Ugrás a tartalomhoz

Rudolf Vrba

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf Vrba
SzületettWalter Rosenberg
1924. szeptember 11.
Nagytapolcsány (Csehszlovákia)
Elhunyt2006. március 27.
Vancouver (Kanada)
Állampolgárságacsehszlovák
izraeli
brit
kanadai
Nemzetiségezsidó
HázastársaGerta Vrbová
Robin Vrba
Gyermekeikét gyermek:
Helena Vrbova
Zuza Vrbová Jackson
SzüleiElias Rosenberg, Helena Rosenberg
Foglalkozásabiokémikus, farmakológus, egyetemi oktató
Tisztségetársult professzor a British Kolumbiai Egyetemen(wd)
IskoláiPrágai Műszaki Egyetem(wd), Kémiai kar
KitüntetéseiBátorságért Érdemérem
Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend 2. fokozata
Csehszlovák Partizánok Becsület Érdemérme
Fehér Kettőskereszt Érdemrend(wd) 1. fokozata
Halál okarák
szökevény az auschwitzi koncentrációs táborból
a Vrba–Wetzler-jelentés társszerzője
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Vrba témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rudolf Vrba (születési neve: Walter Rosenberg; Nagytapolcsány, Csehszlovákia, 1924. szeptember 11. – Vancouver, Kanada, 2006. március 27.) az auschwitzi koncentrációs táborban volt zsidóként fogoly. Egy másik fogollyal együtt azon kevesek között volt, akiknek sikerült megszökniük onnan. Tőlük származik az auschwitzi jegyzőkönyvek vagy jelentések egyike, amelyek feltárták a világ előtt a nácik által ott elkövetett atrocitásokat, különösen a zsidók gyilkolásának népirtás jellegét.

Szökése után harcolt a második világháború végéig Csehszlovákia német megszállói ellen, majd a háború után biokémikus lett. Csehszlovákiában, majd sorban Izraelben, az Egyesült Királyságban és Kanadában folytatott kutatómunkát, utóbbiban pedig egyetemi oktató is volt. Emellett részt vett német háborús bűnösök leleplezésében és megbüntetésében.

Élete

[szerkesztés]

Deportálása előtt

[szerkesztés]

Walter Rosenberg szülei Elias és Helena Rosenberg voltak. Még két fiuk[1] és egy lányuk volt.[2] A családnak fűrésztelepe volt a Gölnicbánya közelében fekvő Jekelfalván. Amikor a gyerek hároméves volt, Nagyszombatra költöztek.[3] Walter Pozsonyban járt gimnáziumba. 1939-ben Szlovákia független állam, de Németország csatlósa volt, és antiszemita törvényei voltak. Ezért kizárták a gimnáziumból, és Nagyszombaton lett segédmunkás.[4] Ugyanakkor otthon tanult tovább egyedül, főleg kémiát,[5] angol nyelvet és oroszt.[6] Abban az időben ismerte meg jövőbeli feleségét, Gerta Sidonovát.[7]

1942 februárjában a szlovák hatóságok bejelentették, hogy zsidókat fognak úgymond „áttelepíteni” a németek által elfoglalt Lengyelországba.[8] Az akkor tizenhét éves fiatalember elhatározta, hogy Angliába megy csatlakozni a csehszlovák emigráns kormánnyal ott lévő csehszlovák hadsereg megmaradt állományához. Magyarországon és Jugoszlávián át akart odajutni, és ha nem tudott volna Jugoszláviából tovább menni, ott csatlakozott volna a partizánokhoz.[9] Március elején el is indult kockáztatva letartóztatását, mivel zsidóknak nem volt szabad utazniuk. Illegálisan átlépte a magyar határt Galántánál, de csak Budapestig tudott menni. Kevés idő után visszaindult Nagyszombatra, de amikor elindult a zöldhatáron Szered felé, magyar határőrök elfogták. Megkínozták, ki akarva csikarni belőle, hogy kém. Bevallotta, hogy zsidóként menekülni akart, és végül a zöldhatárra vitték. Ott előbb meg akarták ölni, de végül elengedték. A futástól elcsigázva összeesett, szlovák határőrök találtak rá, akik letartóztatták, majd a nyitranováki gyűjtőtáborba került, ahol a foglyokat Lengyelországba szállításukig tartották.[10]

A gyűjtőtáborban volt egy munkatábor is, ahova azok a zsidók kerültek, akiket az országban való dolgoztatásra tartottak. Vrba szökésre gondolt, és kihasználta azt, hogy az ottani konyháról kellett ételt szállítania a gyűjtőrészlegbe. Hat héten át készült a szökésre, és meg is szökött, egy fogolytársával együtt, de Nagytapolcsányon elfogták a csendőrök, és visszakerült a gyűjtőtáborba.[11]

Deportálása

[szerkesztés]

Majdanekben

[szerkesztés]

1942. június 14-én Rosenberget betették egy transzportba, amelyet a Lublin melletti majdaneki koncentrációs táborba vittek.[2][12]

