Pókok
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Pókok | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Négyes keresztespók (Araneus quadratus)
| ||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Alrendek | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pókok témájú médiaállományokat és Pókok témájú kategóriát. |
A pókok (Araneae) az ízeltlábúak (Arthropoda) közé sorolt pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testtájuk, nyolc lábuk és csáprágójuk (chelicera) van. Ragadozók. A jelenleg ismert mintegy 40 000 pókfajt 3 alrend 111 családjába sorolják.
Minden pók termel pókselymet. Ez egy vékony, erős fehérje, amit az utótestük végében lévő szövőmirigy(ek) választ(anak) ki. Sok fajuk ebből szövi a zsákmány megfogására szolgáló hálót, más fajok háló nélkül vadásznak. A selymet használják közlekedésre, fészekkészítésre és az áldozat becsomagolására is.
Az Uloboridae és a Holarchaeidae család fajai (kb. 350 faj) kivételével valamennyien termelnek mérget, amit zsákmányszerzésre és önvédelemre is használnak. Mindössze 200 olyan fajukról tudunk, amelyek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb pókok marása fájdalmas, de nem okoz maradandó károsodást.
A pókok a sarkvidékek kivételével a világ minden részén élnek. 1973-ban a Skylab személyzete 2 pókot vitt fel az űrbe, hogy megvizsgálják, hogyan hat a súlytalanság hálószövésükre.
Szőrös testükkel és hosszú lábaikkal félelmet és csodálatot is keltenek. A rovarokhoz hasonló a pókok ízelt lába és kemény, külső kitinváza.
Az arachnológia
[szerkesztés]Az arachnológia a pókszabásúak (Arachnida) osztályát vizsgáló tan; egyesek szerint azonos az araneológiával, azaz a póktannal.[1]
A pókok anatómiája
[szerkesztés]Pók anatómiájának vázlata | |
A rovaroktól eltérően a pókoknak nem három, hanem két testtájuk van: az előtest és az utótest.
- Előtest, régebbi nevén fejtor (prosoma vagy cephalothorax). Az Archaeidae családnál az előtest látszólag két önálló egységre különül.
- Utótest, régebbi nevén potroh (opisthosoma vagy abdomen). A félpókok (Liphistiidae család) kivételével az utótest kívülről nem szelvényezett.
Előtest
[szerkesztés]Minden póknak nyolc lába van. (Egyes hangyautánzó fajok első lábpárja a hangya csápját imitálja.) Szemük egyszerű (nem összetett), ezért a legtöbbjük csak a sötét/világos átmenetet képes megkülönböztetni.
A pókok tapogatókkal is rendelkeznek, melyek a táplálék elfogyasztásában segíti őket. Ez több fajnál is módosuláson esik át, és az így a kialakuló fajspecifikus szerv a párzásban is fontos szerepet tölt be. Mivel nem rendelkeznek antennával, az ingerek felvételére a lábaikon lévő sörtéket használják. Ezek az ingerek lehetnek hangok, rezgések, és a légmozgásból adódó apró nyomásingadozások is.
A pókok az elejtett zsákmányt nem tudják megrágni. Ehelyett, mint a legtöbb pókszabású, a préda elfolyósított szöveteit szívják fel. Képesek elfogyasztani a saját selymüket is.
Érzékszervek
[szerkesztés]A legtöbb esetben nyolc szemmel rendelkeznek, amelyek jellegzetes elhelyezkedési mintázata a fajok azonosításában is jelentős. A Haplogynae alcsaládba tartozók hat, a Tetrablemma csoportba sorolhatók négy, míg a Caponiidae család tagjai csak kettővel rendelkeznek. Néha az egyik pár szem sokkal fejlettebb, mint a többi, de az is előfordul, hogy nem is rendelkeznek látószervvel, mint a barlanglakó fajok. Néhány család vadászó pókjai, mint az ugrópókok és a farkaspókok azonban kitűnő látással rendelkeznek. Az ugrópókok még a színeket is képesek megkülönböztetni.
