Szén nanocső

Nem tévesztendő össze a következővel: Szénszál.

A szén nanocső, angol rövidítéssel gyakran CNT (carbon nanotube), a szén egyik allotrop módosulata, a fullerének egy sajátos, hengeres szerkezetű típusa. Más nanocsövekhez és nanopálcákhoz hasonlóan a szén nanocsövek is kvázi-egydimenziós szerkezetek, azaz a tér egyik irányában kiterjedtek, míg a másik két irányban nanométeresek. Közel atomi méreteik miatt szén makromolekuláknak is tekinthetők.

Felfedezésük időpontja vitatott: először 1952-ben közölték észlelésüket, de igazi tudományos érdeklődést csak az 1990-es években keltettek. Bár alkalmazásuk technikailag igen nehéz, sokfelé, így Magyarországon is intenzíven kutatják. Különleges mechanikai, kémiai, elektromos és hőtani tulajdonságaik nagyrészt szerkezetüknek köszönhetőek. Igen érdekes fizikai tulajdonságuk a szobahőmérsékletű ballisztikus vezetés. Elektronikus sávszerkezetükben a kétdimenziós kvantumbezárások van Hove-szingularitásokat hoznak létre.

Szakítószilárdságuk és hővezetésük a hagyományos szerkezeti anyagokénál akár százszor is jobb lehet. A belőlük készíthető nanoszerkezetű tömbi anyagok nagy felület-térfogat aránya és nanoporozitása sok alkalmazás felé nyit utat. Ma is kutatják többek között különlegesen szívós ruhák, szerkezeti kompozitok, elektronikai eszközök, szuperkondenzátorok, napelemek, hidrogéntároló üzemanyagcellák, illetve űreszközök, például űrliftek szén nanocsövekre alapozott gyártásának lehetőségét. Extrém jellemzőik hatékony alkalmazása még várat magára, sok alkalmazás gyakorlatba ültetése további műszaki fejlesztést igényel.

Története

Felfedezése

A szén nanocsövek felfedezésének pontos idejét és az első észlelő személyét illetően nincs általános egyetértés.^[1]^[2] A nanoszerkezetű szénszálacskákra vonatkozó első közlemény valószínűleg a szovjet L. V. Raduskevics és V. M. Lukjanovics 1952-es, orosz nyelvű cikke volt.^[3] Ebben leírták, hogy egyes vékony szénszálak akár a nanométeres méretskálát is elérhetik, és üregesek lehetnek. Ezen eredményeik valóban a szén nanocsövek első észlelései lehettek, azonban a hidegháború éveiben ez az eredmény nyelvi és politikai okok miatt nem vált széles körben ismertté.

1976-ban a francia CNRS intézet japán fizikusa, Endó Morinobu feltekert grafitrétegből álló üreges szerkezeteket állított elő kémiai gőzfázisú leválasztással.^[4] Későbbi vizsgálatok során, amikor a szén nanoanyagokról már több ismeret állt rendelkezésre, fény derült rá, hogy az Endo által felfedezett alakzatok minden bizonnyal egyfalú szén nanocsövek lehettek.^[5] Eredményei közt továbbá többfalú szén nanocsőre utaló eredmények is találhatók, illetve ezek ipari léptékű gyártása ma is nagyban támaszkodik az ő eredményeire. Az eljárást a kutató tiszteletére ma Endo-eljárásnak nevezik.^[6]^[7]

John Abrahamson 1979-ben, a Pennsylvaniai Állami Egyetem egy szénszerkezetekkel foglalkozó konferenciáján mutatta be szén nanocsövek ívkisüléssel való előállítására vonatkozó eredményeit. Abrahamson az eljárás ismertetése mellett a „nanoszálak” részletes jellemzését, és nitrogénatmoszférában, alacsony nyomáson való keletkezésük egy modelljét is megadta.^[8]

1981-ben szovjet kutatók tettek közzé egy beszámolót a szén nanoszerkezetek kémiai és szerkezeti jellemzéséről. A cikkben szén-monoxidból, termokatalitikus oxidoredukcióval előállított szén nanorészecskéket vizsgáltak TEM és XRD eljárásokkal, és „többfalú, csőszerű szénkristályokról” számoltak be, melyek vélekedésük szerint grafénrétegek feltekeredésével jöhettek létre. Egyben rámutattak, hogy a grafén hatszöges rácsának különféle irány menti hipotetikus feltekerésével elméletben különféle csőszerkezetek nyerhetők, továbbá meghatározták ennek ma is alkalmazott két alaptípusát: a körkörös feltekerésű, azaz „karosszék”-típusú, illetve az általános, helikálisan csavart rácsú, ma egyszerűen királisnak nevezett szén nanocsövet.^[9]

Howard G. Tennent 1987-ben jegyezte be szabadalmát hengeres, különálló, többfalú, 3,5 és 70 nanométer közötti vastagságú, ezt nagyjából százszorosan meghaladó hosszúságú szénszálak gyártási eljárására.^[10]

A fenti részeredmények ellenére sokáig nem történt nagy áttörés a nanocsövek kutatásában. A téma akkor nyert igazán nagy szakmai figyelmet, amikor Iidzsima Szumio japán fizikus 1991-ben a Nature folyóiratban közölte ívkisüléssel porlasztott grafitrudakból előálló, többfalú szén nanocsövekkel kapcsolatos kísérleti eredményeit, és a nanocsövek egy részletes jellemzését.^[11] Az új tudományos érdeklődéshez nagyban hozzájárult Mintmire és szerzőtársai Iidzsimáétól független 1992-es munkája, melyben igen jól jósolták meg az egyfalú szén nanocsövek lehetséges vezetési jellemzőit.^[12] A témakör kutatásának történetében újabb fontos lépés volt, amikor Bethune és szerzőtársai illetve Iidzsima egymástól független eredményeket közölt az egyfalú szén nanocsövek átmenetifém-katalizátor segítségével, ívkisüléssel történő előállításával kapcsolatban, mely eljárás már korábban használatos volt buckminsterfullerén előállításához.^[13]^[14]^[15]

A szén nanocsövek felfedezésének története tehát a 20. század közepéig nyúlik vissza, bár a témakör intenzív kutatása csak Iidzsima 1991-es Nature-cikke után kezdődött, mely egészen a 2010-es évekig tartott, és később sem zárult le teljesen. Bár a szén nanocsövek alkalmazásbeli korlátai miatt a 2010-es évekre az élénk érdeklődés kissé csillapodott, továbbra is hangsúlyos kutatások tárgyai a szén nanoszerkezetek, például a fullerének és a grafén, mely utóbbi felfedezését 2010-ben Nobel-díjjal jutalmazták.^[16]

Hazai kutatások

A szén nanoszerkezetek fizikai és kémiai kutatásával Magyarországon több kutatócsoport is foglalkozik. A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán szén nanocsövek CVD-s előállításával, a csövek funkcionalizálásával, szén nanocsövekből álló vékonyrétegekkel illetve különféle önszerveződő folyamatokkal kapcsolatban zajlik kutatás és a Kémia Doktori Iskola programja keretében képzés.^[17]

Az MTA Természettudományi Kutatóközpontjához tartozó Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet egyes csoportjai szén nanocsövek jellemzésével, elméleti és kísérleti vizsgálatával foglalkoznak. Kiemelendők például a szegediekkel és más csoportokkal együttműködve, a katalitikus nanocsőgyártás terén végzett munka,^[18] továbbá eredmények a bambuszra emlékeztető geometriájú vagy Y-elágazást tartalmazó nanocsövek gyártása,^[19] a szerkezetek pásztázószontás vizsgálataira,^[20] és ezek elméleti tárgyalására,^[21] a szén nanocsövek gázérzékelésére vonatkozóan.^[22]^[23]

Szerkezete

A szén nanocsövek szénatomok rácsából álló, kvázi-egydimenziós, hengeres, nanoszerkezetű anyagok. A csőfalat szénatomok kovalensen kötött hatszöges rácsa alkotja, mely feltekert grafénhez, azaz a grafit egyetlen atomból álló rétegéhez hasonló. Az üreges nanocső átmérője igen sokféle lehet, jellemzően 0,5 nm és 100 nm közötti, hosszúsága pedig tipikusan mikrométeres nagyságrendű, de extrém esetben akár az 55 cm-t is elérheti.^[24] A csőfal állhat egy vagy több rétegből. Többfalú szén nanocsövek esetén a koaxiális, fokozatosan növekvő átmérőjű csőfalak nagyjából olyan távolságban helyezkednek el egymástól, mint a grafénrétegek a grafitban.

A nanocsövek gyakran hibahelyeket, kapcsolódó molekulákat, töréseket tartalmaznak. A csőfal rácsa a hibák környezetében torzul, szabályos hatszöges rács helyett néhol más elrendezés alakul ki. A hibahelyek nagy hatással vannak a nanocsövek kémiai kölcsönhatásaira, szerkezeti jellemzőire, mechanikai tulajdonságaira.

A csövek végződhetnek nyíltan, de olykor fullerénmolekulához hasonló, félgömbszerű lezáródásuk van. A csővégződés szerepe viszont gyakran nem jelentős, az igen hosszú nanocsövek fizikai jellemzőit inkább a csőfal szerkezete határozza meg.^[25]

Egyfalú szén nanocsövek

Az egyfalú szén nanocsövek egyetlen, üreges, hengeres formában záródó hatszögrácsból állnak, melyek átmérője jellemzően 0,5 nm és 2 nm közötti, hossza pedig ennek akár milliószorosa is lehet. A szerkezet az alábbiak szerint, egy grafénréteg feltekeréseként képzelhető el (habár a valóságban a szén nanocsövek nem így keletkeznek):

A szén nanocsövek szerkezetének elméleti származtatása a grafénből
1. Kiindulás egy egyatomos vastagságú grafénréteg, melyet szénatomok hatszöges rácsa alkot
2. A grafén egy véges tartományát (szalagját) a peremmel párhuzamos tengely mentén gondolatban meggörbítjük.
3. A grafén peremeit felül kötéshelyesen összeilletve csőszerű alakzatot nyerünk.

A feltekerés iránya a grafén eredeti rácsához képest többféle lehet, ennek megfelelően a nanocső is más-más szerkezetű lesz. Mint minden nanoszerkezetű anyagnál, a szén nanocsövek esetén is jellemző az, hogy a szerkezeti változások alapvetően befolyásolják a fizikai jellemzőket. Ez határozza meg például, hogy egy szén nanocső az elektromos sávszerkezetét tekintve fémes vezető vagy félvezető jellegű-e. A félvezető nanocsövek tiltott sávja első közelítésben a csőfal átmérőjével fordítottan arányos, de a pontos jellemzéshez a csőfal hajlottságát is figyelembe kell venni, mely összetettebb fizikai képet eredményez.^[25]

Többfalú szén nanocsövek

Ha egy egyfalú szén nanocső köré egy nála kissé nagyobb átmérőjű másik nanocsövet illesztenénk, koaxiális szerkezet jönne létre. A többfalú szén nanocsövek szerkezete ehhez hasonló. A szomszédos csőfalak távolsága nem tetszőleges, hanem geometriailag jól határozott és nagyjából a grafitbeli rétegek távolságának felel meg, azaz nagyjából 0,34 nm. A többfalú nanocsövek egy ritkább típusát alkotják azok, melyek nem koaxiális, diszkrét csövekből állnak, hanem egyetlen grafénréteg önmaga körüli többszöri feltekerése révén létrejövő tekercsként képzelhetők el.

A több egymásba ágyazódó cső különféle tiltott sávja jellemzően úgy alakul, hogy ezen szerkezetek együttes vezetési jellege fémes.

A kétfalú szén nanocsövek köztes kategóriát képeznek a többfalúak és az egyfalúak között, ugyanis szerkezetük jellemzői az egyfalúakéit idézi, de azoknál sokkal ellenállóbbak a kémiai hatásokkal szemben. Számottevő a hatás, ha a nanocső falát valamely alkalmazáshoz vagy művelethez szükséges kémiai funkciós csoportokkal kívánják ellátni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csőfal egy lógó kötéséhez kémiai oldalláncot csatolnak. Egy egyfalú csőhöz kívülről csatlakozó oldallánc olykor túl nagy szerkezeti változást, torzulást okoz. Mivel a funkcionalizálás a kétfalú csöveknek csak a külső falát érinti, és a szerkezettorzító hatás jellemzően nem olyan jelentős, ez nem lesz számottevő hatással a vezetési tulajdonságokra. Ezért a kétfalú csövek jobban megfelelnek olyan célokra, ahol egyszerre fontos a kémiai funkcionalizálás kialakítása és a jó vezetőképesség megtartása. A kétfalú csövek hatékony előállítása például Flahaut és szerzőtársai 2003-ban közzétett eredményei alapján lehetséges.^[26]

Csőkapcsolatok és egyéb alakzatok

Az egy- és többfalú nanocsövek egymás közötti kapcsolatai, elágazásai igen sokféleképpen alakulhatnak.^[27]^[28] A kapcsolatok ideális esetekben is gyakran sok hibahelyet tartalmaznak, ahol a szénatomok geometriai okok miatt nem állhatnak hatszöges rácsba, illetve a szénatomok kötéstávolsága is torzul. A kapcsolódások geometriája úgy alakul ki, hogy ezen szükségszerűen jelenlevő hibahelyek által képviselt, a rendezett rácshoz képesti energiatöbblet a lehető legkevesebb legyen. Egy fémes és egy félvezető jellegű nanocső találkozásakor nanoszerkezetű heteroátmenet jöhet létre, mely a jövőben akár szén nanocsőre alapozott elektronikában is szerephez juthat.^[29]

Elméleti számításokból tudjuk, hogy egy nanocső és egy szén nanoszalag (azaz egy grafénréteg véges keresztmetszetű sávja) közötti kapcsolat is igen érdekes elektromos és mechanikai jellemzőkkel bír, de az ilyen szerkezetek célzott gyártásának hiánya, illetve ritka fellelhetőségük miatt ezek kísérletileg nehezen tanulmányozhatóak.^[30] A nanocső-nanoszalag kapcsolat lehetőségére alapozva elméleti kutatások folynak, melyek szén nanocsövekkel erősített grafén szerkezetek jellemzőit igyekeznek előrejelezni. Ha az ilyen szerkezetek gyártási módja ismert lenne, például hidrogéntároló cellák nanoszerkezetű alapanyagként lennének hasznosíthatók.^[31]^[32]

Folynak kísérletek olyan makroszkopikus tömbi anyagok előállítására, melyek bizonyos fokig rendezett szén nanocsövekből épülnek fel. Ezen anyagok nanoporozitása miatt olyan alkalmazásokban lehetnek hasznosak, melyekben a nagy felület-térfogat arány, illetve a kapillárisjelleg fontos, mint például új szuperkondenzátorok, energiatárolók, térvezérlésű tranzisztorok, katalizátorok, napelemek és egyes orvosbiológiai alkalmazások.^[33]

Nasibulin és szerzőtársai 2007-ben nanocső falához kovalensen kötődő fullerénmolekulákról számoltak be, melyeket a szaknyelv szén nanorügynek nevez.^[34] Ennek gyakorlati jelentőségét az adja, hogy egyszerre rendelkezik fullerénre és nanocsőre jellemző tulajdonságokkal. A cső jó vezető, a róla lelógó fullerénmolekula pedig például erős téremissziós jelenséget mutat. Mechanikai alkalmazásokban továbbá ezek a nanorügyek akadályozzák a szén nanocsövek egymáson való elcsúszását, mely így az anyag makroszkopikus merevségéhez járul hozzá.