Majdanekben Rosenberget segédmunkásként dolgoztatták a tábor kiterjesztésére folyó építkezésen. Annyira elégtelen volt az élelmezés, hogy a nehéz fizikai munka a gyengébb foglyok életébe került. Ott volt az egyik bátyja is. Látta is, de nem tudott találkozni vele. Akkor látta utoljára.[13]

A táborban bejelentették, hogy 400 embert mezőgazdasági munkára fognak vinni, amelyre jelentkezni lehetett. Rosenberg ezt tette.[14]

Auschwitzban

[szerkesztés]

Valójában a 400 embert június 27-én Auschwitzba vitték.[15]

Szerencséje volt, hogy néhány napra odakerülése után, mivel jól tudott németül, egyike a nagyon ritka jóindulatú kápóknak bevette a felügyelete alatt dolgozó foglyok csoportjába.[16] Abban a raktárban kellett dolgoznia, ahol az SS-eknek szánt élelmiszert tárolták.[17] Ez kiváltságossá tette, mivel amíg lehetett, kápójával[18] együtt lopkodtak az élelmiszerekből, és nem betegedett meg, amikor flekktífusz járvány robbant ki, mert munkahelye miatt biztosított volt számára a tisztálkodás.[19]

A jó kapcsolatok maghatározóak voltak a túléléshez. Vrba szerencséje az volt, hogy kezdettől fogva kialakultak ilyen kapcsolatai a tábor adminisztrációjában használt foglyokkal, akik egyre nélkülözhetetlenebbek voltak az SS-ek számára, amint a foglyok száma szaporodott. A funkciós foglyok hierarchiája leképezte az SS-ekét. A legmagasabb rangúak a legrégebbiek közül származtak. Voltak közöttük köztörvényes bűnözők, de politikai foglyok is. Ezek egy része kapcsolathálózatot fejlesztett ki, hogy segítsenek egymásnak és másoknak is. A funkciós foglyoknak bizonyos kiváltságaik voltak: nem kellett fizikai munkát végezniük, jobb élelmezésük volt, az SS-ek eltűrték, hogy ruházatuk egy része a deportáltaktól elkobzott legyen. Rangjuktól függően bizonyos hatalmuk volt a többi fogoly felett, de azt is megengedték nekik, hogy maguk válasszanak ki foglyokat könnyebb munkára sőt, az alacsonyabb funkciókra is, mint például barakk írnokának.[20][21]

Miután Rosenberg kápóját megbüntették egy ellopott lekvárosláda miatt, amit kiéhezett fogoly nőknek adott, Rosenberget áttették az IG Farbenhez(wd) tartozó Buna gyár építkezésére, amely Monowicében folyt embertelen körülmények között. Naponta vitték oda a foglyokat vonattal marhavagonokba zárva. A visszaúton magukkal kellett vinniük az aznap meghaltakat és megölteket is.[22] A rendkívül nehéz munkában Rosenbergnek csak az első fél munkanapon volt része. Ismét szerencséje volt, mivel egy munkavezető könnyebb munkára vette magához.[23]

1942 augusztusának vége felé egy, már régebben Auschwitzban fogoly honfitárs felhasználta a foglyok által Kanadának nevezett részlegbeli kápókkal való kapcsolatát arra, hogy Rosenberg is odakerüljön.[24] Ott a táborba érkező deportáltak poggyászából származó dolgokat szortírozták. Kegyetlen büntetéseket kockáztatva a foglyoknak olykor sikerült ellopniuk főleg élelmet, amit helyben megettek, ritkábban kicsempésztek, ami megnövelte a túlélési esélyeiket azzal is, hogy hasznos kapcsolatokat tudtak létesíteni adva más foglyoknak kicsempészett dolgokat.[25]

A Kanadában a férfiaktól elkülönítve fogoly nők is dolgoztak. Egyes ruhaneműket át kellett vinni az ő részlegükbe, és erre a főkápó Rosenberget használta. Ugyanakkor szerelmi viszonyt kezdett a nők főkápójával, aki mindenféle holmikat kért szeretőjétől. Ezeket is Rosenbergnek kellett átvinnie. Ezen rajtakapta az ottani SS-parancsnok. Tudta, hogy Rosenberg nem szerezhetett ilyeneket, és negyvenhét botütéssel próbálta kicsikarni belőle, hogy ki bízta meg. Rosenberg nem mondta meg, a főkápó megmenekült, de Rosenberg az ún. kórházba került, ami általában a halált jelentette. Úgy menekült meg, hogy a főkápó összeköttetései révén elérte, hogy Rosenberget viszonylag jól kezeljék a kórházban. Fogoly orvosok dolgoztak ott, akik meg is műtötték. Ezt túlélte és azt is, amikor egy SS-orvos kiválogatta elgázosításra azokat a betegeket, akik szerinte már nem lehettek munkaképesek.[26]

