Szervátiusz Jenő
| Szervátiusz Jenő | |
 | |
| Csomafáy Ferenc felvétele | |
| Született | 1903. július 4.[1] Kolozsvár |
| Elhunyt | 1983. szeptember 15. (80 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Szervátiusz Tibor |
| Foglalkozása | szobrász |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (24/3-1-8) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Jenő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szervátiusz Jenő (Kolozsvár, 1903. július 4. – Budapest, 1983. szeptember 15.) magyar szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész apja.
Élete
[szerkesztés]A legerdélyibb magyar szobrász[2] – ahogy Lyka Károly, neves művészettörténész nevezte – kezdetben asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. 1925-ben Vágó Gábor műtermében dolgozott a kolozsvári iparosegylet ösztöndíjával. 1925–1927-ben Párizsban élt, ahol munka mellett az École Libre esti tanfolyamán tanulta a szobrászatot. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. Ezt követően elnyerte a Hivatalos Szalon díját munkájával.
1930-tól fogva kialakult stílusvilága, és népi ihletésű kompozíciókat készített. 1933–34-ben a sétatéri pavilonban tartott festőiskolát. 1940–42-ben a csíksomlyói KALOT népfőiskolán tartott fafaragó tanfolyamot. Bejárta Erdélyt. Élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkménaságon, Csiksomlyón. 1948–49-ben a Kolozsvári Művészeti Intézetben tanított mintázást, majd 1949–1965 között a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára lett.
„A modern magyar faszobrászat legnagyobb erejű, legegyénibb formavilágú s egyben legnagyszerűbb képviselője…” [3] Dolgozott kőben, márványban, de leginkább fában. Köztéri szobrai jelen vannak Farkaslakán, Csíkménaságon, Pápán, Székelyudvarhelyt. Munkáinak száma bőven meghaladja az ezret. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a budapesti Vigadó Galériában nagyszabású életmű-kiállítást rendeztek, amelyet D. Fehér Zsuzsa művészettörténész állított össze, és 1983. február 18-án nyitottak meg a művész jelenlétében.[4] „…kövekre, fatörzsekre rótt csodálatos emberséget hozott létre az időbeliséget költői látomássá, anyagszerű plasztikává rögzítve.”[5]
Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható.
Kiállítások
[szerkesztés]Csoportos kiállítások (válogatás)
[szerkesztés]- 1947 Mai romániai képzőművészet, Szépművészet Múzeum, Budapest
- 1952 A Román Népköztársaság Képzőművészete, Moszkva
- 1964 Román képzőművészeti kiállítás, Puskin Múzeum, Moszkva
- 1970 Dalles Terem, Bukarest
- 1974 Emberi formák, Rodin Múzeum, Párizs
Egyéni kiállítások (válogatás)
[szerkesztés]- 1931 Kolozsvár (Petre Abrudannal)
- 1934 Minerva Terem (Tasso Marchinivel), Kolozsvár
- 1934 Minerva Terem (Gy. Szabó Bélával és Vásárhelyi Ziegler Emillel), Kolozsvár
- 1935 Nagybánya (Petre Abrudannal és Gheorghe Manuval)
- 1935-1936 Szatmárnémeti (Petre Abrudánnal)
- 1936 Kolozsvár
- 1936 Nagybánya
- 1937 Tamás Galéria, Budapest
- 1938 Festőiskola (Klein Józseffel), Nagybánya
- 1939 Vármegyeház (Szolnay Sándorral), Kolozsvár
- 1956 Képzőművész Galéria, Kolozsvár
- 1961 Művészeti Múzeum, Kolozsvár
- 1962 Nagyvárad
- 1962 Marosvásárhely
- 1964 Dalles Terem, Bukarest
- 1964 Ploiești
- 1964 Nagyszeben
- 1964 Csíkszereda
- 1964 Gyergyószentmiklós (Karácsony Jánossal)
- 1965 Székelyudvarhely
- 1965 Székelykeresztúr (Karácsony Jánossal)
- 1965 Sepsiszentgyörgy (Karácsony Jánossal)
- 1965 Brassó
- 1970 Siklósi Vármúzeum
- 1976 Korunk Galéria, Kolozsvár.
- 2000 Vármegye Galéria, Budapest
Díjak (válogatás)
[szerkesztés]- 1929 Hivatalos Szalon (Salon Official) Simu-díja, Bukarest
- 1964 Érdemes művész
- 1964 A Román Népköztársaság Állami Díja
- 1956 Munka Érdemrend II. fokozata
- 1968 Kulturális Érdemrend II. fokozat
- 2003 Magyar Örökség díj
Köztéri művei
[szerkesztés]- A sebesült katona, első világháborús emlékmű (1939, Csíkménaság)
- Relief (1943, Kolozsvár, Méhes utcai iskola)
- Tamási Áron-síremlék (Szervátiusz Tiborral), 1971-1972, Farkaslaka
- Jókai-emlékkő , 1976-78, Pápa
- Madonna, Gyergyószentmiklós
- Kórus, Székelyudvarhely, Művelődési Központ
- Cantata Profana 1980, Sopron, Erdészeti Egyetem
- Cantata profana, Zenetörténeti Intézet , Budapest
Források
[szerkesztés]- Szervátusz Jenő, artportal.hu Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar életrajzi lexikon
További információk
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
- Vásárhelyi Z. E.: Erdélyi művészek, Kolozsvár, 1937
- Kováts I.: Szervátiusz Jenő összegyűjtött művei, Új Élet, 1961/20.
- Koczogh Á.: Szervátiusz Jenő Bartók-szobrai, Művészet, 1967/8.
- Banner Zoltán: Arc mellett tenyér, Korunk Évkönyv, Kolozsvár, 1973
- Șorban, R.: Szervátiusz Jenő, Budapest, 1973
- Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő, Bukarest, 1976. (Ser. Művészeti kismonográfiák)
- Murádin Jenő: Erdélyi festőiskolák, Bukarest, 1997.
- Szervátiusz Alapítvány
- Csángó siratóasszony című alkotása
- Nap és hold című alkotása
- Banner Zoltán: Az új erdélyi szobrászi idióma megteremtője. Emlékezés a száz éve született *Szervátiusz Jenőre Archiválva 2007. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Szervátiusz Tiborné Barna Klára: Szervátiusz Jenő, Püski, 1997
- Szervátiusz Tibor: Közvetlen közelről, 1963-1997
- Csoóri Sándor: Szervátiusz Jenő szobrai Sopronban , Tenger és diólevél , Püski , 1994
- Kováts József: , Igaz Szó, 1967
- Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő, 1976
- Benedek Katalin: Megfaragott zene, 1995
- Fodor Ilona: Szervátiusz breviárium, Művészet, 1978
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15003.htm, Szervátiusz Jenő, 2017. október 9.
- ↑ Lyka Károly, Pesti Hírlap, 1939
- ↑ Nagy Zoltán: Új Magyar Művészet, 1941
- ↑ Szervátiusz Tibor: Szervátiusz Jenő kiállítási katalógus, 1983, a Vigadó Galéria 28. számú katalógusa
- ↑ Sorobán Raul: Szervátiusz Jenő, Corvina, 1973
.svg){kind=small}
