Ugrás a tartalomhoz

Polimer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Polimernek (görög eredetű szó: poli-, sok, -mer, rész) azokat a kémiai vegyületeket nevezzük, amelyek nagyszámú, egy vagy többfajta, azonos típusú atomcsoportból, úgynevezett monomer egységből épülnek fel és ezeket az építőelemeket primer kémiai, (kovalens kötések) kapcsolják össze.[1]A polimer kifejezés a közhiedelemmel ellentétben nem ekvivalens a műanyag kifejezéssel. A polimerek elvileg végtelen sok ismétlődő egységből állhatnak, szemben az oligomerekkel, amelyeket meghatározott számú monomer alkot. Staudinger definíciója szerint a polimer moltömege meghaladja az 5-10 ezer gramm/mol értéket. A polimer relatív méretét a polimerizációs fokkal (polfokkal) fejezzük ki, ami megadja, hogy hány darab ismétlődési egységből áll. A természetben előforduló polimerek mellett léteznek természetes alapú mesterséges anyagok (például viszkóz), vagy a természetben nem előforduló, mesterségesen létrehozott vegyületekből szintetizált polimerek. A polimerek önálló alakkal, térfogattal rendelkeznek.

A legelső mesterségesen előállított polimer a bakelit volt, melyet 1907-ben szabadalmazott feltalálója Leo Hendrik Baekeland.[2]

Főbb fajtái

[szerkesztés]

A mesterségesen előállított polimerek közismert képviselője a polietilén (PE). (…-CH2-CH2-…) A nylon szó fajtanévvé vált védjegy, amellyel az amerikai DuPont de Nemours cég eredetileg a poliamid 6.6-ot (PA 6.6) forgalomba hozta. Bár az alapanyag a gazdaságosabban gyártható polietilénre változott, de a nylon ("nejlon") szó használata fennmaradt a köznyelvben.

A legnagyobb mennyiségben felhasznált polimer alapanyag a

E polimereket tömegműanyagoknak nevezzük.

Nagy jelentőségű továbbá a

A textiliparban feldolgozott mesterséges szálasanyagok is polimerek, legfontosabbak ezek között a természetes alapanyagú (cellulózból készült) viszkóz (CV) és az acetát (CA), a szintetikus polimerek közül a poliészter (PES), a poliamidok (főleg a PA 6 és PA 6.6), az aramidok (aromás poliamidok), a poliakrilnitril (PAN), a polipropilén (PP), a poliuretán (PU).

Előnyei a fémekkel szemben:

  • kicsi a sűrűségük
  • a klasszikus értelemben korrózióállók
  • jó szigetelők, de készíthetőek belőlük (kis mértékben) vezető műanyagok is (megfelelő adalékkal, pl szén nanocső)
  • előállítási költségük kicsi, lehetséges a termelékeny feldolgozás
  • könnyen feldolgozhatóak, rendszerint nincs szükség forgácsolásra
  • a hőre lágyuló polimerek teljes mértékben reciklálhatóak (újrahasznosíthatóak) vagy termikusan (például hőerőműben) felhasználhatók

Hátrányai a fémekkel szemben:

  • kicsi a szilárdságuk (speciális anyagok, például szálerősítésű gyanták, vetekszenek a fémekével)
  • öregszik, megfelelő stabilizálás esetén pedig nem bomlik le
  • rossz hőállóság és hővezető képesség
  • kisebb rugalmassági modulus

A polimerek csoportosítása

[szerkesztés]
Polimerek csoportosítása

Előállításuk szerint

[szerkesztés]

A polimerizáció polimerek monomerkeből való kémiai előállítási folyamata.

Primer szerkezetük szerint

[szerkesztés]
  • Homopolimer, azonos monomerekből áll a főlánc (PE, PP, PVC, PS)
  • Kopolimer, különböző monomerekből. (ABS, Poliblend)

Feldolgozás szerint

[szerkesztés]
  • hőre lágyuló (termoplaszt) és
  • hőre nem lágyuló (duroplaszt)

Szerkezet alapján

[szerkesztés]
  • lineárisak (csak főlánc, hőre lágyuló)
  • elágazottak (oldalláncok is vannak, hőre lágyuló)
  • térhálósak (keresztkötések, hőre nem lágyuló)
    • ritka térhálós
    • sűrű térhálós
  • folyadékkristályok

Az őket felépítő atomok szerint

[szerkesztés]
  • szerves
  • szervetlen
  • elemorganikus polimerek

Fázisállapot szerint

[szerkesztés]
  • Amorf (közeli rendezettség, távoli rendezetlenség) Rendezettebb, mint a kismolekulájú anyagok.
  • Részben kristályos (közeli és távoli rendezettség) Mindig tartalmaz amorf részeket. (kristályossági fok, Avrami egyenlet)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Borbély Endréné dr. - Vágó Katalin: Szakmai Kémia III. Műanyagok fizikája és kémiája, műanyagok feldolgozása. 98-102 Budapest, KMF Sokszorosító, 1992 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 9637160
  2. ↑ Bill Bregar (fordította: Gyimesi Györgyné): 100 éves a bakelit, Műanyag és gumi, 2007; 11. szám

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További források

[szerkesztés]
  • Polimertechnika alapjai
  • Műanyag zsebkönyv
  • BME Műanyagok jegyzet
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Polimer&oldid=27600200”