Légzés, keringés
[szerkesztés]A pókoknak nyílt keringési rendszerük van. Nincs igazi vérük, sem pedig ereik, amiben az keringhetne. A vérnyirok (hemolimfa) a szerveiket körülölelő térben áramlik, és a szív mozgatja.
A pókokban kétféle, anatómiailag különböző légzőrendszer alakult ki. Egyes fajoknak csak tracheatüdejük, másoknak tracheájuk van, bizonyos családokban pedig mindkettő előfordul. A Mygalomorphae és a Mesothelae csoportokban a légcserét tagjai két pár hemolimfával töltött tracheatüdő végzi. A tracheatüdő nem hasonlít a gerincesek tüdejére. A szervből csatornák vezetnek az elülső hasfalon lévő légzőnyílásokhoz. A trachearendszer esetében az oxigén közvetlenül a hemolimfába vagy a szövetekbe diffundál.
Emésztés
[szerkesztés]Az emésztés külső és belső is lehet. A legtöbb pók rendelkezik erős emésztőnedvvel, amelyet az elkábított zsákmányba fecskendez. Ez az erős váladék feloldja a préda szövetállományát. Ezek után a pók egyszerűen kiszívja az elfolyósodott szerveket. A legerősebb emésztőnedvvel rendelkező fajok nem csak a lágy szöveteket képesek feloldani. A pókok csupán folyékony halmazállapotú táplálékot vesznek fel. Sok pók selyembe bugyolálja az elfogott élőlényt, ezzel időlegesen elraktározza, hogy majd egy későbbi időpontban elfogyaszthassa azt.
Szövőmirigy
[szerkesztés]A fonószemölcsöket leszámítva a hasi rész nem tartalmaz egyéb függeléket.
A fonószemölcsök egytől négy (általában három) egységből felépülő mozgatható nyúlványok, számuk 2 és 8 között változik. A fonószemölcsökön különböző szövőcsévék találhatók, melyek a szövőmirigyek által termelt fehérjeváladékot keverik össze. A keverék összeállítása határozza meg a pókfonal fizikai tulajdonságait. A kerekhálós pókok (Araneoidea) képesek ragadós fonalak előállítására is. Ide tartoznak az általunk is jól ismert keresztespókok, törpepókok és vitorláspókok is. Egyes keresztespókok a tipikus kerekháló helyett egy fonálon ragadós labdacsot lengetnek, lasszóként használva fogják el a kiszemelt zsákmányt.
Méret
[szerkesztés]A pókok mérete széles skálán mozog. A legkisebbek a Micryphantinae család tagjai, hosszuk alig éri el az 1 mm-t. A legnagyobbak és legnehezebbek a madárpókok. Hosszuk a 11-13 centimétert, lábaik fesztávolsága pedig a 28-29 centimétert is elérheti.
Mintázat
[szerkesztés]Mindössze háromféle pigment osztályt (ommokrómot, bilint és guanint) sikerült a pókokban azonosítani, habár többet is felfedeztek, de a besorolásuk folyamatban van. A melaninok, karotinoidok és a pterinek nagyon elterjedtek a legtöbb élőlényben, de a pókokból hiányoznak.
Bilineket azonosítottak a Micrommata virescensben is, ez okozza zöld színét. Guanin és származékai révén lesz a keresztespók keresztje fehér. Ugyanez a vegyület okozza a Tetragnatha, Leucauge, Argyrodes és a Theridiosoma nem tagjainak ezüstös színét. A Lycosa és a Josa nembe tartozó fajok kutikulája képes a fény visszatükrözésére is.
Életmód
[szerkesztés]Annak ellenére, hogy ragadozók, változatos életmódot folytatnak. Az esetek többségében a zsákmányszerzési módjuk meghatározza, hogy mit ejthetnek el. Így a hálókészítő pókok ritkán kapnak el hernyót, és a karoló pókok (akik lecsapnak az áldozatukra) gyakrabban fognak maguknak méhet és pillangót, mint más rovart. Egyes fajok kizárólag egyetlen élőlényre vadásznak, mint például a kalózpókok, amelyek más pókokat fogyasztanak. A Bolas (labdás) pókok szexferomonokat termelnek, hogy hím molylepkéket foghassanak maguknak.
