizmus, protestantizmus vagy ortodox kereszténység), a liberális kereszténység nem az egységes hitrendszerrel kezdődött. A liberális keresztények kezdettől fogva a felvilágosodás módszertanát választották a Biblia, az élet, a hit és a teológia értelmezésének alapjaként.

Történet

A protestáns teológián belül, a 18. század végétől, de főleg a 19. század során, Németországban alakult ki. Egy formája a hitigazságokat csupán a szubjektív hit objektivációjának tekinti (F. Schleiermacher és A. Ritschl hatására).^[1]

A liberális kereszténység katolikus formái a 19. század végétől (→ katolikus modernizmus), majd újabb, gnosztikus, teozófikus irányzatok a 20. század elejétől (→ liberális katolicizmus) jelentek meg.

A liberális teológia befolyása a 20. században más irányzatok megszületésével párhuzamosan csökkent.^[2] Egyik folytatása a vallástörténeti iskola ^[3] (wd) (német: Religionsgeschichtliche Schule), amely a Göttingeni Egyetem egyháztörténészeinek körében született és a történelmi kritika módszereit használta, a kritikának egy olyan ágát, amely az ókori szövegek eredetét kutatja, hogy megértse "a szöveg mögötti világot". Összehasonlította a kereszténységet más vallásokkal, és egy vallásnak tekintette a többi között, és elutasította az abszolút igazságra vonatkozó állításait.^[4]

A 21. századra a liberális teológia ökumenikus hagyománnyá vált.^[2]

Jellemzők

A mozgalmat, amelynek gyökerei Friedrech Schleiermacher teológiai gondolkodásában rejlenek, a következők jellemzik:

a nézőpontok sokszínűsége
a Biblia átfogó kritikájának elfogadása, valamint a bibliai történetek természetfeletti elemeinek megkérdőjelezése (pl. szűztől születés)
a Biblia szó szerinti értelmezésének és tévedhetetlenségének elutasítása
a szabadság, hogy megalkothassa Istenről saját személyes nézőpontját
a túlvilágról való más nézetek, mint amit a konzervatív keresztények képviselnek (pl. a Sátán és a pokol létezésének tagadása)
a befogadó hovatartozás és a közösség egyenlőségének hangsúlyozása (faji, nemi és nemzeti)
gyakran elfogadnak olyan szempontokat, amelyeknek nem keresztény gyökerei vannak
ötvözik a teológiát a modern tudományos nézetekkel
liberális „megengedőség” számos erkölcsi kérdésben (pl. azonos neműek kapcsolata, női papság, abortusz, eutanázia stb.).

Nevezetes képviselői

Nevezetes teológusok és szerzők:

Protestánsok és anglikánok

Friedrich Schleiermacher (1768–1834), akit gyakran „a liberális teológia atyjának” neveznek,^[5]
Charles Augustus Briggs (1841–1913), az Union Theological Seminary professzora, a Biblia kritikájának korai szószólója.
Henry Ward Beecher (1813–1887), amerikai prédikátor, aki maga mögött hagyta apja, Lyman Beecher kálvinista nézeteit, hogy helyette a liberális kereszténységet hirdesse.
Adolf von Harnack (1851–1930), német teológus és egyháztörténész,
Charles Fillmore (1854–1948), Emerson által befolyásolt keresztény misztikus; a Unity Church társalapítója
Hastings Rashdall (1858–1924), angol filozófus, teológus és anglikán pap, a Doctrine and Development (1898) szerzője.
Walter Rauschenbusch (1861–1918) a „Theology for the Social Gospel” szerzője
Harry Emerson Fosdick (1878–1969),
Rudolf Bultmann (1884–1976), német bibliatudós, liberális keresztény teológus,^[6] de inkább egzisztencialista volt, mint "liberális", ahogyan Jézus gyógyításainak szembeni védelmével a ""A szinoptikus hagyomány története"" című művében világossá teszi.
Paul Tillich (1886–1965), a liberális kereszténység meghatározó alakja; a liberális protestáns teológiát szintetizálta az egzisztencialista filozófiával, de később a „neo-ortodoxok” közé sorolták.
Leslie Weatherhead (1893–1976), angol prédikátor,
James Pike (1913–1969), az Episzkopális Egyház püspöke, korai televíziós prédikátor
Lloyd Geering (sz. 1918), új-zélandi teológus,
Paul Moore, Jr. (1919–2003), az Episzkopális Egyház püspöke a a New York-i egyházmegyében
John AT Robinson (1919–1983), Woolwich anglikán püspöke, a Honest to God szerzője;
John Hick (1922–2012), brit vallásfilozófus és liberális teológus a megtestesülés elutasításáról, valamint a vallási pluralizmus vagy a non-exkluzivizmus támogatásáról ismert, amint azt a The Myth of God incarnate című befolyásos munkájában kifejtette,
William Sloane Coffin (1924–2006), a New York-i Riverside Church vezető személye ^[7]
Christopher Morse (szül. 1935),
John Shelby Spong (1931-2021), az Episzkopális Egyház püspöke és olyan könyvek szerzője, mint a New Christianity for a New World (Új kereszténység egy új világért), amelyben arról írt, hogy elutasítja a történelmi keresztény hitet, Isten hagyományos felfogását vagy a keresztény túlvilágképet;
Richard Holloway (sz. 1933), Edinburgh püspöke, 1986 és 2000 között,
Rubem Alves (1938–2014), volt brazil presbiteriánus, a felszabadítási teológiai mozgalom meghatározó alakja.
Matthew Fox (sz. 1940), a Domonkos-rend egykori római katolikus papja; a Creation Spirituality alapítója.
Marcus Borg (1942–2015) amerikai bibliatudós, termékeny író,
Robin Meyers (sz. 1952) Krisztus Egyesült Egyházának lelkésze, a Saving Jesus from the Church című könyv szerzője,
Michael Dowd (sz. 1958) természettudós teológus,

