Ugrás a tartalomhoz

Nikol Pasinján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!

A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével!
Legutóbbi módosítás: 2024. június 26.

Nikol Pasinján
Նիկոլ Փաշինյան
SzületettNikol Vovayi Pashinyan
1975. június 1. (49 éves)
Idzsevan,  Szovjetunió (ma  Örményország)
Állampolgárságaörmény (1991–)
HázastársaAnna Hakobyan
Gyermekeinégy gyermek
Foglalkozása
  • politikus
Tisztsége
  • member of the National Assembly of Armenia
  • member of the National Assembly of Armenia
  • member of the National Assembly of Armenia
  • member of the National Assembly of Armenia (2012. május 6. – 2018. május 8.)
  • Prime Minister of Armenia (2018. május 8. – 2021. április 25.)
  • Prime Minister of Armenia (2021. április 25. – 2021. június 20.)
  • Prime Minister of Armenia (2021. június 20. – )
    • IskoláiJereváni Állami Egyetem
    KitüntetéseiIX. Piusz rend
    Az Örmény Köztársaság
    16.. miniszterelnöke
    Hivatalban
    Hivatalba lépés: 2018. május 8.
    Helyettes
    ElődSzerzs Szargszján
    Politikai pályafutása
    PártPolgári Szerződés (2013–)
    Nikol Pasinján Նիկոլ Փաշինյան aláírása
    Nikol Pasinján
    Նիկոլ Փաշինյան aláírása
    • weboldal
    • facebook
    • IMDb
      • A Wikimédia Commons tartalmaz Nikol Pasinján
      Նիկոլ Փաշինյան       témájú médiaállományokat.
      Sablon • Wikidata • Segítség


      Nikol Vovayi Pashinyan (örményül: Նիկոլ Վովայի Փաշինյան (Idzsevan, 1975. június 1. – ) örmény politikus, 2018. május 8. óta Örményország miniszterelnöke.

      Karriere[szerkesztés]

      Eredetileg újságíró volt, 1998-ban alapította meg saját újságát, amelyet egy évvel később bezártak rágalmazás miatt. Egy évre ítélték Szerzs Sargsjan akkori nemzetbiztonsági miniszter ellen elkövetett rágalmazásért. 1999 és 2012 között a Haykakan Zhamanak ("Örmény idők") című újságot szerkesztette. A 2007-es parlamenti választáson egy kisebb ellenzéki pártot vezetett, a szavazatok 1,3%-át megszerezve.

      Pasinján elkötelezett híve volt Levon Ter-Petroszjánnak, aki a 2008-as elnökválasztás előtt visszatért politikához. Pasinján Ter-Petroszján támogatóinak egyik vezetője volt a 2008. februári és márciusi választások utáni tüntetéseken, amelyet a biztonsági erők március 1-jén feloszlatták, ami tíz ember halálát okozta.[1] Tömegzavarás szervezéséért elítélték, 2009 közepéig bujkált. Hét év börtönbüntetésre ítélték a tüntetésekben játszott szerepéért. 2011 májusában egy általános amnesztia keretében szabadult. 2012-ben a Ter-Petrosyan széles ellenzéki koalíciójából, az Örmény Nemzeti Kongresszusból választották be a parlamentbe.

      Pashinyan később politikai okokból elhatárolta magát Ter-Petrosyantól, megalapítva a Polgári Szerződés pártot. Két másik ellenzéki párttal együtt Pashinyan megalakította a Kiút Szövetséget, amely a szavazatok csaknem 8%-át szerezte meg a 2017-es parlamenti választásokon . Ő volt a 2018-as örmény forradalom vezetője, amely Serzh Sargsyanminiszterelnököt és kormányát lemondásra kényszerítette. A parlament 2018. május 8-án választotta megbízott miniszterelnöknek, 2018 decemberében pedig megnyerte az előrehozott parlamenti választásokat. Pashinyan győzelmét egyes megfigyelők eredetileg a demokrácia javulásának hirdették, míg mások pusztán populistának minősítették Passinjant. Pashinyan új kormányában több liberális nyugati civil szervezeti aktivistát neveztek ki vezető pozíciókba, valamint a bársonyos forradalom támogatóit, akiknek nem volt korábbi politikai tapasztalatuk.

      Pashinján később politikai okokból elhatárolta magát Ter-Petroszjántól, megalapítva a Polgári Szerződés pártot. Két másik ellenzéki párttal együtt megalakította a Kiút Szövetséget, amely a szavazatok csaknem 8%-át szerezte meg a 2017-es parlamenti választásokon. Ő volt a 2018-as örmény forradalom vezetője, amely Szerzs Szargszján miniszterelnököt és kormányát lemondásra kényszerítette. A parlament 2018. május 8-án választotta megbízott miniszterelnöknek, decemberben pedig megnyerte az előrehozott parlamenti választásokat.[2] [3] Pasinján győzelmét egyes megfigyelők eredetileg a demokrácia javulásának hirdették,[4] míg mások pusztán populistának minősítették.[5] Kormányában több liberális nyugati civil szervezeti aktivistát neveztek ki vezető pozíciókba,[6] valamint a bársonyos forradalom támogatóit, akiknek nem volt korábbi politikai tapasztalatuk.[7] [8]

      Ő vezette végig Örményországot a 2020-as hegyi-karabahi háborún, amely Örményország és az önmagát függetlennek kikiáltó Hegyi-Karabah Köztársaság és a szomszédos Azerbajdzsán közötti tört ki a hegyi-karabahi konfliktus miatt. A háborúnak 44 nap után vetett véget, 2020. november 9-én aláírt háromoldalú tűzszüneti megállapodás, amely jelentős emberi, anyagi és területi veszteségeket okozott az örmény félnek. Kormányát bírálták Örményországon belül a háború irányítása miatt.[9] A háborút követően Pasinjánt árulásért vádolták, és a tüntetők lemondására szólították fel. A tiltakozások és a 40 magas rangú katonatiszt lemondására felszólító nyilatkozata ellenére (amit puccskísérletnek minősített), Pasinján ellenállt a politikai hatalom átadására irányuló felhívásoknak.[10] [11] 2021. április 25-én bejelentette hivatalos lemondását, hogy júniusban előrehozott választásokat lehessen tartani, bár továbbra is megbízott miniszterelnökként állt a választások előtt.[12] Pártja megnyerte a 2021-es választást, az összes szavazat több mint felét megszerezve.[13]

      Kapcsolatok az Európai Unióval[szerkesztés]

      Pasinján és Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke Brüsszelben, 2023. október 20-án

      2022. augusztus 31-én találkozott az Európai Unió Tanácsának elnökével, Charles Michellel Brüsszelben, hogy megvitassák az örmény–azerbajdzsáni határválság békés megoldását.[14]

      2023. február 17-én Münchenben találkozott Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. A felek megvitatták az Örményország és az Európai Unió együttműködésével kapcsolatos különböző kérdéseket. A felek emellett eszmét cseréltek a Keleti Partnerség gazdasági és beruházási terve keretében Örményországban megvalósítandó projektekről.[15]

      Az örmény Országgyűlés elnöke, Alen Szimonján 2024. február 29-én kijelentette, hogy Örményországnak törekednie kell az EU-tagságra.[16] Válaszul március 2-án Pasinján tanácsolta, hogy Örményország hivatalosan a következő napokban, legfeljebb egy hónapon belül jelentkezzen EU-tagjelöltként.[17] [18] Pasinján március 5-én kijelentette, hogy Örményország legkésőbb 2024 őszéig jelentkezik az EU-tagjelöltségre. [19] A 2024-es koppenhágai demokrácia-csúcstalálkozón kijelentette, hogy szeretné, ha Örményország még ebben az évben az Európai Unió tagjává válna.[20]

      Magánélete[szerkesztés]

      Felesége Anna Hakobján, a Haykakan Zhamanak főszerkesztőjét. Három lányuk és egy fiuk van.[21] Hivatalosan nem házasok, és nem volt egyházi szertartásuk sem. Pasinján kijelentette, reméli, hogy egyszer egy örmény apostoli templomban házasodhatnak össze. [22]Fiuk, Ashot önként jelentkezett szolgálatra Artsakhban 2018-ban, majd 2020 októberében a 2020-as hegyi-karabahi háború alatt.[23] [24]

      Anyanyelvén, az örményen kívül oroszul,[25] angolul,[26] és franciául beszél.[27] [28] Az interjúkban azonban szívesebben használja az örmény nyelvet.

      A 2021-es örmény parlamenti választások kampánya alatt felajánlotta, hogy fiát, Ashotot lecseréli az Azerbajdzsánban tartott összes örmény hadifogolyra.[29] A csere soha nem történt meg.