Összeköttetését kihasználva a Kanada főkápójával Rosenberg visszakerült az ottani foglyok barakkjába, de már nem dolgozhatott a Kanadában, és a főkápó arra a rámpára osztotta be, amelyhez a deportáltakat szállító vonatok érkeztek. Nyolc hónapon át dolgozott ott, ahol a deportáltak poggyászát rakták ki a vagonokból. Annyiban volt viszonylag jó dolga, hogy a munka nem volt nehéz, és élelemhez juthatott a poggyászokból,[27] de lelkileg megviselte, mivel tanúja volt azok kiválasztásának, akikre azonnali elgázosítás várt.[28]

Amikor újra felütötte fejét a tífusz a táborban, Rosenberg is megbetegedett. Hogy ne kerüljön a kórházba, ahol a tífuszos betegeket fenolinjekcióval megölték, a Kanadában dolgozó barátai segítettek neki odamenni, mivel nem állt jól a lábán, és elrejtették a nők részlegében, ahol napközben maradt, és este visszasegítették a barakkba. A lányok élelmezték és orvosságot is szereztek neki. Mégis három nap után már nem tudott lábra állni, és a barakkban kellett maradnia, ami csak a barátainak köszönhetően volt lehetséges. Ezek orvosságot is szereztek neki, amit injekcióban kellett beadni. Ezt megtette egy, a kórházban dolgozó ápoló. Tőle tudta meg, hogy mindazok, akik segítettek rajta, a táborban létező földalatti szervezethez tartoztak, többnyire politikai foglyok, akik még a háború előttről jártak meg több koncentrációs tábort. Ezzel Vrbát is fokozatosan kezdték bevonni a földalatti szervezetbe. Amikor kezdett felépülni, újra a Kanadában dolgozhatott egy olyan helyen, ahova a Kanada parancsnoka nem szokott benézni. Mégis egyszer meglátta, felismerte, de békén hagyta.[29]

Rosenberg meg akart szökni, de nem csak azért, hogy szabad legyen, hanem azért is, hogy tudassa a világgal azt, ami Auschwitzban történik. Már amikor a rámpán dolgozott, igyekezett megjegyezni a különböző transzportokkal érkezők hozzávetőleges számát.[30] Auschwitz I-ről már sokat tudott, de majdnem semmit Auschwitz II–Birkenauról. Ezért, amikor egy napi ottani munkára önkénteseket kerestek, ő is jelentkezett. Az ottani deportáltaktól elvett ruházatot kellett átvenniük a Kanada számára, de már akkor láthatott nagyobb szörnyűségeket, mint Auschwitz I-ben.[31]

A Kanadában dolgozók értékes ékszereket és mindenféle valutát is találtak a poggyászokban. Ezekből is sikerült kicsempészni, és szabályzatukat megszegve SS-ek is megtartottak maguknak belőlük. Ez kitudódott, és a Gestapo kivizsgálásba kezdett. Ennek egyik következménye az volt, hogy az ott dolgozókat átvitték Birkenauba.[32]

Még Auschwitzban a földalatti szervezet egyik tagja megadta Rosenbergnek két Birkenauban raboskodó társa nevét, és ő felvette velük a kapcsolatot. Az egyik szólt neki arról, hogy a halottasházban egy Alfréd Wetzler nevű szlovákiai az írnok. Ezt látásból és névleg ismerte Rosenberg, mivel ő is nagyszombati volt. Baráti kapcsolatba léptek.[33]

Rosenberg újból a rámpán dolgozott, bár Birkenauban lakott, és most látta azt is, hogy hová viszik a megölésre szánt deportáltakat, hiszen a gázkamrák Birkenauban voltak. Folytatta adatok megjegyzését a megöltek számáról. Most Wetzler és barakkok írnokai is közreműködtek ebben. Kiváltságos ismerősei révén, köztük egy kápóvá lett cseh politikai fogollyal, helyzete viszonylag jó volt, egyelőre azzal, hogy több élelemhez jutott.[34]

1943 júniusában Rosenberg újra megbetegedett tífuszban. Ekkor könnyebben megúszta, majd Wetzler segédírnoka lett. Ez nagyobb mozgásszabadságot jelentett számára, a tábor főírnokának a könyveihez is odafért, és így könnyebb volt adatokhoz jutnia. Hat hétre rá karanténtábort létesítettek, és ennek írnoka lett. Most még jobb volt a helyzete, már bricsesz nadrágot és lovassági csizmát viselhetett a csíkos felsőruhával együtt.[35]

1943. szeptember 7-én Birkenauba hoztak egy transzportot a theresienstadti koncentrációs táborból, és egy külön táborba helyezték őket. Együtt hagyták benne a családokat és viszonylag humánus bánásmódban részesítették őket. Decemberben újabb transzport jött onnan. A földalatti szervezet annyit tudott meg, hogy az SS-ek hivatalosan hat hónapi karanténban fogják tartani őket, ami „különleges kezeléssel” fog végződni. Az őket elválasztó szögesdrót kerítésen át Rosenberg beszélni tudott a theresienstadtiakkal. Megismert egy lányt, akibe szerelmes lett, és az is belé. Ugyanakkor összekötő lett az új deportáltak és a szervezet között. Ennek főnöke sejtette, hogy a hat hónap elteltével azokat meg fogják ölni, és Rosenbergen keresztül kapcsolatba lépett az új táborbeli földalatti mozgalommal. Amikor biztos lett abban, ami történni fog, Rosenbergen keresztül azt tanácsolta, hogy az ottani mozgalom tagjai lázítsák fel a társaikat, amikor a gázkamrák felé fogják vinni őket, és akkor a régebbi birkenaui földalattiak is csatlakozni fognak a lázadáshoz, bár nem lehetett tudni, hogy azután életben marad-e valaki vagy sem. Március 5-én azt a tábort, amelyben Rosenberg volt írnok, kiürítették a funkciós foglyokon kívül, és áttették oda a theresienstadtiak első csoportját. 7-én reggel a földalatti szervezet megpróbálta rávenni Fredy Hirschet(wd), aki a gyerekekkel foglalkozott, hogy ő vezesse a lázadást. Hirsch gondolkodási időt kért, de később tisztázatlan körülmények között mérgezés következményeként meghalt, és még aznap a theresienstadtiak első csaknem egész csoportját elgázosították anélkül, hogy fellázadtak volna. Rosenberget nagyon megrázta első szerelmének megölése.[36]

Még a theresienstadtiak táborának létezése idejében, 1944. januárjában Rosenbergnek volt egy alkalma megszökni. Egy Blockälteste (fogoly barakkfőnök) ajánlotta fel neki, aki egy SS-szel egyezett meg, hogy ez teherautóval kiviszi a táborból és ő is dezertál. Rosenberg várta az autót a megbeszélt helyen, de az késett, és ő eltávolodott onnan azzal, hogy később visszamegy, de az autó eközben megérkezett és, mivel Rosenberg nem volt ott, elment nélküle. Még aznap visszahozták a szökevény holttestét.[37]

Egy másik alkalom akkor volt, amikor egy másik SS, aki jó viszonyban volt Wetzlerrel, felajánlotta neki, hogy kiviszi őt, miután SS-tiszt egyenruhába öltözteti. Wetzler megmondta ezt Rosenbergnek, aki lebeszélte azzal, hogy nem lehet megbízni egy SS-ben. Erre az SS Rosenbergnek ajánlotta fel a lehetőséget, de ő visszautasította. Végül az SS kivitt egy foglyot a theresienstadtiak közül, és a szökés sikerült.[38]

A szökés

[szerkesztés]
1944. április 8-i, a szökést jelentő Gestapo távirat

1944 tavaszán Rosenberg és Wetzler elhatározták, hogy meg fognak szökni. Több társuk segített nekik beszerezni a szökésre szükséges dolgokat: ruhákat, élelmet, gyógyszereket, cigarettát stb.[39] Volt már egy rejtekhely deszkák között a tábor külső és belső kerítése között, ahol éppen építkeztek, és nem őrizték éjjel. Használta már négy fogoly, akik három napig rejtőzködtek ott megszökésük előtt, de egy hét múlva elfogták őket.[40]

Április 7-én Vrba és Wetzler elrejtőzött és két társuk visszarendezte a deszkákat, hogy álcázzák a rejtekhelyet.[41][42] Tudták az előző szökések nyomán, hogy az SS-ek három napig keresik a szökevényeket a tábor területén, következésképpen április 10-én este bújtak ki a rejtekhelyükről.[43]

A két szökevény csak gyalog ment, kerülve a nyílt terepeket és a településeket, lehetőleg erdőkben és inkább éjjel. Nagyjából a Soła folyót követték, mely a Lengyelország és Szlovákia közötti hegyekből ered.[44] Néhányszor majdnem elfogták őket, és egyszer német tábori csendőrök feléjük lőttek, de nem találták el őket.[45] Olykor ételt kaptak és aludhattak elszigetelt házakban lakó lengyel parasztoknál. Ezek közül az utolsó a szlovák határig vezette őket.[46]

A szökés után

[szerkesztés]

Vrba és Wetzler április 21-én lépték át a határt és egy földjét szántó sziklaszorosi paraszttal találkoztak. Ez megvendégelte őket és értesítette arról, hogy a közeli Csaca városban van egy zsidó orvos, majd elvitte őket hozzá. Akkoriban Szlovákiában ideiglenesen le voltak állítva a deportálások. Vrba véletlenül ismerte az orvost. Ez értesítette a hatóságok utasítására létrehozott Szlovákiai Zsidó Tanácsot a szökevények érkezéséről. Vrba és Wetzler Zsolnára mentek, ahol találkoztak a tanács képviselőivel, akik Pozsonyból jöttek meghallgatni őket. Elmondták, amit megismertek az auschwitzi táborról, és Vrba a majdanekiről is, a hallottakat pedig a tanács egyik képviselője írott jelentés formájában rögzítette.[47]

