Atkák
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Öregrendek | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Atkák témájú kategóriát. |
Az atkák (Acari) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a pókszabásúak (Arachnida) osztályának atkák (Acari) alosztályába tartoznak. Rendkívül sok fajt felvonultató taxon; az egyes fajok, csoportok életmódja és ennek megfelelően alakja, testfelépítése is roppant változatos.
Jellemzőik
[szerkesztés]Többségük kisebb mint 1 mm. Testük az ősi csáprágós felépítéshez képest leegyszerűsödött:
- a proszóma és az opisztoszóma rendszerint összeolvadt,
- testük nem szelvényezett, vagy ha igen, akkor ez másodlagosan jött létre.
Testüket két testtájra:
- proteroszómára és
- hiszteroszómára osztjuk.
- A proteroszóma elülső, általában jól elkülönülő része a gnathoszóma (capitulum), aminek részei:
- a fej csúcsszelvénye,
- a csáprágók és
- a tapogatólábak.
A csáprágók 1-3 ízűek; a fajok életmódja szerint lehetnek ollósak, karmosak vagy szigonyszerűek. A gnathoszóma általában csőszerűen előre nyúlik; alsó és oldalsó részei a tapogatólábak összeforrt alapízei és azok függelékei – ez a felülről nyitott rész a hiposzóma. A hiposzómán előre nyúló csáprágókat felülről a homlok kettőzete mint felső ajak, (episzóma) fedi. Egy vagy két pár pontszemük van; egyes fajok szeme visszafejlődött. A gnathoszóma általában mozgathatóan kapcsolódik a proteroszóma prodoszómának nevezett, az első és második járólábat hordó részéhez.
- Hátulsó testtájukat, a hiszteroszómát két nagyobb egységre tagoljuk:
- metapodoszóma – ebből nő ki a 3. és 4. lábpár, ,
- opisztoszóma.
A járólábakon karmok, tapadólebenyek és érzékelő szőrök nőhetnek, a víziatkáknál ezek mellett még felületnövelő szőrzet is. A lábak erőteljesen megrövidültek, némely csoportjaikban a lábak száma is redukálódott.
Idegrendszerük erősen központosított. Kültakarójuk gyakran lágy, kevés kitint tartalmaz. Egyes csoportjaikban megmaradtak a sztigma nyílások, mások légzőszervei eltűntek, a gázokat teljes testfelületükön, gyengén fejlett tracheákkal cserélik.
Szívük legfeljebb két kamrából áll. Kiválasztó szerveik csípőmirigyek és Malpighi-edények.
Életmódjuk
[szerkesztés]
Az egyes taxonok, fajok életmódja igen változatos; szinte minden szárazföldi vagy vízi életközösségben részt vesznek. Vannak köztük:
- lebomló szerves anyagokkal táplálkozók,
- ragadozók,
- növényevők,
- növényi és állati paraziták is.
Több fajuk ismert mezőgazdasági, méhészeti stb. kártevő. A növényevő (fitofág) atkák a növény szöveteibe mélyesztik csáprágóikat, és azokkal szívják fel a növény nedvét. A növény szövetének pusztulása után újabb, egészséges szövetet támadnak meg. Fő ellenségeik a ragadozó atkák.
Tömegesen élnek:
Váltivarúak; néhány fajuk partenogenezissel szaporodik. Egyedfejlődésük epimorfózis jellegű. Ősi sémája:
A lárvának csak 3 pár lába van, a nimfának és imágónak már 4 pár. A fejlődési stádiumok száma csoportonként eltérő: így például az óvantagok (Argas sp.) nimfa stádiumainak száma elérheti a nyolcat, míg például a madarak orratkáinak (Rhinonyssidae) partenogenetikus nőstényei nimfákat szülnek.
Rendszerezés
[szerkesztés]Az alosztályba az alábbi öregrendek és rendek tartoznak:
- Nyűgatkák (Parasitiformes)
- Opilioacarida
- Holothyrida
- Kullancsalakúak (Ixodida)
- Mesostigmata
- Atkaalakúak vagy valódi atkák (Acariformes)
- Bársonyatka-alakúak (Trombidiformes)
- Rühatkaalakúak (Sarcoptiformes)
