Kelcse

	Kelcse (Nová Kelča)
	A kelcsei római katolikus templom
	; Kelcse zászlaja
	; Kelcse zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Varannói
Rang	község
Első írásos említés	1404
Polgármester	Mária Telepunová
Irányítószám	094 04
Körzethívószám	057
Forgalmi rendszám	VT
	Népesség
Teljes népesség	330 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	30 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	181 m
Terület	11,84 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 03′ 35″, k. h. 21° 41′ 40″49.059722°N 21.694444°EKoordináták: é. sz. 49° 03′ 35″, k. h. 21° 41′ 40″49.059722°N 21.694444°E
	Kelcse weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kelcse témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kelcse (más néven Újkelcse, szlovákul: Nová Kelča) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában.

Fekvése

Varannótól 29 km-re északra, az Ondava-víztározó keleti oldalán fekszik. A falut a víztározó építése miatt áttelepítették.

Története

A falu valószínűleg már a 13. század előtt is létezett, első lakói szlávok lehettek. Később a német jog és pásztor jog alapján új telepesek érkeztek.

Első írásos említése Zsigmond király 1404-ben kelt oklevelében történik. I. Lajos király a királyi tulajdonban álló települést híveinek, Németi Mátyásnak és Nényei Demeternek adta. A 15–16. században a Perényiek birtoka, a sztropkói uradalom része. 1494 és 1506 között II. Ulászló király jóvoltából Bakócz Tamás zálogbirtoka. 1567-ben Perényi Gábor utód nélküli halálával birtokai a királyra szálltak. II. Miksa császár 1568-ban kamarásának és tanácsosának, Pető Jánosnak adta. A kelcsei majort 1620-tól említik, majd az 1639-es urbáriumból azt is megtudhatjuk, hogy szántók, rétek és erdők is tartoztak hozzá. 1663-ban dögvész pusztított a községben. A 17. század második felében Pető Zsigmond, a 18. század elején Pető Mihály a birtokosa. Miután utóbbi 1707-ben Lengyelországba menekült, birtokát Rákóczi brigadérosának, Ocskay Lászlónak adta. Ocskay kivégzése után Babócsay Ferenc lett a tulajdonos. A szatmári béke után a Pető család visszakapta birtokát. 1741-ben Bél Mátyás először tesz említést a falu templomáról. 1764-ben Pető Zsigmond meghalt. A sztropkói uradalmat 1767-ben hat részre osztották. Az a rész, melyben Kelcse is található, a Vécsey család tulajdona lett. 1788-ban a Varannó és Sztropkó között megépült út Kelcsén is áthaladt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KELCSE. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Jekelfalusy Uraság, lakosai katolikusok, és egyesűlt ó hitűek, fekszik Sztropkóhoz 1 1/2 órányira, Trepczhez pedig 1/4 órányira, hegyes határja 3 nyomásbéli, gabonát, és zabot terem, tölgyes erdeje van, szőleje tsekély, savanyú vizzel bővelkeidk, rét nélkűl szűkölködik, piatza Sztropkón.”^[2]

A 19. század elején a falu új birtokosa a Jekelfalussy család lett. 1831-ben és 1846–1847-ben súlyos kolerajárvány pusztított.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kelcse, tót falu, Zemplén vármegyében, N.-Domasa fil. 431 római, 63 g. kath., 11 zsidó lak. Szép kastély és kert. Savanyuviz. Erdő. 866 h. szántóföld. F. u. Jékelfalusy. Ut. p. N.-Mihály.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kelcse, ondavamenti tót kisközség. Körjegyzőségi székhely. Összesen 73 házat és 451 róm. kath. vallású lakost számlál. Saját postája és távírója van, de legközelebb eső vasúti állomása Varannó. A sztropkói uradalom tartozéka volt s annak sorsában osztozott. Újabbkori birtokosai a báró Vécseyek, a gróf Csákyak s a Jekelfalussyak voltak, de most nincs nagyobb birtokosa. A Vécseyek 1780-ban itt várkastélyt építtettek, mely ma Krizer Lajosé. A község határában kénesvízű gyógyforrás van s azelőtt kisebb gyógyfürdője is volt. Van itt szeszgyár is, mely Krizer Lajosé. Ezt a községet is meglátogatta 1663-ban a pestis. 1903-ban nagy tűzvész okozott sok kárt. Róm. kath. temploma 1780-ban épült. Érdekesek benne az egykorú, barokk-stílű szenteltvíz-tartó és a fából faragott hasonló gyertyatartók.”^[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

