Ugrás a tartalomhoz

Arnošt Rosin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arnošt Rosin
Született1913. március 20.
Szinna (Osztrák-Magyar Birodalom), majd Csehszlovákia
Elhunyt1999
Düsseldorf, Németország
Állampolgárságacsehszlovák
izraeli
Nemzetiségezsidó
Sablon • Wikidata • Segítség

Arnošt Rosin (Szinna (Osztrák-Magyar Birodalom), 1913. március 20. – Düsseldorf (Németország), 1999) az auschwitzi koncentrációs táborban volt zsidóként fogoly. Egy másik fogollyal együtt azon kevesek között volt, akiknek sikerült megszökniük onnan. Tőlük származik az auschwitzi jegyzőkönyvek vagy jelentések egyike, amelyek feltárták a világ előtt a nácik által ott elkövetett atrocitásokat, különösen a zsidók gyilkolásának népirtás jellegét.

Élete

[szerkesztés]

Deportálása előtt

[szerkesztés]

Arnošt Rosin sokgyermekes családban született, öt testvére volt.[1] Szinnán járt elemi iskolába, azután ún. kereskedelmi középiskolába előbb Homonnán, majd Kassán. 1933-ban gyakornok lett a Tatra(wd) vállalatnál, majd ugyanaz a vállalat foglalkoztatta mezőgazdasági gépek, traktorok, egyéb gépek eladójaként.[2] Mivel az országban az antiszemitizmus egyre inkább nyilvánult meg,[3] ki akart vándorolni Palesztinába (a jövőbeli Izraelbe), de besorozták katonai szolgálatra. Ez után újra a Tatránál dolgozott a második világháború kitöréséig 1939-ben. Szlovákia akkor független állam volt, a náci Németország csatlósa, és antiszemita törvényei voltak, ezért Rosin még inkább vágyott kivándorolni. Olyan zsidók közösségébe lépett be, amelyben felkészítés folyt a kivándorláshoz, de nem sikerült elmennie.[2]

Auschwitzban

[szerkesztés]

A zsidók deportálása Szlovákiából 1942 tavaszán kezdődött el. Március vége felé Rosin elutazott szüleihez Szinnába. Hamarosan két csendőr, akiket egyébként személyesen ismert, utána jöttek. Rosin a zsolnai gyűjtőtáborba került, majd áprilisban az Auschwitz I koncentrációs táborba.[2] A 29858-as számot tetoválták az alkarjára.[4] Néhány nap mulva a közeli Auschwitz II–Birkenau táborba vitték, és egy Sonderkommandóba került. Ezt akkor az elgázosított foglyok elföldelésére használták.[5]

Számára az első szerencsés esemény akkor volt, amikor egy Sonderkommandós egy darab kenyeret adott nekik, amit egy megölésre kerülő deportálttól vett el, és Rosin arany nyakláncot talált benne. Odaadta barakkja fogoly írnokának, aki összeköttetéseit felhasználva elintézte neki, hogy más barakkba kerüljön. Ez megmentette az életét, mivel annak a Sonderkommandónak az összes tagját később megölték szökési kísérlet miatt.[1]

Hat héttel a táborba kerülése után Rosin flekktífuszban betegedett meg, de túlélte. Amikor jobban érezte magát, segített a többi betegnek, köztük egy Lagerältestének, fogoly táborfőnöknek, aki német köztörvényes elítélt volt. Azután kavicsbányában dolgoztatták. 1943 tavaszán a Lagerälteste megkereste és elintézte neki, hogy egy barakk írnoka legyen.[6] Ez kiváltságos funkció volt, amely révén megszabadult a fizikai munkától és lehetősége volt több élelemhez jutnia, mint a többi fogolynak.[2]

1944 elején Rosin a foglyok által „Kanadá”-nak nevezett részlegbe került, ahol az érkező deportáltak poggyászában található dolgokat szortírozták. Azoknak, akik ott dolgoztak sikerült olykor szerezniük élelmet, ruhatárgyakat, cigarettát, de még ékszereket és valutát is maguknak, de arra is, hogy segítsenek társaiknak és megvesztegessenek funkciós foglyokat. Egyes SS-ek szemet hunytak efelett és szabályzatukat megszegve ők is elvettek az ott dolgozó foglyok által talált értéktárgyakból.[2]

Később Rosin Blockälteste, fogoly barakkfőnök lett, akihez írnokként egy honfitársa, Alfréd Wetzler került.[7] Ez 1944. április 7-én megszökött egy másik honfitársával, Walter Rosenberggel, aki szökésük után a Rudolf Vrba nevet vette fel.[8] Rosint brutálisan kihallgatta a Gestapo a szökésükről, de eredmény nélkül, bár ő tudott homályosan valamit róla és segített is benne némileg. Elvették tőle az írnoki funkciót és kavicsbányába tették át dolgozni.[2]

