Ugrás a tartalomhoz

Homonnarokitó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rokytov pri Humennom szócikkből átirányítva)
Homonnarokító (Rokytov pri Humennom)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásHomonnai
Rangközség
Első írásos említés1379
PolgármesterJozef Drobňák
Irányítószám067 13
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámHE
Népesség
Teljes népesség280 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság231 m
Terület25,68 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 05′ 53″, k. h. 21° 59′ 26″49.098056°N 21.990556°EKoordináták: é. sz. 49° 05′ 53″, k. h. 21° 59′ 26″49.098056°N 21.990556°E
Homonnarokító weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Homonnarokító témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Homonnarokitó (szlovákul: Rokytov pri Humennom, ukránul: Rokityiv kolo Humennoho) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában. Homonnarokitó és Izbugyarokitó egyesülésével jött létre.

Fekvése

[szerkesztés]

Homonnától 22 km-re északra, a Laborctól keletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már a késői kőkorszakban lakott volt.

A mai települést 1379-ben egy birtokvita kapcsán említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ROKITO. Homonna Rokito. Orosz falu Zempl. Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, határja 2 nyomásbéli; Izbugya Rokitótól egy árok választya-el, földgye közép termékenységű.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Rokitó, (Homonna), orosz falu, Zemplén vmegyében, Papina fil., 350 g. kath. lak. Ut. p. Homonna.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Homonnarokitó, ruthén kisközség a Viravka völgyében, 74 házzal és 398 gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Koskócz. A XVI. század óta a homonnai uradalomhoz tartozott és a Drugethek voltak az urai. Később aztán az Almásyaké lett, majd a báró Luzsénszkyaké, most pedig a késmárki takarékpénztárnak van itt nagyobb birtoka. Gör. kath. temploma a XVIII. század elején épült. Az egyház birtokában 1714-ből való ezüst-kehely és szentséghordó szelencze van, melyet Rokitóy Jakab ajándékozott az egyháznak.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott.

Homonnarokitót és Izbugyarokitót 1970-ben egyesítették.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 426, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 339 lakosából 250 szlovák, 50 ruszin és 30 ukrán volt.

2011-ben 307 lakosából 180 szlovák és 106 ruszin.

Lásd még

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 27.)
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség