Mosonbánfalva

	Mosonbánfalva (Apetlon)
	Parasztbarokk tájház
	; Mosonbánfalva címere
	; Mosonbánfalva címere
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	mezőváros
Járás	Nezsideri járás; Burgenland;
Alapítás éve	1318
Polgármester	Ronald Payer (ÖVP)
Irányítószám	7143
Körzethívószám	02175
Forgalmi rendszám	ND
	Népesség
Teljes népesség	1754 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	22 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	114 m
Terület	82,2 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 44′ 42″, k. h. 16° 49′ 52″47.745000°N 16.831111°EKoordináták: é. sz. 47° 44′ 42″, k. h. 16° 49′ 52″47.745000°N 16.831111°E
	Mosonbánfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Mosonbánfalva témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Mosonbánfalva (németül Apetlon) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nezsideri járásban.

Fekvése

A nagyközség a Fertő keleti partján, Nezsidertől (németül "Neusiedl am See") 26 km-re délre található. Tengerszint feletti magassága 121 m.

Nevének eredete

Nevét egykori birtokosáról kapta. Német neve is magyar eredetű, eredeti alakja Apátlan (nem az apát földje értelemben), arról a perlekedésről, mely Illmic és Bánfalva között folyt a pótfalvi apáti birtok miatt).

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a kőkorszakban is lakott volt, de kerültek elő leletek a bronzkorból és a vaskorból is. Az i. e. 5. században illír törzsek éltek ezen a vidéken, majd kelta bójok vándoroltak ide. A római korban mint erről az éremleletek tanúskodnak elsősorban idejüket kiszolgált veteránok települtek meg itt. Határában a „Neubruch” dűlő térségében is találtak római leleteket. A népvándorlás korában keleti gótok, vandálok, hunok érkeztek erre a vidékre, majd a 6. századtól avarok és szlávok telepedtek meg itt. A magyarok a 10. század elején szállták meg a Fertő tó vidékét, majd határőrző besenyőket telepítettek ide.

1242-ben a tatárok ezt a vidéket is elpusztították, a kipusztult lakosság helyébe 1253-ban németeket telepítettek le. A települést 1318-ban Károly Róbert király adománylevelében "Vytézfelde" néven említik először. 1361-ben "Banfalu", 1410-ben "Apathlan", 1571-ben "Bandorff" néven említik. Templomát és plébánosát az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék már említi. A település a mai helyén csak 1410-óta áll, azelőtt nyugatra, a tóhoz közelebb, a ma „Don”nak nevezett helyen települt. A tó gyakori kiöntései miatt azonban távolabb, ami helyén kellett újra telepíteni. 1500-ban Apátlan a kismartoni uradalom része lett. 1579-ben "Apotlan", 1643-ban "Apethlon" alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1529-ben és 1683-ban a török pusztította el. A Rákóczi-szabadságharc idején többször a kurucok rabolták ki, majd a harcok végével pestisjárvány és éhínség pusztított. Plébániáját 1702-ben alapították újra, anyakönyveit 1728-óta vezetik. 1773-ban "Banfalu" néven említik, később azonban többször "Apetlon" néven fordul elő okiratokban. A 17. századtól az Esterházy család birtoka volt.

Vályi András szerint " BÁNFALU. vagy Bánfalva. Apetlán. Elegyes német falu Moson Vármegyében, földes Ura Hertzeg Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik közel a’ Moson Vármegyei nagy tóhoz. Szántó földgyei termékenyek; de az áradott tó vize gyakran elönti határját, réttye nevezetes szénát terem, legelője szoross, melly miatt az Uraságtól pusztát bérben bírnak, erdeje nintsen, ’s fa helyett náddal tüzelgetnek, malma alkalmatlan, harmadik Osztálybéli."^[1]

Fényes Elek szerint " Bánfalu, Apetlohn, német falu, Mosony vármegyében, a Fertő tava mellett, melly itt igen bozótos, 1336 kath. lak., s paroch. szentegyházzal. Harmadik osztálybeli határán van 73 1/ egész jobbágytelek, 147 telkesgazda, 114 4/ második, 333 harmadik, 1462 4/ h. negyedik osztálybeli szántóföldje, 394 embervágó másod, 237 harmad-rendű rétje, sok nádvágása. Élelmöket halászatból, széksó-szedésből, és vizi vadászatból is keresik. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Moson."^[2]

1910-ben 1585, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Moson vármegye Nezsideri járásához tartozott. A nyugat-magyarországi felkelés során volt összecsapás a településnél a Rongyos Gárda és az osztrák csendőrség között. 1991-ben mezővárosi rangot kapott.

Nevezetességei

Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1792 és 1797 között építették késő barokk stílusban a korábbi, valószínűleg 15. századi templom alapjain. 1975-ben bővítették. Szép üvegablakait Hannelore Knittler-Gsellmann készítette. Orognáját 2008-ban építették újjá.
A templom melletti nagy fakeresztet 1864-ben állították, 1922-ben megújították.
A szomszédos Lange Lacke természetvédelmi területe népszerű kirándulóhely és madárfészkelőhely.
Az egykori hercegi majorban található a Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park (a Fertő–Hanság Nemzeti Park osztrák része) székhelye.