Egyedfejlődés
[szerkesztés]A fejlődésük három szakaszból tevődik össze:
A póktojás megtermékenyülése és a nimfa-imágó alak kialakulása közötti stádiumot tekintik az embrionális szakasznak. Amikor a pók belép a lárva állapotba, egyre inkább elkezd majd egy kifejlett egyedre hasonlítani. Kezdetben több átalakuláson, vedlésen megy keresztül, és addig a tojásban lévő tartalékokon él. Néhány vedlés után testének szövetei megkezdik a differenciálódást. Nemsokára minden szervrendszere kialakul, egy új pók születik, amely elérte a nimfa-imágó stádiumot.
Ez a fejlettségi szint kettő részre bontható: a nimfa és az imágó állapotra. Az élőlény nem képes a szaporodásra, amíg az utóbbi fejlettséget el nem éri. Ha ez bekövetkezik, többet már nem vedlik, ivarérett lesz (néhány nem araneomorph nőstény élete végéig vedlik).
A legtöbb pók csupán egy évig él, de néhányuk két vagy akár több évet is áttelelhet. Nem véletlen, hogy ősszel jelenik meg a legtöbb pók a lakásban, ugyanis meleg helyet keresnek az átteleléshez. A madárpókok esetében elfogadott tény, hogy akár 12 évig is élhetnek.
Szaporodás
[szerkesztés]A pókok tojások útján szaporodnak, amiket selyembe csomagolnak. Ezeket nevezzük kokonnak. A párzás előtt a hímek udvarolnak, táncot adnak elő a nősténynek. Ezzel a hím elárulja a nősténynek, hogy fajtárs, nem pedig préda, így annak közelébe férkőzhet. Ha a nőstény megérti a jelzéseket, és megtörténik a párzás, akkor a hímnek utána (a legtöbb esetben) gyorsan kell távoznia, mert a nőstény ragadozó viselkedése visszatér.
A sperma átadása a nősténynek indirekt úton történik. Ha a hím kész a párzásra, akkor egy tasakot sző, amelybe a spermáját helyezi. Ezek után a tapogatóját belemeríti, és a kapilláris hatásnak köszönhetően szinte felpipettázza azt. A párzás során a hím pók beilleszti a tapogatóját (egyet, vagy mindkettőt) a nőstény ivarnyílásába, az epigynumba. A folyadékot a tapogató szinuszainak változtatásával fecskendezi ki. A nőstény a spermát egy testüregben eltárolja, és csak a tojásrakás idején használja azt fel, amikor is kapcsolatba kerülnek a hím spermájával, és megtermékenyülnek.
A Tidarren nemzetség tagjainál különös viselkedés figyelhető meg. A hím a teljes kifejlődés előtt amputálja egyik tapogatóját, és a felnőtt létbe csak egy tapogatóval lép be. Az ide sorolható hím pókok testtömegének 20%-át a tapogató adja. Ez a tömegmennyiség korlátozza őket a gyors mozgásban. De miután a hím eltávolítja az egyik tapogatót, sokkal gyorsabban bír közlekedni. Az egyik ilyen, Jemenben élő faj meglévő tapogatóját maga a nőstény töri le: az körülbelül négy óra hosszáig hozzátapad a nőstény epigynumához, így a megtermékenyülés megtörténik. A hímet a nőstény felfalja.
A pókok kannibalizmusa
[szerkesztés]A pókok több fajára jellemző az ivari dimorfizmus. Több pókfaj nősténye nagyobb méretű a hímnél. Ezen fajok esetében előfordul, hogy a nőstény a párosodás előtt, alatt vagy azt követően megöli, és elfogyasztja a hímet.
Még a fekete özvegy egyes fajai esetében is megesik, hogy a hím a nőstény hálójában él egy darabig, anélkül, hogy bármi bántódása esne. Habár a közeli rokon, ausztráliai vörös hátú pók hímjét a nőstény rituálisan megöli, miután második tapogatóját is behelyezi a nőstény ivarnyílásába.