A tanács utasítására a két barát hat hétig Liptószentmiklóson lakott hamis papírokkal és a tanács által biztosított szerény jövedelemmel.[48] Rosenberg papírjai Rudolf Vrba névre szóltak, később hivatalosan erre változtatta meg születési nevét.[49]

1944 június közepe felé Vrbát és a lengyelországi Czesław Mordowiczot, aki május 27-én szökött meg Auschwitzból a szlovákiai Arnošt Rosinnal együtt,[50] meghallgatta a Vatikán egyik képviselője. Úgy emlékeztek később, hogy ez a Vatikán szlovákiai képviselője volt,[51][52] de valójában a svájci képviselőjéről van szó, aki akkor Szlovákiában tartózkodott.[53]

Vrba Pozsonyba költözött, ahol Rosinnal lakott együtt. Egy szlovák csendőr segített nekik elkerülni az elfogást, aki iskolatársa volt Rosinnak.[54]

1944 augusztusában Szlovákiában partizánok harcoltak a hatóságok ellen, ezért augusztus 29-én német csapatok elkezdték az ország megszállását. Ekkor tört ki ellenük a Szlovák nemzeti felkelés. Vrba részt vett benne és miután a felkelést leverték, partizánként harcolt tovább.[48]

A Vrba–Wetzler jelentés

[szerkesztés]
Bővebben: Auschwitz-jegyzőkönyv

Wetzler és Vrba jelentése egyes forrásokban „Auschwitz-jegyzőkönyv” (Auschwitz Protocol),[55] másokban „Auschwitz-jelentés” (Auschwitz Report) címen jelenik meg.[56] Ez egyike annak a három jelentésnek, melyek az Auschwitz Protocols (Auschwitzi jegyzőkönyvek) vagy Auschwitz Reports (Auschwitzi jelentések) címen ismertek. Ezek Washingtonba is eljutottak, a Háborús Menekültek Hivatalába(wd). 1944. november 18-án angol nyelvű változatukat a hivatal gépelt szöveg alakjában eljuttatta a sajtóhoz.[57][58] Ebben az alakban a Vrba–Wetzler jelentés 27 és fél oldalt foglal el a dokumentum összesen 57 oldalából. November 26-án a hivatal kiadta a három jelentést egy 30 oldalas könyv alakjában. Ebben a jelentés a 7-től a 18. oldalig terjed, és az első két fejezetét képezi annak, ami Report No. 1 The Extermination Camps of Auschwitz (Oswiecim) and Birkenau in Upper Silesia (1. sz. jelentés Az auschwitzi (oswiecimi) és birkenaui megsemmisítő táborok Felső-Sziléziában) címmel jelent meg.[59]

A háború után

[szerkesztés]

1945-ben Vrba újra felvette a kapcsolatot Gertával, akit deportálása előttről ismert. Mindketten egy olyan iskolában kezdték újra abbamaradt tanulmányaikat, melyet az állam az övékéhez hasonló helyzetű emberek részére hozott létre. Befejezése után Prágába mentek egyetemre és 1947-ben összeházasodtak.[60] Vrba 1949-ben vegyész diplomát szerzett a 21. században Prágai Cseh Műszaki Egyetem(wd) nevű intézményben. Biokémiai kutatással doktorált ugyanott 1951-ben, majd a Csehszlovák Tudományos Akadémián(wd) folytatott kutatásokat ugyanazon a területen és 1956-ban kandidátus lett. 1953 és 1958 között a Károly Egyetem Orvostudományi karán dolgozott.[61] Akkoriban vált el feleségétől.[62] Két lányuk született, 1952-ben,[63] illetve 1954-ben.[64]

1958-ban nemzetközi tudományos konferenciára hívták meg Izraelbe, és disszidált. Két évig a rehovoti(wd) Weizmann Tudományos Intézetben(wd) dolgozott,[65] de 1960-ban Angliába ment, ahol a Brit Orvosi Kutatások Tanácsának tagja lett.[61]

1961-ben, amikor Adolf Eichmannt bíróság elé állították, Vrba felkereste a londoni Daily Herald(wd) napilapot, hogy elbeszélje tapasztalatait. Alan Bestic(wd) újságíró mutatott érdeklődést ez iránt, és öt folytatásban megírta történetét I Warned the World of Eichmann's Murders (Figyelmeztettem a világot Eichmann bűntetteiről) címmel.[66] Tanúvallomást is írt a per számára Izrael nagykövetségén.[67] 1963-ban saját nevén, Alan Besticcel megjelent visszaemlékezéseinek első kiadása I Cannot Forgive (Nem tudok megbocsátani) címmel.[68] 1964-ben Vrba is tanúskodott az 1963–1965-ös Frankfurti Auschwitz-perekben(wd).[69]

1966-ban Vrba brit állampolgár lett,[70] de 1967-ben Kanadába költözött és a Kanadai Orvosi Kutatások Tanácsának dolgozott. 1972-ben megkapta a kanadai állampolgárságot, majd 1973-ban a Harvard Egyetemhez tartozó Orvostudományi Iskolában volt adjunktus 1975-ig.[61] Ugyanabban az évben összeházasodott Robinnal, akit ott ismert meg.[71] Kanadába, Vancouverbe mentek, ahol 1976-tól társult professzorként farmakológiát adott elő a British Kolumbiai Egyetem(wd) Orvostudományi Fakultásán.[61]

1978-ban a new yorki Central Parkban interjút készített vele Claude Lanzmann Shoah(wd) című filmje számára.[72]

1982-ben tragikus körülmények között meghalt Pápua Új-Guineában nagyobbik lánya, dr. Helena Vrbova, aki maláriakutatást végzett ott.[63]

1985-ben Vrba újra tanú volt, ezúttal Torontóban egy holokauszttagadó perében.[73]

Az 1990-es évek elején fejezte be tanári és kutatói pályáját a British Kolumbiai Egyetemen,[71] melynek során 50-nél több munkát publikált az agy kémiája, a cukorbetegség és a rák terén.[61] 2006-ban halt meg rákban.

Kitüntetései

[szerkesztés]

A háború után Vrba három kitüntetést kapott a Szlovák nemzeti felkelésben való részvételéért: a Bátorságért Érdemérmet, a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrendje 2. fokozatát és a Csehszlovák Partizánok Becsület Érdemérmét. 2007-ben posztumusz tüntették ki a Fehér Kettőskereszt Érdemrend(wd) 1. fokozatával.[74]

1998-ban a Haifai Egyetem(wd) tiszteletbeli doktora lett.[75]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Vrba 2006, 63. o.
  2. ↑ a b Vrba 2006, 41. o.
  3. ↑ Vrba 2006, 33. o.
  4. ↑ Vrba 2006, 445. o.
  5. ↑ Vrba 2006, 59. o.
  6. ↑ Vrba 2006, 13. o.
  7. ↑ Vrbová 2006, 17. o.
  8. ↑ Vrba – Bestic 1964, 20–23. o.
  9. ↑ Vrba 2006, 13–16. o.
  10. ↑ Vrba 2006, 17–28. o.
  11. ↑ Vrba 2006, 30–39. o.
  12. ↑ (angolul) The German Extermination Camps of Auschwitz and Birkenau. Two Eye-Witness Reports (Az auschwitzi és birkenaui német megsemmisítő táborok. Szemtanúktól származó két jelentés). Washington: War Refugee Board, Executive Office of the President, 1944. november, 16. o. (az alábbiakban „Jegyzőkönyvek”) (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  13. ↑ Vrba 2006, 62–64. o.
  14. ↑ Vrba 2006, 66. o.
  15. ↑ Jegyzőkönyvek, 17. o.
  16. ↑ Vrba 2006, 86. o.
  17. ↑ Vrba 2006, 90. o.
  18. ↑ Fogolytársai felügyelésére használt fogoly főleg a munkahelyeken.
  19. ↑ Vrba 2006, 97. o.
  20. ↑ Czech 1994, 363–365. o.
  21. ↑ Botz – Pollak – Glas-Larsson 1982, 14–15. o.
  22. ↑ Vrba 2006, 110. o.
  23. ↑ Vrba 2006, 113. o.
  24. ↑ Vrba 2006, 128. o.
  25. ↑ Vrba 2006, 135. o.
  26. ↑ Vrba 2006, 137–150. o.
  27. ↑ Vrba 2006, 152–153. o.
  28. ↑ Vrba 2006, 152–158. o.
  29. ↑ Vrba 2006, 159. o.
  30. ↑ Vrba 2006, 169. o.
  31. ↑ Vrba 2006, 170–171. o.
  32. ↑ Vrba 2006, 174–177. o.
  33. ↑ Vrba 2006, 178–181. o.
  34. ↑ Vrba 2006, 182–183. o.
  35. ↑ Vrba 2006, 184. o.
  36. ↑ Vrba 2006, 188–205. o.
  37. ↑ Vrba 2006, 220–224. o.
  38. ↑ Vrba 2006, 230–232. o.
  39. ↑ Wetzler 2007, 96. és 142–143. o.
  40. ↑ Vrba 2006, 233–234. o.
  41. ↑ Vrba 2006, 240. o.
  42. ↑ Wetzler 2007, 108. o.
  43. ↑ Vrba 2006, 247. o.
  44. ↑ Vrba 1998, 74. o.
  45. ↑ Vrba 2006, 255. o.
  46. ↑ Vrba 2006, 253–260. o.
  47. ↑ Tibori Szabó 2011, 182–183. o.
  48. ↑ a b Vrba 1998, 87. o.
  49. ↑ Vrba 1998, 82. o.
  50. ↑ Mordowicz 1995–1996, 30. o.
  51. ↑ Vrba 2006, 272. o.
  52. ↑ Mordowicz 1995–1996, 47–48. o.
  53. ↑ Tibori Szabó 2011, 184–185. o.
  54. ↑ Nižňanský 2015, 34. o.
  55. ↑ Például (angolul) The Auschwitz Protocol: Background, pbs.org (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  56. ↑ Például (angolul) Holocaust Encyclopedia, Auschwitz Report szócikk, encyclopedia.ushmm.org (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  57. ↑ (angolul) GERMAN EXTERMINATION CAMPS – AUSCHWITZ AND BIRKENAU (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  58. ↑ (angolul) Document Feature: Vrba-Wetzler Report and the Auschwitz Protocols, fdrlibrary.org (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  59. ↑ Jegyzőkönyvek, 7–18. o.
  60. ↑ Vrbová 2006, 176–177. o.
  61. ↑ a b c d e Rudolf Vrba. Curriculum vitae (Életrajz). British Kolumbiai Egyetem, Farmakológiai és terápiai kar, Orvostudományi fakultás, 1999. január 18. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  62. ↑ Vrbová 2006, 177. o.
  63. ↑ a b (angolul) Helena Vrbova, geni.com (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  64. ↑ Vrbová 2006, 176. o.
  65. ↑ (angolul) Rudolf Vrba, telegraph.co.uk, 2006, április 12. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  66. ↑ Vrba 2006, XI–XII. o.
  67. ↑ Vrba 2006, 365. o.
  68. ↑ Rudolf Vrba – Alan Bestic. I Cannot Forgive. London: Sidgwick and Jackson, 1963. Ezt több újabb kiadás követte különböző címek allat: Rudolf Vrba – Alan Bestic. Factory of Death (A halálgyár). London: Transworld Publishers, 1964; Rudolf Vrba – Alan Bestic. 44070: The Conspiracy of the Twentieth Century (44070: A 20. század összeesküvése). Bellingham, WA: Star & Cross, 1989; Rudolf Vrba. I Escaped from Auschwitz (Megszöktem Auschwitzból). London: Robson Books, 2002. Az utóbbi változatnak is több kiadása volt.
  69. ↑ (angolul) Rudolf Vrba, rudolfvrba.com (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  70. ↑ (angolul) The London Gazette, 44124. sz., 1966. szeptember 27., 10492. o. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  71. ↑ a b Robin Vrba 2011, XI–XII. o.
  72. ↑ (angolul) Rudolf Vrba – Auschwitz. Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma(wd). Különleges gyűjtemények, 1996, collections.ushmm.org (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  73. ↑ Quinn 1985.
  74. ↑ (angolul) Rudolf Vrba Papers, 1934-2008 (Rudolf Vrba dokumentumok, 1934-2008. Franklin D. Roosevelt Elnöki Könyvtár és Múzeum, fdrlibrary.marist.edu (Hozzáférés: 2024. július 21.).
  75. ↑ Dromi 2005.