Az úgynevezett szén borsóhüvelyek szintén érdekes szerkezetek: nanocső belsejébe zárt fullerénmolekulákat jelentenek.^[35] Különlegességük az, hogy besugárzás vagy melegedés hatására sajátos mágneses jellemzőket mutatnak. Továbbá ilyen borsóhüvelyeket oszcillátorként alkalmazva bizonyos elméleti számítások ellenőrizhetőek.^[36]

Egy nanocső elméletben tórusszá hajlítható, ha a cső két nyílt végét összeillesztjük. Bár ezt a gyakorlatban még nem sikerült igazolni, elméleti számítások szerint egy ilyen szerkezet különleges mágneses tulajdonságokkal bírhat, mely jellemzők a tórusz és maga a cső átmérőjének megválasztással hangolhatóak.^[37]

A grafénezett szén nanocsöveket úgy lehet elképzelni, hogy a csőfalról, mint levelek, ágaznak le kisebb-nagyobb grafénlemezek. Ezen szerkezetek nagy felület-térfogat arányuknak köszönhetően nyerhetnek majd alkalmazást például szuperkondenzátorokban.^[38]

Két többfalú nanocső egy lehetséges kapcsolatának TEM-képe
Egy ferde csőkapcsolat szimulált kötésrelaxációja
Kétfalú szén nanocső TEM-képe
A szén borsóhüvely elméleti felépítése
Kétfalú csőben levő fullerének sokasága egy TEM-képen
A szén nanorügy egy lehetséges szerkezete
A lehető legrövidebb szén nanocső a cikloparafenilén molekula
Különböző mértékben grafénezett szén nanocsövek

Fizikai tulajdonságai

A szén nanocsövek nanoszerkezetű anyagok, így fizikai jellemzőik kialakításában a szén halmaztulajdonságain kívül fontos szerepet játszanak a szerkezeti jellemzők is. Az ideális nanocső falát hatszöges kristályrácsú, hajlott grafén alkotja. A cső tengelyének és az azt alkotó rács bázisvektorainak egymáshoz képesti viszonya alapján a nanocső szerkezete megadható $(n,m)$ indexekkel.

A csőfal-orientáció és az $(n,m)$ indexek kapcsolata

Az indexek egy adott nanocső esetén az ábrán látható módon határozhatók meg. Ha az eredeti grafén rácsához képest a cső hossztengelye $T$ irányú, akkor a rá merőleges, a cső falán éppen körbeérő $C_{h}$ vektor a grafén eredeti rácsában az alábbiak szerint adható meg:

$C_{h}=n{\vec {a}}_{1}+m{\vec {a}}_{2}$ .

Ez a vektor a nanocső úgynevezett királis vektora, más néven Hamada-vektora,^[39] melyet a fentiek szerint úgy választunk meg, hogy a hatszögrács rácspontjából rácspontjába mutasson, mert így maga is rácsvektor lesz, azaz egész indexekkel kifejezhető. Másrészt így bizonyos, hogy a cső záródása kötéshelyes lesz.

Ha ismerjük a nanocső indexeit, akkor a cső vastagsága is meghatározható, ugyanis a királis vektor hossza épp a cső kerületével egyezik meg. Egy $(n,m)$ indexekkel jellemzett nanocső esetén az átmérő tehát kifejezhető az indexekkel:

$d={\frac {a}{\pi }}{\sqrt {(n^{2}+nm+m^{2})}}\approx 0,078\cdot {\sqrt {((n+m)^{2}-nm)}}{\rm {\quad [nm]}}$ ,

ahol a = 0,246 nm a jellemző másodszomszéd-távolság a grafén hatszögrácsában.^[39]^[40]

A csőfal orientációja alapján három alapesetet különböztetnek meg:

Karosszék-nanocső: ha a királis vektor a hatszögrács valamely kötésének irányával párhuzamos, akkor a cső egy merőleges keresztmetszetén úgynevezett karosszékperem alakul ki. Ekkor magát a csövet is karosszék-típusúnak nevezik. Az ilyen cső két indexe megegyezik, azaz $(n,n)$ alakú.
Cikkcakk-nanocső: ha a királis vektor a hatszögrácson valamely másodszomszédokat összekötő szakasszal párhuzamos, akkor a cső egy merőleges keresztmetszetén cikkcakkperem alakul ki. Ekkor magát a csövet is cikkcakk-típusúnak nevezik. Az ilyen cső királis vektorának valamely bázisvektor irányába eső komponense nulla, ezért indexe $(n,0)$ alakú.
Királis nanocső: ha a királis vektor és a hatszögrács viszonya egyik fenti speciális esetbe sem esik, a nanocsövet általánosan királisnak nevezik.^[39]

A nanocső-szerkezetek három alaptípusa
Karosszék-nanocső
Cikkcakk-nanocső
Királis nanocső
A három alaptípus összehasonlítása

Mechanikai tulajdonságok

A szén nanocsövek falát alkotó hatszöges rácsban a szénatomok három elsőszomszéddal kötnek síkbeli kovalens kötést. Ez a grafénhoz hasonlóan úgy történik, hogy a szén kötő elektronjai sp²-hibridizált atompályákat képeznek. Ezen kötések viszonylagos erőssége és a szerkezet sajátosságai miatt az elméleti számítások extrém mechanikai jellemzőket jósolnak. Az eddigi megfigyelések ezzel összhangban azt mutatják, hogy a szén nanocsövek a legnagyobb szakítószilárdságú anyagok, melyek Young-modulusa is kiemelkedik a többi anyagé közül.

Néhány anyag mechanikai tulajdonságainak összehasonlítása
Material	Young-modulus (TPa)	Szakítószilárdság (GPa)	Max. megnyúlás (%)
Egyfalú szén nanocső^{[m 1]}	≈1 (1-től 5-ig)	13–53	16
Karosszék szerkezetű szén nanocső^{[m 2]}	0,94	126,2	23,1
Cikkcakk szerkezetű szén nanocső^{[m 2]}	0,94	94,5	15,6–17,5
Királis szén nanocső	0,92
Többfalú szén nanocső^{[m 1]}	0,2–0,8–0,95	11–63–150
rozsdamentes acél^{[m 1]}	0,186–0,214	0,38–1,55	15–50
Kevlár–29&149^{[m 1]}	0,06–0,18	3,6–3,8	≈2
↑ ^a ^b ^c ^d Kísérleti megfigyelés ↑ ^a ^b Elméleti számítás

Egy 2000-ben, többfalú nanocsöveken végzett vizsgálat szerint a szakítószilárdságuk elérheti a 63 GPa-t.^[41] Egy 2008-as cikkben Peng és szerzőtársai 100 GPa szakítószilárdságú egyedi nanocsövekről számoltak be, mely nagyságrendjében egybeesik az atomi potenciálokat figyelembe vevő elméleti számításokkal.^[42] Összehasonlításképpen, ez 100-szorosan meghaladja egy tipikus rozsdamentes acél szakítószilárdságát, azaz például egy mérnöki alkalmazásban egy adott keresztmetszetű acél szerkezeti elem vagy alkatrész század akkora megengedett mechanikai feszültségeket visel el, mint egy azonos keresztmetszetű, nanocsövekből álló szerkezet, mely mindemellett még jelentősen könnyebb is lehetne. Többek között ezek a motivációi az ilyen, szén nanoszerkezeteken alapuló szerkezeti anyagok intenzív kutatásának.

A nanocsövek szerkezeti anyagként való hasznosítását azonban több tényező nehezíti. Bár az egyedi nanocsövek igen nagy szakítószilárdságúak, de a több nanocsőből álló szerkezetekben a nanocsövek közti kölcsönhatás jóval gyengébb, mint maguk a csőfalak. Emiatt a kötegbe állt csövek egymáson elcsúszhatnak, illetve a többfalú csövek tengelyirányban teleszkopikus módon szétcsúszhatnak. Mindez a kiváló elméleti mechanikai jellemzők leromlásához vezet a gyakorlati, makroszkopikus esetekben, a mérhető szakítószilárdság például akár az elméleti érték századára eshet. A problémára igen sok megoldási javaslat született, például Filleter és szerzőtársai szerint a csőkötegek közt kialakított kovalens keresztkapcsolatokkal az anyag térhálósítható, mellyel viszonylagosan jól kihasználhatóak a nanocsövek mikroszkopikus jellemzői. Ezzel a módszerrel többfalú szén nanocsövek esetén 60 GPa, kétfalú csövekből álló csőkötegek esetén pedig 17 GPa szakítószilárdságú makroszkopikus anyag volt elérhető.^[43]

Megemlítendő, hogy a szén nanocsövek csak húzófeszültség esetén mutatnak extrém szilárdságot. Üreges szerkezetük, illetve hosszukhoz képesti kis keresztmetszetük miatt csavaró, nyomó, hajlító vagy nyíró igénybevétel esetén könnyen kihajlanak, esetleg eltörnek.^[44] A nanocsövek sugárirányban közel sem olyan merevek, mint tengelyirányban. Transzmissziós elektronmikroszkóppal végzett megfigyelések arra utalnak, hogy a csőfalat sugárirányban akár van der Waals-erőkkel is érdemben deformálni lehet. Nanoindenter illetve AFM segítségével végzett kísérletekben a csőfal rugalmasságát számszerűen is megvizsgálták.^[45]

Elektromos és optikai tulajdonságok

Vezetési jelleg

A szén nanocsövek szerkezetüktől függően lehetnek félvezető vagy fémes jellegűek. A szerkezet és a vezetési jelleg közötti összefüggés magyarázatához a csőfal elektromos energia-sávszerkezetének megismerése szükséges.

A kvázi-egydimenziós nanocsövekben az elektronok számára a tér egy irányában delokalizáció (szabad elmozdulás), másik két irányban kvantumbezárás érvényesül. Keresztirányban a cső méretei összemérhetők a sávelektronok hullámhosszával, így az elektronok számára ezekben az irányokban éles potenciálgátak jelentik a peremfeltételt (valójában ennél helyesebb Born–Kármán-féle pediodikus határfeltétellel számolni). Ezzel szemben tengelyirányban a cső hossza jóval nagyobb a sávelektronok jellemző hullámhosszánál, így ez irányban az elektronok terjedni képesek. A nanocsövek vezetési jellegét alapvetően az határozza meg, hogy a csőtengely irányában delokalizált elektronok számára rendelkezésre áll-e olyan hullámszámú állapot, melyen a tiltott sáv szélessége nulla. Ez esetben ugyanis az ennek a feltételnek megfelelő hullámszámú elektronokra nézve a sávszerkezet fémes jellegű lesz.

Ezen állítás egyszerűen szemléltethető a jobb oldali ábrával. Az ábrán a csőfal sávelektronjainak diszperziós relációja látható. A Brillouin-zóna ${\textstyle \Gamma }$ és ${\textstyle M}$ hullámszámú pontjainál tiltott sáv van, míg a ${\textstyle K}$ hullámszámú pontjánál a vezetési és a vegyértéksáv összeér. Ha a csőfal hatszögrácsa úgy viszonyul a tengely irányához, hogy a hossztengely mentén haladó elektron számára megengedett legyen a ${\textstyle K}$ hullámszámú állapot, akkor a nanocső első közelítésben félfémes vezető, egyébként félvezető lesz.

A fenti feltétel teljesül minden olyan nanocsőre, melynél az $(n,m)$ indexekre igaz az, hogy

$|(m-n)/3|=j$ , ahol $j=0,1,2,...$

Mivel a karosszék-nanocsövek indexei $(n,n)$ alakban adhatók meg, melyre a fenti feltétel bármilyen $n$ esetén teljesül, ezért a karosszék-nanocsövek mindig vezetők. Az $(n,0)$ indexű cikkcakk-nanocsövek esetén ez csak 3-mal osztható $n$ -ekre teljesül. Általános esetben elmondható, hogy a feltétel alapján minden harmadik nanocső-szerkezet fémes, a többi pedig félvezető jelleget eredményez.

A fenti, valójában csak fel nem tekert nanoszalagra érvényes kijelentések pontosításához ezen felül figyelembe kell venni, hogy a csőfal hajlott alakú. A görbületet figyelembe vevő egyszerű modell a zónahajtogatási modell, mely jellemzően 1-1,5 nm-es átmérőjű csövekre általában jó közelítésű leírást ad.^[46] A modell értelmében a hajlottság miatt a $\sigma ^{*}$ és $\pi ^{*}$ lazítópályák kissé hibridizálódnak. Emiatt a ${\textstyle K}$ hullámszámú degenerált pontban a vezetési és vegyértéksáv energiája felhasad, azaz kis tiltott sáv, és enyhe félvezető jelleg jelentkezik.^[47]

Összességében tehát elmondható az egyfalú nanocsövekről, hogy:

Az $(n,n)$ nanocsövek fémes vezetők,
az $(n,n\pm 3j)$ nanocsövek igen kis tiltott sávval rendelkező félvezetők, majdhogynem félfémesek,
egyéb nanocsövek pedig nagy tiltott sávval rendelkező félvezetők.

Ezen felül kisebb átmérőjű nanocsöveknél további korrekciók szükségesek, ugyanis a csőfal görbületi sugarának csökkenésével a csőfal elektronszerkezete egyre jobban eltér a neki megfelelő kihajlított nanoszalagétól. Például az $(5,0)$ nanocsőnek félvezetőnek kellene lennie, azonban a kísérletekben fémesnek mutatkozik, mely a kis görbületi sugara miatti újabb korrekcióval magyarázható.^[47]

Transzportjellemzők

A szén nanocsövek falát alkotó szénatomok négy vegyértékelektronja közül három a csőfal kovalens kötéseiben vesz részt, a negyedik pedig a cső belseje és külseje felé kiálló p-pályán helyezkedik el. Ezek a pályák a csőfal mindkét oldalán részben átfednek, a létrejövő $\pi$ -molekulapályákon az elektronok a csőfal hosszán delokalizáltak. Ha egymáson fekvő szén nanocsövek között folyik az áram, a csövek között az elektronok alagúteffektussal haladnak át.

A nanocsövek kvázi-egydimenziós szerkezetének következménye, hogy az elektronok haladása diszkrét vezetési csatornákon, diszkrét energiákon történik. Bizonyos feltételek mellett a szén nanocsöveken ballisztikus transzport is létrejöhet, ami azt jelenti, hogy az elektronok a cső hosszán szóródásmentesen haladnak, és mivel nincs disszipáció és nem keletkezik Joule-hő, az áram energia betáplálása nélkül is fennmarad. Ilyen esetekben a vezetőképesség leírására a két végpontot összekötő n darab vezetési csatornára alkalmazott Landauer-formalizmus használható:

$G(\mu )=G_{0}\sum _{n}T_{n}(\mu )$ ,

ahol $G_{0}=e^{2}/(\pi \hbar )\approx 7,75\times 10^{-5}\Omega ^{-1}$ a vezetőképesség kvantuma, n darab vezetési csatorna lehetséges, melyek transzmissziós valószínűsége $T_{n}$ .

A valós esetekben a ballisztikus vezetés kialakulását azonban több tényező is nehezíti, például a hibahelyeken, csőfal-deformációkon az elektronok szóródnak, azaz a gyakorlati esetekben végső soron a vezetés gyakran diffúz jelleget ölt.^[48]

Optikai átmenetek

Az elektronok állapotsűrűsége nagyban függ a vezetési jellegtől. A fémes esetekben nincs tiltott sáv, félvezető esetben viszont van. Mivel kvázi-egydimenziós anyagról van szó, az állapotsűrűségben a sávéleken megjelennek a van Hove-szingularitások. Ezeknek köszönhetően a sávélek közelében igen nagy az állapotsűrűség, így ezek között karakteres (~10 meV szélességű) optikai átmenetek tapasztalhatók.