Czesław Mordowicz, egy Lengyelországi zsidó is odakerült, aki szintén egy barakk írnoka volt, és őtőle is elvették funkcióját. Csoportjának egy lengyel nem zsidó fogoly volt a kápója.[9] Mordowicz megmondta neki, hogy meg akar szökni, és az segített neki a csoporttal együtt előkészíteni a szökését, beleértve abban, hogy ásson ki egy rejtekhelyet a kavicsbányában.[10] Mordowicznak partnerre is szüksége volt a szökéshez. Volt is egy ismerőse, aki vele akart tartani, de azt váratlanul Sonderkommandóba tették, és már nem szökhetett meg. Már csak kevés idő, egy hét volt a szökésre elhatározott napig, és Mordowicz Rosint találta meg partnernek, akit alig ismert.[11]

A szökés

[szerkesztés]

1944. május 27-én Mordowicz és Rosin behúzódtak rejtekhelyükre, amelyet társaik elálcáztak.[12] Miután az SS-ek rájöttek, hogy hiányoznak, keresték őket az éjszaka beálltáig, de nem találtak rájuk. A szökevényeknek három napig kellett volna rejtekhelyükön maradniuk, de az a vékony cső, amelyen keresztül levegőhöz kellett volna jutniuk, be volt dugulva, és már fulladoztak. Ki kellett ásni magukat már másnap este, és sikerült kicsúszniuk két őrtorony között.

Gyalog haladtak a nyílt helyeket és a helységeket elkerülve, lehetőleg erdőkön keresztül. Élelmet kaptak elszigetelt házak lakóitól. Az út egy részét egy vonat tetején tették meg, majd gyalog a hegyeken keresztül Szlovákiába jutottak június 6-án.

A szökés után

[szerkesztés]

Már nem voltak elővigyázatosak, és még aznap igazoltatták őket szlovák csendőrök. Nem volt semmiféle igazolványuk, ezért elvitték őket Szepesófaluba. Az ottani törvényszéken Rosin véletlenül találkozott egy hivatalnok ismerősével. Szlovákiában akkor ideiglenesen szüneteltek a deportálások, és a városban volt még egy kis zsidó hitközség. A hivatalnok értesítette ezt a két letartóztatott jelenlétéről, és a hitközség egyik képviselője adott nekik egy-egy dollárt, hogy mondhassák azt, hogy ők csempészek. A csendőrök elvitték őket Liptószentmiklósra, ahol pénzbüntetést kaptak, amit kifizetett a helyi zsidó hitközség.[13]

Pozsonyból odajött az akkori törvények értelmében létrehozott Szlovákiai Zsidó Tanács egyik képviselője, aki egy rabbival együtt meghallgatta őket külön-külön, majd írásban rögzítette, amit elmondtak. Azután Pozsonyba mentek, ahol találkoztat az előttük megszökött Vrbábal és Wetzlerrel.[14]

Rosin Pozsonyban lakott hamis papírokkal Vrbával megosztva szobáját[2] 1944 augusztusáig, amikor az utóbbi elment részt venni a szlovák nemzeti felkelésben.[15] Addig is és azután is segített neki elkerülni az elfogást egy szlovák csendőr, aki iskolatársa volt.[16]

A háború után

[szerkesztés]

Miután a németeket kiszorította Szlovákiából a Vörös Hadsereg, Rosin elment Szinnára, ahol megtudta, hogy családjából csak két bátyja maradt, akik még a háború előtt kivándoroltak. A többieket mind eldeportálták és elpusztultak: szülei, a harmadik bátyja, ennek felesége, két gyermekük, a két nővére és ezek egyikének gyermeke.[17]

Egy ideig Pozsonyban dolgozott egy vaskereskedés vezetőjeként.[17] 1946-ban feleségül vett egy cseh nőt, és Prágában telepedtek le.[1] 1947-ben vallomást tett egyes auschwitzi háborús bűnösök Krakkói perében.[5] 1949-ben kivándoroltak Izraelbe, de rövid idő után visszatértek[3] Pozsonyba. 1960 és 1966 között Rosin a televíziónál dolgozott, majd 1968-ban kivándorolt Németországba és Düsseldorfban élt.[1] 1999-ben halt meg.[3]

A Mordowicz–Rosin-jelentés

[szerkesztés]

