Villáscsápúak
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 40–0 Ma Az eocéntól napjainkig | ||||||||
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Rendek | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Villáscsápúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Villáscsápúak témájú kategóriát. |
A villáscsápúak (Pauropoda) osztályát kicsiny, halvány színezetű, százlábúszerű ízeltlábúak alkotják. Mintegy 500 faját két rendbe és tíz családba soroljuk. Fajaik világszerte előfordulnak, talaj-, avar-, illetve korhadéklakók.[1]
Tudományos nevük (Pauropoda) görög eredetre tekint vissza, jelentése: pauro - kis és podo - láb.
Evolúciójuk és rendszertanuk
[szerkesztés]Bár 35-40 millió évvel ezelőttről eddig nem sikerült villáscsápúak maradványaira bukkanni, úgy tűnik, hogy egy régi csoportjuk szorosan kapcsolódik a százlábúak (Chilopoda) osztályához. Szájszervük, ivari nyílásaik elhelyezkedése, sőt egyedfejlődésük is nagy hasonlóságokat mutat. A két csoport valószínűleg közös eredettel rendelkezik.
Két rendjük a Hexamerocerata és Tetramerocerata.[2] A Hexamerocerata rend egyedei 6 szelvényű csáppal, 12 szelvényű törzzsel és 11 pár lábbal rendelkeznek. Képviselőik fehérek, testük hossza arányos szélességükkel. Az egyetlen család a rendben a Millotauropodidae. Egy nemzetség és néhány faj található benne.[2]
A Tetrameroceraták 4 szelvényű csáppal és 8-10 pár lábbal rendelkeznek. Egyedeik általában nagyon aprók. Színezetük fehér vagy barnás. A legtöbb faj kifejlett példányai 9 pár lábbal rendelkeznek. Kilenc család tartozik a rendhez, legnagyobb fajszámmal a Pauropodidae család rendelkezik.
Fizikai jellemzőik
[szerkesztés]Ezek a fehér vagy barnás állatok viszonylag rövidek, 0,5-2,0 milliméteres, nagyon rugalmas törzzsel rendelkeznek. Mind vakok, és rendelkeznek néhány szokatlan érzékszervvel. Törzsük mentén öt pár hosszú érzékszőr található. Csápjaik bonyolult szerkezetűek, három ostorra hasadtak. Ezen szervek segítségével érzékeli az állat a külső környezetét és a fizikai hatásokat.
12 törzsszelvény jellemző rájuk. Fejük kicsi, lefelé irányított, szem nélküli, azonban rendelkeznek szemhez hasonló érzékszervvel. Az utolsó törzsszelvény mögött a vízszintesen osztott pygidium található. Ez a hátsó végbéllemez az egyik legkülönösebb dolog az osztály képviselőin, ez bír a legnagyobb jelentőséggel a fajok azonosításakor. Szinte minden villáscsápúfajnak egyedi jellemzői vannak e lemezt tekintve. Eltérhet a formája, mérete, borítása, szerkezete, és ha van függelék, akkor ezeknek száma, hossza, alakja, illeszkedési pontja. Egyes fajok már az első lárvaállapotukban felismerhetők e lemez alapján.
Elterjedésük
[szerkesztés]A Hexamerocerata rend tisztán trópusi fajokkal bír, míg a Tetramerocerata rend legtöbb nemzetsége szubkozmopolita.
Magyarországon 10 fajuk él.[3]
Életmódjuk
[szerkesztés]A legtöbb közegben ritkás az előfordulásuk, néha azonban négyzetméterenként többezres nagyságrendben is előfordulhatnak, akár mezőgazdasági élőhelyeken is. Könnyedén rájuk bukkanhatunk kövek alatt, korhadó fákban, és nedves talajban a mohaszőnyeg alatt. A talajban 10–20 cm mélyen a legsűrűbb az állományuk. Habár ásni nem tudnak, a gyökerek és földben lévő hasadékok mentén a felszín alatti vizekhez is eljutnak.
Viselkedésük
[szerkesztés]Rejtőzködő életmódjuk miatt gyakran kövek és faágak talaj felőli oldalán találhatók meg. A villáscsápúak érzékenyek a fényre, ha tehetik, a talaj repedéseibe vagy más búvóhelyekre húzódnak előle. Gyors, szaggatott mozgással menekülnek. A környezet feltérképezéséhez csápjaikat folyamatosan, szokatlanul nagy sebességgel mozgatják. A talaj nedvességtartalmának változásakor függőleges vándorlásuk figyelhető meg.
Szaporodásuk
[szerkesztés]A szaporodás során a hímek spermiumcsomagot helyeznek a talajba, amit a nőstények felkeresnek és felszednek. Ezenkívül semmilyen ismeretünk nincs szociális viselkedésükről, illetve kommunikációjukról.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gillott, C. (2005). Entomology, 3rd Edition. Springer
- ↑ a b Peter Ax. Pauropoda, Multicellular Animals: The phylogenetic system of the Metazoa, Volume 2 of Multicellular Animals: A New Approach to the Phylogenetic Order in Nature. Springer, 231–233. o. (2000). ISBN 9783540674061
- ↑ http://mek.niif.hu/02100/02185/html/147.html
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pauropoda című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