Vezető és félvezető nanocsövek elektron-állapotsűrűsége

A szén nanocsövek optikai jellemzését többek között az alábbi jellemzők szabják meg:

Az ábrán v₁ − c₁, v₂ − c₂ stb. betűkkel jelölt optikai átmenetek jele szokásosan E₁₁, E₂₂ stb. Ezek megengedett átmenetek.
Keverékmintákban, ha félvezető és fémes nanocsövek is jelen vannak, ezek átmeneteit rendre S illetve M betűjellel különböztetik meg arra utalva, hogy az átmenet félvezető vagy fémes nanocsőről származik-e.
A c₁ − v₂, c₂ − v₁ közöttiek tiltott dipólátmenetek, bekövetkezési valószínűségük kicsi, így a spektrumbeli vonalaik igen gyengék.^[49]
A szingularitások közti átmenetek karakterisztikus energiája a csőfal szerkezetétől függ, így az átmenet spektroszkópiai vizsgálatával a szerkezetről információ nyerhető. Fordítva is: ha a szerkezetet változtatjuk, az optikai jellemzők hangolhatók.^[50]
Mivel az átmenetek kellőképpen élesek, ezért lehetőség van a nanocsövek szelektív gerjesztésére. Ez azt jelenti, hogy adott gerjesztő hullámhosszal kiválaszthatunk egy karakterisztikus átmenetet, mely egy adott $(n,m)$ indexű szén nanocső egy adott átmenetéhez tartozik, így biztosíthatjuk azt, hogy az optikai válasz is csak az ilyen nanocsövektől fog érkezni akár egy keverékmintában is.

Az alkalmazásokkal kapcsolatos mérnöki fejlesztések fontos eszközei az optikai vizsgálatok. Ezek segítségével meg lehet mondani, hogy a gyártás során milyen nanocsövek keletkeztek, ezek szerkezete és homogenitása megfelel-e az alkalmazások feltételeinek. Többek között megállapítható, hogy a gyártott anyagban mennyi a valóban csőszerű szénképződmény hányada, milyen a jellemző kiralitás, illetve a keletkezett nanocsöveken milyen hibahelyek száma és eloszlása.

A fenti átmenetek gerjesztésével magyarázhatóak a szén nanocsövek fluoreszcencia- illetve fotolumineszcencia-jelenségei. A gerjesztő fény a szén nanocsövön elnyelődve elektron-lyuk párt, azaz excitont kelt. A rekombináció folyamatának egy tipikus példája, amikor egy S₂₂-gerjesztés után mind az elektron, mind az elektronlyuk hamar legerjesztődik, előbbi c₂→c₁, utóbbi v₂→v₁ átmenettel, melyek jellemzően fonongerjesztéssel járnak. Ezt követően az elektron és a lyuk c₁→v₁ sugárzásos elektronátmenet során, viszonylag gyorsan rekombinálódik (karakterisztikus élettartama mindössze 100 ps körüli).^[51] Ez utóbbi az a foton, amit a fotolumineszcencia-mérésben detektálnak, melynek hullámhossza jellemzően 0,8–2,1 µm.^[52]^[53] Az átmenet energiája szerkezetfüggő, a detektált foton szerkezeti információkat ad a vizsgált nanocsövekről. A nanocsövek kvázi-egydimenziós alakja miatt a kibocsátott fény a hossztengely irányában polarizált. Ha tehát mérjük a fluoreszcens fény polarizációs irányát, képet kaphatunk a nanocsövek átlagos fizikai orientációjáról is.

A szén nanocsövek spektrális jellemzői
Egy diszpergált szén nanocső minta jellemző abszorpciós spektruma. A spektrum éles csúcsai a van Hove-szinguláris sávélek közti éles átmenetek következménye
Szén nanocsövek fotolumineszcencia-jelenségei. Az ábra a gerjesztő fény hullámhossza és a legerjesztődés következtében kibocsátott fény hullámhossza közötti összefüggéseket mutatja
Egyfalú szén nanocső Raman-spektruma. A jelölt módusok közül kiemelendő az RBM (sugárirányú lélegző módus) és a G-módus szerepe
Kataura-ábra, mely bizonyos energiaátmenetek szerkezetfüggését mutatja^[54]

Raman-spektrum

A szén nanocsövek infravörös spektroszkópiai vizsgálata problémás a csövek nagy abszorpciója miatt.^[55] Mivel azonban a Raman-spektroszkópia jó térbeli felbontást és jó érzékenységet biztosít, elterjedten használják szén nanocső minták összetételének azonosítására.^[56] A szórás egyfalú nanocsövek esetén a van Hove-szingularitások miatt rezonáns, így csak azok a nanocsövek vesznek részt a szórásban, melyek valamely energiaátmenete éppen megfelel a gerjesztő lézer fotonenergiájának.^[56]^[55] A Raman-módusok közül fontosak az alábbiak:

RBM-módus (radial breathing mode, azaz sugárirányú lélegző módus): a nanocső fala sugárirányban periodikusan összehúzódik-kitágul a gerjesztés hatására, azaz az atomok szinte kizárólag sugárirányban, azonos fázisban mozognak. Ennek frekvenciája fordítottan arányos a csőátmérővel, így ezen csúcs Raman-eltolódásából a cső méretére lehet következtetni. Az RBM-módus nanocsövekre jellemző, nincs analógja a grafénnél, ugyanis végtelen sugarú határesetben ez a módus a grafénsíkra merőleges transzlációba megy át.^[57]
G-módus (grafit-módus): ez a módus a grafénsíkokkal való rokonság eredménye: a csőfal atomjai a fal síkjában hasonlóan vibrálnak, mint ahogy az egy grafén G-módusánál látható, bár ahhoz képest a csőfal hajlottsága miatt eltérések tapasztalhatók: a csúcs kissé alacsonyabb frekvenciák felé tolódik, és több kis csúcsra hasad fel. A felhasadás mértéke fémes nanocsöveken szembetűnőbb a nagyobb elektron-fonon csatolás miatt.^[58] A csúcs szerkezetéből a csőfal szerkezetére és vezetési jellegére lehet következtetni.
D-módus: a csőfal hibáival kapcsolatos, így a G-módus csúcsához mért aránya a csőfal hibamentességének mértékeként alkalmazható.

Hőtani tulajdonságok

A szén nanocsövek hőtani jellemzőit is alapvetően befolyásolja a szerkezetük. A tengely irányában hővezetésük kiváló, ami a bennük akár szobahőmérsékleten is létrejövő ballisztikus transzportnak köszönhető. Pop és szerzőtársai közleményében 3500 W/mK hővezetésű egyfalú nanocsövekről számolt be, mely nagyjából tízszeresen haladja meg a réz hővezetési tényezőjét.^[59] Ezzel szemben sugárirányban igen rossz a nanocsövek hővezetése, ennek nagyságrendje mindössze 1 W/mK körüli.^[60] Hőmérsékleti stabilitásuk igen jó, vákuumban kb. 2800 °C-ig, míg levegőn kb. 750 °C-ig stabilak.^[61] A szerkezeti hibák a fenti ideális jellemzőket nagymértékben rontják, ugyanis egy-egy hibahely fononszóráshoz vezet, azaz lecsökken a fononok szabad úthossza, ami a makroszkopikus hővezetés romlását eredményezi.^[62]

Kémiai tulajdonságai

Oldhatóság

A szén nanocsövek nem oldódnak vízben, de kötegekbe, csomókba állva vízzel diszperz heterogén rendszert alkothatnak. Az egyfalú szén nanocsövek a CVD-vel történő gyártásuk után gyakran kötegekbe rendeződnek. Különféle oldószerekben való eloszlatásukhoz felületaktív anyagokat szoktak használni, melyek a csőfalakhoz csatlakozva taszítóerőt keltenek a kötegbeli csövek között, így azok szétválnak. A nanocsövek részleges szétoszlatása ultrahangos rázással is lehetséges. A többfalú nanocsövek kevésbé hajlamosak kötegekbe rendeződni, így azok egyedi csövekké való szétválasztása nem ennyire körülményes feladat.^[63]

Funkcionalizálás

Szén nanocsövek funkcionalizálása

másodrendű kötéssel

kovalens kötéssel

A hibamentes szén nanocsövek fala kevéssé reakcióképes, így annak egyes felhasználáshoz kémiai oldalláncokkal (funkciós csoportokkal) való ellátása szükséges. A nanocső funkcionalizálása során a pusztán szénatomokból álló csőfalhoz kémiai úton oldalláncot kötnek. Ez többféleképpen történhet: lehetséges a csőfal hibahelyeinél levő lógó kötésekkel való kovalens kötés vagy a csőfal síkjából erősen kilógó kötő $\pi$ -pályákkal való van der Waals-kötés kialakítása. Tehát a funkciós csoportokat elsőrendű vagy másodrendű kötőerők tartják a nanocső falán.

A nanocsövek kovalens funkciós csoportokkal való ellátásának tipikus módszere, hogy a nanocső mintát erős oxidálószerrel, illetve szervetlen savval kezelik, melynek hatására a csőfalon lógó kötések keletkeznek. Ez a lépés gyakran sok hibahelyet, a csőfalak torzulását, törését eredményezi, így a folyamat nagyfokú kontrollálása szükséges. Ezt követően a nanocső diszperziót kapcsolatba hozzák azzal az anyaggal, melyből a funkciós csoportok felépülnek. A folyamat olykor az anyag disszociálódását követő nanocsőre kötődésével történik.^[64] Elterjedt módszer ezen kívül az elektron- vagy ionnyalábbal való, ionizációt okozó besugárzás, mellyel a nanocső egyes területein célzottan alakíthatók ki a funkciós csoportok csatolásához szükséges lógó kötések. Ezen eljárások során a legvalószínűbb végbemenő folyamat az, hogy a beérkező töltött részecske szénatomot üt ki a rácsból, mely kötések létesítésére alkalmas hibahelyet hagy maga után.^[65]

A van der Waals-kötéssel kötődő oldalláncokat leggyakrabban felületaktív anyagok, oligomerek, biomolekulák illetve polimerek alkalmazásával alakítják ki.

A funkcionalizálási eljárás célja sokféle lehet. Segítségükkel befolyásolhatók a szén nanocsövek kémiai jellemzői. Strano és szerzőtársai olyan eljárást dolgoztak ki, ahol funkciós csoportokkal ellátott szén nanocsövek elektromos jellegük szerint szelektíven kezelhetők, illetve bizonyos hatásfokkal szétválogathatók.^[66] Különféle funkciós csoportokkal, például polianilin a szén nanocsövek segítségével gázérzékelők alakíthatók ki.^[67]

Előállítása

Ívkisüléssel

A nanocsövek 1991-es megfigyelése grafitelektródák között létrejövő ívkisülés által képzett koromban történt, miközben a NEC kutatói fullerének előállításán dolgoztak.^[11] Később ugyanitt dolgozták ki a szén nanocsövek hasonló elvű tömeggyártásának egy korai módszerét.^[68] Az eljárás lényege az, hogy a negatív elektróda anyaga a kisülés magas hőmérséklete miatt elszublimál, majd rekombinálódás során más szén allotrópok mellett nanocsöveket is képez. A nanocsövek hozama más termékek arányában nagyjából 30 tömeg%-os. A kisülésben egy- és többfalú, aránylag hibamentes nanocsövek képződnek, melyek hossza elérheti az 50 mikrométert is. A kisülés jellemzően igen nagy hőmérsékleten, 1700 °C felett zajlik, ami a többi eljáráshoz képest nagyfokú hibamentességet eredményez.^[69]

Lézeres porlasztással

Többfalú szén nanocsövekből álló keverék

A lézerporlasztásos módszer során egy grafitból készült céltárgyra nagy energiájú impulzuslézer-nyalábot vetítenek. A reakció során, mely igen magas hőmérsékleten, inertgáz-környezetben zajlik, a céltárgy szénatomjai kiporlasztódnak, majd a reaktorkamra hidegebb felületein kiválva nanocsöveket képeznek. Az eszközben gyakran kialakítanak vízhűtésű felületet, mely a csőképződés szempontjából preferált lesz. A módszert egy eredetileg fém porlasztására alkalmazott berendezéssel fejlesztették ki a texasi Rice Egyetemen.^[70] Később ugyanitt dolgozták ki e módszer fémkatalizátorokkal segített változatát, mely nagyobb hozamot eredményezett.^[71]

A keletkező nanocsövek hozama 70% körüli, a csövek jellemzően egyfalúak, átmérőjük bizonyos fokig szabályozható a reakció hőmérsékletének beállításával.^[69]

Termikus plazmával

Egyfalú szén nanocsövek termikus plazma keltésével is előállíthatók. A 2000-ben kifejlesztett módszer lényege, hogy széntartalmú gázból, plazma keltésével jöjjenek létre a nanocsövek. A módszer előnye, hogy a gáz bontása jóval kisebb energia befektetését igényli, mint a grafit porlasztása, továbbá a grafitporlasztásos technikáknál alkalmazott impulzusüzem helyett ez az eljárás folytonosan végrehajtható. A mikrohullámú elektromágneses térrel gerjesztett, légköri nyomású plazmanyalábba argon-etilén-ferrocén gázkeveréket juttatnak. A reakcióban az egyfalú szén nanocsövek mellett egyéb fém és szén nanorészecskék, illetve amorf szén keletkezik.^[72]^[73]

Katalitikus gőzfázisú leválasztással

Bár a szén katalitikus gőzfázisú leválasztásának eljárása már 1952-ben ismert volt, szén nanocsövek célzott gyártására csak 1993 után alkalmazták.^[74] 2007-ben a Cincinnati Egyetem kutatói ezt továbbfejlesztve 18 mm hosszúságú, irányított nanocsövek gyártására is alkalmas készüléket mutattak be.^[75]

A katalitikus gőzfázisú leválasztás (CVD) során egy hordozó felületen fémkatalizátor nanorészecskéket (amely anyaga gyakran nikkel, kobalt vagy vas) helyeznek el, melyek a nanocsövek növekedését segítik majd.^[76] A keletkező nanocsövek méreteloszlása és a katalizátorrészecske méreteloszlása összefügg, így mód van a nanocsövek méretének szabályozására. A fém nanorészecskék méretének beállítása történhet maszkolt leválasztással, hőkezeléssel vagy plazmamarással. A hordozó felületét nagyjából 700 °C-ra fűtik.

A reakció úgy zajlik, hogy a reaktorba egy hordozógázt (pl. ammóniát, nitrogént vagy hidrogént) és egy széntartalmú gázt (pl. acetilént, etilént, etanolt vagy metánt) engednek. A hő hatására a széntartalmú gáz disszociál a katalizátorrészecske felületén, majd a szén beépül a keletkező nanocső falába.^[77] Egyes reakciókban a katalizátorrészecske végig a hordozó felületén marad, míg más reakciókban a növekvő nanocső csúcsán elhelyezkedve egyre távolabb kerül a hordozótól, közben maga alatt „építi” a nanocsövet.^[78]

A folyamat plazmakeltéssel egészíthető ki (ez a plasma-enhanced CVD, azaz PECVD), ekkor a gőzfázisú leválasztás közben a nanocsövek a plazmabeli elektromágneses térerősség irányába növekednek.^[79]

A szén nanocsövek legelterjedtebb gyártási módja a CVD valamely fajtája.^[80] Ennek oka például a más módszerekhez képesti költséghatékonysága, illetve hogy segítségével például egy adott felületre növeszthetők irányított szén nanocsövek. A katalizátorok helyes elrendezésével a növekvő nanocső-szőnyeg mintázata is beállítható.^[81]

Természetben előforduló szén nanocsövek

Bár a nanocsövek célzott előállítása összetett feladat, más fullerénekkel együtt a természetben is megtalálható, például kormozó lángok égéstermékében. Ezek azonban kontrollálatlan folyamatokban képződnek, igen sok hibahelyet tartalmaznak, így tudományos és technikai alkalmazásuk nem célszerű.