Források

[szerkesztés]
  • (franciául) Botz, Gerhard – Pollak, Michael – Glas-Larsson, Margareta. Survivre dans un camp de concentration (Túlélés koncentrációs táborban). In Actes de la Recherche en Sciences Sociales, 41. sz. 1982, 3–28. o. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Czech, Danuta. The Auschwitz Prisoner Administration (Az auschwitzi fogolyadminisztráció). In Yisrael Gutman – Michael Berenbaum (szerk.). Anatomy of the Auschwitz Death Camp (Az auschwitzi haláltábor anatómiája). Bloomington – Indianapolis: Indiana University Press, 1994. ISBN 0-253-32684-2. 363–378. o. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Dromi, Uri. Deaf Ears, Blind Eyes (Süket fülek, vak szemek). In Haaretz, 2005. január 28. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Interview with Ceslav Mordowicz (Interjú Czesław Mordowiczcsal), 1995. október 24. és 1996. október 30., RG-50.030*0354. Az Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának szóbeli történeti gyűjteménye, collections.ushmm.org (a lengyel nyelvű interjú szövegének angol fordítása) (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Nižňanský, Eduard, The History of the Escape of Arnošt Rosin and Czeslaw Mordowicz from the Auschwitz – Birkenau Concentration Camp to Slovakia in 1944 (Arnošt Rosin és Czesław Mordowicz szökésének története az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborból Szlovákiába 1944-ben). In Ján Hlavinka, Hana Kubátová, Fedor Blaščák (szerk.). Uncovering the Shoah: Resistance of Jews and Efforts to Inform the World on Genocide (A holokauszt feltárása. Zsidók ellenállása és a világ a népirtásról való tájékoztatására tett erőfeszítések). A konferencia előadásai. Zsolna: Jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, 2015. augusztus 25–26., 18–38. o. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Pendas, Devin O. The Frankfurt Auschwitz Trial, 1963–1965 (A frankfurti Auschwitz-per, 1963–1965). Cambridge: Cambridge University Press. 2006
  • (angolul) Quinn, Hal. The Holocaust Trial (A holokauszt-per). In Macleans, 1985. március 11 (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • Tibori Szabó Zoltán. Auschwitz-jegyzőkönyvek: Kikhez jutottak el és mikor? In Braham, Randolph L. (szerk.). Tanulmányok a holokausztról. V. kötet. Budapest: Balassi Kiadó, 2011. ISBN 9635068506. 172–202. o. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Vrba, Robin. Foreword (Előszó). In Braham, Randolph L. – vanden Heuvel, William (szerk.). The Auschwitz Reports and the Holocaust in Hungary (Az auschwitzi jelentések és a magyarországi holokauszt). New York: Columbia University Press, 2011, XI–XII. o.
  • (angolul) Vrba, Rudolf. I Escaped from Auschwitz (Megszöktem Auschwitzból). London: Robson Books, 2006. ISBN 1-86105-927-2
  • (angolul) Vrba, Rudolf. The Preparations for the Holocaust in Hungary: An Eyewitness Account (A magyarországi holokauszt előkészítése. Egy szemtanú beszámolója). In Randolph L. Braham – Scott Miller (szerk.). The Nazis’ Last Victims. The Holocaust in Hungary (A nácik utolsó áldozatai. A holokauszt Magyarországon). Detroit: Wayne State University Press, 1998. ISBN 0-8143-2737-0. 55–101. o.
  • (angolul) Vrbová, Gerta. Trust and Deceit: A Tale of Survival in Slovakia and Hungary, 1939–1945 (Bizalom és csalás. Túléléstörténet Szlovákiában és Magyarországon, 1939–1945). London – Portland: Vallentine Mitchell, 2006. ISBN 978-0853036302
  • (angolul) Wetzler, Alfred. Escape from Hell. The True Story of the Auschwitz Protocol (Szökés a pokolból. Az Auschwitz-jegyzőköny igazi története). Szerkesztő Péter Várnai-Wetzler, fordító Ewald Osers (a Čo Dante nevidel önéletrajzi regény fordítása). New York – Oxford: Berghahn Books, 2007. ISBN 978-1-78920-943-3