      Jegyzetek[szerkesztés]

      1. ↑ Stepanian. „Key Ter-Petrosian Ally Against Election Deal With Tsarukian”, 2012. október 25. 
      2. ↑ Vonberg. „Armenian opposition leader Nikol Pashinyan elected prime minister”, CNN, 2018. május 8. (Hozzáférés: 2018. május 8.) 
      3. ↑ „Armenia election: PM Nikol Pashinyan wins by landslide”, BBC News, 2018. december 10. (Hozzáférés: 2021. december 6.) (brit angol nyelvű) 
      4. ↑ NATIONS IN TRANSIT 2020. www.freedomhouse.org
      5. ↑ „Former Chief of Armenian Armed Forces Lambasts Pashinyan; Calls Him a 'Populist Showman'”, Hetq, 2021. június 5. (Hozzáférés: 2021. október 22.) 
      6. ↑ Kucera. „Russia sitting out Armenian elections”, Eurasianet, 2021. június 18. (Hozzáférés: 2021. október 22.) 
      7. ↑ Khulian. „Opposition Slams Pashinian's Reported Choice For Armenian Envoy To U.S.”, Azatutyun, 2021. január 25. (Hozzáférés: 2021. október 22.) 
      8. ↑ „Mikayel Minasyan: Lilit Makunts set to be appointed Armenian ambassador to US”, Panorama.am, 2021. január 23. (Hozzáférés: 2021. október 22.) 
      9. ↑ Baghdasaryan. „Փլված կառավարման համակարգի պարտությունը”, Hetq, 2021. február 12. (Hozzáférés: 2021. október 22.) (armenian nyelvű) 
      10. ↑ „Armenia's armed forces demand resignation of PM and government: Ifax”, Reuters, 2021. február 25. (Hozzáférés: 2021. április 3.) (angol nyelvű) 
      11. ↑ ռ/կ. „Armenian Military Demands Government's Resignation”, «Ազատ Եվրոպա/Ազատություն» Ռադիոկայան, 2021. február 25. (Hozzáférés: 2021. április 3.) (angol nyelvű) 
      12. ↑ Armenian PM Pashinyan resigns to trigger snap election (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
      13. ↑ Armenia: Pashinyan wins election with over half the votes. www.dw.com. Deutsche Welle, 2021. június 21.
      14. ↑ Խաչատրյան. „In Brussels, "the discussion was extensive, the discussion was not easy". Pashinyan”, «Ազատ Եվրոպա/Ազատություն» Ռադիոկայան, 2022. szeptember 1. 
      15. ↑ Nikol Pashinyan and Ursula von der Leyen discussed issues related to RA-EU cooperation. primeminister.am
      16. ↑ Armenian Parliament speakers suggests EU membership bid. panarmenian.net
      17. ↑ Armenia's bid for EU membership - Yerevan's shift away from Russia. trend.az
      18. ↑ Will Armenia apply to become a candidate for EU membership in the coming days?. radar.am
      19. ↑ NIKOL PASHINYAN SAID THAT YOU SHOULD APPLY TO BECOME A CANDIDATE FOR EU MEMBERSHIP BEFORE AUTUMN AT THE LATEST. hraparak.am
      20. ↑ Siranush Ghazanchyan: Democracy a strategy for Armenia։ PM Pashinyan participates in Copenhagen Democracy Summit. Public Radio of Armenia, 2024. május 14.
      21. ↑ „Who is Armenian opposition leader Nikol Pashinyan?”, 2018. május 2. 
      22. ↑ Yeghiazaryan: Նիկոլ Փաշինյան. "Գուցե իմ ամբողջ կյանքը խենթություն է" (örmény nyelven). mediamax.am, 2015. január 15. [2018. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 21.)()
      23. ↑ Jardine. „Armenian leader Pashinyan's son volunteers to serve in Karabakh”, 2018. május 29. 
      24. ↑ Ghazanchyan: Armenian PM's son signs up for the Army (amerikai angol nyelven). Public Radio of Armenia, 2021. október 5. (Hozzáférés: 2021. március 9.)
      25. ↑ Почему Путин не вмешался в бархатную революцию в Армении – Никол Пашинян в "Немцова.Интервью" (orosz nyelven). Deutsche Welle, 2018. május 29.
      26. ↑ Ready to talk Nagorno-Karabakh peace: Armenia PM Nikol Pashinyan (angol nyelven). www.aljazeera.com. Al Jazeera, 2018. július 27. (Hozzáférés: 2021. március 9.)
      27. ↑ Վարչապետ Նիկոլ Փաշինյանի ելույթը Ֆրանկոֆոն հասարակական կազմակերպությունների 11-րդ ֆորումին. Government of Armenia, 2018. szeptember 12.
      28. ↑ After speaking in very decent English, Nikol concluded in French in homage to @OIFfrancophonie coming up next month.. Emil Sanamyan on Twitter, 2018. szeptember 25.
      29. ↑ Khojoyan. „Armenia Elections Get Personal as Premier Offers Son for POWs”, Bloomberg, 2021. június 9. (Hozzáférés: 2021. október 22.) 
      A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nikol_Pasinján&oldid=27237954”