Alkalmazásai

Lehetőségek és megvalósult alkalmazások

A szén nanoanyagok alkalmazásainak fejlesztését az hajtja, hogy mérnöki alkalmazásokban váljanak hasznossá kivételes fizikai jellemzőik. A kiváló szakítószilárdságuk és rugalmassági modulusuk melletti kis tömegük miatt szerkezeti anyagokban való alkalmazásuk a cél. Elektromos és optikai jellemzőik a szerkezetüktől nagymértékben függnek, így ha erre a gyártáskor hatást lehet gyakorolni, nanoméretű gépezetekhez juthatunk. Felmerült a nanocsövek alkalmazása a MEMS/NEMS-eszközökben,^[82]^[83] AFM-mérőtűk hegyének gyártásakor,^[84]^[85] nanotechnológián alapuló orvoslási módszerekben,^[86] illetve egyéb nanoméretű szerkezetek kifejlesztésében.^[87]

Szerkezeti anyagokban ma még jellemzően nem nanoméretű, hanem tömbi állapotban jellemző a szén nanoanyagok alkalmazása, azaz például más anyagok adalékaként:

Az Easton-Bell Sports sportszergyártó és a Zyvex Performance Materials anyagtudományi fejlesztőcég szén nanocső adalékolású kerékpár-alkatrészeket, például vázat, kormányt, kerékvillát, illetve túrabotokat és egyéb sportszereket fejlesztett ki.^[88] Ezek előnye a jó szilárdság mellett a szerkezet könnyebb súlya.
Az Amroy Europe Oy fejlesztőcég Hybtonite nevű terméke egy szén nanocső adalékolású epoxigyanta, mely a gyártó szerint 20–30%-kal erősebb a hozzá hasonló, de adalékolatlan műgyantákhoz képest. Alkalmazásai közt szerepelnek szélturbinák, vízi járművek, sporteszközök.^[89]

Nehézségek

Az alkalmazásoknak gátat szab a szén nanocsövek előállításának néhány jelenlegi korlátja. Nincs például hatékony módszer arra, hogy azonos csőtípusokat megbízható eljárással gyártsanak. Egyes eljárásokban bizonyos csőtípusok jellemzőbbek, de további kutatásra és mérnöki fejlesztésre van szükség. Az egyfalú szén nanocsövek gyártás után gyakran kötegekbe állnak, így a csövek különféle jellemzői az elektromos alkalmazásokban kiátlagolódnak. Így speciális, szerkezetfüggő optikai és elektromos jelenségeik kihasználására még nincs kielégítő mérnöki megoldás.

A jövő

Ha a jövőben némely technikai gát átléphetővé válna, a nanocsövekre alapozva igen érdekes eszközök kifejlesztésére lenne lehetőség.

Biológiai és orvosi alkalmazások

Folynak kutatások nanocsővel adalékolt, természetben lebomló nanokompozitokkal kapcsolatban, melyeket bizonyos csontokat,^[90] porcokat^[91] illetve izmokat^[92] érintő beavatkozásoknál használnának. Kis tömegszázaléknyi (~0,02%) adalékolásnál is nagy szilárdságnövekedést tapasztaltak a biokompatibilis anyagok esetén.^[93] A szén nanocsövek kémiailag kompatibilisek a DNS- és fehérjemolekulákkal. Ezen felül lehetőség van arra, hogy a nanocsöveket biológiai minták fluoreszcens vagy fotoakusztikus anyagvizsgálati módszerekkel való megfigyelésénél alkalmazzák, illetve segítségükkel infravörös besugárzással a biológiai minták lokális melegítése valósítható meg. Az egyfalú szén nanocsövek felületére abszorbeálódó molekulák és biológiai anyagok nagymértékben befolyásolják a csövek elektromos és optikai jellemzőit, így igen jó szelektivitású és érzékenységű szenzorok készítésére lehetnek alkalmasak. A jó szenzorok kialakításához szükség van a szén nanocsövek célzott előállításának, a szerkezet pontosabb befolyásolásának további kutatása. Kutatás zajlik például kémiai szenzorok, bioszenzorok, illetve ezek orvosi, katonai alkalmazásainak kifejlesztésére.^[23]^[94] Egyes szenzorokat például mikrofluidikai rendszerekben célzott növesztéssel alakítják ki, és kromatográfiai mérésekben alkalmazzák: ezen eszközökben a nanocsövek nagy felület-térfogat aránya miatti jó érzékenységet kívánják kiaknázni.^[95]

Az orvosbiológia egyes mérnöki kutatásaiban felmerült, hogy a szén nanocsövek gyógyszerek célba juttatására alkalmazhatók. Ez például úgy képzelhető el, hogy a hatóanyag a csőfalhoz kötődik, vagy a csőfalakon belül helyezkedik el, a nanocső ezzel együtt kerül a sejtbe, majd például közeli infravörös sugárzást alkalmazva a hatóanyag felszabadítható. Ezen alkalmazásoknak azonban korlátot szab, hogy nem ismert még, hogy a hordozó nanocsövek mennyire hajlamosak a szervezetben felhalmozódni, illetve maguk is szövődményeket okozni. Azonban a hatás igen összetett lehet: 2012-ben például egy kutatás rámutatott, hogy a szén nanocsövek segíthetnek a DNS-láncok oxidáció ellenében mutatott ellenállásának javításában is.^[96]

Az orvosbiológiai alkalmazások egyik elsődleges célja jelenleg a szén nanocsövek immunválaszainak megértése, és a biokompatibilitás esetleges célzott előidézése. Bár az már ismert, hogy a levegőben szálló nanocsövek tüdőbe kerülve gyulladást okozhatnak, további kutatást és a különféle inkorporációs típusokra vonatkozó határértékek meghatározása szükséges a szén nanocsövek egészségügyi hatásainak megértéséhez.^[94]

Szerkezeti anyagok, kompozitok

A kiváló mechanikai jellemzőkben rejlő lehetőségeket az alkalmazások széles skálájával igyekeznek kihasználni. A hétköznapi életben is használt tárgyak, például ruházati- és sporteszközök mellett extrém szerkezetekben is felmerült a nanocsövek alkalmazása, például űrlift kialakításánál. Bár a nanocsövek szakítószilárdsága elég nagy, sűrűsége pedig elég kicsi lenne ahhoz, hogy egy űrbe közlekedő felvonó tartókábelét ebből alakítsák ki, a valós esetekben a nanocsövek nem állíthatók elő hibamentesen, illetve problémát okoz az is, hogy a nanocsövek egymás közötti kölcsönhatása gyenge.^[97] Mindazonáltal több eredmény, például Baughman és szerzőtársaié, is arra mutat, hogy ebben a közeljövőben előrelépések lehetségesek, és új, mainál sokkal nagyobb szilárdságú és könnyebb szerkezeti anyagok előállítására lesz lehetőség.^[98]

A ruházati alkalmazásokhoz kapcsolódóan folynak kutatások a szén nanocső alapú fonalak, szálak, illetve vékonyrétegek kifejlesztésére.^[99] Ezek készítését a katalitikus gőzfázisú leválasztással gyártott szén nanocső szőnyegekből, egy hőkezeléssel kísért húzó-csavaró folyamattal képzelik el, mely során a nanocsövek a szőnyegből kiszakadva és kötegekbe rendeződve hosszú szálakat képeznek. Bár a nanocsövek elméleti, kb. 100 GPa körüli szakítószilárdságához képest ezen szálaké jelentősen kisebb, a rövid, kb. 1 mm-es hosszú szálaknál sikerült elérni a 9 GPa szakítószilárdságot.^[100] A problémát ez esetben is a szálban található nanocsövek egymás közötti elcsúszása okozza, melyet például szénion-besugárzással elősegített térhálósítással igyekeznek megoldani.^[101] A nanocső szálakat más, ma is alkalmazott anyagokkal, például kevlárral kombinálva is vizsgálják. Elképzelhető, hogy a jövőben ezeket a nehezen elszakítható szálakat például golyóálló katonai ruházatban alkalmazzák, bár ehhez még további kutatómunka szükséges.^[102]

A nanocsövek vezetőképessége a csőfalon jellemzően igen jó, továbbá a kívülről érintkező nanocsövekkel is vezető kontaktusokat képesek kialakítani. Ha egy szigetelő anyagba nanocső adalékot juttatnak, elképzelhető, hogy a nanocsövek a szigetelő mátrixban olyan tárhálót alkotnak, amely a makroszkopikus vezetőképesség jelentős növekedését okozza, így az eredetileg szigetelő anyag vezetővé válik.

A polimertechnológia elmúlt évtizedekre jellemző felívelése miatt ma már sok igen jó mechanikai jellemzővel bíró, polimer alapú szerkezeti anyag gyártási eljárását ismerjük. Viszont ezen anyagok jellemzően jó szigetelők. Ha valamely alkalmazásban vezető polimerre lenne szükség, a probléma például szén nanocső adalékolásával oldható meg. Az autóiparban például fontos, hogy az alkatrészek könnyűek legyenek, de közben bizonyos alkatrészek, például az üzemanyag-vezetékek jó, ha vezető jellegűek, ugyanis akkor nem léphet fel rajtuk töltésfelhalmozódás, és emiatt egy esetleges elektrosztatikus kisülés. A nanocső-adalékolás további következménye lehet egyes polimer- vagy műgyantamátrixokban a keménység, a merevség illetve a szívósság növekedése.^[94]

Mikroelektronika

Egy lehetséges szénnanocső-FET kialakítás, illetve annak helyettesítő áramköre

Ha egy szén nanocső két végén elektromos kontaktust alakítanak ki, a csőfal közelében pedig kapuelektródát helyeznek el, térvezérlésű tranzisztor hozható létre. Két kapuelektródával egyelektron-tranzisztor is kialakítható, melyen az elektronok gyakorlatilag egyesével engedhetők át. Az elektródák kialakítására sokféle módszer és elrendezés lehetséges, de alapvetően kétféleképpen történhet. Az egyik esetben a szén nanocsövet üres hordozó felületére helyezik (például az oldószerben diszpergált (eloszlatott) nanocsöveket lecseppentik a hordozó felületére, majd az oldószert fűtéssel elpárologtatják), ezt követően nanolitográfiás eljárással (például elektronsugaras litográfiával) a maszk segítségével mintázott króm-arany réteget választanak le a minta felületére, így a nanocső makroszkopikus áramkörbe lesz köthető. A másik lehetőség a nanocsövek kontaktálására, hogy az elektromos kontaktusokat előre kialakítják a hordozón, amire a nanocsöveket utólag, véletlenszerűen helyezik el. Ekkor csak bizonyos nanocsövek kerülnek valóban tranzisztor-elrendezésbe, de a folyamat jóval egyszerűbb, például nem szükséges a nanocsövek megkeresésére pásztázószondás (pl. AFM, STM) vizsgálatokat folytatni.

Az eljárásban problémát jelent, hogy a nanocsövek a gyártásukkor véletlenszerűen félvezető vagy vezető jellegűek. A vezető csövek ugyanis a térvezérelt kapcsolást megvalósító félvezető nanocsövekkel párhuzamosan kapcsolva rövidzárként viselkednek. Az IBM egy kutatócsoportja 2001-ben állt elő az ötlettel, hogy a kontaktussal ellátott csövek közül a fémesek célzottan „tönkretehetők”, így a mintában csak a félvezető nanocsövek maradnak működőképesek.^[103] Azonban ez a módszer is csak részleges megoldást ad, a nanocsövek szerkezetének gyártás során történő befolyásolása továbbra is komoly probléma.

A szén nanocsőből nyomtatási eljárással kialakított elektronikus eszközök (nyomtatott elektronika, mely nem tévesztendő össze a nyomtatott áramkörrel) ma igen komoly mérnöki kutatás alatt állnak. A következő évtizedben áttörés várható a hajlékony, átlátszó TFT- és OLED-kijelzők gyártása terén, melyben szerephez juthatnak a nanocső alapú eszközök is. A szén nanocső TFT-k mobilitása elérheti a 35 cm² V⁻¹ s⁻¹ értéket is, mely összemérhető a témakör más kutatás alatt álló anyagainak mobilitásaival is.^[104]

Napelemek

A szén nanocsövekre alapozva többféle fotovoltaikus eszköz is fejlesztés alatt áll. Más szerves félvezető anyagok, például konjugált polimerek mellett nanocsövekkel is kísérleteznek a napkutatásban. Erős UV/látható/IR-abszorpciójuk miatt maguk a szén nanocsövek jól alkalmazhatók lehetnek fényelnyelőként. Az elnyelt fény a nanocső-konjugáltpolimer keverékben keltene töltéseket, melyek kialakítják a fotovoltaikus effektust.^[105] A New Jersey Institute of Technology munkatársai egy erre épülő, újszerű megoldáson dolgoznak, melyben a polimerhez szén nanocsövekből és fullerénmolekulákból képezett, kígyószerű szerkezetet adalékolnak. A napelem félvezető átmenetébe belépő fotonok a polimerben töltéseket keltenek, melyeket a fullerénmolekulák becsapdáznak. A töltések elvezetését a fullerénhez kapcsolt szén nanocső végezhetné.^[106]^[107]

Hidrogéntárolás

Szén nanocső kötegek hálózata, mely nanoporózus jellegű anyagot alkot (SEM-kép)

A nanoszerkezet miatti kapillaritásuk és nagy felület-térfogat arányuk miatt felmerült, hogy a szén nanocsöveket hidrogénalapú üzemanyagcellák tárolóelemeiben lehetne hasznosítani. A csőfalak belső és külső felülete illetve több csőből álló hálózatnál a csőkapcsolatok, illetve ezen anyagok nagy makroszkopikus porozitása igen sok gázmolekula fiziszorpciójára (van der Waals-kötésekkel történő adszorpciójára) ad lehetőséget, így a cella üzemanyagát nem gáz vagy folyadék halmazállapotban, hanem felülethez kötve, sokkal kisebb térfogatban, így sokkal nagyobb atomsűrűséggel lehetne tárolni. Ez például hidrogénüzemű járművekben lenne hasznosítható.^[108] Az ilyen irányú alkalmazások legnagyobb akadálya a nanocsövek hidrogéntároló képességének korlátja. A nanocsöveken alapuló cellákban nagy tisztaságot kell elérni, nem tartalmazhatnak sok grafént, amorf szenet, illetve különféle, csőfalra kötődő adatomokat, ugyanis ezek csökkentik a nanocsőszerkezet hidrogéntároló kapacitását.^[109]

Energiatárolás

Ismeretes, hogy a kondenzátorok töltéstároló képessége, azaz a kapacitás egy síkkondenzátor esetén a kondenzátor fegyverzeteinek területével, és a szigetelő közeg dielektromos állandójával egyenesen, a fegyverzetek távolságával pedig fordítottan arányos:

$C={\frac {\varepsilon A}{d}}$ .

Ez alapján könnyen érzékelhető, hogy ha rendelkezésre állna egy olyan kondenzátor, melyben igen nagy felületű vezetőket alakítottak ki egymáshoz igen közel, melyeket nagy dielektromos állandójú, igen vékony közeg választ el, akkor nagyon nagy kapacitás lenne elérhető. A szén nanocsövekből alkothatók olyan nanoszerkezetű makroszkopikus szerkezetek, melyek porozitása, felület-térfogat aránya nagy. Ha egy ilyen szerkezetre szigetelő vékonyréteget, majd egy másik vezetőt választanak le, akkor elvileg rendkívüli kapacitású kondenzátor áll elő.^[110] Ezért a szuperkondenzátorok fejlesztésében felmerült a szén nanocsövek alkalmazása is. Továbbá a szén nanocsöveken alapuló porózus tömbi anyagokban megtalálható apró üregek mérete befolyásolható, méreteloszlásuk szűkebb határok között tartható, mint például porózus amorf szénen alapuló eljárásoknál.^[111] Bár a kilátások biztatóak, a jelenlegi eredmények még nem hoztak áttörést, a szén nanocsöveken alapuló szuperkondenzátorok kapacitása még nem kirívó, illetve további kutatás szükséges az eszközök stabilitásának növelésére.^[112]

Környezeti és egészségügyi hatásai

Egészségügyi hatások

Mivel a nanocsövek mérete, szerkezete és kémiai funkcionalitása igen sokféle lehet, az esetleges káros élettani hatásainak meghatározása összetett feladat. A témában több tanulmány is megjelent, melyek a szén nanoanyagok használatából falakó veszélyek közt az alábbiakat említik:^[113]^[114]

levegőben szálló szén nanoanyagok légzőszervi hatásokat okozhatnak, mely egyes vélemények szerint az azbesztével összemérhető, ahhoz hasonló;
szerkezetük miatt nem zárható ki, hogy a táplálékláncba kerülnek, illetve az emberi szervezetben felhalmozódnak;
nem zárható ki a karcinogén hatás, a DNS-sel kontaktusba kerülő szén nanocső annak törését, funkcióváltozását okozhatja.