Római katolikusok

Thomas Berry (1914–2009), amerikai pap, kultúrtörténész,
Hans Küng (1928-2021), svájci teológus, a II. vatikáni zsinat fontos teológusa; 1979-ben az egyház visszavonta a katolikus teológia tanítására vonatkozó engedélyét,
John Dominic Crossan (sz. 1934), volt katolikus pap, Újszövetség-tudós,
Elisabeth Schüssler Fiorenza (született 1938) német feminista teológus, a Harvard Divinity School egykori professzora

Unitáriusok

William Ellery Channing (1780–1842), unitárius liberális teológus az Egyesült Államokban,
Scotty McLennan (sz. 1948) unitárius univerzalista miniszter, író, a Stanford Egyetem professzora.

Kapcsolódó cikkek

Liberális Katolikus Egyház

Jegyzetek

↑ Karl Rahner, Herbert Vorgrimler: Teológiai kisszótár (1980)
↑ ^a ^b Dorrien, Gary (2001). The Making of American Liberal Theology: Imagining Progressive Religion, 1805-1900. Vol. 1. Westminster John Knox Press. ISBN 9780664223540
↑ liberális teológia – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2023. május 25.)
↑ Religionsgeschichtliche Schule | biblical criticism | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. május 25.)
↑ Alister McGrath. Christian Theology: An Introduction. 5th rev. ed. Wiley, 2011. Look in the index for "Schleiermacher" or "absolute dependence" and see them nearly always juxtaposed.
↑ Congdon, David W.. The Mission of Demythologizing: Rudolf Bultmann's Dialectical Theology. Fortress Press, 108. o. (2015). ISBN 978-1-4514-8792-3 „[Per Rudolf Bultmann] his February 1924 lecture on the 'latest theological movement'—represented, he says, by Barth, Gogarten, and Thurneysen—when he explicitly contrasts this new movement with Herrmann and Troeltsch as the representatives of liberal theology. Bultmann then states the thesis of his lecture: 'The object [Gegenstand] of theology is God, and the charge against liberal theology is that it has dealt not with God but with human beings.' We see in this piece the maturation of the claim stated in his Eisenach lecture of 1920, namely, that liberal theology fails to reflect on the specific content of Christian faith. In that earlier writing he contrasts the spiritual content of genuine religion with the liberal emphasis on a particular moralistic form.”
↑ Peace Action web page accessed at http://www.peace-action.org/history Archiválva 2015. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben

[1] Karl Rahner, Herbert Vorgrimler: Teológiai kisszótár (1980)

[Dorr-2] Dorrien, Gary (2001). The Making of American Liberal Theology: Imagining Progressive Religion, 1805-1900. Vol. 1. Westminster John Knox Press. ISBN 9780664223540

[3] liberális teológia – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2023. május 25.)

[4] Religionsgeschichtliche Schule | biblical criticism | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. május 25.)

[5] Alister McGrath. Christian Theology: An Introduction. 5th rev. ed. Wiley, 2011. Look in the index for "Schleiermacher" or "absolute dependence" and see them nearly always juxtaposed.

[6] Congdon, David W.. The Mission of Demythologizing: Rudolf Bultmann's Dialectical Theology. Fortress Press, 108. o. (2015). ISBN 978-1-4514-8792-3 „[Per Rudolf Bultmann] his February 1924 lecture on the 'latest theological movement'—represented, he says, by Barth, Gogarten, and Thurneysen—when he explicitly contrasts this new movement with Herrmann and Troeltsch as the representatives of liberal theology. Bultmann then states the thesis of his lecture: 'The object [Gegenstand] of theology is God, and the charge against liberal theology is that it has dealt not with God but with human beings.' We see in this piece the maturation of the claim stated in his Eisenach lecture of 1920, namely, that liberal theology fails to reflect on the specific content of Christian faith. In that earlier writing he contrasts the spiritual content of genuine religion with the liberal emphasis on a particular moralistic form.”

[7] Peace Action web page accessed at http://www.peace-action.org/history Archiválva 2015. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]