Plébániaház (Kolozsvár)

Plébániaház
Település	Kolozs megye
Cím	Kolozsvár
Építési adatok
Építés éve	1450, 1477
Építési stílus	reneszánsz
LMI-kód	CJ-II-m-B-07484
Elhelyezkedése
Plébániaház Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 46′ 48″, k. h. 23° 33′ 34″46.78, 23.559444444444
A Wikimédia Commons tartalmaz Plébániaház témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Plébániaház a kolozsvári Fő tér (15-16. szám) nyugati oldalának egyik műemlék épülete. Mint azt neve is mutatja, a római katolikus plébánia otthona. Több épület egyesítésével nyerte el mai formáját. A romániai műemlékek jegyzékében CJ-II-m-B-07484 és CJ-II-m-B-07485 sorszámokon szerepel.

1996 óta az épületben található a Szervátiusz Múzeum, amely Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor szobrászművészek alkotásait mutatja be.

Leírása

A nagy, egyemeletes épület csak külsőleg egységes. Valójában törzsépülete is két különböző időben, negyedszázados különbséggel (1450, 1477) épült. Déli szárnya, a négy emeleti ablakos homlokzat pedig — a plébániaház mai kapujától kezdve — már reneszánsz építkezés és jó fél századdal a plébániaház után külön épült és vásárlás útján, későn lett a plébániaház kiegészítő részévé. Az épület legrégebbi része az Unió utcai sarokhoz közeli vége. Ez 1450-ből származik, építtetője Schleunig Gergely plébános volt. Az ő emlékét őrzi a kapubejárat feletti oroszlános, G.S. monogrammal ellátott címer. Valamikor, a kapualjban gót betűs emléktábla utalt az építés idejére. A következő olvasható rajta: Ezt az épületet építtette Szent Mihály főangyal tiszteletére tisztelendő Slevnig Gergely, a törvény tudomány és szabad művészetek koszorúsa, ez időben kolozsvári plébános, különösen előrelátó Veres Tamás és Slevnig Lőrinc városi bíró urak, az Ő nagyatyja és szülői és más jó emberek javaiból, akiknek jutalma el van téve az egekben. 1450. A kapualj átépítésekor az emléktáblát a plébániaház déli szárnyának földszintjén, a térre nyíló egyik üzlet északi falába helyezték át, majd onnan az udvar nyugatra néző falába.

Az épületet 1477-ben bővítették ki egy újabb szárnnyal, szintén Schleunig megbízásából. A reformáció idején az unitáriusok birtokába került. Itt élt többek között Dávid Ferenc is és új, kibővített déli szárnyába költözött be az Unitárius Kollégium. 1566-tól 1716-ig az összes unitárius püspök itt lakott.

A 19. század második felében az épülettel összeépítették a szomszédos négyablakos polgárházat. Ennek bejáratán, amelyen az építés évszáma (1799) is látható, ma az egész plébánia közlekedik. A kapu felett egy Szent Mihályt ábrázoló dombormű látható. Az emeleti ablakok között egy 1773-ból származó barokk emléktábla látható, amely II. József trónörökös látogatásának állít emléket.

Források

• Asztalos Lajos: Kolozsvár épített kincsei. Kolozsvár: Stúdium. 2008. ISBN 978 973 643 159 3  
• Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992.  
• Gaal György: Kolozsvár: Milleniumi kalauz. Kolozsvár: Polis Könyvkiadó. 2001. ISBN 973 9267 82 3  
• Kiss Dénes: Romániai magyar kulturális intézmények adatbázisa.' transindex.ro
• Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
• Sas Péter: Mesélő képeslapok: Kolozsvár 1867–1919. Budapest: Noran Könyvkiadó. 2003. ISBN 963953909-0