A fenti hatások természetének jobb megismerése, a veszélyt jelentő expozíciós szintek és módok meghatározása további orvosbiológiai és kémiai kutatást igényel.^[115]

Környezeti hatások

Bár a nanocsövek alapállapotukban nem oldódnak vízben, de kolloidot képezhetnek. A csövek kis kötegei, csomói viszonylag hosszú ideig le nem ülepedő diszperziót alkotva lebeghetnek a vízben, mely elősegíti a földi bioszférában való elterjedésüket. Nem kizárt, hogy ha a nanocsövek használata tömegessé válik, ez a hatás környezeti károsodáshoz vezet. Emiatt a szén nanocsövek kontrollált kibocsátásával, környezeti monitorozásával, esetleges káros hatások csökkentésével kapcsolatban további kutatás szükséges.^[116]

Határértékek, szabályozások

A NIOSH egyesült államokbeli munkaegészségügyi szervezet 2013-as tanulmányában közölte a szén nanocsövekkel és nanoszálakkal kapcsolatos irányelveit. Ebben felhívja a figyelmet arra, hogy a szén nanoanyagok egyes esetekben károsabbak lehetnek, mint a szénalapú anyagok más, tömbi formái. Állatkísérletek alapján valószínűsítik, hogy a levegőben szálló szén nanocsövek légzőszervi megbetegedést okozhatnak, és 1 μg/m³-ben határozták meg a 8 órás munkanap során maximálisan belélegezendő szén nanoanyag mennyiségét. A tanulmányban további ajánlásokat tettek közzé.^[117]

Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-án elfogadott, vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK rendelete, azaz a REACH munkaegészségügyi szabályozást vezetett be a szén nanocsövek lehetséges veszélyei miatt. Ennek értelmében a szén nanocső kereskedelmi formalomba kerülhet 10 tonnáig. Ez a szabályozás jelenleg az OCSiAl által gyártott egyik speciális egyfalú szín nanocsőre vonatkozik.^[118]

Galéria

Királis szén nanocső AFM-képe
Egyfalú szén nanocső TEM-képe
Többfalú szén nanocsövek CVD-vel létrehozott szőnyege
Irányított növesztésű szén nanocsövek szőnyege
Szilíciumszelet felületére leválasztott, nanocsövek hálózatából álló réteg, melyre arany nanorészecskéket ültettek
Szénnanocső-tranzisztor elvi felépítését mutató grafika
Szén nanocsövekből álló mikroszál színezett SEM-képe
Több- két- és egyfalú nanocsövek TEM-képei
Szén nanocső belsejébe csapdázott különféle atomi láncok sötét látóterű TEM-képeken^[119]