További információk

[szerkesztés]
  • Emberirtás, embermentés. Svéd követjelentések 1944-ből. Az Auschwitzi Jegyzőkönyv; vál., ford., bev., jegyz. Bajtay Péter; Katalizátor Iroda, Budapest, 1994 (Holocaust könyvek)
  • Auschwitzi jegyzőkönyv (Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2005) ISBN 963 9512 08 7 A szöveget közli és a kísérő tanulmányt írta: Haraszti György
  • Fred R. Bleakley: Az Auschwitz-jegyzőkönyv. Versenyfutás az idővel. Két rab tanúvallomása életek ezreit mentette meg; ford. Fejérvári Boldizsár; 21. Század, Budapest, 2024
  • Alfréd Wetzler. Jelentés a pokolból. Szerkesztő Karsay Katalin, fordító L. Gály Olga. Dunaszerdahely: Nap Kiadó, 1993, ISBN 80-85509-11-3
  • (angolul) Auschwitz and the Allies (Auschwitz és a Szövetségesek), 1982, genome.ch.bbc.co.uk – brit tévé-dokumentumfilm (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • Elfelejtett hősök: az auschwitzi hírvivők, vasarnap.com, 2014. május 10. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Escape From Auschwitz (Szökés Auschwitzból), 2008, imdb.com – amerikai tévéfilm (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Freedland, Jonathan. A szabadulóművész – Az ember, aki megszökött Auschwitzból, és beszélt róla a világnak. Fordító: Torma Péter. Budapest: Athenaeum, 2023. ISBN 9789635431311
  • (angolul) Genocide: 1941-1945 (Népirtás 1941-1945), 1974, imdb.com – brit dokumentum-tévésorozat része Rudolf Vrba részvételével (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Klein, George. Pietà. Cambridge (Massachusets) – London (Anglia): MIT Press, 1992. ISBN 0-262-11161-6 – Klein György magyar zsidó Svédországba kivándorolt biológus könyve, aki a Zsidó Tanács titkáraként megismerte a Vrba–Wetzler jelentést és ezért elrejtőzött a deportálás elől, megmentve ezzel az életét (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Shoah (Holokauszt), 1985, imdb.com – Claude Lanzmann dokumentumfilmje (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) 1944: Should We Bomb Auschwitz? (1944: Bombázzuk-e le Auschwitzot?), imdb.com, 2019 – brit dokumentumfilm (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) The Auschwitz Report (Az Auschwitz-jelentés), 2021, imdb.com – szlovák–német–cseh 2021-es filmdráma Alfréd Wetzler Jelentés a pokolból című könyve nyomán (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) The Great Escape (A nagy szökés), 2007, imdb.com – brit drámai rekonstrukció (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  • (angolul) Witness to Auschwitz (Auschwitz tanúja), 1990, acmi.net.au – kanadai dokumentumfilm (Hozzáférés: 2024. július 21.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rudolf_Vrba&oldid=27512216”