Ugrás a tartalomhoz

Oroszvár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rusovce szócikkből átirányítva)
 A településen világörökségi helyszín található 
Oroszvár (Rusovce)
A várkastély
A várkastély
Oroszvár címere
Oroszvár címere		 Oroszvár zászlaja
Oroszvár zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásPozsonyi V.
RangPozsony városrésze
Első írásos említés1208
PolgármesterRadoslav Jenčík
Irányítószám851 10
Körzethívószám02
Forgalmi rendszám
  • BA
  • BL
  • BT
Népesség
Teljes népesség4388 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség111 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság133 m
Terület25,56 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
A városrész elhelyezkedése Pozsonyon belül
A városrész elhelyezkedése Pozsonyon belül
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 03′ 13″, k. h. 17° 08′ 52″48.053611°N 17.147778°EKoordináták: é. sz. 48° 03′ 13″, k. h. 17° 08′ 52″48.053611°N 17.147778°E
Oroszvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszvár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Oroszvár (szlovákul Rusovce, németül Karlburg, Rossenburg, Kerchenburg, horvátul Rosvar) Pozsony településrésze Szlovákiában, a Pozsonyi kerület Pozsonyi V. járásában. Első írásos említése 1208-ból maradt fenn. 1947-ig Magyarországhoz tartozott. 1972. január 1-étől Pozsony városrésze.

Oroszvár kastélya

Fekvése

[szerkesztés]

Pozsony belvárosától 8 km-re délre, a Duna jobb partján fekszik. Vasúti megállója Oroszvár a Pozsony–Hegyeshalom-vasútvonalon.

Élővilága

[szerkesztés]
  • 2020
    2020
  • 2024
    2024

A városrészben 2 gólyafészekhelyet tartanak nyilván. 2014-ben és 2017-ben is 2 gólyafiókát számoltak össze.[2]

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve arra utal, hogy Árpád-kori várát orosz határőrnépek védték, melyeket Taksony fejedelem telepített ide.

Története

[szerkesztés]

A település területén a bronzkorban a Wieselburgi kultúra települése állt. A vas korban, az i. e. 7. században a Hallstatti kultúra embere élt ezen a tájon. A késői vaskorban a La Tène-kultúra népe élt itt. Területén a római korban egy Gerulata nevű település állt. 2021 óta Gerulata A Római Birodalom dunai limese világörökségi helyszín része.[3]

E vidéket a honfoglalás után orosz határőrnépek védték, melyeket Taksony fejedelem telepített ide, valószínűleg egykori várát is ő építtette 947 és 970 között. Oklevél 1208-ban „terra Wruzvar” néven említi először. A várnak már nyoma sincs, mivel 1271-ben Ottokár cseh király leromboltatta. A település a 14. században kereskedelmi központ lett, ahol már 1365 előtt jelentős éves vásárokat tartottak. Ebben az időszakban bukkan fel német neve is először „Kerselburch” alakban. 1410-ben „Orozwar” néven említik. 1446-ban említik harmincadszedő vámállomását. A 15. században a Tompek család tulajdonában találjuk. 1518-ban Jósa istván birtoka, ezután különböző nemesi családoké. A 16. században a török elöl menekülő horvátok telepedtek le itt, majd németek és magyarok érkeztek. 1646-ban Zichy István birtoka lett. 1659-ben említik először iskoláját. 1710-ben alakult meg első céhe, a cipészeké. 1794-ben kétszer is erős földrengés rázta meg a települést.

Gerulata romjai

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „OROSZVÁR. Carloburgum. Karlburg. Elegyes német mező Város Moson Vármegyében, földes Ura Gróf Zichy Uraság, Nemes Zichy, és más Urak is bírnak benne. Lakosai leg inkább katolikusok, és számos zsidók, fekszik Duna vizéhez közel, az Ország útban Óvárhoz nem meszsze, ’s a’ földes Uraságnak igen jeles, és pompás Kastéllyával, ’s ugyan illy szembetűnő jó ízléssel épűlt gyönyörű Várhoz illő ángolyi kerttel díszesíttetik. Ez a’ Kastély valóban nem tsak e’ Várost, hanem az egész vidéket ékesíti, és az útazót is vidámíttya. Újabb Szentegyházát, melly Sz. Magdalénának emlékezetére épűlt, néhai G. Zichy István építtette, a’ kinek teste is ide helykeztetett [...] a' Városon kivűl északra, vagyon az a’ nevezetes töltés, melly által a’ Nagy Dunának egyik erén ezen Vármegyének nagy költségeivel, nem sok esztendőkkel ez előtt termés kövekből építtetett. Határja egyenes, és róna, három nyomásbéli, földgye rész szerént veres agyagos, és követses; rész szerént pedig fekete, mellyben leg inkább rozs, és árpa terem, búza silányabban, a’ Duna mentében vagyon fűzfa, túl pedig a’ Dunán keményfa erdeje, réttye ’s legelője tsekélyes, piatza Nizsiderben, és Posonyban.”[4]

1809. május 16-án Oroszvárt elérték Napóleon csapatai. Kastélyát 1841 és 1844 között gróf Zichy Emánuel építtette.