Néhány esetben valószínű, hogy a nőstény tévedésből nézi prédának a hímet. Ennek esélye nagyobb, ha a nőstény éhes. Egyes esetekben a hímek mintegy „hozományként” táplálékot ajánlanak fel a nősténynek párosodás előtt, elkerülendő, hogy az éhes nőstény őket fogyassza el.
Viselkedés
[szerkesztés]Vadászati technikák
[szerkesztés]Sok pók faj létezik, és ezek vadászati stratégiája is eltérő. Ennek ellenére mindegy, hogy rovart, halat, kisebb emlősöket, vagy madarat tekintenek zsákmánynak, az biztos, hogy ha kapcsolatba kerülnek, a pók marni fog.
A harapás először is fájdalmat és mechanikai roncsolódást okoz a szövetekben, ami, minél nagyobb a pók, annál súlyosabb. Másodsorban mérget is befecskendezhetnek a csáprágókon keresztül. Az özvegypókok idegmérget fecskendeznek be, ami szétterjedve a szervezetben befolyásolja az életfunkciókat. Megint más mérgek a harapás közelében lévő szövetek elhalásához vezetnek. A barna remetepók által termelt nekrotoxin a sejthártyák degradálódását idézik elő. A nagyobb testű áldozatok, amelyek nem pusztulnak el a csípés után, még hosszú ideig viselni fogják a testükön a harapás jegyeit.
Habár a pókok többsége nem folytat növényevő életmódot, egyes fajok növényekkel is táplálkoznak. Az Anyphaenidae, Corinnidae, Clubionidae, Thomisidae és a Salticidae családok tagjai növényi nektárt is fogyasztanak.
Pókhálók
[szerkesztés]Egyes pókok tölcsér alakú, míg mások spirális, kerek alakú hálót szőnek. Maga a háló lehet ragadós, illetve bolyhos-vattaszerű. A hálók többsége a vertikális, míg kisebb hányada a horizontális síkban feszül ki. A vízszintesen kifeszített hálók felett szabálytalan gubancokat lehet találni. Ennek célja nem más, mint a repülő rovaroknak a lenti hálóba való juttatása, továbbá védi a pókot a levegőből lecsapó ragadozóktól, mint például a madaraktól.
Testéhez képest jelentős fehérje anyagot használ a hálóhoz, de a korábbi használt hálót is meg tudja enni, hogy frisset készítsen. Ha kedvezőek a feltételek akár 1-2 naponta is új hálót csinál magának. Miután a háló elkészül, a pók a hálón vagy annak közelében várakozik, hogy egy rovar beleessen. A becsapódást a hálón tovaterjedő rezgések lévén észleli.
Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez. Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt. A hálóvető pókok a kettőt egyesítik. Ez a pók egy kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között kifeszít. Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd hirtelen rádobja azt. A vízipók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt módosítva búvárharangot készít belőle.
Vadászó pókok
[szerkesztés]Egyes pókok egyáltalán nem készítenek hálót a zsákmány elfogásához. Például:
- Brazil vándorpók (Phoneutria nigriventer)
- Barna remetepók (Loxosceles reclusa)
- Ugrópókok
- Farkaspókok (Lycosidae család)
Lesből támadó pókok
[szerkesztés]Néhányan becserkészik a prédát, és ragadós végű selyemfonállal ejtik azt el (lasszóspókok). Mások, mint például a karolópókok egy rovarok által sűrűn látogatott helyen várakoznak, és közvetlenül csapnak le áldozatukra.
Védekezés
[szerkesztés]Minden pók marni fog, ha arra kényszerül, hogy megvédje magát. Különösen igaz ez akkor, ha sarokba szorítják. Egyes madárpókok másodlagos fegyverrel is rendelkeznek. Ezek irritáló szőrök, amelyek a hasukon találhatóak. Veszély esetén a hátsó lábukkal ledörzsölik ezeket, és a levegőbe jutva beleakadnak a támadóba, és égető, viszkető érzést váltanak ki. Néha allergiás reakciót is kiválthatnak. Néhány faj, mint a namíbiai arany kerékpók érdekes menekülési módot alkalmaz: összegömbölyödik, és legurul a homokbuckáról, így támadója szem elől téveszti.