Jegyzetek

↑ Pacios Pujadó, Mercè. Carbon Nanotubes as Platforms for Biosensors with Electrochemical and Electronic Transduction (angol nyelven). Springer Heidelberg, XX,208. o.. DOI: 10.1007/978-3-642-31421-6 (2012). ISBN 978-3-642-31421-6
↑ Monthioux, Marc (2006). „Who should be given the credit for the discovery of carbon nanotubes?” (angol nyelven) (PDF). Carbon 44 (9), 1621–1623. o. [2016. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.carbon.2006.03.019. (Hozzáférés: 2017. április 26.)
↑ L. V. Raduskevics, V. M. Lukjanovics (1952). „O strukture ugleroda, obrazujuce gosja pri termiceskom razlozenii okisi ugleroda na zeleznom kontakte” (orosz nyelven) (PDF). Journal of Physical Chemistry 26, 88–95. o. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 26.)
↑ Oberlin, A. (1976). „Filamentous growth of carbon through benzene decomposition” (angol nyelven). Journal of Crystal Growth 32 (3), 335–349. o. DOI:10.1016/0022-0248(76)90115-9. (Hozzáférés: 2017. április 26.)
↑ Eklund, Peter C. (2007). „WTEC Panel Report on "INTERNATIONAL ASSESSMENT OF RESEARCH AND DEVELOPMENT OF CARBON NANOTUBE MANUFACTURING AND APPLICATIONS" FINAL REPORT” (angol nyelven) (PDF), Kiadó: World Technology Evaluation Center(WTEC). [2017. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ Endo, M. (1988). „Grow carbon fibers in the vapor phase” (angol nyelven). Chemtec 18 (9), 568–576. o. [2019. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ Koyama, T., Endo, M. T. (1982). „Method for manufacturing carbon fibers by a vapor phase process”. Japanese Patent 58 (966).
↑ Abrahamson, John (1999). „Structure of Carbon Fibers Found on Carbon Arc Anodes” (angol nyelven). Carbon 37 (11), 1873–1874. o. DOI:10.1016/S0008-6223(99)00199-2.
↑ A. Nesterenko, N. Kolesnik, Y. Akhmatov, V. Suhomlin, et O. Prilutskii (1982). „Characteristics of the phase composition and structure of products of the interaction of nickel(II) and iron(III) oxide with carbon monoxide” (orosz nyelven). Izvestiya Akademii Nauk SSSR, Metals 3, 12–17. o.
↑ Howard G. Tennent: Carbon fibrils, method for producing same and compositions containing same (US4663230) (angol nyelven). US. patent, 1987. május 5. [2018. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ ^a ^b Iidzsma, Szumio (1991. november 7.). „Helical microtubules of graphitic carbon” (angol nyelven) (PDF). Nature 354 (6348), 56–58. o. DOI:10.1038/354056a0. (Hozzáférés: 2017. április 26.)
↑ Mintmire, John W., BI Dunlap, CT White (1992). „Are Fullerene Tubules Metallic?” (angol nyelven). Physical Review Letters 68 (5), 631–634. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.68.631. PMID 10045950.
↑ DS Bethune, et al. (1993). „Cobalt-catalyzed growth of carbon nanotubes with single-atomic-layer walls” (angol nyelven). Nature 363 (6430), 605–607. o. DOI:10.1038/363605a0.
↑ Iidzsma Szumio, Icsihasi Tosinari (1993). „Single-shell carbon nanotubes of 1-nm diameter” (angol nyelven). Nature 363 (6430), 603–605. o. DOI:10.1038/363603a0.
↑ Krätschmer, W. (1990). „Solid C60: a new form of carbon” (angol nyelven). Nature 347 (6291), 354–358. o. DOI:10.1038/347354a0.
↑ The 2010 Nobel Prize in Physics - Press Release. www.nobelprize.org. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ SZTE KDI, 5. Katalízis, felület, kolloid és anyagtudomány. www2.sci.u-szeged.hu. [2016. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 3.)
↑ A. Fonseca, K. Hernadi, P. Piedigrosso, J.-F. Colomer, K. Mukhopadhyay, R. Doome, S. Lazarescu, L.P. Biro, P. Lambin, P.A. Thiry, D. Bernaerts, J.B. Nagy (1998). „Synthesis of single- and multi-wall carbon nanotubes over supported catalysts” (PDF). Applied Physics A 67 (1), 11–22. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1007/s003390050732. (Hozzáférés: 2017. április 3.)
↑ Biró László Péter (2004). „Carbon nanotube Y junctions: growth and properties” (angol nyelven) (PDF). Diamond and Related Materials 13 (2), 241–249. o, Kiadó: Elsevier BV. [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.diamond.2003.10.014. (Hozzáférés: 2017. április 3.)
↑ Biró László Péter (1997). „Scanning tunneling microscope investigation of carbon nanotubes produced by catalytic decomposition of acetylene” (angol nyelven) (PDF). Physical Review B 56 (19), 12490–12498. o, Kiadó: American Physical Society (APS). [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/physrevb.56.12490. (Hozzáférés: 2017. április 3.)
↑ Géza I. Márk, László P. Biró, and József Gyulai (1998). „Simulation of STM images of three-dimensional surfaces and comparison with experimental data: Carbon nanotubes”. Physical Review B 58 (19), 12645–12648. o, Kiadó: American Physical Society (APS). [2017. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/physrevb.58.12645. (Hozzáférés: 2017. április 3.)
↑ Koós Antal Adolf (2006). „Szén nanocsöveken alapuló szelektív gázérzékelők” (PDF). Fizikai Szemle (7), 226–229. o. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 3.)
↑ ^a ^b Horváth Zsolt E. et al. (2008). „The role of defects in chemical sensing properties of carbon nanotube films” (angol nyelven) (PDF). Applied Physics A 93 (2), 495–504. o, Kiadó: Springer Nature. [2012. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s00339-008-4843-1. (Hozzáférés: 2017. április 3.)
↑ Rufan Zhang, Yingying Zhang, Qiang Zhang, Huanhuan Xie, Weizhong Qian, Fei Wei (2013). „Growth of Half-Meter Long Carbon Nanotubes Based on Schulz–Flory Distribution” (angol nyelven) (PDF). ACS Nano 7 (7), 6156–6161. o, Kiadó: American Chemical Society (ACS). [2015. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1021/nn401995z. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ ^a ^b Kürti 2013, 39. o.
↑ E. Flahaut et al. (2003). „Gram-Scale CCVD Synthesis of Double-Walled Carbon Nanotubes” (angol nyelven). Chemical Communications 12 (12), 1442–1443. o. DOI:10.1039/b301514a. PMID 12841282.
↑ Chernozatonskii, L.A. (1992). „Carbon nanotube connectors and planar jungle gyms” (angol nyelven). Physics Letters A 172, 173–176. o. DOI:10.1016/0375-9601(92)90978-u.
↑ Menon, M. (1997). „Carbon Nanotube "T Junctions": Nanoscale Metal-Semiconductor-Metal Contact Devices” (angol nyelven). Physical Review Letters 79, 4453– 4456. o. DOI:10.1103/physrevlett.79.4453.
↑ Lambin, P. (1996). „Atomic structure and electronic properties of bent carbon nanotubes”. Synth. Met 77, 249–1254. o. DOI:10.1016/0379-6779(96)80097-x.
↑ Ma, K.L. (2011). „Electronic transport properties of junctions between carbon nanotubes and graphene nanoribbons”. European Physical Journal B 83, 487–492. o. DOI:10.1140/epjb/e2011-20313-9.
↑ GK Dimitrakakis et al (2008). „Pillared Graphene: A New 3-D Network Nanostructure for Enhanced Hydrogen Storage”. Nano Letters 8 (10), 3166–3170. o. DOI:10.1021/nl801417w.
↑ Michael Berger: Novel, conceptual nanotechnology carbon material meets DOE's target for hydrogen storage. www.nanowerk.com, 2008. október 7. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ Lalwani, Gaurav (2013). „Fabrication and characterization of three-dimensional macroscopic all-carbon scaffolds” (PDF). Carbon 53, 90–100. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.carbon.2012.10.035. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ Nasibulin, Albert G. (2007). „A novel hybrid carbon material”. Nature Nanotechnology 2 (3), 156–161. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/nnano.2007.37. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ Smith, Brian W. (1998). „Encapsulated C-60 in carbon nanotubes”. Nature 396 (6709), 323–324. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/24521. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ Su, Haibin (2006). „Dynamic friction force in a carbon peapod oscillator”. Nanotechnology 17 (22), 5691–5695. o, Kiadó: IOP Publishing. [2018. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1088/0957-4484/17/22/026. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ Liu, Lei (2002). „Colossal Paramagnetic Moments in Metallic Carbon Nanotori” (PDF). Physical Review Letters 88 (21), Kiadó: American Physical Society (APS). [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/physrevlett.88.217206. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ Parker, Charles B. (2012). „Three-dimensional arrays of graphenated carbon nanotubes”. Journal of Materials Research 27 (07), 1046–1053. o, Kiadó: Cambridge University Press (CUP). DOI:10.1557/jmr.2012.43. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
↑ ^a ^b ^c Kürti 2013, 41. o.
↑ II, Thomas A. Adams: Physical Properties of Carbon Nanotubes. www.pa.msu.edu. [2017. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
↑ Yu, M. (2000). „Strength and Breaking Mechanism of Multiwalled Carbon Nanotubes Under Tensile Load”. Science 287 (5453), 637–640. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). DOI:10.1126/science.287.5453.637. (Hozzáférés: 2017. március 29.)
↑ Peng, Bei (2008). „Measurements of near-ultimate strength for multiwalled carbon nanotubes and irradiation-induced crosslinking improvements”. Nature Nanotechnology 3 (10), 626–631. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/nnano.2008.211. (Hozzáférés: 2017. március 29.)
↑ Filleter, T. (2011). „Ultrahigh Strength and Stiffness in Cross-Linked Hierarchical Carbon Nanotube Bundles”. Advanced Materials 23 (25), 2855–2860. o, Kiadó: Wiley-Blackwell. [2017. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1002/adma.201100547. (Hozzáférés: 2017. március 29.)
↑ Jensen, K. (2007). „Buckling and kinking force measurements on individual multiwalled carbon nanotubes” (PDF). Physical Review B 76 (19), Kiadó: American Physical Society (APS). DOI:10.1103/physrevb.76.195436. (Hozzáférés: 2017. március 29.)
↑ Minary-Jolandan, Majid (2008). „Reversible radial deformation up to the complete flattening of carbon nanotubes in nanoindentation” (PDF). Journal of Applied Physics 103 (7), 073516. o, Kiadó: AIP Publishing. [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1063/1.2903438. (Hozzáférés: 2017. március 29.)
↑ Kürti 2013, 45. o.
↑ ^a ^b Lu, Xin (2005). „Curved Pi-Conjugation, Aromaticity, and the Related Chemistry of Small Fullerenes (C60) and Single-Walled Carbon Nanotubes”. Chemical Reviews 105 (10), 3643–3696. o, Kiadó: American Chemical Society (ACS). DOI:10.1021/cr030093d. (Hozzáférés: 2017. március 29.)
↑ C. T. White, T. N. Todorov (1998). „Carbon nanotubes as long ballistic conductors” (angol nyelven). Nature 393 (6682), 240–242. o, Kiadó: Springer Nature. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1038/30420. (Hozzáférés: 2017. március 31.)
↑ Y. Miyauchi (2006). „Cross-Polarized Optical Absorption of Single-Walled Nanotubes Probed by Polarized Photoluminescence Excitation Spectroscopy” (PDF). Physical Review B 74 (20), 205440. o. DOI:10.1103/PhysRevB.74.205440. (Hozzáférés: 2017. április 27.)
↑ K. Iakoubovskii (2006). „Midgap Luminescence Centers in Single-Wall Carbon Nanotubes Created by Ultraviolet Illumination” (PDF). Applied Physics Letters 89 (17), 173108. o. [2007. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1063/1.2364157. (Hozzáférés: 2017. április 27.)
↑ F. Wang (2004). „Time-Resolved Fluorescence of Carbon Nanotubes and Its Implication for Radiative Lifetimes” (PDF). Physical Review Letters 92 (17), 177401. o. [2017. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/PhysRevLett.92.177401. PMID 15169189. (Hozzáférés: 2017. április 26.)
↑ K. Iakoubovskii (2006). „IR-Extended Photoluminescence Mapping of Single-Wall and Double-Wall Carbon Nanotubes”. Journal of Physical Chemistry B 110 (35), 17420–17424. o. [2007. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1021/jp062653t. PMID 16942079. (Hozzáférés: 2017. április 26.)
↑ K. Iakoubovskii (2008). „Optical Characterization of Double-wall Carbon Nanotubes: Evidence for Inner Tube Shielding”. Journal of Physical Chemistry C 112 (30), 11194–11198. o. DOI:10.1021/jp8018414.
↑ Kataura, H. (1999). „Optical properties of single-wall carbon nanotubes” (PDF). Synthetic Metals 103 (1-3), 2555–2558. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/s0379-6779(98)00278-1. (Hozzáférés: 2017. március 31.)
↑ ^a ^b Kürti 2013, 51. o.
↑ ^a ^b C. Fantini (2004). „Optical Transition Energies for Carbon Nanotubes from Resonant Raman Spectroscopy: Environment and Temperature Effects”. Physical Review Letters 93 (14), 147406. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.93.147406. PMID 15524844.
↑ Kürti 2013, 53. o.
↑ Kürti 2013, 52. o.
↑ Pop, Eric (2006). „Thermal Conductance of an Individual Single-Wall Carbon Nanotube above Room Temperature” (PDF). Nano Letters 6 (1), 96–100. o, Kiadó: American Chemical Society (ACS). DOI:10.1021/nl052145f. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Sinha, Saion (2005). „Off-axis Thermal Properties of Carbon Nanotube Films” (PDF). Journal of Nanoparticle Research 7 (6), 651–657. o, Kiadó: Springer Nature. [2017. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s11051-005-8382-9. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Thostenson, Erik (2005). „Nanocomposites in context”. Composites Science and Technology 65 (3–4), 491–516. o. DOI:10.1016/j.compscitech.2004.11.003.
↑ Mingo, N. (2008). „Phonon transmission through defects in carbon nanotubes from first principles”. Physical Review B 77 (3), 033418. o. DOI:10.1103/PhysRevB.77.033418.
↑ Satoru Suzuki. Physical and Chemical Properties of Carbon Nanotubes. InTech, 185–308. o.. DOI: 10.5772/46029 (2013). Hozzáférés ideje: 2017. április 13.
↑ Balasubramanian, Kannan (2005). „Chemically Functionalized Carbon Nanotubes”. Small 1 (2), 180–192. o, Kiadó: Wiley-Blackwell. DOI:10.1002/smll.200400118. (Hozzáférés: 2017. április 13.)
↑ Krasheninnikov, A.V. (2004). „Irradiation effects in carbon nanotubes”. Nuclear Instruments and Methods in Physics Research Section B: Beam Interactions with Materials and Atoms 216, 355–366. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.nimb.2003.11.061. (Hozzáférés: 2017. április 13.)
↑ Strano, Michael S. (2003. szeptember 12.). „Electronic Structure Control of Single-Walled Carbon Nanotube Functionalization”. Science 301 (5639), 1519–1522. o. [2017. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.1087691. ISSN 0036-8075. PMID 12970561. (Hozzáférés: 2017. április 13.)
↑ A. Jorio, G. Dresselhaus, M. S. Dresselhaus. Carbon nanotubes – advanced topics in the synthesis, structure, properties, and applications. Berlin New York: Springer (2008). ISBN 978-3-540-72864-1
↑ Ebbesen, T. W. (1992). „Large-scale synthesis of carbon nanotubes”. Nature 358 (6383), 220–222. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/358220a0. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ ^a ^b Collins, P.G. (2000). „Nanotubes for Electronics”. Scientific American, 67–69. o.
↑ Guo, Ting (1995). „Self-Assembly of Tubular Fullerenes”. Journal of Physical Chemistry 99 (27), 10694–10697. o. [2017. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1021/j100027a002. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Guo, T. (1995). „Catalytic growth of single-walled manotubes by laser vaporization” (PDF). Chemical Physics Letters 243 (1-2), 49–54. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/0009-2614(95)00825-o. (Hozzáférés: 2017. március 30.) ^{[halott link]}
↑ Smiljanic, Olivier (2002. április 22.). „Gas-phase synthesis of SWNT by an atmospheric pressure plasma jet”. Chemical Physics Letters 356 (3–4), 189–193. o. [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/S0009-2614(02)00132-X. (Hozzáférés: 2017. április 27.)
↑ Olivier Smiljanic et al.: Method and apparatus for producing single-wall carbon nanotubes. US Patent, 2009. szeptember 22. [2019. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 26.)
↑ José-Yacamán, M. (1993). „Catalytic growth of carbon microtubules with fullerene structure”. Applied Physics Letters 62 (6), 657. o. DOI:10.1063/1.108857.
↑ Wendy Beckman: UC Researchers Shatter World Records with Length of Carbon Nanotube Arrays (angol nyelven). www.uc.edu, 2007. április 27. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Inami, Nobuhito (2007). „Synthesis-condition dependence of carbon nanotube growth by alcohol catalytic chemical vapor deposition method” (PDF). Science and Technology of Advanced Materials 8 (4), 292–295. o, Kiadó: Informa UK Limited. DOI:10.1016/j.stam.2007.02.009. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Naha, Sayangdev (2008). „A model for catalytic growth of carbon nanotubes”. Journal of Physics D: Applied Physics 41 (6), 065304. o, Kiadó: IOP Publishing. DOI:10.1088/0022-3727/41/6/065304. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Banerjee, Soumik (2008). „Molecular simulation of the carbon nanotube growth mode during catalytic synthesis”. Applied Physics Letters 92 (23), 233121. o, Kiadó: AIP Publishing. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1063/1.2945798. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Ren, Z. F. (1998). „Synthesis of Large Arrays of Well-Aligned Carbon Nanotubes on Glass”. Science 282 (5391), 1105–1107. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.282.5391.1105. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Kumar, Mukul (2010). „Chemical Vapor Deposition of Carbon Nanotubes: A Review on Growth Mechanism and Mass Production” (PDF). Journal of Nanoscience and Nanotechnology 10 (6), 3739–3758. o, Kiadó: American Scientific Publishers. DOI:10.1166/jnn.2010.2939. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Neupane, Suman (2012). „Synthesis and field emission properties of vertically aligned carbon nanotube arrays on copper”. Carbon 50 (7), 2641–2650. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.carbon.2012.02.024. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Zang, Xining (2015). „Graphene and carbon nanotube (CNT) in MEMS/NEMS applications” (PDF). Microelectronic Engineering 132, 192–206. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.mee.2014.10.023. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Michael Berger: Integrating nanotube-based NEMS into large scale MEMS. www.nanowerk.com, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Cheung, C. L. (2000). „Carbon nanotube atomic force microscopy tips: Direct growth by chemical vapor deposition and application to high-resolution imaging”. Proceedings of the National Academy of Sciences 97 (8), 3809–3813. o, Kiadó: Proceedings of the National Academy of Sciences. DOI:10.1073/pnas.050498597. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ MCNT-500 - Bruker AFM Probes. www.brukerafmprobes.com. [2017. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Haddon, Robert C. (2006). „Bone Cell Proliferation on Carbon Nanotubes”. Nano Letters 6 (3), 562–567. o. DOI:10.1021/nl051861e. PMID 16522063.
↑ Publications on carbon nanotube applications including scaffold microfabrication. nano.byu.edu, 2014. május 27. [2017. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 27.)
↑ Sports (angol nyelven). Zyvex Technologies. [2017. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ HYBTONITE® – CNT modified Epoxy (Technical datasheet) (angol nyelven). [2015. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Newman, Peter (2013). „Carbon nanotubes: Their potential and pitfalls for bone tissue regeneration and engineering” (PDF). Nanomedicine: Nanotechnology, Biology and Medicine 9 (8), 1139–1158. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.nano.2013.06.001. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
↑ Chahine, Nadeen O. (2014). „Nanocomposite Scaffold for Chondrocyte Growth and Cartilage Tissue Engineering: Effects of Carbon Nanotube Surface Functionalization”. Tissue Engineering Part A 20 (17-18), 2305–2315. o, Kiadó: Mary Ann Liebert Inc. DOI:10.1089/ten.tea.2013.0328. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
↑ MacDonald, Rebecca A. (2005). „Collagen-carbon nanotube composite materials as scaffolds in tissue engineering”. Journal of Biomedical Materials Research Part A 74A (3), 489–496. o, Kiadó: Wiley-Blackwell. DOI:10.1002/jbm.a.30386. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
↑ Sitharaman, Balaji (2008). „In vivo biocompatibility of ultra-short single-walled carbon nanotube/biodegradable polymer nanocomposites for bone tissue engineering” (PDF). Bone 43 (2), 362–370. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.bone.2008.04.013. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
↑ ^a ^b ^c Volder 2013.
↑ Mogensen, Klaus B. (2011). „Carbon nanotube based separation columns for high electrical field strengths in microchip electrochromatography”. Lab on a Chip 11 (12), 2116. o, Kiadó: Royal Society of Chemistry (RSC). DOI:10.1039/c0lc00672f. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
↑ Petersen, Elijah J. (2012). „Protective Roles of Single-Wall Carbon Nanotubes in Ultrasonication-Induced DNA Base Damage”. Small 9 (2), 205–208. o, Kiadó: Wiley-Blackwell. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1002/smll.201201217. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
↑ Edwards, Bradley. The space elevator. Houston, TX: BC Edwards (2003). ISBN 978-0-9746517-1-2
↑ Zhang, M. (2005). „Strong, Transparent, Multifunctional, Carbon Nanotube Sheets”. Science 309 (5738), 1215–1219. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). [2017. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.1115311. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
↑ Janas, D. (2014). „A review of production methods of carbon nanotube and graphene thin films for electrothermal applications”. Nanoscale 6 (6), 3037. o, Kiadó: Royal Society of Chemistry (RSC). DOI:10.1039/c3nr05636h. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
↑ Miaudet, P. (2005). „Hot-Drawing of Single and Multiwall Carbon Nanotube Fibers for High Toughness and Alignment”. Nano Letters 5 (11), 2212–2215. o, Kiadó: American Chemical Society (ACS). DOI:10.1021/nl051419w. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
↑ Mulvihill, Daniel M. (2016). „Potential routes to stronger carbon nanotube fibres via carbon ion irradiation and deposition”. Carbon 96, 1138–1156. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.carbon.2015.10.055. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
↑ Yildirim, T. (2000). „Pressure-induced interlinking of carbon nanotubes”. Physical Review B 62 (19), 12648–12651. o, Kiadó: American Physical Society (APS). [2017. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/physrevb.62.12648. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
↑ Collins, P. G. (2001). „Engineering Carbon Nanotubes and Nanotube Circuits Using Electrical Breakdown”. Science 292 (5517), 706–709. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.1058782. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
↑ Sun, Dong-ming (2011). „Flexible high-performance carbon nanotube integrated circuits”. Nature Nanotechnology 6 (3), 156–161. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/nnano.2011.1. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
↑ E. Kymakis (2002). „Single-wall carbon nanotube/conjugated polymer photovoltaic devices”. Applied Physics Letters 80 (1), 112–114. o. DOI:10.1063/1.1428416. ISSN 0003-6951.
↑ New Jersey Institute of Technology. „New Flexible Plastic Solar Panels Are Inexpensive And Easy To Make”, ScienceDaily, 2007. július 19.
↑ S.A. Chivilikhin, V.V. Gusarov, I.Yu. Popov "Flows in nanostructures: hybrid classical-quantum models" Archiválva 2017. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Nanosystems: Physics, Chemistry, Mathematics, p 7
↑ Dillon, A. C. (1997). „Storage of hydrogen in single-walled carbon nanotubes”. Nature 386 (6623), 377–379. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/386377a0. (Hozzáférés: 2017. április 11.) ^{[halott link]}
↑ Jhi, Seung-Hoon (2004). „Hydrogen storage by physisorption: beyond carbon”. Solid State Communications 129 (12), 769–773. o, Kiadó: Elsevier BV. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.ssc.2003.12.032. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
↑ Pandolfo, A.G. (2006). „Carbon properties and their role in supercapacitors”. Journal of Power Sources 157 (1), 11–27. o, Kiadó: Elsevier BV. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.jpowsour.2006.02.065. (Hozzáférés: 2017. április 13.)
↑ Halber, Deborah: Researchers fired up over new battery. MIT News , 2006. február 8. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
↑ Pan, Hui (2010). „Carbon Nanotubes for Supercapacitor”. Nanoscale Research Letters 5 (3), 654–668. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1007/s11671-009-9508-2. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
↑ Helland, Aasgeir (2008). „Reviewing the environmental and human health knowledge base of carbon nanotubes”. Ciencia & Saude Coletiva 13 (2), 441–452. o, Kiadó: FapUNIFESP (SciELO). [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1590/s1413-81232008000200019. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Larry Greenemeier: Study Says Carbon Nanotubes as Dangerous as Asbestos, 2008. május 20. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Sofie Högberg. Modeling Nanofiber Transport and Deposition in Human Airways – doktori értekezés [archivált változat] (PDF) (angol nyelven), Luleå: Luleå University of Technology (2010). ISBN 978-91-7439-171-8. Hozzáférés ideje: 2017. április 26. [archiválás ideje: 2017. március 31.]
↑ Anni Shaer Levitt: Carbon Nanotubes Dangerous to the Environment. The Future Of Things , 2009. június 25. [2017. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 13.)
↑ John Howard (2013. április). „Occupational Exposure to Carbon Nanotubes and Nanofibers” (angol nyelven) (PDF) (2013–145), Kiadó: The National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH). [2017. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
↑ REACH Registration Completed for Single-Wall Carbon Nanotubes, 2016. október 16. [2016. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
↑ Senga, Ryosuke (2015). „Single-atom electron energy loss spectroscopy of light elements”. Nature Communications 6, 7943. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/ncomms8943. (Hozzáférés: 2017. április 11.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Carbon nanotube című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mechanical properties of carbon nanotubes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Optical properties of carbon nanotubes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Synthesis of carbon nanotubes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Szakkönyvek, publikációk

Saitō, Riichirō, M. S. Dresselhaus, G.Dresselhaus. Physical properties of carbon nanotubes. London: Imperial College Press (1998). ISBN 978-1-86094-223-5
Dresselhaus, M. S., G. Dresselhaus, P. C. Eklund. Science of fullerenes and carbon nanotubes. San Diego: Academic Press (1996). ISBN 978-0-08-054077-1
Tanaka, K, T. Yamabe, K. Fukui, Eds (2000). „The Science and Technology of Carbon Nanotubes”. Fullerene Science and Technology, Elsevier Science, Amsterdam 8 (6), 639–640. o, Kiadó: Informa UK Limited. DOI:10.1080/10641220009351440. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
Shinar, Joseph, et al. Optical and electronic properties of fullerenes and fullerene-based materials. New York: M. Dekker (2000). ISBN 978-0-8247-8257-3
Dresselhaus, M. S., G. Dresselhaus, Ph. Avouris. Carbon nanotubes : synthesis, structure, properties, and applications. Berlin, New York: Springer (2001). ISBN 978-3-540-41086-7
Reich, S, C. Thomsen, J. Maultzsch. Carbon nanotubes : basic concepts and physical properties. Weinheim Cambridge: Wiley-VCH (2004). ISBN 3-527-40386-8
Ebbesen, Thomas. Carbon nanotubes – preparation and properties. Boca Raton: CRC Press (1997). ISBN 978-0-8493-9602-1
Volder, M. F. L. De (2013). „Carbon Nanotubes: Present and Future Commercial Applications” (PDF). Science 339 (6119), 535–539. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). DOI:10.1126/science.1222453. (Hozzáférés: 2017. április 4.)

Ismeretterjesztő weblapok

Biró László Péter: Nanovilág: A szén nanocsőtől a kék lepkeszárnyig. Fizikai Szemle 2003/11. 385.o., 2003. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
Kónya Zoltán, B. Nagy János, Kiricsi Imre: Szén nanocsövek előállítása és alkalmazásai. Magyar Tudomány, 2003/9 1114. o., 2003. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
Kürti Jenő: Szén nanocsövek. Fizikai Szemle 2007/3. 106.o., 2007. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
Kürti Jenő, Koltai János: Szén nanoszerkezetek (PDF) pp. 38–53, 2013. (Hozzáférés: 2017. március 30.)
SEM images & TEM images of carbon nanotubes, aligned carbon nanotube arrays, and nanoparticles (angol nyelven). www.nano-lab.com. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Fizikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[:0-41] Kísérleti megfigyelés

[:1-42] Elméleti számítás

[carbon1-1] Pacios Pujadó, Mercè. Carbon Nanotubes as Platforms for Biosensors with Electrochemical and Electronic Transduction (angol nyelven). Springer Heidelberg, XX,208. o.. DOI: 10.1007/978-3-642-31421-6 (2012). ISBN 978-3-642-31421-6

[carbon-2] Monthioux, Marc (2006). „Who should be given the credit for the discovery of carbon nanotubes?” (angol nyelven) (PDF). Carbon 44 (9), 1621–1623. o. [2016. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.carbon.2006.03.019. (Hozzáférés: 2017. április 26.)