A katolikus templom

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Oroszvár, németül Carlburg, német-horvát m.-város, Moson vmegyében, a Dunának egy ága mellett, kies vidéken. Lakja 1100 rom. kath., 350 evang., 460 zsidó, kath., anya-, evang. fiók templommal, synagógával. Ékesiti a várost az uraság ritka pompás kastélya, szép angolkerttel. Van derék vendégfogadója, sörfőzőháza, több vizimalma, erdeje. A lakosok 88 6/8 telek után birnak 752 másod, 1402 harmad, 453 negyed osztálybeli szántóföldet és 16 hold rétet. A gazdák főleg csak lovakat tartanak, s erősen fuvaroznak. Birja a várost gróf Zichy Manó; de nemesudvarokat birnak itt Zichy, Jablanczy, Balogh, Csergő, Trsztyánszky nemes családok. Ut. posta Rajka.”[5]

1872-ben Hugo Henckel vásárolta meg. 1876-ban a település alsó része leégett. 1906-ban a kastélyt gróf Lónyay Elemér vásárolta meg. Trianon után is Magyarország része maradt. A település 1947-ben, a párizsi békeszerződés értelmében került az akkori Csehszlovákiához, addig Moson vármegye Rajkai járásához tartozott.

A második világháború után itt nyitották meg Csehszlovákia első magyar tanítási nyelvű alapiskoláját, amely a hatvanas években beolvadt a helyi szlovák iskolába. Ezt követően az oroszvári magyar gyerekek a pozsony-belvárosi Duna utcai iskolában tanultak, de a kilencvenes évek kezdetétől már nem jár oroszvári gyerek magyar iskolába.[6]

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 1885 lakosából 193 magyar és 32 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1668 lakosából 194 magyar és 31 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1711 lakosából 315 magyar és 40 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1802-en lakták, ebből 1268 német, 439 magyar, 30 szlovák, 20 horvát, 6 rutén és 39 egyéb anyanyelvű.

1930-ban 1678 lakosából 435 magyar és 11 szlovák volt.

1941-ben 1708 lakosából 648 magyar és 1 szlovák volt.

1991-ben 1759 lakosából 1195 szlovák és 465 magyar volt.

2001-ben 1922 lakosából 359 magyar és 1466 szlovák volt.

2011-ben 2845 lakosából 284 magyar és 2380 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt hunyt el 1693-ban Zichy István tárnokmester.
  • Itt hunyt el 1769-ben Zichy István magyar császári-királyi kamarás, a Pálffy-ezred kapitánya, 1761-től Komárom vármegye főispáni helytartója.
  • Itt hunyt el 1812-ben Zichy Ferenc magyar főispán és főpohárnokmester,
  • Itt hunyt el 1826-ban Koháry Ferenc József magyar királyi kamarás, titkos tanácsos, aranygyapjas vitéz, főpohárnok, főkancellár, Hont vármegye örökös főispánja.
  • Itt élt az 1820-as években Zichy Károly feleségével, Seilern Crescence-szel, aki hosszú romantikus kapcsolat, majd férje halála után (1834), házasságot kötött Széchenyi Istvánnal.
  • Itt született 1815-ben Jordán Tamás prépost-kanonok.
  • Itt született 1926. augusztus 23-án Hernádi Gyula magyar író, forgatókönyvíró.