Társas pókok
[szerkesztés]Néhány hálószövő pók faj tagjai együtt élnek, és hatalmas kolóniákat alkotnak, habár nem mutatnak akkora együttműködést, mint például a hangyakolóniák. A leginkább szocializált pók az Anelosimus eximius, amelynek kolóniája az 50000 egyedet is elérheti.
Hálótípusok
[szerkesztés]Kuszaháló
[szerkesztés]A törpepókok (Theridiidae) családjába tartozó fajok szabálytalan, rendetlen megjelenésű háromdimenziós, nem ragadós hálót készítenek. Ezek általában talajhoz vagy falhoz rögzülnek, de bokrokhoz is. A pók rendszerint a háló közepén tartózkodik, fejjel lefelé. A zsákmány elsősorban földön közlekedő rovar, például hangya, vagy más ízeltlábú. Ilyen hálót sző a fekete özvegy is.
Kerekháló
[szerkesztés]Az Araneidae, Tetragnathidae, és a Nephilidae családba tartozók ilyen hálót szőnek. A legtöbb ember pókhálón ezt érti. Átlagosan 30-60 perc alatt szövi meg őket az állat. Nagyságuk a legtöbb esetben meghaladja a 6 cm-t. Ha megzavarják a pókot, a legtöbb esetben a földre ereszkedik, és menekülni próbál, nem pedig támad.
Evolúció
[szerkesztés]A arachnoid felépítésű trigonotarbidák az egyik legősibb, pókhoz hasonló élőlények. A pókokhoz hasonlóan szárazföldi életmódot folytattak, redős tüdőn át lélegeztek, és nyolc lábuk volt. Ennek ellenére nem voltak igazi pókok, és még rokonságban sem állnak a mai pókokkal.
A valódi pókok körülbelül 400 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, és az első szárazföldi élőlényekhez tartoznak. Elkülöníthetőek a már meglévő hasi szelvényezettség, és a szövőmirigyek által.
A legtöbb korai szelvényezettségű pók fosszília a Mesothelae alrendbe tartozó élőlényekhez köthetőek. Ezen primitív állatok szövőmirigye az alsó hasfal középső részén helyezkedett el, s nem pedig a has végén, ahogy az a modern pókoknál (Opisthothelae) megfigyelhető. Feltehetően más szárazföldi ízeltlábúra vadásztak. A selymet feltehetőleg a tojások bebugyolálására, védelmére használták.
Ahogy a növény- és rovarvilág változott, úgy változtak velük a pókok is: módosult a selyem felhasználása. Az első has végi szövőmirigyes pókok (Mygalomorphae és Araneomorphae) a paleozoikum és a mezozoikum határán, körülbelül 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön.
A földtörténeti középidő jura időszakára már kialakult a kerek háló szövésének módja. Erre egy borostyánba zárt pókháló a bizonyíték, ami megközelítőleg 110 millió éves.
Rendszertan
[szerkesztés]Megközelítőleg 40 000 pókfajt azonosítottak, és soroltak be 111 családba az arachnológusok. A begyűjtés nehézsége, és a jelenleg még nem besorolt pókok miatt azt feltételezik, hogy mintegy 200 000 fajuk él a Földön.
A rend három alrendre osztható:
- Alsórendű pókok (Mesothelae)
- Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
- Főpókok (Araneomorphae)
A négytüdős pókokat és a főpókokat együtt gyakran felsőrendű pókoknak (Opisthothelae) nevezik.
Alsórendű pókok (Mesothelae)
[szerkesztés]Mérget nem használó kezdetleges pókok. Testük szegmentáltsága jól kivehető, ez bizonyíték az ízeltlábú ősökkel való rokonságukra. Az alrendbe egyetlen ma élő család, a Liphistiidae tartozik. Az ide tartozó fajok kizárólag Délkelet-Ázsiában honosak (Kína és Japán), körülbelül 90 fajjal és 5 nemzetséggel. Nagyon ritkák és a legősibbek. A másik két ide sorolható családot csak fosszíliákból ismerjük (Arthrolycosidae és Arthromygalidae).
Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
[szerkesztés]A négytüdős pókok (Mygalomorphae, régebben Orthognatha) csáprágói nagyok és erősek, egyenesen lefelé néznek, és nem keresztezik egymást. Ebbe az alrendbe tartoznak a nehéz felépítésű, tömzsi lábú madárpókok, a csapóajtókészítő pókok vagy aknászpókok és a veszélyes ausztráliai tölcsérhálós pókok. Ezen pókok még a kisebb halakat és emlősöket is megölik. A legtöbb faj a trópusokon és a szubtrópusokon él.
Főpókok (Araneomorphae)
[szerkesztés]A főpókok (Araneomorphae, régebben Labidognatha) felismerhetőek átlós csáprágóikról, amelyek keresztezik egymást. Azok a pókok, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ebbe az alrendbe tartoznak. A pókok 94% ide sorolható. Hozzávetőleg 95 család tartozik ebbe az alrendbe, kezdve a 0,37 mm nagyságú Patu diguá-tól a nagy Argiopé-ig.
Egy élőlény, amit gyakran póknak néznek…
[szerkesztés]A hétköznapi életben gyakran több olyan pókszabásút is póknak vélnek, amelyek valójában nem pókok.
Ezek közül talán a legismertebbek a tevepókok vagy rovarpókok (Solifugae) rendjébe tartozó fajok. A rovarpókokat gyakran nevezik nappókoknak vagy szélskorpióknak is. Ezek az állatok a városi legendák gyakori szereplői. Fura megjelenésük ellenére ártalmatlanok, nincs mérgük.
A pókok és az ember
[szerkesztés]Pókmarás
[szerkesztés]A legtöbb pók nem marja meg az embert, mert nem tekinti zsákmánynak. Azonban még a legkisebbek is marnak, ha piszkálják őket.
Az emberek életét is veszélyeztető, illetve halálukat is okozható mérges pókok a következők:
- brazil vándorpók
- ausztrál tölcsérhálós pók
- ausztrál vörös hátú pók
- hatszemű homoki pók
- özvegy pókok
- remete pók
A pók mint emberi táplálék
[szerkesztés]A pókokat (különösen a nagyokat) a világ egyes részein (például Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában, Óceániában) hétköznapi, máshol pedig ünnepi fogásként fogyasztják. Egyes trópusi erdőkben élő bennszülöttek finom csemegének tartják a madárpókokat. A pókok lábait a testük fölött összekötözik és levélbe csavarba kis tűzön megsütik őket.
Arachnofóbia
[szerkesztés]Az arachnofóbia a pókoktól való abnormális félelem. A leggyakoribb fóbiák egyike. A betegségben szenvedők reakciói egy pók láttán az egészséges embernek értelmetlennek tűnnek. A betegek kellemetlenül érzik magukat, ha úgy vélik, hogy egy pók rejtőzködhet valahol a szobában, vagy ha a pókháló révén megbizonyosodnak az állat jelenlétéről. Ha meglátnak valahol egy pókot, pánikrohamot kapnak, és igyekeznek a pók környékét elkerülni. Terápiával a betegség gyógyítható.
Pókok az emberi kultúrában
[szerkesztés]Sok hivatkozás ismert a pókoknak a folklórban és a szimbólumok között betöltött szerepéről. A pók, mint a hálóban ülő vadász a nyugalmat, mérgének hála pedig a bajt, a rosszakaratot, és a halált is szimbolizálja. Azzal pedig, hogy a zsákmányát selyemben elraktározza, a birtoklási vágyat testesíti meg.
A görög mitológia a pókok megteremtését Athénének tulajdonítja. A szövés-fonás istennője a vele szövőversenyre kiálló halandó lányt, Arakhnét, és annak minden utódját változtatta pókká, mint azt Ovidius Átváltozásaiban[2] olvashatjuk.
A fantasy és horror műfajában gyakran szerepelnek óriás termetű pókok mint szörnyetegek. Legnevezetesebbek ezek közül A Gyűrűk Ura Banyapókja és a Harry Potter könyvekben szereplő Aragog.