[CVD-3] L. V. Raduskevics, V. M. Lukjanovics (1952). „O strukture ugleroda, obrazujuce gosja pri termiceskom razlozenii okisi ugleroda na zeleznom kontakte” (orosz nyelven) (PDF). Journal of Physical Chemistry 26, 88–95. o. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 26.)

[4] Oberlin, A. (1976). „Filamentous growth of carbon through benzene decomposition” (angol nyelven). Journal of Crystal Growth 32 (3), 335–349. o. DOI:10.1016/0022-0248(76)90115-9. (Hozzáférés: 2017. április 26.)

[carbon2-5] Eklund, Peter C. (2007). „WTEC Panel Report on "INTERNATIONAL ASSESSMENT OF RESEARCH AND DEVELOPMENT OF CARBON NANOTUBE MANUFACTURING AND APPLICATIONS" FINAL REPORT” (angol nyelven) (PDF), Kiadó: World Technology Evaluation Center(WTEC). [2017. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[6] Endo, M. (1988). „Grow carbon fibers in the vapor phase” (angol nyelven). Chemtec 18 (9), 568–576. o. [2019. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[7] Koyama, T., Endo, M. T. (1982). „Method for manufacturing carbon fibers by a vapor phase process”. Japanese Patent 58 (966).

[8] Abrahamson, John (1999). „Structure of Carbon Fibers Found on Carbon Arc Anodes” (angol nyelven). Carbon 37 (11), 1873–1874. o. DOI:10.1016/S0008-6223(99)00199-2.

[9] A. Nesterenko, N. Kolesnik, Y. Akhmatov, V. Suhomlin, et O. Prilutskii (1982). „Characteristics of the phase composition and structure of products of the interaction of nickel(II) and iron(III) oxide with carbon monoxide” (orosz nyelven). Izvestiya Akademii Nauk SSSR, Metals 3, 12–17. o.

[10] Howard G. Tennent: Carbon fibrils, method for producing same and compositions containing same (US4663230) (angol nyelven). US. patent, 1987. május 5. [2018. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[:0-11] Iidzsma, Szumio (1991. november 7.). „Helical microtubules of graphitic carbon” (angol nyelven) (PDF). Nature 354 (6348), 56–58. o. DOI:10.1038/354056a0. (Hozzáférés: 2017. április 26.)

[12] Mintmire, John W., BI Dunlap, CT White (1992). „Are Fullerene Tubules Metallic?” (angol nyelven). Physical Review Letters 68 (5), 631–634. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.68.631. PMID 10045950.

[13] DS Bethune, et al. (1993). „Cobalt-catalyzed growth of carbon nanotubes with single-atomic-layer walls” (angol nyelven). Nature 363 (6430), 605–607. o. DOI:10.1038/363605a0.

[14] Iidzsma Szumio, Icsihasi Tosinari (1993). „Single-shell carbon nanotubes of 1-nm diameter” (angol nyelven). Nature 363 (6430), 603–605. o. DOI:10.1038/363603a0.

[Kratschmer-C60-15] Krätschmer, W. (1990). „Solid C60: a new form of carbon” (angol nyelven). Nature 347 (6291), 354–358. o. DOI:10.1038/347354a0.

[16] The 2010 Nobel Prize in Physics - Press Release. www.nobelprize.org. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[17] SZTE KDI, 5. Katalízis, felület, kolloid és anyagtudomány. www2.sci.u-szeged.hu. [2016. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 3.)

[Fonseca_Hernadi_Piedigrosso_Colomer_1998_pp._11–22-18] A. Fonseca, K. Hernadi, P. Piedigrosso, J.-F. Colomer, K. Mukhopadhyay, R. Doome, S. Lazarescu, L.P. Biro, P. Lambin, P.A. Thiry, D. Bernaerts, J.B. Nagy (1998). „Synthesis of single- and multi-wall carbon nanotubes over supported catalysts” (PDF). Applied Physics A 67 (1), 11–22. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1007/s003390050732. (Hozzáférés: 2017. április 3.)

[Bir{\o_2004_pp._241–249-19] Biró László Péter (2004). „Carbon nanotube Y junctions: growth and properties” (angol nyelven) (PDF). Diamond and Related Materials 13 (2), 241–249. o, Kiadó: Elsevier BV. [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.diamond.2003.10.014. (Hozzáférés: 2017. április 3.)

[Bir{\o_1997_pp._12490–12498-20] Biró László Péter (1997). „Scanning tunneling microscope investigation of carbon nanotubes produced by catalytic decomposition of acetylene” (angol nyelven) (PDF). Physical Review B 56 (19), 12490–12498. o, Kiadó: American Physical Society (APS). [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/physrevb.56.12490. (Hozzáférés: 2017. április 3.)

[G{\e_1998_pp._12645–12648-21] Géza I. Márk, László P. Biró, and József Gyulai (1998). „Simulation of STM images of three-dimensional surfaces and comparison with experimental data: Carbon nanotubes”. Physical Review B 58 (19), 12645–12648. o, Kiadó: American Physical Society (APS). [2017. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/physrevb.58.12645. (Hozzáférés: 2017. április 3.)

[22] Koós Antal Adolf (2006). „Szén nanocsöveken alapuló szelektív gázérzékelők” (PDF). Fizikai Szemle (7), 226–229. o. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 3.)

[Horv{\a_2008_pp._495–504-23] Horváth Zsolt E. et al. (2008). „The role of defects in chemical sensing properties of carbon nanotube films” (angol nyelven) (PDF). Applied Physics A 93 (2), 495–504. o, Kiadó: Springer Nature. [2012. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s00339-008-4843-1. (Hozzáférés: 2017. április 3.)

[24] Rufan Zhang, Yingying Zhang, Qiang Zhang, Huanhuan Xie, Weizhong Qian, Fei Wei (2013). „Growth of Half-Meter Long Carbon Nanotubes Based on Schulz–Flory Distribution” (angol nyelven) (PDF). ACS Nano 7 (7), 6156–6161. o, Kiadó: American Chemical Society (ACS). [2015. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1021/nn401995z. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[FOOTNOTEKürti201339-25] Kürti 2013, 39. o.

[26] E. Flahaut et al. (2003). „Gram-Scale CCVD Synthesis of Double-Walled Carbon Nanotubes” (angol nyelven). Chemical Communications 12 (12), 1442–1443. o. DOI:10.1039/b301514a. PMID 12841282.

[Chernozatonskii-27] Chernozatonskii, L.A. (1992). „Carbon nanotube connectors and planar jungle gyms” (angol nyelven). Physics Letters A 172, 173–176. o. DOI:10.1016/0375-9601(92)90978-u.

[Menon-28] Menon, M. (1997). „Carbon Nanotube "T Junctions": Nanoscale Metal-Semiconductor-Metal Contact Devices” (angol nyelven). Physical Review Letters 79, 4453– 4456. o. DOI:10.1103/physrevlett.79.4453.

[Lambin-29] Lambin, P. (1996). „Atomic structure and electronic properties of bent carbon nanotubes”. Synth. Met 77, 249–1254. o. DOI:10.1016/0379-6779(96)80097-x.

[Ma-30] Ma, K.L. (2011). „Electronic transport properties of junctions between carbon nanotubes and graphene nanoribbons”. European Physical Journal B 83, 487–492. o. DOI:10.1140/epjb/e2011-20313-9.

[31] GK Dimitrakakis et al (2008). „Pillared Graphene: A New 3-D Network Nanostructure for Enhanced Hydrogen Storage”. Nano Letters 8 (10), 3166–3170. o. DOI:10.1021/nl801417w.

[32] Michael Berger: Novel, conceptual nanotechnology carbon material meets DOE's target for hydrogen storage. www.nanowerk.com, 2008. október 7. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[Lalwani_Kwaczala_Kanakia_Patel_2013_pp._90–100-33] Lalwani, Gaurav (2013). „Fabrication and characterization of three-dimensional macroscopic all-carbon scaffolds” (PDF). Carbon 53, 90–100. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.carbon.2012.10.035. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[Nasibulin_Pikhitsa_Jiang_Brown_2007_pp._156–161-34] Nasibulin, Albert G. (2007). „A novel hybrid carbon material”. Nature Nanotechnology 2 (3), 156–161. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/nnano.2007.37. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[Smith_Monthioux_Luzzi_1998_pp._323–324-35] Smith, Brian W. (1998). „Encapsulated C-60 in carbon nanotubes”. Nature 396 (6709), 323–324. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/24521. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[Su_Goddard_Zhao_2006_pp._5691–5695-36] Su, Haibin (2006). „Dynamic friction force in a carbon peapod oscillator”. Nanotechnology 17 (22), 5691–5695. o, Kiadó: IOP Publishing. [2018. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1088/0957-4484/17/22/026. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[Liu_Guo_Jayanthi_Wu_2002-37] Liu, Lei (2002). „Colossal Paramagnetic Moments in Metallic Carbon Nanotori” (PDF). Physical Review Letters 88 (21), Kiadó: American Physical Society (APS). [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/physrevlett.88.217206. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[Parker_Raut_Brown_Stoner_2012_pp._1046–1053-38] Parker, Charles B. (2012). „Three-dimensional arrays of graphenated carbon nanotubes”. Journal of Materials Research 27 (07), 1046–1053. o, Kiadó: Cambridge University Press (CUP). DOI:10.1557/jmr.2012.43. (Hozzáférés: 2017. március 28.)

[FOOTNOTEKürti201341-39] Kürti 2013, 41. o.

[40] II, Thomas A. Adams: Physical Properties of Carbon Nanotubes. www.pa.msu.edu. [2017. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 4.)

[Yu_2000_pp._637–640-43] Yu, M. (2000). „Strength and Breaking Mechanism of Multiwalled Carbon Nanotubes Under Tensile Load”. Science 287 (5453), 637–640. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). DOI:10.1126/science.287.5453.637. (Hozzáférés: 2017. március 29.)

[Peng_Locascio_Zapol_Li_2008_pp._626–631-44] Peng, Bei (2008). „Measurements of near-ultimate strength for multiwalled carbon nanotubes and irradiation-induced crosslinking improvements”. Nature Nanotechnology 3 (10), 626–631. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/nnano.2008.211. (Hozzáférés: 2017. március 29.)

[Filleter_Bernal_Li_Espinosa_2011_pp._2855–2860-45] Filleter, T. (2011). „Ultrahigh Strength and Stiffness in Cross-Linked Hierarchical Carbon Nanotube Bundles”. Advanced Materials 23 (25), 2855–2860. o, Kiadó: Wiley-Blackwell. [2017. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1002/adma.201100547. (Hozzáférés: 2017. március 29.)

[Jensen_Mickelson_Kis_Zettl_2007-46] Jensen, K. (2007). „Buckling and kinking force measurements on individual multiwalled carbon nanotubes” (PDF). Physical Review B 76 (19), Kiadó: American Physical Society (APS). DOI:10.1103/physrevb.76.195436. (Hozzáférés: 2017. március 29.)

[Minary-Jolandan_Yu_2008_p=073516-47] Minary-Jolandan, Majid (2008). „Reversible radial deformation up to the complete flattening of carbon nanotubes in nanoindentation” (PDF). Journal of Applied Physics 103 (7), 073516. o, Kiadó: AIP Publishing. [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1063/1.2903438. (Hozzáférés: 2017. március 29.)

[FOOTNOTEKürti201345-48] Kürti 2013, 45. o.

[Lu_Chen_2005_pp._3643–3696-49] Lu, Xin (2005). „Curved Pi-Conjugation, Aromaticity, and the Related Chemistry of Small Fullerenes (C60) and Single-Walled Carbon Nanotubes”. Chemical Reviews 105 (10), 3643–3696. o, Kiadó: American Chemical Society (ACS). DOI:10.1021/cr030093d. (Hozzáférés: 2017. március 29.)

[White_Todorov_1998_pp._240–242-50] C. T. White, T. N. Todorov (1998). „Carbon nanotubes as long ballistic conductors” (angol nyelven). Nature 393 (6682), 240–242. o, Kiadó: Springer Nature. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1038/30420. (Hozzáférés: 2017. március 31.)

[51] Y. Miyauchi (2006). „Cross-Polarized Optical Absorption of Single-Walled Nanotubes Probed by Polarized Photoluminescence Excitation Spectroscopy” (PDF). Physical Review B 74 (20), 205440. o. DOI:10.1103/PhysRevB.74.205440. (Hozzáférés: 2017. április 27.)

[iak1-52] K. Iakoubovskii (2006). „Midgap Luminescence Centers in Single-Wall Carbon Nanotubes Created by Ultraviolet Illumination” (PDF). Applied Physics Letters 89 (17), 173108. o. [2007. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1063/1.2364157. (Hozzáférés: 2017. április 27.)

[relax-53] F. Wang (2004). „Time-Resolved Fluorescence of Carbon Nanotubes and Its Implication for Radiative Lifetimes” (PDF). Physical Review Letters 92 (17), 177401. o. [2017. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/PhysRevLett.92.177401. PMID 15169189. (Hozzáférés: 2017. április 26.)

[dwnt1-54] K. Iakoubovskii (2006). „IR-Extended Photoluminescence Mapping of Single-Wall and Double-Wall Carbon Nanotubes”. Journal of Physical Chemistry B 110 (35), 17420–17424. o. [2007. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1021/jp062653t. PMID 16942079. (Hozzáférés: 2017. április 26.)

[dwnt2-55] K. Iakoubovskii (2008). „Optical Characterization of Double-wall Carbon Nanotubes: Evidence for Inner Tube Shielding”. Journal of Physical Chemistry C 112 (30), 11194–11198. o. DOI:10.1021/jp8018414.

[Kataura_Kumazawa_Maniwa_Umezu_1999_pp._2555–2558-56] Kataura, H. (1999). „Optical properties of single-wall carbon nanotubes” (PDF). Synthetic Metals 103 (1-3), 2555–2558. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/s0379-6779(98)00278-1. (Hozzáférés: 2017. március 31.)

[FOOTNOTEKürti201351-57] Kürti 2013, 51. o.

[fantini2-58] C. Fantini (2004). „Optical Transition Energies for Carbon Nanotubes from Resonant Raman Spectroscopy: Environment and Temperature Effects”. Physical Review Letters 93 (14), 147406. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.93.147406. PMID 15524844.

[FOOTNOTEKürti201353-59] Kürti 2013, 53. o.

[FOOTNOTEKürti201352-60] Kürti 2013, 52. o.

[Pop_Mann_Wang_Goodson_2006_pp._96–100-61] Pop, Eric (2006). „Thermal Conductance of an Individual Single-Wall Carbon Nanotube above Room Temperature” (PDF). Nano Letters 6 (1), 96–100. o, Kiadó: American Chemical Society (ACS). DOI:10.1021/nl052145f. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Sinha_Barjami_Iannacchione_Schwab_2005_pp._651–657-62] Sinha, Saion (2005). „Off-axis Thermal Properties of Carbon Nanotube Films” (PDF). Journal of Nanoparticle Research 7 (6), 651–657. o, Kiadó: Springer Nature. [2017. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s11051-005-8382-9. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[63] Thostenson, Erik (2005). „Nanocomposites in context”. Composites Science and Technology 65 (3–4), 491–516. o. DOI:10.1016/j.compscitech.2004.11.003.

[64] Mingo, N. (2008). „Phonon transmission through defects in carbon nanotubes from first principles”. Physical Review B 77 (3), 033418. o. DOI:10.1103/PhysRevB.77.033418.