Lásd még

[szerkesztés]

Források és szakirodalom

[szerkesztés]
  • Katarína Beňova 2022: Kresbový album grófa Viktora Odescalchiho a kaštiel v Rusovciach. Bratislava - Zborník Múzea mesta Bratislavy 34
  • Mathédesz Lajos 2020: Oroszvári római kőemlékek rajzai Modrovich Jánostól. In: Nemes Gábor (főszerk.): Tomka 80 – Ünnepi tanulmányok Tomka Péter köszöntésére. Győr.
  • Juraj Bartík – Igor Bazovský – Pavol Jelínek – Alena Šefčáková 2016: Osídlenie Bratislavy-Rusoviec v staršej dobe bronzovej. Zborník SNM – Archeológia Supplementum 11, 45-74.
  • Katarína Beňová 2016: Kaštieľ v Rusovciach vo svetle výtvarných diel 19. storočia. Kresbový album rodiny Zichy Ferraris.
  • Bazovský, I. – Budaj, M. 2015: Nové nálezy mincí z Bratislavy-Rusoviec. Denarius, 2014
  • J. Schmidtová – P. Barta 2014: Výskum priekopy rímskeho tábora Gerulata II v Rusovciach v roku 2009. Zborník SNM Archeológia – Supplementum 8, 141-154.
  • Robert Frecer 2013: Roman lamps of Gerulata and their Role in funeral Rites. Zbor. SNM – Archeológia 23.
  • Horváth Ciprián – Merva Szabina – Tomka Péter 2012: Oroszvár (Rusovce, Sl.) 10-11. századi temetője. In: Liska, A. – Szatmári, I. (szerk.): Sötét Idők Rejtélyei. Békéscsaba, 375-404.
  • Fejérdy Tamás: Világörökségi jelölés előkészületben: a római Limes magyarországi szakasza – Építész Közlöny-Műhely, 2011.10. (p. 10-12.) – Publicitas Art-Media, Bp. 2011. – ISSN 1789-0934
  • 2008 Források a felvidéki magyarok sorsáról a második világháború után
  • Jaroslava Schmidtová – Matej Ruttkay 2008: Das langobardische Gräberfeld von Bratislava-Rusovce. In: Kulturwandel in Mitteleuropa
  • Szerk.: Franz Humer: Legionsadler und Druidenstab I-II. (Sonderausstellung aus Anlass des Jubileums "2000 Jahre Carnuntum" – Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. – ISBN 3-85460-229-4
  • Klára Kuzmová: Die Südwestslowakei in der frühen römischen Kaiserzeit (p. 130) – Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. – ISBN 3-85460-229-4
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Jaroslava Schmidtová: Di vorrömische und frührömische Besiedlung von Gerulata (p. 133) – Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. – ISBN 3-85460-229-4
  • Sisa József 2004: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában. Akadémiai doktori értekezés, Budapest
  • M. Pichlerová 2001: Najstaršie osídlenie dunajského brodu v Bratislave-Rusovciach. Zborník Bratislava 13, 27-40.
  • Bazovský, I. 2000: Sídlisko z obdobia sťahovania národov v Bratislave – Rusovciach. Zbor. SNM – Archeológia 10, 91-102.
  • I. Bazovský – A. Šefčáková 1999: Die neuesten Grabfunde der Wieselburger Kultur in Bratislava-Rusovce. In: Bátora, J. – Peška, J. (Hrsg.): Aktuelle Probleme der Erforschung der Frühbronzezeit in Böhmen und Mähren und in der Slowakei. Nitra, 53-61.
  • Igor Bazovský 1996: Zisťovacie výskumy v Bratislave-Rusovciach. AVANS 1994, 28-29.
  • Štefan Oriško 1996: Kríž z Rusoviec. Pamiatky a múzeá 1996/3, 38-41.
  • Visy Zsolt: A római limes Magyarországon – Bp. Corvina K. 1989. – ISBN 963-13-2282-3
  • M. Pichlerová 1980: Praveké osídlenie Bratislavy-Rusoviec. Zborník SNM – História 20, 5-37.
  • Magda Pichlerová 1978: Kostrový hrob zo staršej doby bronzovej v Bratislave-Rusovciach. AVANS 1977, 198-199.
  • Kraskovská, Ľ. 1974: Rímskej pohrebisko na parcele JRD v Rusovciach. Zborník SNM 68 – História 14.
  • Kőszegi, F. 1958: Az oroszvári bronzkori temető. Folia Archaeologica 10, 43 nn.
  • Sőtér Ágoston 1894: Csúnyi és oroszvári ásatások. Archaeologiai Értesítő 14, 306-310.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ Frontiers of the Roman Empire – The Danube Limes (Western Segment). whc.unesco.org (Hozzáférés: 2021. augusztus 10.)
  4. ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Arcanum Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2017. október 14.)
  5. ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Arcanum Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2017. október 14.)
  6. ↑ Pozsonyi magyarok: Vagytok vagy nem vagytok? Archiválva 2008. november 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Szabad Újság
  7. ↑ Jaroslava Smidtová: Die vorrőmische und frührömische Besiedlung von Gerulata
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oroszvár&oldid=27174255”