Magyar regényekben ritkán fordulnak elő pókok. Az egyik kivétel ez alól Nácsa János: A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától című szatirikus-misztikus krimije. Itt a főhős kénytelen betörni egy házba, ahol a hiányos takarításnak köszönhetően szép számmal élnek a nyolclábú ragadozók.
Kapcsolódó cikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Pallas nagy lexikona
- ↑ MEK Átváltozások. Fordító Devecseri Gábor (1917 – 1971)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Spider című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Diaz, James H. (2004). The global epidemiology, syndromic classification, management, and prevention of spider bites. American Journal of Tropical Medicine and Hygiene 71 (2): 239-250.
- Spiders and their Kin, Herbert W. Levi and Lorna R. Levi, Golden Press, p. 20 and p. 44
- a b c Oxford, G.S. & Gillespie, R.G. (1998). Evolution and Ecology of Spider Coloration. Annual Review of Entomology 43:619-643. DOI:10.1146/annurev.ento.43.1.619
- a b Foelix, Rainer F (1996). Biology of Spiders, 2nd edition.
- Knoflach, B. & van Harten, A. (2001). Tidarren argo sp. nov. (Araneae: Theridiidae) and its exceptional copulatory behaviour: emasculation, male palpal organ as a mating plug and sexual cannibalism. Journal of Zoology 254: 449–459. DOI:10.1017/S0952836901000954.
- Andrade, Maydianne C.B. (2003). Risky mate search and male self-sacrifice in redback spiders. Behavioral Ecology 14: 531–538.
- a b Jackson, R.R. et al. (2001). Jumping spiders (Araneae: Salticidae) that feed on nectar (PDF). J. Zool. Lond. 255: 25-29.
- Coddington, J.A. & Levi, H.W. (1991). Systematics and Evolution of Spiders (Araneae). Annu. Rev. Ecol. Syst. 22: 565-592.
- Opell, B. D. (1997). The material cost and stickiness of capture threads and the evolution of orb-weaving spiders. Biological Journal of the Linnean Society 62:443-458.
- W. S. Bristowe (1976). The World of Spiders. Taplinger Pub Co. ISBN 0-8008-8598-8.
- Crompton, John. The Life of the Spider, Mentor, 1950.
- Hillyard, Paul. The Book of the Spider, Random House, New York, 1994.
- Kaston, B. J. How to Know the Spiders, Dubuque, 1953.
- Main, Barbara York. Spiders, Collins (The Australian Naturalist Library), Sydney, 1976.
- Ubick, Darrell; Pierre Paquin, Paula E. Cushing, and Vincent Roth.
- Spiders of North America: an Identification Manual, American Arachnological Society, 2005.
- Wise, David H. "Spiders in Ecological Webs." Cambridge University Press. Great Britain: 1993.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Magyar nyelvű egyetemi jegyzetek
[szerkesztés]- https://web.archive.org/web/20070729204021/http://systzool.elte.hu/gyakorlat/pok.doc
- http://www.zool.klte.hu/download.php?id=51
- https://web.archive.org/web/20050427062857/http://ecol1.bio.u-szeged.hu/~rendszertan/POKGYAK.htm
- http://www.hazikedvencem.hu
Angol nyelvű hivatkozások
[szerkesztés]- Az arachnológia honlap
- Ed Nieuwenhuy pókokról szóló oldala
- A német arachnológia társaság oldala
- Ausztrál pókok
- Brit pókok oldala Archiválva 2007. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Dél Queenslandi Egyetem „találj egy pókot” leírása
- A Brit szigetek pókjai Watson, L., and Dallwitz, M.J. 2004 onwards Archiválva 2007. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Platnick, N.I. 2005. A világ pókjai Archiválva 2003. augusztus 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Canadian Arachnologist & Nekrózist okozó pókok listája
- Leírt pókok listája
- Tarantulas.us – Galéria
- Pókok Észak Amerikában
- Ingyen képek pókokról
- Macro Pókokról készült képek Archiválva 2006. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- képek
- Spiders napi pókkutatások
- pók kutatások
- https://web.archive.org/web/20160423083351/http://www.tarantulatour.com/