[Physical_and_Chemical_Properties_of_Carbon_Nanotubes_2013-65] Satoru Suzuki. Physical and Chemical Properties of Carbon Nanotubes. InTech, 185–308. o.. DOI: 10.5772/46029 (2013). Hozzáférés ideje: 2017. április 13.

[Balasubramanian_Burghard_2005_pp._180–192-66] Balasubramanian, Kannan (2005). „Chemically Functionalized Carbon Nanotubes”. Small 1 (2), 180–192. o, Kiadó: Wiley-Blackwell. DOI:10.1002/smll.200400118. (Hozzáférés: 2017. április 13.)

[Krasheninnikov_Nordlund_2004_pp._355–366-67] Krasheninnikov, A.V. (2004). „Irradiation effects in carbon nanotubes”. Nuclear Instruments and Methods in Physics Research Section B: Beam Interactions with Materials and Atoms 216, 355–366. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.nimb.2003.11.061. (Hozzáférés: 2017. április 13.)

[Strano_Dyke_Usrey_Barone_2003_pp._1519–1522-68] Strano, Michael S. (2003. szeptember 12.). „Electronic Structure Control of Single-Walled Carbon Nanotube Functionalization”. Science 301 (5639), 1519–1522. o. [2017. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.1087691. ISSN 0036-8075. PMID 12970561. (Hozzáférés: 2017. április 13.)

[Jorio_2008_p.-69] A. Jorio, G. Dresselhaus, M. S. Dresselhaus. Carbon nanotubes – advanced topics in the synthesis, structure, properties, and applications. Berlin New York: Springer (2008). ISBN 978-3-540-72864-1

[Ebbesen_Ajayan_1992_pp._220–222-70] Ebbesen, T. W. (1992). „Large-scale synthesis of carbon nanotubes”. Nature 358 (6383), 220–222. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/358220a0. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[nanotubes_for_electronics-71] Collins, P.G. (2000). „Nanotubes for Electronics”. Scientific American, 67–69. o.

[72] Guo, Ting (1995). „Self-Assembly of Tubular Fullerenes”. Journal of Physical Chemistry 99 (27), 10694–10697. o. [2017. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1021/j100027a002. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Guo_Nikolaev_Thess_Colbert_1995_pp._49–54-73] Guo, T. (1995). „Catalytic growth of single-walled manotubes by laser vaporization” (PDF). Chemical Physics Letters 243 (1-2), 49–54. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/0009-2614(95)00825-o. (Hozzáférés: 2017. március 30.) ^{[halott link]}

[74] Smiljanic, Olivier (2002. április 22.). „Gas-phase synthesis of SWNT by an atmospheric pressure plasma jet”. Chemical Physics Letters 356 (3–4), 189–193. o. [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/S0009-2614(02)00132-X. (Hozzáférés: 2017. április 27.)

[75] Olivier Smiljanic et al.: Method and apparatus for producing single-wall carbon nanotubes. US Patent, 2009. szeptember 22. [2019. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 26.)

[76] José-Yacamán, M. (1993). „Catalytic growth of carbon microtubules with fullerene structure”. Applied Physics Letters 62 (6), 657. o. DOI:10.1063/1.108857.

[77] Wendy Beckman: UC Researchers Shatter World Records with Length of Carbon Nanotube Arrays (angol nyelven). www.uc.edu, 2007. április 27. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Inami_Mohamed_Shikoh_Fujiwara_2007_pp._292–295-78] Inami, Nobuhito (2007). „Synthesis-condition dependence of carbon nanotube growth by alcohol catalytic chemical vapor deposition method” (PDF). Science and Technology of Advanced Materials 8 (4), 292–295. o, Kiadó: Informa UK Limited. DOI:10.1016/j.stam.2007.02.009. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Naha_Puri_2008_p=065304-79] Naha, Sayangdev (2008). „A model for catalytic growth of carbon nanotubes”. Journal of Physics D: Applied Physics 41 (6), 065304. o, Kiadó: IOP Publishing. DOI:10.1088/0022-3727/41/6/065304. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Banerjee_Naha_Puri_2008_p=233121-80] Banerjee, Soumik (2008). „Molecular simulation of the carbon nanotube growth mode during catalytic synthesis”. Applied Physics Letters 92 (23), 233121. o, Kiadó: AIP Publishing. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1063/1.2945798. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Ren_1998_pp._1105–1107-81] Ren, Z. F. (1998). „Synthesis of Large Arrays of Well-Aligned Carbon Nanotubes on Glass”. Science 282 (5391), 1105–1107. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.282.5391.1105. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Kumar_Ando_2010_pp._3739–3758-82] Kumar, Mukul (2010). „Chemical Vapor Deposition of Carbon Nanotubes: A Review on Growth Mechanism and Mass Production” (PDF). Journal of Nanoscience and Nanotechnology 10 (6), 3739–3758. o, Kiadó: American Scientific Publishers. DOI:10.1166/jnn.2010.2939. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Neupane_Lastres_Chiarella_Li_2012_pp._2641–2650-83] Neupane, Suman (2012). „Synthesis and field emission properties of vertically aligned carbon nanotube arrays on copper”. Carbon 50 (7), 2641–2650. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.carbon.2012.02.024. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Zang_Zhou_Chang_Liu_2015_pp._192–206-84] Zang, Xining (2015). „Graphene and carbon nanotube (CNT) in MEMS/NEMS applications” (PDF). Microelectronic Engineering 132, 192–206. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.mee.2014.10.023. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[85] Michael Berger: Integrating nanotube-based NEMS into large scale MEMS. www.nanowerk.com, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Cheung_Hafner_Lieber_2000_pp._3809–3813-86] Cheung, C. L. (2000). „Carbon nanotube atomic force microscopy tips: Direct growth by chemical vapor deposition and application to high-resolution imaging”. Proceedings of the National Academy of Sciences 97 (8), 3809–3813. o, Kiadó: Proceedings of the National Academy of Sciences. DOI:10.1073/pnas.050498597. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[87] MCNT-500 - Bruker AFM Probes. www.brukerafmprobes.com. [2017. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[bone-88] Haddon, Robert C. (2006). „Bone Cell Proliferation on Carbon Nanotubes”. Nano Letters 6 (3), 562–567. o. DOI:10.1021/nl051861e. PMID 16522063.

[89] Publications on carbon nanotube applications including scaffold microfabrication. nano.byu.edu, 2014. május 27. [2017. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 27.)

[90] Sports (angol nyelven). Zyvex Technologies. [2017. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[91] HYBTONITE® – CNT modified Epoxy (Technical datasheet) (angol nyelven). [2015. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Newman_Minett_Ellis-Behnke_Zreiqat_2013_pp._1139–1158-92] Newman, Peter (2013). „Carbon nanotubes: Their potential and pitfalls for bone tissue regeneration and engineering” (PDF). Nanomedicine: Nanotechnology, Biology and Medicine 9 (8), 1139–1158. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.nano.2013.06.001. (Hozzáférés: 2017. április 4.)

[Chahine_Collette_Thomas_Genetos_2014_pp._2305–2315-93] Chahine, Nadeen O. (2014). „Nanocomposite Scaffold for Chondrocyte Growth and Cartilage Tissue Engineering: Effects of Carbon Nanotube Surface Functionalization”. Tissue Engineering Part A 20 (17-18), 2305–2315. o, Kiadó: Mary Ann Liebert Inc. DOI:10.1089/ten.tea.2013.0328. (Hozzáférés: 2017. április 4.)

[MacDonald_Laurenzi_Viswanathan_Ajayan_2005_pp._489–496-94] MacDonald, Rebecca A. (2005). „Collagen-carbon nanotube composite materials as scaffolds in tissue engineering”. Journal of Biomedical Materials Research Part A 74A (3), 489–496. o, Kiadó: Wiley-Blackwell. DOI:10.1002/jbm.a.30386. (Hozzáférés: 2017. április 4.)

[Sitharaman_Shi_Walboomers_Liao_2008_pp._362–370-95] Sitharaman, Balaji (2008). „In vivo biocompatibility of ultra-short single-walled carbon nanotube/biodegradable polymer nanocomposites for bone tissue engineering” (PDF). Bone 43 (2), 362–370. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.bone.2008.04.013. (Hozzáférés: 2017. április 4.)

[FOOTNOTEVolder2013-96] Volder 2013.

[Mogensen_Chen_Molhave_Boggild_2011_p=2116-97] Mogensen, Klaus B. (2011). „Carbon nanotube based separation columns for high electrical field strengths in microchip electrochromatography”. Lab on a Chip 11 (12), 2116. o, Kiadó: Royal Society of Chemistry (RSC). DOI:10.1039/c0lc00672f. (Hozzáférés: 2017. április 4.)

[Petersen_Tu_Dizdaroglu_Zheng_2012_pp._205–208-98] Petersen, Elijah J. (2012). „Protective Roles of Single-Wall Carbon Nanotubes in Ultrasonication-Induced DNA Base Damage”. Small 9 (2), 205–208. o, Kiadó: Wiley-Blackwell. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1002/smll.201201217. (Hozzáférés: 2017. április 4.)

[Edwards_2003_p.-99] Edwards, Bradley. The space elevator. Houston, TX: BC Edwards (2003). ISBN 978-0-9746517-1-2

[Zhang_2005_pp._1215–1219-100] Zhang, M. (2005). „Strong, Transparent, Multifunctional, Carbon Nanotube Sheets”. Science 309 (5738), 1215–1219. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). [2017. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.1115311. (Hozzáférés: 2017. április 5.)

[Janas_Koziol_2014_p=3037-101] Janas, D. (2014). „A review of production methods of carbon nanotube and graphene thin films for electrothermal applications”. Nanoscale 6 (6), 3037. o, Kiadó: Royal Society of Chemistry (RSC). DOI:10.1039/c3nr05636h. (Hozzáférés: 2017. április 5.)

[Miaudet_Badaire_Maugey_Derr{\e_2005_pp._2212–2215-102] Miaudet, P. (2005). „Hot-Drawing of Single and Multiwall Carbon Nanotube Fibers for High Toughness and Alignment”. Nano Letters 5 (11), 2212–2215. o, Kiadó: American Chemical Society (ACS). DOI:10.1021/nl051419w. (Hozzáférés: 2017. április 5.)

[Mulvihill_OBrien_Curtin_McCarthy_2016_pp._1138–1156-103] Mulvihill, Daniel M. (2016). „Potential routes to stronger carbon nanotube fibres via carbon ion irradiation and deposition”. Carbon 96, 1138–1156. o, Kiadó: Elsevier BV. DOI:10.1016/j.carbon.2015.10.055. (Hozzáférés: 2017. április 5.)

[Yildirim_GĂźlseren_{\cC_2000_pp._12648–12651-104] Yildirim, T. (2000). „Pressure-induced interlinking of carbon nanotubes”. Physical Review B 62 (19), 12648–12651. o, Kiadó: American Physical Society (APS). [2017. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1103/physrevb.62.12648. (Hozzáférés: 2017. április 5.)

[Collins_2001_pp._706–709-105] Collins, P. G. (2001). „Engineering Carbon Nanotubes and Nanotube Circuits Using Electrical Breakdown”. Science 292 (5517), 706–709. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science (AAAS). [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.1058782. (Hozzáférés: 2017. április 5.)

[Sun_Timmermans_Tian_Nasibulin_2011_pp._156–161-106] Sun, Dong-ming (2011). „Flexible high-performance carbon nanotube integrated circuits”. Nature Nanotechnology 6 (3), 156–161. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/nnano.2011.1. (Hozzáférés: 2017. április 5.)

[KymakisAmaratunga2002-107] E. Kymakis (2002). „Single-wall carbon nanotube/conjugated polymer photovoltaic devices”. Applied Physics Letters 80 (1), 112–114. o. DOI:10.1063/1.1428416. ISSN 0003-6951.

[108] New Jersey Institute of Technology. „New Flexible Plastic Solar Panels Are Inexpensive And Easy To Make”, ScienceDaily, 2007. július 19.

[109] S.A. Chivilikhin, V.V. Gusarov, I.Yu. Popov "Flows in nanostructures: hybrid classical-quantum models" Archiválva 2017. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Nanosystems: Physics, Chemistry, Mathematics, p 7

[Dillon_Jones_Bekkedahl_Kiang_1997_pp._377–379-110] Dillon, A. C. (1997). „Storage of hydrogen in single-walled carbon nanotubes”. Nature 386 (6623), 377–379. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/386377a0. (Hozzáférés: 2017. április 11.) ^{[halott link]}

[Jhi_Kwon_Bradley_Gabriel_2004_pp._769–773-111] Jhi, Seung-Hoon (2004). „Hydrogen storage by physisorption: beyond carbon”. Solid State Communications 129 (12), 769–773. o, Kiadó: Elsevier BV. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.ssc.2003.12.032. (Hozzáférés: 2017. április 11.)

[Pandolfo_Hollenkamp_2006_pp._11–27-112] Pandolfo, A.G. (2006). „Carbon properties and their role in supercapacitors”. Journal of Power Sources 157 (1), 11–27. o, Kiadó: Elsevier BV. [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.jpowsour.2006.02.065. (Hozzáférés: 2017. április 13.)

[Halber_2006-113] Halber, Deborah: Researchers fired up over new battery. MIT News , 2006. február 8. (Hozzáférés: 2017. április 11.)

[Pan_Li_Feng_2010_pp._654–668-114] Pan, Hui (2010). „Carbon Nanotubes for Supercapacitor”. Nanoscale Research Letters 5 (3), 654–668. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1007/s11671-009-9508-2. (Hozzáférés: 2017. április 11.)

[Helland_Wick_Koehler_Schmid_2008_pp._441–452-115] Helland, Aasgeir (2008). „Reviewing the environmental and human health knowledge base of carbon nanotubes”. Ciencia & Saude Coletiva 13 (2), 441–452. o, Kiadó: FapUNIFESP (SciELO). [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1590/s1413-81232008000200019. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[116] Larry Greenemeier: Study Says Carbon Nanotubes as Dangerous as Asbestos, 2008. május 20. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[117] Sofie Högberg. Modeling Nanofiber Transport and Deposition in Human Airways – doktori értekezés [archivált változat] (PDF) (angol nyelven), Luleå: Luleå University of Technology (2010). ISBN 978-91-7439-171-8. Hozzáférés ideje: 2017. április 26. [archiválás ideje: 2017. március 31.]

[The_Future_Of_Things_2009-118] Anni Shaer Levitt: Carbon Nanotubes Dangerous to the Environment. The Future Of Things , 2009. június 25. [2017. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 13.)

[119] John Howard (2013. április). „Occupational Exposure to Carbon Nanotubes and Nanofibers” (angol nyelven) (PDF) (2013–145), Kiadó: The National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH). [2017. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 20.)

[120] REACH Registration Completed for Single-Wall Carbon Nanotubes, 2016. október 16. [2016. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 30.)

[Senga_Suenaga_2015_p=7943-121] Senga, Ryosuke (2015). „Single-atom electron energy loss spectroscopy of light elements”. Nature Communications 6, 7943. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/ncomms8943. (Hozzáférés: 2017. április 11.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]

[22]

[23]

[24]

[25]

[26]

[27]

[28]

[29]

[30]

[31]

[32]

[33]

[34]

[35]

[36]

[37]

[38]

[39]

[40]

[m 1]

[m 2]

[41]

[42]

[43]

[44]

[45]

[46]

[47]

[48]

[49]

[50]

[51]

[52]

[53]

[54]

[55]

[56]

[57]

[58]

[59]

[60]

[61]

[62]

[63]

[64]

[65]

[66]

[67]

[68]

[69]

[70]

[71]

[72]

[73]

[74]

[75]

[76]

[77]

[78]

[79]

[80]

[81]

[82]

[83]

[84]

[85]

[86]

[87]

[88]

[89]

[90]

[91]

[92]

[93]

[94]

[95]

[96]

[97]

[98]