A község életében nagy tragédiát jelentett az 1965–66-ban pusztító árvíz, amikor az Ondava a régi falut elöntötte. Ezután úgy döntöttek, hogy a falut a parttól távolabb, – a régi falutól északnyugatra – a mai helyén építik újjá. A régi faluból csak a templom, a temető és az erdőőri lak maradt meg.

Népessége

1910-ben 491, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 352 lakosából 350 szlovák volt.

2011-ben 358 lakosából 348 szlovák.

Nevezetességei

Szent István király tiszteletére szentelt, kéttornyú, barokk, római katolikus templomát 1780-ban építették.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

[1]

[2]

[3]

[4]

Sablon:Varannói járás m v sz A Varannói járás települései
Varannó (Vranov nad Topľou)
Agyagospatak (Hlinné) • Alsógyertyán (Nižný Hrabovec) • Alsókomaróc (Komárany) • Alsóköcsény (Kučín) • Alsókörtvélyes (Nižný Hrušov) • Alsónyírjes (Slovenská Kajňa) • Aranyospatak (Zlatník) • Bábafalva (Babie) • Balázsi (Vlača) • Bányapataka (Banské) • Benkőfalva (Benkovce) • Csábóc (Cabov) • Csáklyó (Čaklov) • Csicsóka (Čičava) • Dávidvágása (Davidov) • Detre (Detrík) • Ércfalva (Rudlov) • Felsőfeketepatak (Čierne nad Topľou) • Felsőkázmér (Vyšný Kazimír) • Felsőmihályi (Michalok) • Gerlefalva (Girovce) • Giglóc (Giglovce) • Gyapár (Ďapalovce) • Györgyös (Ďurďoš) • Hencfalva (Hencovce) • Holcsík (Holčíkovce) • Istvántelke (Štefanovce) • Jeszenőc (Jasenovce) • Józsefvölgy (Juskova Voľa) • Kapipálvágása (Pavlovce) • Kelcse (Nová Kelča) • Királyhegy (Piskorovce) • Kisdomása (Malá Domaša) • Kisszabados (Ruská Voľa) • Klazány (Kladzany) • Kolcsmező (Dlhé Klčovo) • Kővágó (Kamenná Poruba) • Lőrincvágása (Vavrinec) • Majoros (Majerovce) • Máriakút (Rafajovce) • Mátyáska (Matiaška) • Merészpatak (Merník) • Magyarkrucsó (Nižný Kručov) • Nagykőpatak (Kvakovce) • Opálhegy (Zámutov) • Pétervágása (Petrovce) • Petkes (Petkovce) • Pósa (Poša) • Porszács (Prosačov) • Remenye (Remeniny) • Sókút (Soľ) • Szacsúr (Sačurov) • Szécsmező (Sečovská Polianka) • Tapolybánya (Jastrabie nad Topľou) • Tapolybeszterce (Bystré) • Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Topľou) • Tapolyhermány (Hermanovce nad Topľou) • Tapolyizsép (Vyšný Žipov) • Tapolymeggyes (Medzianky) • Tapolymogyorós (Skrabské) • Tapolyradvány (Radvanovce) •Tavarna (Tovarné) • Tavarnamező (Tovarnianska Polianka) • Telekháza (Sedliská) • Újszomotor (Žalobín) • Vehéc (Vechec) • Zemplénmátyás (Ondavské Matiašovce)