Mordowicz és Rosin jelentése 1944 júniusában a Vatikánba került. Július 10-én az, aki lejegyezte a beszámolóikat, német nyelvű változatot szerkesztett belőlük,[18] és ez eljutott Svájcba és Törökországba.[19] Mégis ez a jelentés nem került nyilvánosságra akkor, ellentétben Vrba és Wetzler jelentésével, amelyet már májusban kezdtek terjeszteni,[20] és a nyár folyamán számos újságcikkben jelentek meg belőle információk.[21]

A Mordowicz–Rosin-jelentést csak 1944 novemberében ismerte meg nagyobb közönség, mint a Vrba–Wetzler-jelentés részét, és egy harmadik jelentéssel együtt. Ezt tulajdonképpen elsőként írta meg Jerzy Tabeau, egy másik Auschwitzból megszökött fogoly, és júniusban kezdték terjeszteni külön. A három jelentés Washingtonba, a Franklin D. Roosevelt amerikai elnök által felállított Háborús Menekültek Hivatalához(wd) jutott. Ez a sajtó rendelkezésére bocsátotta őket november 18-án gépelt szövegben,[22][23] majd november 26-án kiadta egy 30 oldalas könyv alakjában.[24] A jelentések öt szerzője nincs megnevezve, mivel még a németek által elfoglalt területen tartózkodtak, és megvolt az elfogásuk kockázata, mint ahogy ez meg is történt Mordowiczcsal, és a jelentések nem megírásuk időrendjében vannak elhelyezve a két dokumentumban, hanem az érintett közösségek és a Szövetségesek szerinti fontosságuk sorrendjében.[21][25][26]

A Mordowicz–Rosin-jelentés a két dokumentum Report No. 1 The Extermination Camps of Auschwitz (Oswiecim) and Birkenau in Upper Silesia (1. sz. jelentés Az auschwitzi és birkenaui német megsemmisítő táborok Felső Sziléziában) című első részének harmadik fejezetét képezi: 28–33. o. a gépelt szövegben, 19–21. o. a könyvben. Ez a fejezet kiegészíti a Vrba–Wetzler-jelentést az április 7-e és május 27-ke közötti időszakról szóló információkkal. Szó van benne arról, hogy több elfoglalt országból hoztak foglyokat, és 1944. május 10-étől kezdve egyre több magyarországi zsidót. Szerzői jelentése megerősíti a zsidók népirtás jellegű megsemmisítését, arról számolva be, hogy május 15-étől a 27-i megszökésükig naponta 14–15 000 került a táborba, akik 90%-át azonnal elgázosították.[27] Beszámolnak nőkön folytatott kísérletekről is.[28]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d (angolul) Mordowicz-Rosin Escape (Mordowicz és Rosin szökése), rudolfvrba.com (Hozzáférés: 2024. július 15.).
  2. ↑ a b c d e f g (szlovákul) Jaroslava Marcineková. Arnošt Rosin. Jeden z mála, ktorý prežil útek z Osvienčimu (Arnošt Rosin. Azon kevesek egyike, akik átélték szökésüket Auschwitzból). Logos, 1 sz., 2017. Rosin saját elbeszélése életéről, amely később megjelent könyvben is: Jaroslava Marcineková et al. Fragmenty židovstva : Snina a okolie (A zsidóság nyomai. Szinna és környéke). Szinna: Elinor, 2018, ISBN 9788097040888
  3. ↑ a b c Čaplovič 2018.
  4. ↑ Csanda 2018, 179. o.
  5. ↑ a b (angolul) Arnošt Rosin. 39–45. Chronicles of Terror (Rosin 1947. december 11-i vallomása egyes auschwitzi háborús bűnösök Krakkói perében).
  6. ↑ Nižňanský 2015, 23. o.
  7. ↑ (angolul) Alfréd Wetzler and Eta, rudolfvrba.com.
  8. ↑ Nižňanský 2015, 25. o.
  9. ↑ Fogolytársai felügyeletére használt fogoly főleg a munkahelyeken.
  10. ↑ Mordowicz 1995–1996, 27–29. o.
  11. ↑ Mordowicz 1995–1996, 30. o.
  12. ↑ Mordowicz 1995–1996, 30–43. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  13. ↑ Mordowicz 1995–1996, 44–47. o.
  14. ↑ Mordowicz 1995-1996, 48. o.
  15. ↑ Vrba 1998, 87. o.
  16. ↑ Nižňanský 2015, 34. o.
  17. ↑ a b Csanda 2018, 178. o.
  18. ↑ Tibori Szabó 2011, 185. o.
  19. ↑ Nižňanský 2015, 31. o.
  20. ↑ Tibori Szabó 2011, 177. o.
  21. ↑ a b Tibori Szabó 2011, 180. o.
  22. ↑ (angolul) GERMAN EXTERMINATION CAMPS – AUSCHWITZ AND BIRKENAU (Hozzáférés: 2024. jjúlius 15.).
  23. ↑ (angolul) Document Feature: Vrba-Wetzler Report and the Auschwitz Protocols, fdrlibrary.org (Hozzáférés: 2024. július 15.).
  24. ↑ (angolul) The German Extermination Camps of Auschwitz and Birkenau. Two Eye-Witness Reports (Az auschwitzi és birkenaui német megsemmisítő táborok. Szemtanúktól származó két jelentés). Washington: War Refugee Board, Executive Office of the President, 1944. november, az alábbiakban „Jegyzőkönyvek” (Hozzáférés: 2024. július 15.).
  25. ↑ Conway 1984.
  26. ↑ Frey 2011, 123. o.
  27. ↑ Jegyzőkönyvek, 19–20. o.
  28. ↑ Jegyzőkönyvek, 20. o.

Források

[szerkesztés]
  • (szlovákul) Čaplovič, Miroslav. Arnošt Rosin už nie je zabudnutý hrdina, ktorý utiekol z Auschwitzu (Arnošt Rosin, aki megszökött Auschwitzból már nem elfelejtett hős). In Pravda, 2018. szeptember 29. zurnal.pravda.sk (interjú Juraj Šebóval)
  • (angolul) Conway, John S. Chapter 7. The first report about Auschwitz (7. fejezet. Az első Auschwitzról szóló jelentés). In Friedlander, Henry et al. (szerk.). Simon Wiesenthal Center Annual, 1. kötet, Chappaqua (New York) – White Plains (New York): Rossel Books & Kraus International & Philosophical Library, 1984; az interneten: The first report about Auschwitz (Hozzáférés: 2024. július 15
  • Csanda Gábor. Juraj Šebo: Útek z pekla. Životný príbeh Arnošta Rosina, väzňa, ktorému sa podarilo ujsť z Osvienčimu (Juraj Šebo. Szökés a pokolból. Arnošt Rosin élettörténete, azé az egyik fogolyé, akinek sikerült kiszabadulnia Auschwitzból). Pozsony: Marenčin PT, 2017, 184 o. (kritika). In Fórum. Társadalomtudományi szemle, XX. évf. 1. sz., 2018. Somorja (Slovákia), 177–179. o. (a könyv recenziója)
  • Frey Dóra. Az Auschwitz-jegyzőkönyv. Egy még mindig kevéssé ismert történeti dokumentum. In Eszmélet, 23. évf. 92. sz. 2011, 123–136. o. (Hozzáférés: 2024. július 15.)
  • (angolul) Interview with Ceslav Mordowicz (Interjú Czesław Mordowiczcsal), 1995. október 24. és 1996. október 30., RG-50.030*0354. Az Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának szóbeli történeti gyűjteménye, collections.ushmm.org (a lengyel nyelvű interjú szövegének angol fordítása) (Hozzáférés: 2024. július 15.)
  • (angolul) Nižňanský, Eduard, The History of the Escape of Arnošt Rosin and Czeslaw Mordowicz from the Auschwitz – Birkenau Concentration Camp to Slovakia in 1944 (Arnošt Rosin és Czesław Mordowicz szökésének története az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborból Szlovákiába 1944-ben). In Ján Hlavinka, Hana Kubátová, Fedor Blaščák (szerk.). Uncovering the Shoah: Resistance of Jews and Efforts to Inform the World on Genocide (A holokauszt feltárása. Zsidók ellenállása és a világ a népirtásról való tájékoztatására tett erőfeszítések). A konferencia előadásai. Zsolna: Jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, 2015. augusztus 25–26., 18–38. o. (Hozzáférés: 2024. július 15.)
  • Tibori Szabó Zoltán. Auschwitz-jegyzőkönyvek: Kikhez jutottak el és mikor? In Braham, Randolph L. (szerk.). Tanulmányok a holokausztról. V. kötet. Budapest: Balassi Kiadó, 2011. ISBN 9635068506. 172–202. o. (Hozzáférés: 2024. július 15.)
  • (angolul) Vrba, Rudolf. I Escaped from Auschwitz (Kiszabadultam Auschwitzból). London: Robson Books, 2006. ISBN 1-86105-927-2

További információk

[szerkesztés]
  • (németül) Oral history interview with Ernest Rosin (Szóbeli történeti interjú Ernest Rosinnal); az interjú átírása: Interview with Ernest Rosin, 1997. február 3. RG-50.030*0383. Az Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának szóbeli történeti gyűjteménye, collections.ushmm.org (Hozzáférés: 2024. július 15.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Arnošt_Rosin&oldid=27573386”