Tengerimakkok
Tengerimakkok | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Tengerimakkok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerimakkok témájú kategóriát. |
A tengerimakkok (Balanidae) az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályába és a Sessilia rendjébe tartozó család.
Előfordulásuk
[szerkesztés]A tengerimakkok az egész világon megtalálhatók a sziklás tengerpartokon. Egyes fajok más állatokkal vitetik magukat. Bár az ember közvetlenül nem fenyegeti őket, a tengerimakkok fogékonyak a tengerszennyeződésre. Testükben koncentrálódnak a nehézfémek, főként a cink, így jó jelző szervezetei a cinkszennyeződésnek.
Megjelenésük
[szerkesztés]A tengerimakkok átmérője legfeljebb 3 centiméter. A ház fajtól függően négy-hat mészlemezből áll, és a fiatal tengerimakkoknál mészfehér. Idővel beborítják a szürkés-sárgás algák. A kiszögellő helyeken magasra nő, a védett területeken alacsonyabb. A fedőlemezeket izmok tartják, amelyek rövidülnek, hogy a barlangos test és a kacslábak felett összezáruljanak. A tengeri makk erős izommal tapad a sziklához. A kacslábak rugalmasak, átszűrik a vizet, és a táplálékrészecskéket bejuttatják a héjba. Dagálykor, amikor a tengeri makk víz alatt van, kinyitja a fedőlemezét, és kinyújtja kacslábait, apálykor pedig bezárja a fedőlemezét.
Életmódjuk
[szerkesztés]Ezek a kacslábú állatok bármilyen kemény felületen megtelepednek: hajótörzsön, kagyló-, osztriga-, vagy rákhéjon, de akár a teknős páncélján is. Néhány faj még a bálnán és a tengeri kígyón is megtalálható. Egy négyzetméternyi sziklán akár 45 000 tengeri makkból álló kolónia is élhet. Táplálékuk mikroszkopikus méretű, vízben lebegő növények. A tengerimakkok maximum 5 évig élnek.
Szaporodásuk
[szerkesztés]Bár a tengerimakkok kétivarúak (hímnős), a megtermékenyüléshez egy szomszédos tengeri makk közreműködése kell. A megtermékenyülés a testben megy végbe. A megtermékenyítéshez a tengerimakkok egy hosszú csövön keresztül továbbítják a spermát a szomszédhoz. Mielőtt a peték lárvává fejlődnének, négy hónapon át a tengeri makk testében maradnak. Ezután egy hónapig a planktonban lebegnek, majd egy sziklához rögzülve válnak kifejlett állattá.
Rendszerezés
[szerkesztés]A tengerimakkok családjába az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak:
- Amphibalaninae Pitombo, 2004
- Amphibalanus Pitombo, 2004 - 21 faj
- Fistulobalanus Zullo, 1984 - 12 faj
- Tetrabalanus Cornwall, 1941 - 1 faj
- Balaninae
- Concavinae
- Alessandriella Carriol, 2001 - 1 faj
- Arossia Newman, 1982 - 9 faj
- Chesaconcavus - 7 faj
- Concavus Newman, 1982 - 2 faj
- Menesiniella Newman, 1982 - 3 faj
- Paraconcavus Zullo, 1992 - 6 faj
- Perforatus Pitombo, 2004 - 1 faj
- Zulloconcavus Carriol, 2001 - 1 faj
- Megabalaninae
- Austromegabalanus Newman, 1979 - 7 faj
- Fosterela Buckeridge, 1983 - 3 faj
- Fosterella Buckeridge, 1983 - 1 faj
- Megabalanus Hoek, 1913 - 38 faj
- Notomegabalanus Newman, 1979 - 12 faj
Források
[szerkesztés]- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Balanidae Leach, 1817 WoRMS
- Hosie, A.; Ahyong, S.T. 2008: First records of the giant barnacles, Austromegabalanus nigrescens (Lamarck, 1818) and A. psittacus (Molina, 1782) (Cirripedia: Balanidae) from New Zealand, with a key to New Zealand Balanidae. Zootaxa, 1674: 59-64.